The Tunnel

A filmet a készítők ingyenesen letölthetővé tették torrenten, kattints erre a szövegre, keresd meg az oldalon , és így a film már 1-2 óra alatt nézhető lesz... Tiszta jó dolog ez!

Év: 2011
Ország: Ausztrália
Műfaj: horror, paranormális, áldokumentum
Rendező: Carlo Ledesma
Szereplők: Bel Deliá, Steve Davis, Andy Rodoreda, Luke Arnold, Ben Maclaine, Goran D. Kleut

A történet dióhéjban:
Sydney elhagyatott alagútrendszerében néha hajléktalanok húzzák meg magukat, graffitisek/duhaj kölykök randalíroznak ott, néha rejtélyesen eltűnnek emberek, néha meg csak elsírják magukat a hely gondolatától... Ez úgy tűnik nem sokakat érdekel a helyi önkormányzatban, így egy újságíró csaj és stábja lemegy megnézni, mi a helyzet. Igyekeznek nyomokat találni, bizonyítékokat az eltűnésekre, és úgy tűnik, sikerül megtalálni a leghihetetlenebbet...

Személyes vélemény:
Jó, de láttam már jobbat... Talán azért gondolom így, mert amikor megtaláltam ezt a filmet, mindenhol azt olvastam, hogy ez az év egyik legijesztőbb filmje, én meg arra számítottam, hogy majd hű-de-meg fogok ijedni, azért voltak parás részek, de sokkal több volt a drámázás, mert a film nagy részét a felvételeket készítő emberekkel való 'interjú' tette ki, szerintem ebből jóval kevesebb is lehetett volna... valamiért azt hiszik, hogy a nézők majd hű-de meghatódnak rajta, ha az interjú alany elmondja, mennyire borzalmas volt az egész, és a társa elvesztése milyen fájdalmas számára hatezerszer, csak a szórend egy kicsit más mindig... Ezek nagyon unalmasak voltak egy idő múlva, de szerencsére maguk a felvételek már sokkal érdekesebbek voltak.
A helyszínt jól eltalálták, hiszen metróalagút minden országban van (feltételezem..), és lévén, hogy elég nyomasztóak tudnak lenni, eleve, ha az ember belegondol, mennyit lát az egészből nap mint nap, és mekkora területet takar sötétség az utazás alatt, akár még el is lehetne hinni (ha naggggyon akarjuk) hogy valami olyan élhet ott, amiről szinte senki nem tud...
Éééés, akkor most jön egy bazinagy spoiler, amit feketével írok, szal ha látni akarod, jelöld ki a részt...
A 'szörny' kinézete talán a legjobb szinte az egész filmben, mert olyan, mint egy ember (ok, egy nagyon furcsa ember), és mi lehet ijesztőbb annál, egy lénynél, ami majdnem olyan, mint mi? De csak majdnem olyan, és a különbség nem is olyan nagy, éppen csak akkora, hogy az ember halálra rémül, amikor meglátja, részben azért, mert rohadtul nem érti mivan, teljesen ismeretlen számára az egész... Egy másik dolog, amit nem tudok hova tenni, az az a rész volt, amikor megkongatta a csaj a harangot, a hangmérnök meg fura hangot hallott, amit a többiek nem... ez valahogy túl misztikus volt ahhoz képest, hogy ezek után meg egy kézzel fogható szörny után menekültek, a hangok nem illettek a képbe... igaz, félelmetes volt, csak kakukktojás. Nem tudom, más is megemlítette a hasonlóságot a filmbéli 'szörny' és a louisianai szörny között, amit még 2010-ben fotóztak le, és a kép megfordult a világ minden paranormális dolgokkal foglalkozó oldalon, mint 'igazi' szörny, majd végül is kiderítették, hogy hamis... Íme egy cikk példaként, elég rendesen felnagyítva a szörny képét, és szerintem ez, meg az a lény amit a filmben éjszakai kamerával vettek szinte teljese ugyan úgy néztek ki (néhány apróbb különbség volt), elképzelhető, hogy a film készítői is látták a fotót... talán. Kattints erre a szövegre a cikkhez!
Ennyit a spoilerezésről...
Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy ez az év legijesztőbb horrorfilmje, de azért túlzásnak tartom. Talán annyiban igaz lehet, hogy idén valamiért nem készült annyi igazán ijesztő horrorfilm...
Szeretem az áldokumentumfilmeket, sokaknak már nagyon elegük van belőle, de én bírom, hogy igyekeznek a lehető leghihetőbben előadni rejtélyes/ijesztő dolgokat, és lezáratlanul hagyják a végét... ha jól csinálják tényleg félelmetes tud lenni, a probléma az, hogy rengetegen próbálkoznak vele, így tömeggyártásban jönnek ki a gagyik is, és emellett csak kevés az igazán jól sikerült darab...

Ada: Zombilerin dügünü

Év: 2010
Ország: Törökország
Műfaj: horror, vígjáték, áldokumentum
Rendezők: Talip Ertürk, Murat Emir Eren
Szereplők: Gülüm Baltacigil, Ozan Ayhan, Taner Birsel, Serhan Alben, Cansel Elcin

A történet:
Néhány jóbarát egy szigetre utazik, egy ismerősük esküvőjére. Az egyik fickó a társaságból mindent végig filmez, ezzel idegesítve a többieket.... még azt is fölveszi, amikor a kikötőben valakit elvisz a mentő, de ez nem is olyan érdekes dolog, nem foglalkoznak vele túl sokat.
A szigeten nagyjából körvonalazódik a csapat tagjainak viszonya egymáshoz, és közülük a legszerencsétlenebb fickó meg egész idő alatt csajozni próbál (persze ezt is veszi a kamerás muksó).
Megtörténik az esküvő, mindenki meghatódik, örömködik, ajándékot osztogat, majd együtt ropják a türk popra, de ez nem nagyon tetszik valakinek, és zombiként a tömegbe rohan, majd felzabál egy nőt. Hirtelen egyre több zombi lesz, és annyi a romantikus idillnek...

Személyes vélemény:
Ez az első török zombifilm, ami még úgy is meglepően jól sikerült, hogy miközben néztem a filmet, nem vettem figyelembe azt, hogy a készítők hazájukban egy kitaposatlan ösvényen járnak. Persze látszik, hogy nagy hatással volt rájuk több hasonló műfajú külföldi (főleg amcsi) alkotás, de azért elég jól meg tudták tartani eredetiségüket, megvan az a "törökös" hangulata a dolgoknak.
Vígjátékként van feltüntetve, de nem abba a kategóriába esik, mint a Shaun of the dead (asszem Haláli hullák hajnala magyarul... az egy jó kis film), sokkal hétköznapibbak a poénok, mivel ez is egy kézikamerás "úristenezténylegmegtörténik" alkotás, a poénok abból származnak, hogy a szereplők egymást szapulják, beszólogatnak egymásnak, vagy egyszerűen olyan a személyiségük, hogy nevetségesek... A szereplők amúgy is egészen logikusan viselkednek, bár volt, amikor kiakadtam, mert volt néhány erőltetetten realisztikus rész is (ami emiatt pont az ellenkező hatást érte el)... ezt úgy értem, hogy a főszereplő muksó nem volt hajlandó elhinni, hogy zombik támadnak rájuk... még akkor is, amikor teljesen egyértelmű volt, hogy az illető halott, és éppen felzabál egy másik embert... bakker, ha valakire rátámadnak, és az illető kiakad/enyhe sokkot kap, akkor végképp elfogadja még a legnagyobb hülyeségnek tűnő magyarázatokat is....
A színészek rendben voltak, bár valahogy a csajok kifejezetten idegesítőek voltak... Egyrészt nem volt túl fontos szerepük, csak látványnak voltak odarakva, de akárhányszor valaki más beszélt, elkezdtek fejeket vágni, meg ripacskodni, az ember meg ilyenkor arra gondol, hogy "ennek meg mi a baja?" és a figyelmet sikeresen elterelték a fontosabb beszélgetéseknél...
A helyszín és a smink/jelmez egyszerű volt, valszeg nem volt rá túl sok pénzük a készítőknek, amúgy nem sikerültek rosszul, elég hétköznapiak voltak ahhoz, hogy valóságos képet adjanak vele, bár a zombik sminkjén dolgozhattak volna még egy kicsit, mert attól még, hogy valakinek fehér a feje, és a szeme karikás, nem biztos, hogy zombi... de végül is ez még simán belefért.
Összegzésképp: nem egy hű-de-kimagasló alkotás, de egész jó, szórakoztató, és erőltetett poénoktól mentesen vicces, a gore kb. annyi benne, mint egy átlagos zombifilmben, a legtöbb szempont szerint ez a film teljesen rendben van.

Sweet home

Év: 1989
Ország: Japán
Műfaj: horror, gore, dráma
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Shingo Yamashiro, Nokko, Nobuko Miyamoto, Juzo Itami

A történet:
Egy fickó a Mamiya Kúriában lévő feltárásra váró freskókról akar dokumentumfilmet forgatni. Az épület 30 éve zárva van mindenki előtt, így nem csoda, ha a kulcsokra vigyázó fickók először nem akartak engedélyt adni. Furcsa szóbeszédek járnak arról a házról, de így legalább kiderül, hogy igazak-e...
A kúria az összeomlás szélén van, a bevezető forgatása közben a stáb egyik tagját majdnem végzetes baleset éri, ráadásul újabb freskókat találnak az egyik szobában, amik nem éppen vidám/szép dolgokat ábrázolnak, a restaurátor meg kezd bekattanni miattuk...
Szép lassan szétolvadnak az emberek, és kiderül Mamiyáék tragikus múltja is, a maradék szereplő pedig igyekszik túlélni...

Személyes vélemény:
Háááát, érdekes ilyen darabokat találni Kiyoshi Kurosawától... nem nagyon hasonlít a mostani filmjeire. A szereplők életvidámak, kicsit talán még butának is mondhatóak, szerethetőek, ártalmatlanok, és segítik egymást... az ember elszórakozik az esetlenségükön (főleg a főszereplőmuksóén), és ha valamelyik elpatkol, azon el lehet szomorodni (vagyis inkább lehetne, mert ez a szétolvadós/égős dolog baromi jól néz ki... ha lenne "legcoolabb halálnemek kísértetházas filmekben" listám, elég jó helyezést kapna...). Amiben a leginkább eltér ez a film KK munkáitól (elsősorban most a horrorfilmjeiről van szó), az a hangulat, és a szereplők tulajdonságai. Az utóbbi kb. 10 évben készült műveiben nincs annyi gore, nem is nagyon riogatnak olyanokkal, ami igazán félelmetes, az az atmoszféra, elég lassúak ezek a filmek, sok játék van a fényekkel és hangokkal, a szereplők általában egyedül vannak, vagy csak 1-2 ember van néha a közelükben, nem mutatják ki annyira az érzelmeiket, általában komorak, csendesek.... Ennek a felsorolásnak majdnem minden részének az ellenkezőjét láthatjuk a Sweet home-ban (azt hiszem, az egyetlen dolog, ami nyilvánvalóan hasonlít, az a fény szerepe, mert az itt is fontos volt...)
Azt, hogy nincs igazán mély mondanivalója ennek a filmnek, felróhatjuk annak is, hogy az ugyanezen címre hallgató RPG (nem a gránátvető, hanem a játék....)-vel egyszerre jött ki, nem tudni, hogy melyik-melyik alapján készült, minden esetre a történet ugyan az, nincs nagy eltérés...
Ami nagyon tetszett a filmben, az az, hogy elég valósághűen és hatásosan tudták megoldani a halálnemeket, nincs benne szerencsére túl sok speciális effekt (de számítógépes szikrák/villámok itt is voltak... remélem, hogy egyszer majd leszoknak róla az emberek, mert az sosem nézett ki igazinak, és nagyot tud rontani az összképen...), leginkább bábukkal dolgoztak, és bár a szereplők halálmódja a játékban lévővel megegyezik, baromi véres, és nagyon-nagyon-nagyon balszerencsés dolog (SPOILER:ez alatt a restaurátorhölgy vs. bárd részletre gondolok... az fájhatott...)
A helyszín remekül el lett találva, bár én nem nagyon láttam át, hogy mi hol van az épületben, de ez nem is annyira fontos... (SPOILER:És lehet, hogy ez csak szőrszálhasogatás, de ha a kertben elásott gyerek már vagy 30 éve ott rohad, akkor nem kellett volna csontosabbnak lennie? Vagy ha az a koporsó légmentesen zár akkor viszont összeszárad, mumifikálódik, de egy 30 éves hulla semmiképp sem néz ki úgy, ahogy az a gyerek nézett ki... igazából ez sem annyira lényeges.)
Ez a film végül is egy átlagos kísértetházas, kiszámítható, alkotás, ami azért jó, mert elszórakoztatja a nézőt, a szereplők szimpatikusak, a színészek egész jól játszanak, és a végén persze minden jól alakul, még ha egy kicsit el is tér az eredeti tervtől, de ez a csavar csak jót tesz neki...
Tehát jó film... semmi extra, de jó nézni.

