Freaks

Év: 1932
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror
Rendező: Tod Browning
Szereplők: Olga Baclanova, Harry Earles, Daisy Earles, Leila Hyams, Henry Victor, Wallace Ford

A történet:
A régi cirkuszok fő attrakciói azok az emberek voltak, akik valamilyen külső rendellenességgel éltek, és emiatt a nézőközönséget megdöbbentették, a nézők nem arra gondoltak, hogy a színpadon emberek lépnek fel, hanem arra, hogy fura szörnyszülöttek mutatványoznak. (Hát igen, az ember szereti azt hinni, hogy másokhoz képest ő mennyivel jobb és normálisabb...)
A cirkusz jön-megy, az ott dolgozóknak meg megvan a maguk élete, mindenkinek megvan a maga öröme, bánata, szal átlagosan élnek.
Van néhány külsőleg egészségesnek számító mutatványos is a cirkuszosok közt, az egyik Cleopatra, az akrobatanő, aki úgy döntött, elcsábítja Hansot, a törpenövésű fickót, hogy kihasználja annak vagyonát.
Az esküvő napján Cleopatra lerészegedik, és Hans rájön, hogy a nő csak szórakozik vele, amikor a többiek ünnepelni kezdenek, hogy mostmár ő is közéjük tartozik, az kibukik, és így mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a gyönyörű, kívülről teljesen egészséges Cleopatra az igazi szörnyeteg...

Személyes vélemény:
A film egész valós képet ad a korabeli cirkuszokról, ráadásul itt a készítők megtették azt, amit ezután szinte senki sem mert: a szereplők többsége, vagyis akik valamilyen rendellenességgel élnek, valóban olyanok, nem bábuk, vagy speckó effektek. Talán emiatt van egyes helyeken még mindig betiltva a film, pedig a készítők célja pont az volt, hogy a nézőket rádöbbentse, hogy aki kívülről nem "normális", attól még belül az, és ez ugyanígy fordítva is megeshet.
Bár horrorként van föltüntetve, igazából nem ijesztő, max. a végén, de az is inkább a gyerekeknek lenne az... legalábbis én még anno megijedtem, amikor először láttam, de az idősebbek számára inkább nyomasztó lehet.
A színészek közül páran már régóta játszanak, volt, aki viszont csak egyszeri alkalommal állt kamera elé, igazából senkinek sem ebben a filmben mutatkozik meg színészi tehetsége, jók, de semmi extra. A rendező már a 10-es évek közepe óta ontotta a filmeket, tehát volt már tapasztalata rendesen, ráadásul fiatal korában már volt köze cirkuszi előadásokhoz, tehát ezen a téren is otthon volt, talán emiatt is sikerült ilyen jól a film.
Amúgy érdekes, hogy szinte végig az egyetlen helyszín a filmben az az a hely, ahol a cirkuszosok kocsijai vannak, a cirkuszsátrat és a porondot, vagy "kívülállót" nem is mutatnak, talán ezzel akarták éreztetni, hogy ami a színfalak mögött van, arról a közönségnek fogalma sincs.
Eredeti, értelmes, van olyan bátor, hogy valóságosat mutasson, és szerencsére mellőzi a szinte kötelezőnek tűnő "keep smiling" mentalitást is a film.

Ez nem a trailer, hanem egy részlet a filmből, mert a trailer túl spoileres volt...

Vampyr / Not against the flesh

Év: 1932
Ország: Franciaország/Németország
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: Carl Theodor Dreyer
Szereplők: Julian West, Maurice Schutz, Rena Mandel

A történet:
Allan Gray, egy fiatal utazó, aki a természetfeletti megszállottja, egy félreeső hotelban foglal szobát az estére. Azonban furcsa dolgokat lát, és éjjel ezek hatására látomásai lesznek, rémálma és a valóság összemosódik...
Egy öregember jelenik meg a szobájában, és figyelmezteti, hogy a lány nem halhat meg, majd elhelyez egy csomagot a fickó asztalán, és ráírja, hogy haláláig ne bontsák ki, és elmegy.
Allan körbenéz a hotelban, és annak környékén, és egyre több furcsasággal találja szembe magát: egy bál, amin csak árnyak táncolnak, egy "visszafelé" ásó ember árnyéka, és hasonló látomások, mind árnyakkal.
Egy kastélyhoz téved, ahol egy öregember (aki még korábban Allan szobájában járt), 2 lánya (az egyik megsebesült, és betegen fekszik) és a szolgálók laknak. Miután Allan az ablakból meglátja, hogy egy árny rálő az öregre, szól egy szolgának. Allant beengedik, de az öreget nem sikerül megmenteni...
A cselédek megkérik a férfit, hogy maradjon náluk estére... Allan előveszi a csomagot, és kibontja: egy a vámpírok történetéről szóló könyv az.
Léone, a sebesült lány csak úgy elhagyja a házat, és merengőn bóklászik a fák között, mikor meglátják a többiek. A könyvből kiderül, hogy a lányt egy vámpír harapta meg, vérszomja pedig egyre nő, és a menny kapui bezárulnak előtte, hacsak nem tudják megakadályozni az átváltozását... A gonosz orvos viszont egy egészen más hatású gyógymódon töri a fejét...

Személyes vélemény:
A régi horrorfilmek ( az eddigi ismereteim alapján, és úgy, hogy 18 éves vagyok, tehát van még mit látnom bőven, én kb. a '70-es éveknél, vagy még inkább annak a második felénél húznám meg a határt ezen a téren, és persze vannak kivételek is...) egészen másképp félelmetesek, úgyhogy más szemmel is kell nézni őket. Ami ezeknél a filmeknél számít, az a hangulat, és a gesztusok. Ritkán vannak igazán sokkoló képek, max. 1-2 / film, de nem is azok a félelmetesek, hanem inkább az egész film nyomasztó hangulata, az arckifejezések (ha egy ijesztő szereplőről van szó), és a történet.
Ha már az arckifejezéseknél tartunk... Léone arca, amikor a testvérét méregette, mint élelemforrás, Giséle (a testvére) pedig nem ismerte a lány szándékait, de elborzadva hátrált tőle... hát ez a kép azt hiszem rémálmaimban elő fog jönni... ahogy Léone vicsorog... amikor trailert kerestem a filmhez a youtube-on (persze nem találtam) láttam, hogy valaki felrakta ezt a részletet... érdemes megnézni ;)
A filmről pedig: érdekes, semmiképp sem unalmas. Félig némának mondanám, mert bár van benne szöveg, a háttérben még mindig végig zene szól a környezet zajai helyett. A zene remekül ad a film hangulatához, a látvány úgyszintén, a környezet, és a "speciális effektek" hihetőek. Rendesen átgondolták és megcsinálták a filmet, minden a helyén van... Szeretem az ilyet.
Mondjuk ez nem meglepő, hogy jó véleménnyel vagyok erről a filmről, nem hiszem, hogy bárki is leszólná... Megkérdőjelezhetetlenül jó.

Ajánlás:
Bárki megnézheti... na jó, talán 12-13 éves kor alatt nem nagyon ajánlom (valszeg nem is nagyon értenék...), de legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie.