Kyofu (The Sylvian Experiments)

Év: 2010
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, paranormális
Rendező: Hiroshi Takahashi
Szereplők: Mina Fujii, Yoko Chosokabe, Momoko Hatano, Tomohiro Kaku

A történet:
Egy idegsebész házaspár régi felvételt néz: 3 embernél, mint kísérleti nyulaknál, furcsa módszerekkel sikerül elérnie pár orvosnak, hogy kilépjenek a testükből...
Évekkel később egy csaj kórházi ágyban ébred, de hamar kiderül, hogy nem ott van, ahol gondolja.
Egy nővér ruhás nő érkezik, és közli a lánnyal, hogy ő már halott, majd elvezeti, hogy bizonyítékként megmutassa neki a testét...
Vissza ugorva pár nappal korábbra láthatjuk, ahogy 5 idegen találkozik egy vonatállomáson, majd elmennek egy erdőhöz, hogy csoportos öngyilkosságot kövessenek el. A dolgok viszont egészen másképp alakulnak, mint ahogyan azt négyük sejtette volna...
Az eszméletlen kölyköket ezután egy kórháznak tűnő épületbe viszik és kísérleteket végeznek rajtuk, mert milyen izgalmas már, hogy ha a halántéklebenybe közvetlenül áramot vezetnek, akkor az illető kívülről látja önmagát (és így akár egy sokkal high-techebb spirituális szintre is léphet!)

Személyes vélemény:
Az első gondolatom az volt, hogy milyen régen nem láttam ennyire furcsa filmet... Mert ok, az ember sok fura dologra számíthat egy japán filmben, pl.: egy lassú iskolás gyerek csigává változik (Uzumaki), a csajok szoknyája alá való befotózást sportként is lehet űzni (Love exposure), egy üzletember úgy éli le az életét, hogy madárnak képzeli magát, mert a hipnotizőr nem tudta visszaalakítani (Survive style 5+), és még jó sokáig lehetne sorolni... Ez a film számomra még ezeknél is furcsább volt, és nem a történet miatt (pedig az sem szokványos), hanem a hangulata miatt. Nagyon súlyos, nyomasztó volt, részben a színészek játéka miatt (szinte soha senki sem mosolygott, majdnem végig le vagy a távolba néztek), részben, mert szinte semmi szokványos, random társalgás nem volt az emberek között, ha beszélgettek, akkor az valami fontosabb információcsere céljából történt, még a családtagok is úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lettek volna...
Nem valami kiszámítható, sok minden történt ami a film nézése közben meglepett, egy-két jelenet eléggé véres volt (az agyműtéteket jóóóóó közelről mutatják), de azokon kívül nem lehetett vért látni, és a semmiből a kamerába ugró riogatós lények sem voltak, nem ijesztő volt a film, hanem félelmetes inkább, és nem volt semmi 'szünet', könnyedebb jelenet.
Ami egyesek számára negatívum lehet az a sok számítógépes speciális effekt, amiket én is nagyon utálok, mert kb. annyira hatásosak, mintha valaki magára húzna egy fehér lepedőt, és azt mondaná: 'hurrrrgwuáááá éééén eggggy szelllem vagyoooook!', és az ember nem is érti, miért nem látják a készítők, hogy ez mennyire mű... sajnos itt sem sikerültek jól ezek az extrák, de valahogy itt nem tűntek olyan idegesítően rossznak... talán csak én gondolom így, de ez van... amúgy sem éreztem a filmen azt az 'új'ságot, nemtom, más hogy van ezzel, de ha 1-2 éven belül készült filmet látok, végig ott van ez az új film hangulat (ez igazából sem jót, sem rosszat nem jelent, csak ott van és kész), ennél meg valamiért nem volt ott, gondolatban nem kötöttem időhöz, talán mert annyira elrugaszkodott a valóságtól a történet...
Az egész nagyon lassan indul, fokozatosan adagolják az infókat, és kb. a kétharmada után gyorsul fel igazán a cselekmény, (Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei jutottak néha eszembe erről, meg a film által teremtett hangulatról) szerencsére nincsen túlcsavarva a történet.
A zene gyakran elég feltűnő volt (de nem volt harsány), a legtöbb esetben alig szoktam emlékezni a horrorfilmzenékre, mert majdnem mindegyik ugyan olyan, de ezt nem a szokásos kaptafára készítették, nagyban segített a hangulatteremtéshez, csakúgy mint a színészek játéka, ami remek volt, és a maszkmesterek is elég jó munkát végeztek, főleg az agyműtétes részeknél (bár gondolom igazi (állati) agyat és egyebet használtak...)

Amúgy érdekes, hogy egyes embereket mennyire hajtja az "újat, még nagyszerűbbet, eddig sosem látottakat és tapasztaltakat" felfedezni való vágy, és ezért baromi sok mindent képesek feláldozni...
TRAILER (az első pár másodperc valamiért (reklám a reklámban?)egy csomó más japán horrorfilmből (Kansen, Sakebi, Rinne, stb...)részlet)

Intruder

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, gore
Rendező: Scott Spiegel
Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell

A történet:
Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül.
Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...

Személyes vélemény:
A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött.
Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem).
A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek.
A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film.
Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.

Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...

Ajánlás:
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...

Alice

Eredeti cím: Něco z Alenky
Év: 1988
Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország
Műfaj: fantasy, thriller, animáció
Rendező: Jan Švankmajer
Szereplő: Kristýna Kohoutová

A történet:
Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!"
Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt...
Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást.
Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...

Személyes vélemény:
Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film.
A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...

Ajánlás:
Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...

Skjult

Év: 2009
Ország: Norvégia
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: Pål Øie
Szereplők: Kristoffer Joner, Cecilie A. Mosli, Anders Denielsen Lie,

A történet:
Kai Koss 19 év távollét után hazatér szülőfalujába, mikor megtudja, hogy anyja meghalt. Letörve érkezik, de nem családtagja elvesztése miatt, hanem azért, mert újra találkoznia kell vele (bár, csak a holttesttől kell elbúcsúznia). Egy régi ismerősével, Saraval találkozik a hullaházban, aki elmondja Kainak, hogy mivel nem találtak az anyjánál semmi iratot vagy végrendeletet, a házat és minden egyebet ő fog örökölni....
Kai elmegy a régi roskadozó házhoz két benzines kannával, majd körbenéz. A halott anyja emléke kísérti őt, azt várja, mikor fog felbukkanni a semmiből, és bántani őt, mint ahogyan azt gyerekkorában tette. Mikor a férfi a pincefele jár, valaki odagurít hozzá egy piros labdát... A fickó rémült, szeretne túl lenni az egészen, úgyhogy magához veszi az egyik kannát. Azonban megjelenik ismét Sara, és félbeszakítja Kai terveit, elkobozza a benzines kannákat, mondván, hogy amit tenni akar az illegális...
Kai egy közeli hotelben száll meg. Először a recepcióshölgy el akarta küldeni, mert lejárt a szezon, de egy telefonhívás miatt mégis beleegyezett, hogy maradjon. A hotelszoba ablakából rálátni a házra, a fickót pedig rémálmok gyötrik, ezért elmegy inni Sara szülinapi bulijára. Sara és Kai beszélgetéséből kiderül, hogy miután a férfi elkerült szociopata anyjától nem lett sokkal jobb a sorsa, 4 árvaházat járt meg.
A férfit emlékei visszakergetik a régi házhoz, melynek egyik ablakából lámpafény szűrődik ki...

Személyes vélemény:
Szép, lassú, gondolkodós film. Inkább riogatások vannak benne, amitől az ember összerezzen, de meg nem ijed, a hangulatát viszont remekül eltalálták, ott van az a folyamatos nyomasztó érzés a film nézése közben. A helyszínek nagyon szépek, a színészek játéka tökéletes, a filmet is jól építették fel, nekem mégis volt egy kis hiányérzetem... nem tudom, miért... Ettől függetlenül jó lett szerintem. Érdekes... bocs, nemtok mást mondani róla, még mindig a filmen jár az agyam XD... nehéz kiszakadni belőle... teljesen kikapcsol...

Ajánlás:
Azoknak nem ajánlom, akik csak valami agyatlan kaszabolásra/belezésre vágynak, türelmetlenek, és fedetlen női kebleket akarnak csodálni (mert itt csak egy undorítóan hegesedett Kai felsőtest volt pucéran...). De akik egy szép, lassú, gondolkodós horrorfilmet akarnak látni (csak ismételni tudom magam...) nézzék meg ezt, mert szerintem nem fognak csalódni benne.

Megjegyzés a trailerhez: nem volt normális méretben, úgyhogy vagy a fele le van vágva a képnek, szóval ha valakit érdekel, keressen egy trailert a filmhez a youtube-on, és ott mindent látni fog rajta normálisan (Bah...asszem ez a mondat teljesen értelmetlen lett o.O) XD... bocsi.

Coming soon

Eredeti cím: Program na winyan akat
Év: 2008
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, thriller
Rendező: Sopon Sakdapisit
Szereplők: Worrakarn Rotjanawatchra, Chantawit Tanasaewee

A történet:
Egy Bian nevű kislány lerobbant, romos házban ébred, megkötözve, körülötte kiszáradt hullákkal. Nincs sok ideje megijedni, mert máris felbukkan a házához hasonlóan lerobbant őrült vénasszony, Shomba, és kését szorongatva tudatja a gyerekkel, hogy meg fogja ölni őt. A lány a szekrényben rejtőzködik, de az asszony hamar rájön a rejtekhelyére... A gyerek menekülni próbál, de nem jár sikerrel. Megérkezik egy csapat helybeli, akik tudják, hogy Shomba gyerekeket rabol, és bántja őket, és azért is jöttek, hogy rendet tegyenek: összeverik a nőt, felvágják a száját, majd felakasztják...
A kötélen rángatózó vénasszony látványa már túl sok a moziban ülő lánynak, ezért inkább kimegy a teremből... A lépcsőnél találkozik Pithou-val, egy barátjával, aki a filmet is csinálta. A fickó arra a kérdésre, hogy miért nem nézi meg a saját munkáját, azt válaszolja, hogy nem bírja Shomba felakasztásának jelenetét...
Chen a moziban dolgozik, reménytelenül próbálja visszaszerezni exét, ráadásul a nő bátyja, Peoll rávette, hogy másolja le, és adja el az új filmeket a moziból. Így éjjel, mikor nincs biztonsági ügyelet, belopózik a vetítőterembe, és levetíti a legújabb horrorfilmet, hogy aztán Peoll felvegye azt kamerával a nézőtérről. Chen, míg várja hogy lemenjen a film, a múlton keseregve elalszik és csak sokkal később eszmél fel arra, hogy a filmnek vége, és nemsokára megérkezik a többi dolgozó is. Nem akar lebukni, ezért elmegy megkeresni a haverját, aki viszont eltűnt, és csak a kamerája maradt utána, amin nem éppen megnyugtató dolgokat rögzített...
Peollt nem csak Chen keresi, hanem üzlettársai is, akik a filmet akarják. A fiúnak nincs más választása, végigcsinálja ugyan azt, mint a haverja: beül a kamerával a nézőtérre, és felveszi a filmet. Azonban a film közben furcsa hasonlóságokat vél felfedezni az ottani, és a Peoll házában talált lábnyomok közt. Felhívja a haverját, hátha felveszi. Telefoncsörgést hall a közelből, de Peoll telefonjára nem a székek közt, hanem a filmvásznon talál rá...

Személyes vélemény:
Bár sok benne a klisé, mégsem annyira kiszámítható... Az egész történet bénának és idétlennek tűnik, de jól megcsinálták a filmet, izgalmas és ijesztő lett... Valójában amikor rábukkantam erre úgy kezdtem nézni, hogy kap egy esélyt, de ha nem tetszik, inkább nézek mást... ahhoz képest meg tényleg végig izgultam, és volt, hogy megijedtem néhány jelenetnél, pedig azt nem nagyon szoktam csinálni XD... Szóval emiatt a film miatt megbocsátok a thaiföldieknek a Shutterért (vagy kismilliárdan bizonygatták, hogy az a valaha létezett legijesztőbb a világon... hát, csak annyit erról, hogy NEM AZ -.-...) Egyébként nemtom hogy miért műxik ennyire ez a film... de műxik, az a lényeg... jó, és kész.

Ajánlás:
ööö... igazán azoknak ajánlanám, akik kifejezetten egy ijesztő horrorfilmet akarnak megnézni...mert ez az. Nem több, és nem is kevesebb.

Parents

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, dráma, thriller, pszichológiai
Rendező: Bob Balaban
Szereplők: Randy Quaid, Brian Madorsky, Mary Beth Hurt, Sandy Dennis