Bedevilled/Kim Bok-nam Salinsageonui Jeonmal

Év: 2010
Ország: Korea
Műfaj: dráma, thriller, horror, slasher
Rendező: Chul-soo Yang
Szereplők: Seo Young-Hee, Ji Seong-Won, Park Hjung-Hak

A történet:
Megismerhetjük már az elején Hye-wont, akinek a legmeghatározóbb tulajdonsága az a masszív szemétség, ami minden cselekedetében megtalálható. Nem mintha bármi oka lenne rá, hiszen baromi jól él, csak egyszerűen nem fárasztja magát azzal, hogy rendes legyen másokkal....
Amikor már elege lesz a dolgokból, elutazik egy kis szigetre, ahol a gyerekkorát töltötte, hogy találkozzon egy régi barátjával.
A szigeten minden normálisnak tűnik, itt is jellemzően kevesen élnek, és sokkal elmaradottabb a fővároshoz képest, mint ahogy az lenni szokott. A parton Bok-nam várja barátnőjét, a 30-as éveiben jár, a szigeten kifejezetten fiatalnak számít, kissé gyerekesen is viselkedik, még azon sem akad fönn, amikor a hajós durván beszél vele... Végül is ez sem furcsa.
A szigeten egy idős hölgycsoport dirigál legfőképp, ők mindenütt ott vannak, mindenbe beleszólnak, különösen, ha Bok-namot kell szapulni.
Bok-namot az egész sziget kiközösíti, a nők vele végeztetik a munka oroszlánrészét, a férfiak pedig amikor olyan kedvük van, átjárnak hozzá. Minderre az indok valami régi begyepesedett "a nőnek ez és ez a dolga, és akkor boldog, ha az urának kedvére tesz" gondolkodásmód, tehát az is teljesen magától érthető, hogy ha valamit nem jól csinál, el kell verni...
A nő igyekszik túlélni a szigeten, és amikor a dolgok még rosszabbra fordulnak, segítséget kér Hye-wontól, aki szembesült barátnője helyzetével, azonban ő jobbnak látja, ha kimarad ebből, és inkább hazamegy...
Bok-nam egyik nap a szántóföldön, mikor végzett már szinte mindenki munkájával, az égre nézett, és a nap mondott neki valamit. Hogy mit, azt nem tudni, de az sokmindent elárul, hogy ezek után a nő sarlót fogott, és ölni kezdett mindenkit, aki eddig bántotta őt.

Személyes vélemény:
A film két részből áll: egy szomorú, nyomasztó drámából, még az első felében, amikor felvezetik, hogy hogyan jut el Bok-nam a gyilkosságig, aztán pedig a valamivel akciódúsabb, és igencsak véres slasheres rész, amikor igazságot tesz. Ez a fordulópont tényleg a közepén van, és ha úgy vesszük, hogy a film 2 órás, akkor a nézőnek egy teljes órányi idegeskedéssel kell szembenéznie, hiszen a szigetlakók viselkedése bárkiből kiváltaná a gesztust, hogy ha a néző találkozna velük, minimum mindegyiket egyenként arcon köpné. Annyira idegesítően szemetek, hogy az már túlzásnak tűnhet, de van ilyen, csak elvétve, és nem egy teljes szigetnyi egyszerre...
Aztán a kaszabolós rész hirtelen jön, eléggé hatásos, mert közvetlenül előtte nincs semmi figyelmeztető jelzés (annak ellenére, hogy már a film eleje óta lehet rá számítani...).
Azt nem tudom, hogy a készítők mennyire szándékosan akarták felhívni arra a figyelmet, hogy még mindig sok Bok-namhoz hasonló helyzetű nő él (bár valszeg nem ennyire szélsőségesen), annyi biztos, hogy nagyon hatásvadász lett az egész, ha ennyire eltúlozzák az emberek viselkedését, tulajdonságait, és a főszereplőhöz való hozzáállásukat, akkor csak annyit érnek el, hogy a film valószerűtlennek fog hatni. Ez a problémám amúgy a legtöbb koreai film képeivel is, hogy ha túl tiszta, élénk színű, már-már tökéletes a kép, nincs meg a valós érzete, hanem csak egy film, amit ennyire precízen csináltak meg. Ok, a rendező első saját munkája ez, eddig főleg segítő volt a filmek készítéseiben, szóval ennek tudatában jó kis film.
A hatásvadászkodás ellenére a színészek közül a 2 fontosabb szereplő, Seo Young-Hee és Ji Seong-Won elég jók voltak, a többieknek nem volt olyan különösen bonyolult szerepük, hogy nehéz dolguk lett volna.
Ja, és ha valaki olyan, lehet készülni egy nagy adag zsebkendővel a film végére, néhányakat biztos megríkathat...

Pyega/The haunted house project/Deserted house

Év: 2010
Ország: Korea
Műfaj: horror, áldokumentum
Rendező: Lee Cheol-Ha
Szereplők: Yoon E-Na, Lee Hwa-Jung, Jun In-Kul, Shin Kyung-Sun, Shin So-Yul, Hyun Tae-Ho

A történet:
Egy Kim nevű fickó költözött egykoron a kisvárosba, építtetett egy sütigyárat, és nagy sikereket ért el.
Azonban valaki lemészárolta a család mind az öt tagját, és a tettest azóta sem találták meg, nyomra vezető bizonyítékokat sem találtak.
Azt beszélik, Kim a titkárnővel csalta az asszonyt, és mikor az megtudta, nagy veszekedések kezdődtek, és beütött a tragédia...

Egy 6 fős csapat érkezik a romos házhoz: 3-an a stáb tajgai, 3 másik ember pedig egy kísértetkutató klub tagjai, akik munkája kerül majd lefilmezésre...
A klubtagok hozzák magukkal a speckó szellemdetektor cuccaikat is, elkezdik a nyomozást, de semmit sem találnak még egy jó darabig... A szerencséjük később változik, de már túl sok lesz a jóból, találkoznak a szellemekkel, de ők maguk már nem fognak tudni beszámolni erről, helyettük megteszi azt a videokamera, ami rögzítette az eseményeket.
Az eltűntek keresésére megy egy csapat, de csak a kamerát találják meg, a film nincs túl jó állapotban, de több napos fáradtságos munkával sikerült helyrehozni azt, hogy csak mi, csak most, exkluzívan láthassuk, mi is történt azon az éjjelen...

