Á meia-noite levarei sua alma/At midnight I'll take your soul

Év: 1964
Ország: Brazília
Műfaj: horror, természetfeletti
Rendező: José Mojica Marins
Szereplők: José Mojica Marins, Valéria Vasquez, Nivaldo Lima, Magda Mei, Ilídio Martins Simones

A történet:
Főszereplőnk (Coffin Joe ,vagyis eredetileg Ze do Caixao, amit az amcsi névfordítók jelentésben átköltöttek...) szerint a létezés értelme a vér... de hogy tudja továbbvinni a vérvonalát, ha a feleség meddő?

Coffin Joe jól elvan temetkezési vállalkozóként a temetők idilljében, nagypénteken bárányhúst zabál, és amikor teheti, rettegésben tartja a körülötte lévőket, akik hisznek a hagyományokban...
Miután ennek a remek embernek nem tud gyereket szülni a felesége, nincs más megoldás, mint hogy el kell tenni láb alól az asszonyt, és keresni kell egy olyat, amelyik jobban funkcionál... mondjuk a legjobb barátja nőjét.
Egyik este elmennek hármasban a cigány jóshoz, hogy megtudják, mit tartogat számukra a jövő. A jós nem áltatja őket, mindegyiknek beszámol arról, hogy milyen csúfos véget fognak érni... Így is lesz, Joe által beteljesül a pár végzete, azonban minden még neki sem sikerülhet...

Személyes vélemény:
Érdekes időszak volt a horrorfilmek terén a 60-as évek, többek között azért is, mert ekkor egyengették ki az utat a következő egy-két évtizedben berobbanó gore-áradatnak (ami még mindig tart, és még jó sokáig tartani is fog. Ez egy tény, és kész :).)
Az ábrázolásban egyre bátrabbak, és bár még nem mondanám az akkori alkotásokat annyira durvának, de már jó nyomon haladnak... Ebben a filmben pl. volt szemkiszúrás, csonkolás, és mindent rendesen mutattak, a művért sem sajnálták ki az egyes jelenetekből... Ok, mondjuk ez a film egy eléggé más kultúrához tartozik, nem idealizálnak annyira, egy amcsi filmben több bátorság kelhetett ahhoz, hogy elhagyják a heroizált, sablonos főszereplőket...
Amúgy amit én mindig értékelek, az a férgek a hullákon. Az egy remek dolog. Egy kis apróság, de sokat javíthat a látványon, sokkal meggyőzőbbek lesznek a hullák, a néző számára visszataszítóbb lesz az egész... Ez a figyelmesség szép volt. A másik ilyen, ami nagyon tetszett, az Joe házában a falakból kiálló kézszobrok... nem tudom, hogy hány embernek tűnt fel, de szinte tele van velük a ház, (Joe még ruhafogasnak is használja az egyiket).
Az első brazil horrorfilmként emlegetik, ebből a szempontból nem kis dolog, hogy épphogy belekezdenek, máris megalkotnak egy kultikus horrorfigurát. Nagyon jól kitalált személyisége van Coffin Joenak, egyszerre lett cool és visszataszító, nem csoda, hogy kapott még néhány folytatást a történet...
A speciális effektek nem rosszak, de nem is nevezném csúcskategóriásnak őket, a készítők a rendelkezésükre álló költségvetésből kihozták, amit tudtak... a hullák ábrázolása elég jó lett, de például a baglyos riogatós rész megmosolyogtató volt, mondjuk még ez is belefér... A színészi játék nem mindig volt hiteles, vegyesre sikeredett, ami a körülményeket tekintve érthető, csoda, hogy elkészült a film, miután annyi viszontagsággal kellett megküzdenie a rendezőnek. Ennek az alkotásnak az elkészültét csak José Mojica Marins megszállottságának köszönhetjük, és köszönjük is.

(A trailer nem biztos, hogy eredeti, sok benne a spoiler, de amúgy nincs vele túl sok probléma...)

Nekojiru-so / Cat soup

Év: 2001
Ország: Japán
Műfaj: fantasy, animáció
Rendező: Tatsuo Sato

A történet:
Egy macskakölyök a kádban játszik a kisautójával... lebukik a víz alá, és jó sokáig ott is marad (ennél a pontnál a néző eldöntheti, hogy az állat meghalt-e, vagy sem)...
Miután a kölyök megtudja, hogy a betegeskedő nővére lelkét elviszik, utánuk rohan, de csak a lélek felét sikerül visszaszereznie. Emiatt a nővére fogyatékossá válik, a kölyök pedig elindul vele, hogy felkutassák azt a virágot, amivel meg tudják gyógyítani őt...

Személyes vélemény:
Először úgy gondoltam, hogy majd írok egy rakás hű-de-okos dolgot a film értelmezéséről, de jobb, ha nem teszem, mert az befolyásolná mások nézőpontját... Mert teljesen a nézőtől függ, hogy mit lát a filmben, nincs előre megadva egy konkrét magyarázat, hagyják mélyentöprengeni a sok szerencsétlent (pl. az olyanokat, mint én, aki tudja, hogy a film végére teljesen ki fog készülni, de azért még egyszer megnézi), akik végignézték az egészet... Ok, csak fél órás, de ha ennél több lenne, a világ gyógyszertárai valszeg kiürülnének a Xanax készleteikből... Nagyon nyomasztó egy film, néhány helyen vígjátékként említik, szerintem rohadtul de nem vicces az egész, de hát ezt csak én mondom... Már többször láttam, néhány évente újranézem, és akkor egy kicsit másképp látom az egészet, de ez semmit sem változtat a hangulatán, nagyon könnyen kiboríthatja a nézőt, úgyhogy erre lelkileg jobb, ha felkészül az, aki meg akarja nézni a filmet.
A műfaji meghatározással kicsit bajban voltam, ezért csak a biztosat írtam le, vannak benne horrorisztikus elemek, de nem horror, sejtem, hogy miért nevezik vígjátéknak, de szerintem az sem...
Nincs benne túl sok beszéd (meg a macskák úgyis csak nyávogni szoktak...), az a pár mondat viszont szövegbuborékban hagyja el a beszélő száját, mint a képregényekben. Egy manga alapján készült, a mangaka, Nekojiru, szerette macska formában ábrázolni az embereket...
A rajzolása néhány résznél elég gyerekes, van ahol szépen kidolgozott, de az egész inkább ceruzarajznak tűnik, mintsem valami high-tech CGI cuccnak. Ennek ellenére a film egyáltalán nem gyerekeknek való!!!
Szürreális, egyedi, furcsa, nyomasztó, zavaró, ijesztő (persze nem a látvány...), elgondolkodtató alkotás, egyértelműen rétegfilm, úgyhogy szerintem csak azoknak érdemes ezt megnéznie, akik kaphatóak az ilyenre, akik jól elvannak a felszínes, könnyed, sablonos mondanivalójú filmekkel, azok messzire kerüljék el ezt.

Let's scare Jessica to death

Év: 1971
Ország: USA
Műfaj: horror, pszichológiai
Rendező: John D. Hancock
Szereplők: Zohra Lampert, Mariclare Costello, Barton Heyman, Kevin O'Connor

A történet:
Jessicát kiengedték az elmegyógyintézetről, és most próbál új életet kezdeni (mert már szinte minden rendben van). Férjével és a haverjukkal egy falusi villába költöznek, hogy Jessica megszabaduljon a rossz emlékeitől (mert néha még mindig olyan dolgokat lát és hall, amik valójában ott sincsenek). A házban találnak egy Emily nevű lányt, aki miután látta, hogy a ház üresen áll, gondolta beköltözik. Jessica megtudja, hogy Emilynek nincs hová mennie, ezért arra kéri, hogy maradjon náluk egy darabig. Ahogy telnek a napok, remekül összebarátkoznak a lánnyal (pedig valami nagyon nincs rendben vele). Az egyetlen kellemetlenség, a falusi öregek ellenséges viselkedése (mindegyiknek sebhely van a karján vagy a nyakán). Jessica és a férje egyik nap elmennek, hogy eladjanak néhány otthagyott cuccot a házból. A régiségbolt vezetője elmond egy legendát az előző lakókról... állítólag egy nő az esküvője napján vízbe fulladt, és még mindig a ház környékén ólálkodik... állítólag olyan, mint egy vámpír, de ez úgyis csak mendemonda (pedig nagyon is valószínűnek tűnik).

Személyes vélemény:
Baromi jó ötlet volt, hogy néha hallhattuk Jessica gondolatait, vagy azt, amit ő hall, a suttogásokat... elég szar lehet az ő helyében lenni. A néző könnyen át tudja érezni azt a kellemetlen helyzetet, amiben Jessica van, ráadásul Zohra Lampert remekül alakította a "nemrég szabadult a diliházból" nőt, nem tudom, hogy valójában milyen a viselkedése, de a filmben görnyedt testtartásával, meg azzal az állandó kómás arckifejezéssel (érdemes a szemét figyelni, néha egyértelműen a "semmibe" néz) teljesen el lehet hinni neki, hogy nincs jól.
Az viszont nekem jobban bejött volna, ha nem lett volna ennyire egyértelmű, hogy csak beképzeli-e magának a dolgokat, vagy nem... egy kicsit olyan volt, mintha a végére kifogytak volna az ötletből a készítők, és csak úgy összecsapták volna, hogy befejezhessék...
Amúgy meg tök jól bemutatták, hogy milyen, ha valaki skizofrén... Mert ez volt a skizofrénia, és nem az, amikor valakinek több személyisége van, és egyik pillanatról a másikra már másképp viselkedik (mintha egy másik ember lenne), mert az a disszociatív személyiségzavar.
A hangulatot elég jól meg tudták adni, a zene is a helyén volt, bár valszeg ez annak idején sokkal ijesztőbb lehetett, mint most... nekem egyáltalán nem volt ijesztő, de simán el tudom képzelni, hogy 1971-ben egy felnőttnek is rémálmai voltak a film után... vagy nem.
Egy kicsit bajban vagyok ezzel az alkotással, mert az első kb. kétharmada baromi jó volt, a végére meg csalódást okozott, nem sikerült adnia azt az extrát, amitől a nézőt "kiüti" a film. Szóval a pontozást is úgy lehet értelmezni, hogy a vége miatt vontam le a maximumból...

Junji Ito manga adaptációi #1

A mangakáról (az az ember, aki a mangákat rajzolja és/vagy írja) bővebben majd akkor fogok írni, amikor a Museum of terror c. mangáját fogom ismertetni, elöljáróban annyit, hogy Junji Ito szerintem az egyik legtehetségesebb a műfajban, részletes és egyedi rajzstílusa van, a történetei pedig nagyon ötletesek és hatásosak... Egy időben rengeteg horrormangát olvastam, és mind közül az ő munkái( és Mochizuki Minetaro Zashiki onna-ja meg Dragon head-je) voltak a legfélelmetesebbek. Szóval ha valaki nem hisz abban, hogy vannak jó horrormangák, tessék ezekkel próbálkozni...

A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................

Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.

2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)

A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...


.....................................................................................


Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...

Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.

A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...


.....................................................................................


Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...

A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.

Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.


.....................................................................................


Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...

(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...

Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.


.....................................................................................

Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.

Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:

1. Marronnier
2. Uzumaki
3. Long dream (de majdnem holtversenyben az Uzumakival)
   
4. Kakashi

Alice

Eredeti cím: Něco z Alenky
Év: 1988
Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország
Műfaj: fantasy, thriller, animáció
Rendező: Jan Švankmajer
Szereplő: Kristýna Kohoutová

A történet:
Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!"
Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt...
Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást.
Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...

Személyes vélemény:
Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film.
A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...

Ajánlás:
Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...

Save the green planet!

Eredeti cím: Jigureul jikyeora!
Év: 2003
Ország: Korea
Műfaj: sci-fi, dráma, fantasy, thriller, vígjáték
Rendező: Joon-Hwan Jang
Szereplők: Ha-kyun Shin, Jeoung-min Hwang, Yun-shik Baek

A történet:
Kang Man-shik 45 éves, jó módban él feleségével és gyerekeivel, munkahelyén vezetői posztot foglal el. De ez mind csak a látszat, mert valójában ő egy idegen az Andromédáról... vagy legalábbis Lee Byeong-gu, a megszállott sci-fi rajongó, gyógyszerfüggő méhész biztos benne... Ráadásul az űrlények hercege el fog jönni a következő teliholdkor, ami semmi jót nem ígér.
Az egyetlen, aki megállíthatja ezt a katasztrófát maga Lee Byeong-gu! Így hát elrabolja a fickót, majd leviszi őt a földalatti bunkerébe. Miután a túszt alsógatyára vetkőztette, lenyírja a haját (ami Lee Byeong-gu szerint antennául szolgál az idegeneknél), és különböző kínzásoknak veti alá, részben vallatásból, részben azért, hogy "ártalmatlanná" tegye... Mindebben segítőtársa Su-ni, az infantilis, nagydarab cirkuszi kötéltáncosnő.
Eközben persze a rendőrség is felfigyel az elrablásra, és Choo nyomozó is, aki a többi rendőr megvetésének tárgya...
Később megtudhatjuk, nem csak a föld megmentésének célja áll a rablás mögött...
A rendőrök egyre közelebb jutnak a tetteshez, a telihold napja pedig vészesen közeleg...

Személyes vélemény:
A rendező első filmjében remekül megoldotta a műfajok keverését... Ebben szinte minden van, mégsem lett zavaros, a nézőnek nem az jut eszébe, hogy túl sok mindent akartak beletenni. A film vége különösen tetszett, mert nem a szokásos módon ér véget, és ez számomra felüdülés azok után, hogy az ilyen típusú filmek általában egy vonalat követnek. És lelkileg mindenki, aki meg akarja nézni készüljön föl arra, hogy a vége fele egyre szomorúbb lesz, néhány viccesebb résszel megszakítva... Amúgy nagyon sokszínű és mozgalmas, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki is unná magát a filmen... nekem legalábbis bejött.

Ajánlás:
Kb. 16 éves kor fölötti nyitottabb embereknek ajánlanám. (Méheknek tilos!)

The children

Év: 1980
Ország: USA
Műfaj: horror, sci-fi
Rendező: Max Kalmanowicz
Szereplők: Martin Shakar, Gil Rogers, Gale Garnett, Shannon Bolin, Tracy Griswold

A történet:
Néhány gondatlan munkás miatt egy ravensbacki atomerőműnél egy cső szivárogni kezd, és sárga radioaktív gáz keletkezik.... Egy iskolabusz 5 vidáman daloló gyerekkel áthajt a gázfelhőn, ami már az úttestet is ellepte. Később egy arrafelé tartó rendőr, Billy talál rá az úttesten keresztbe fordult buszra, de az utasai és a vezető viszont sehol. Billy elmegy az egyik szülőhöz, hogy utánanézzenek a dolgoknak. A helyszínen Billy értesíti Harryt, a fiatal rendőrtársát, hogy jöjjön ide, és derítse ki, hogy mi folyik itt, majd elmegy. A nő egyedül indul haza, ám útközben a közeli temetőben meglátja Tommyt, az egyik kisfiút a barátaival szaladgálni. Mikor a nő odakiált, a fiú eltűnik, ezért utánaered... Az egyik sírnál orra esik a buszsofőr szénné égett hullájában. Előkerül Tommy is, akinek látszólag semmi baja, csak a körmei lettek feketék. A kisfiú megöleli a nőt, aki nyomban a buszsofőr sorsára jut, majd egykedvűen tovaballag.
A fertőzött gyerekek szétszélednek, és minden naiv felnőttet kinyírnak gonosz ölelésükkel... Vajon hogy fogják megállítani őket???

Személyes vélemény:
Nem tudom elhinni, hogy tetszett ez a film XD... Mondjuk többször nem vagyok hajlandó megnézni, de egyszeri megtekintésre szórakoztató (bár én kb. úgy néztem, mint egy vígjátékot, valójában nem tudom, hogy milyen szándékkal csinálták a készítők az egyes részeket...) Szóval vicces, abszurd és a gyilkolászós részek nagyon műre sikeredtek... Lehetne azt mondani, hogy "De hát milyen régen csinálták már...!" Csak emlékeztetném azokat, akikben felmerül ez a mondat, hogy többek közt ebben az évben készült a Friday the 13th, Cannibal holocaust és a japánok meg majdnem minden évben kiadtak egy Guinea pig részt '80 körül... (SPOILER: szóval, ha valakinek levágják a kezét, elvárható, hogy legalább egy kis vért produkáljon a csonk XD...)
Tehát egy csomó mindenbe bele lehet kötni, tele van kisebb-nagyobb hibával, de jobb, ha a többségével nem foglalkozik az ember, és jól elszórakozik ezen a filmen. (Engem nem nagyon rázott meg a film, én mindig is tudtam, hogy genyák a gyerekek :P...)

Ajánlás:
Óvónénik, terhes nők inkább ne, rajtuk kívül viszont bárki megnézheti 10 éves kor fölött ;).

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.