A történet:
A Laemle-család nemrég költözött új otthonába, egy kedves kisvárosban. Hamar összebarátkoznak mindenkivel, a tökéletes család képét adják: a keményen dolgozó apuka (Nick), a csinos, házias anyuka (Lily) és a bár kicsit visszahúzódó, de egyébként rendes gyerek (Michael). Azonban, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen horrorfilmben, hamar kiderül, hogy ennél a családnál sincs minden rendben... Michael furcsa viselkedése az iskolájában szemet szúr tanárának, aki megpróbálja kideríteni az iskolapszichológus segítségével, hogy mi lehet a kiváltó ok. A kölyök összebarátkozik egy másik újonnan érkezett osztálytárssal, aki bevallása szerint a holdról jött, és korához képest mintha túl sokat is tudna a felnőttek világáról. Michael gyanakodva figyeli szüleit, és furcsa dolgaikat, sejti, hogy valamit titkolnak... De a gondok igazán csak akkor kezdődnek, mikor Michael belopózva apja munkahelyére, a patológián valami gyanús dolgot lát... Ezek után felmerül benne a kérdés, hogy vajon honnan szerzik szülei azt a rengeteg húst, amit nap mint nap esznek...

Személyes vélemény:
Mikor elkezdtem nézni a filmet, arra számítottam, hogy egy bugyuta horror-vígjátékot fogok látni, csupa móka és kacagás vár rám... ehhez képest nem is volt annyira vicces, inkább nyomasztó és zavaró hangulatú. Mondjuk ez inkább javára vált, hiszen így egy elgondolkodtató, kicsit szürreális, egyedi művet kaptunk. Tulajdonképp a film azt mutatja, milyen ijesztő lehet a gyerekek szemében a felnőttek világa (bár az is biztos, hogy Michael sem teljesen komplett...). Az 50-es éveket idéző képi világ, és a már-már émelyítően boldog családi idill éles kontrasztot alkot a cukormáz alatti hátborzongató valósággal, ami csak a film vége felé tárul elénk.

Ajánlás:
Kötél idegekkel rendelkező, filozofikus vegetáriánusok nyugodtan megnézhetik.

House on haunted hill

Év: 1959
Ország: USA
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: William Castle
Szereplők: Vincent Price, Carol Ohmart, Richard Long, Alan Marshal, Carolyn Craig, Elisha Cook Jr., Julie Mitchum

A történet:
A film még el sem kezdődött igazán, de már hallhatjuk a női sikolyokat, az elmaradhatatlan ajtónyikorgás és lánccsörgés kíséretében. Majd megjelenik egy fej a képernyő közepén, és felvezeti, hogy mennyi borzalmat fogunk látni... ezután Frederick Loren (Vincent Price) invitál minket a feleségének szervezett 'kísértetház buliba' , lesz étel, ital, szellemek... ráadásul, ha egy teljes éjszakát képesek leszünk eltölteni ott, 10000 dollárt kapunk.
Bemutatja a szereplőket egyenként (Lance Schroeder, Ruth Bridges, Watson Pitchard, Dr. David Trent, Nora Manning). Mindannyiuk közös vonása, hogy szükségük van a pénzre, ezért jönnek el. Miután a játékosok bemennek a házba, és beszélgetnek, kiderül, hogy még soha sem találkoztak Frederick Lorennel. A játék gyakorlatilag akkor kezdődik, mikor az ajtó magától becsapódik, így másnap reggelig senki sem juthat ki. Frederick jelenti feleségének, Anabelle-nek, hogy a vendégek megérkeztek, és még életben vannak. Megtudjuk, hogy bár a parti a feleség ötlete volt, a vendégeket a férje hívta meg, Anabelle számára idegenek. Később Frederick tudatja a játékszabályokat az emberekkel, azt is elárulja, hogy hét embert gyilkoltak meg ebben a házban, pont annyit, ahányan most vannak, és úgy tűnik, a holtak szellemei is csatlakozni akarnak a partihoz....

Személyes vélemény:
Még jó pár éve láttam a barátaimmal az 1999-es feldolgozását ennek a filmnek... akkor még kicsi voltam, úgyhogy még szép, hogy megijesztett. De most, hogy láttam az eredetit, és ismerem az újabb verziót is, azt kell mondjam, hogy az 1999-es House on haunted hill csak arra volt jó, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy a régebbi filmek mennyivel jobbak tudnak lenni, mint az újak. Külön tetszett Vincent Price alakítása, aki olyan , mintha egy Edgar Allan Poe-műből lépett volna ki (talán ezért is szerepel sok olyan filmben, ami Poe történetet dolgoz fel.) A csavar a legvégén pedig annyira jó volt, hogy akaratlanul is elkezdtem vigyorogni...

Ajánlás:
Ez egy remek klasszikus. Nagyon izgalmas, és bár semmi ijesztőt nem mutat, mégis igazi horrorisztikus hangulata van, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, és nem csak a mészárlás meg a szörnyek áradata érdekli...