Személyes vélemény:
Kezdem azokkal a dolgokkal, amiket szerintem elszúrtak a filmben: a "riogatást" az utolsó fél órára nagyon összesűrítették, és az első fél/egy órában meg elég lapos volt a film, a néző végig azt várja, hogy történjen már valami, sokáig viszont semmi sem történik, és nincs is igazán átmeneti rész, csak jön az "ááááá!!!!! Mi a @!#$ volt ez?! Tűnjünk már innen!!!", és mindenki sikítozik, és rohangál, idő közben meg fogyatkoznak, de valahogy nem sikerült megadni azt a hangulatot, hogy az ember úgy érezze, hogy amit lát, az tényleg megtörtént... Bár annyira nem vészes, mert csak az utolsó kb. fél órát szúrták így el, volt néhány elég ijesztő rész, de sajnos volt néhány olyan, amit nem értettem, hogy miért kellett belerakni. Ilyen volt például az a néhány képbevágás egy fehér ruhás, hosszú fekete hajú nőről, aki talán puszta unalomból lement hídba, meg négykézláb mászkált... Koreai filmről van szó, tehát tételezzük fel, hogy sok koreai nézi meg... miből gondolták a készítők, hogy miután az utóbbi kb. 10 évben a koreai és japán horrorfilmek fele a hosszú fekete hajú, baljós tekintetű, extrahajlékony csajokkal riogat, a nézők még nem unják a látványt? Bizonyos helyzetekben persze még mindig ijesztő tud lenni, de ha egy fekete-fehér felvételben látja ezt az ember (ja, és a fehér szín dominál, úgyhogy a kép kifejezetten világos), akkor ez már nem elég. (Egyébként eddig szerintem a legjobban sikerült feketehosszúhajú-négykézlábmászós riogatást a Ju-on (TV) 1 hozta, ezt azóta nem tudták überelni...)
A másik problémám pedig az volt a filmmel, ami igazából csak szőrszálhasogatás, hogy a szereplők nem még ismeretlen színészek voltak, mindegyiknek volt már kisebb-nagyobb szerepe mozifilmben, így valami nagy mozi-fanatikusnak akár rögtön be is ugorhatott valamelyik másik film ugyanazzal a színésszel, és annyi a "dokumentumfilm arról, hogy néhány szellem kinyír egy pár ismeretlen kalandvágyó fiatalt " hangulatnak. Ugyanígy megölhette a "valóságos" hangulatot a zene is, ami nem volt túl feltűnő, de talán jobban tették volna, ha mellőzik, és csak az intróban meg a legvégén hagyják...
A többi dolog rendben volt, a történet egyszerű volt, de nem is kellet, hogy bonyolítsanak rajta, a színészek rendben voltak, kellően hétköznapian viselkedtek, a ház meg már önmagában is ijesztő volt. De még mennyire! Még nappal sem mennék oda...
Lee Cheol-Ha eddig a drámai romantikus filmek és a videoklipek területén munkálkodott, ez egy elég érdekes váltás, de nem lett rossz, úgyhogy csinálhatna még párat...

Adventures of electric rod boy / Denchu kozo no boken

AKA: Great analog world
Év: 1987
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror, vígjáték
Rendező: Shinya Tsukamoto
Szereplők: Shinya Tsukamoto, Kei Fujiwara, Tomorowo Saguchi, N. Senba, Nobu Nakaoka

A történet:
Hikari, egy fiú, akinek villanypózna áll ki a hátából éppen néhány genya kölyök elől menekül, mikor felbukkan Momo, a lány aki semmitől sem fél és megmenti a srácot. A fiú hálája jeléül odaad neki egy időgépet, de amikor ki akarják próbálni azt, Hikarit elragadja és 25 évvel későbbre küldi. A jövő nem túl fényes (igen, ez egy nagyon rossz szóvicc volt -.-... pedig utálom az ilyeneket...), fekete felhők takarják a napot, ami a gonosz vámpírok műve, ugyanis ők csak a sötét utcákon tudnak randalírozni. A vámpírcsapat mindenfelé száguldozik, és leöl minden embert, aki az útjukba téved. Az egyetlen ember, aki szembe száll velük egy professzornő, de őt is sikerül sarokba szorítaniuk a vámpíroknak. Ekkor érkezik meg Hikari és véletlenül megmenti a professzort, így sikerül elmenekülniük. De a vámpírok egy rettentő terven törik a fejüket, hogy soha többé ne kelljen a gyilkos napfény elől bujdosniuk, és örökké tudjanak élni, és csak Hikari és villanyoszlopa mentheti meg a világot!

Személyes vélemény:
Van ebben a filmben valami bájos... annyira nem vicces, inkább csak enyhe, ügyetlen részek vannak időnként, amin mosolyog a néző, és a jók annyira ártatlanok, hogy könnyen megkedvelhetőek. De a másik oldalon meg ott vannak a fura zajok és az igencsak véres jelenetek, bizarr, ijesztő képek a vámpírok felől. Szóval elég érdekes hangulata van...
Shinya Tsukamoto korábbi filmjeiben van pár hasonlóság, például a szereplők "közlekedési formája", azaz tulajdonképp állva siklanak (ami az üldözéses részeknél baromi jól néz ki) és a rengeteg fém hulladék, csövek és huzalok. Ezek csak apróságok de tökéletesen megadják a filmjei sajátos hangulatát, és nagyon jó nézni őket.
Lehet, hogy a történet nem valami nagy durranás, de már csak a tálalás miatt is érdemes szerintem legalább egyszer megnézni, mert ilyet nem túl gyakran látni. Hát igen, az ötletesség jó dolog...

Ajánlás:
Ok, cyberpunk filmet kiknek lehetne ajánlani... mindegy, akiknek lehet, akkor azoknak ajánlom. Érdekes film, és csak 45 perces... simán megéri szerintem.

Trailert nem találtam... legalább poszterkép vanXD...

Bloody Reunion AKA To Sir With Love

Eredeti cím: Seuseung-ui eunhye
Év: 2006
Ország: Korea
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: Dae-wung Lim
Szereplők: Yeong-hie Seo, Mi-hee Oh, Hyo-jun Park, Dong-kyu Lee, Ji-hyeon Lee

A történet:
Park tanárnő idős korára mozgássérültté vált, kerekesszékben kénytelen közlekedni. Mi-ja, akit még évekkel ezelőtt befogadott és a lányaként nevelt, most a gondozója lett. A lány úgy gondolta, a tanárnő biztosan örülne, ha egy osztálytalálkozón újra láthatná egykori diákjait.
Sorra megérkeznek a diákok, és üdvözlik a tanárnőt. Kiderül, hogy Park tanárnő régen nem volt olyan rendes, többen is emlékeztetik a szemétkedéseire.
Minden volt diák felnőttkorára valamilyen téren defektes lett a tanár szemétkedései miatt...
A tanárnőnek volt egy fia is, aki torz arccal született, ezért a pincébe zárták, hogy senki ne lássa. A gyerek gyakran hordott nyúl álarcot, a többiek meg szerették bántani őt, hamar el is szökött...

Éjjel azonban megjelenik egy ember nyúl álarcban, és elkezdi leölni a többieket...

Személyes vélemény:
A legtöbb slasher elég kiszámítható és nem túl ijesztő. Ez az állítás erre a filmre is ráillik, de ezen kívül viszont érdekes, és ötletes volt.Volt benne olyan jelenet, a mikor arra gondoltam, "Oh, ez biztos fájhatott.", azaz időnként elég brutális, bár lehetett volna több vérengzés is benne...
Úgy összességében egész jó, a jobbfajta slasherek közé sorolnám...

Ajánlás:
Hááát... bárki megnézheti (persze egy bizonyos kor fölött), nem fog senki elájulni tőle, de nem lett rossz...