A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörny. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 31., szombat

The Tunnel

A filmet a készítők ingyenesen letölthetővé tették torrenten, kattints erre a szövegre, keresd meg az oldalon , és így a film már 1-2 óra alatt nézhető lesz... Tiszta jó dolog ez!

Év: 2011
Ország: Ausztrália
Műfaj: horror, paranormális, áldokumentum
Rendező: Carlo Ledesma
Szereplők: Bel Deliá, Steve Davis, Andy Rodoreda, Luke Arnold, Ben Maclaine, Goran D. Kleut

A történet dióhéjban:
Sydney elhagyatott alagútrendszerében néha hajléktalanok húzzák meg magukat, graffitisek/duhaj kölykök randalíroznak ott, néha rejtélyesen eltűnnek emberek, néha meg csak elsírják magukat a hely gondolatától... Ez úgy tűnik nem sokakat érdekel a helyi önkormányzatban, így egy újságíró csaj és stábja lemegy megnézni, mi a helyzet. Igyekeznek nyomokat találni, bizonyítékokat az eltűnésekre, és úgy tűnik, sikerül megtalálni a leghihetetlenebbet...

Személyes vélemény:
Jó, de láttam már jobbat... Talán azért gondolom így, mert amikor megtaláltam ezt a filmet, mindenhol azt olvastam, hogy ez az év egyik legijesztőbb filmje, én meg arra számítottam, hogy majd hű-de-meg fogok ijedni, azért voltak parás részek, de sokkal több volt a drámázás, mert a film nagy részét a felvételeket készítő emberekkel való 'interjú' tette ki, szerintem ebből jóval kevesebb is lehetett volna... valamiért azt hiszik, hogy a nézők majd hű-de meghatódnak rajta, ha az interjú alany elmondja, mennyire borzalmas volt az egész, és a társa elvesztése milyen fájdalmas számára hatezerszer, csak a szórend egy kicsit más mindig... Ezek nagyon unalmasak voltak egy idő múlva, de szerencsére maguk a felvételek már sokkal érdekesebbek voltak.
A helyszínt jól eltalálták, hiszen metróalagút minden országban van (feltételezem..), és lévén, hogy elég nyomasztóak tudnak lenni, eleve, ha az ember belegondol, mennyit lát az egészből nap mint nap, és mekkora területet takar sötétség az utazás alatt, akár még el is lehetne hinni (ha naggggyon akarjuk) hogy valami olyan élhet ott, amiről szinte senki nem tud...
Éééés, akkor most jön egy bazinagy spoiler, amit feketével írok, szal ha látni akarod, jelöld ki a részt...
A 'szörny' kinézete talán a legjobb szinte az egész filmben, mert olyan, mint egy ember (ok, egy nagyon furcsa ember), és mi lehet ijesztőbb annál, egy lénynél, ami majdnem olyan, mint mi? De csak majdnem olyan, és a különbség nem is olyan nagy, éppen csak akkora, hogy az ember halálra rémül, amikor meglátja, részben azért, mert rohadtul nem érti mivan, teljesen ismeretlen számára az egész... Egy másik dolog, amit nem tudok hova tenni, az az a rész volt, amikor megkongatta a csaj a harangot, a hangmérnök meg fura hangot hallott, amit a többiek nem... ez valahogy túl misztikus volt ahhoz képest, hogy ezek után meg egy kézzel fogható szörny után menekültek, a hangok nem illettek a képbe... igaz, félelmetes volt, csak kakukktojás. Nem tudom, más is megemlítette a hasonlóságot a filmbéli 'szörny' és a louisianai szörny között, amit még 2010-ben fotóztak le, és a kép megfordult a világ minden paranormális dolgokkal foglalkozó oldalon, mint 'igazi' szörny, majd végül is kiderítették, hogy hamis... Íme egy cikk példaként, elég rendesen felnagyítva a szörny képét, és szerintem ez, meg az a lény amit a filmben éjszakai kamerával vettek szinte teljese ugyan úgy néztek ki (néhány apróbb különbség volt), elképzelhető, hogy a film készítői is látták a fotót... talán. Kattints erre a szövegre a cikkhez!
Ennyit a spoilerezésről...
Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy ez az év legijesztőbb horrorfilmje, de azért túlzásnak tartom. Talán annyiban igaz lehet, hogy idén valamiért nem készült annyi igazán ijesztő horrorfilm...
Szeretem az áldokumentumfilmeket, sokaknak már nagyon elegük van belőle, de én bírom, hogy igyekeznek a lehető leghihetőbben előadni rejtélyes/ijesztő dolgokat, és lezáratlanul hagyják a végét... ha jól csinálják tényleg félelmetes tud lenni, a probléma az, hogy rengetegen próbálkoznak vele, így tömeggyártásban jönnek ki a gagyik is, és emellett csak kevés az igazán jól sikerült darab...


2011. november 9., szerda

Anime: Yondemasu yo, Azazel-san - 2-13, azaz az uccsó részig

Van már új anime amiről szeretnék írni, majd el is kezdem, de előbb befejezem azokat, amikről eddig írtam. Mindegyik ilyen nagyobb adagban lesz.

Most csak azért van pár kép fönt, hogy lássam, mekkorára kell kicsinyíteni őket... mingyá' fönt lesz az összes!

2. rész



Sakuma tanára segítséget kér a kutyája megkereséséhez, ehhez Akubate megidéz egy démont, Belzebubot, ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és az emberek igazi személyiségét tudja előhozni.



Mellesleg gyerekkori barátok Azazellel...



Azazel viszont totális depresszióba süllyed használhatatlansága miatt, és csak úgy lehet visszahozni az életkedvét, ha besegít a tanár leleplezésében...


3. rész



Megjelenik egy újabb démon, ami egy gyíkra hasonlít, és képes megváltoztatni az emberek értékrendjét.



Egy Okada nevű fickó kéri Sakumáékat, hogy segítsenek összehozni őt a szerelmével, akit még előző életében szakított el tőle a családja.



Csakhogy a fickó ronda, kövér és öntelt, a csaj meg egy sztár, aki pont Akubatét kérte a zaklatója távol tartásához...


4.rész

Az előző részben megidéztek egy halcsajt, aki a féltékenység démona, és erejével mindent a fordítottjára tud változtatni, amire csak féltékeny.

Sakumáé azon tanakodnak, miként tudják elérni, hogy Okada bevágódjon a nőnél, miközben a halnő emberi alakot öltött, és kb. mindenkire baromi féltékeny.

Ezt kihasználva végülis sikerül megoldani a helyzetet.. úgy-ahogy.

5. rész

Akubate utasítására Sakumának át kell tanulmányoznia egy varázsigés könyvet.

Feltűnik egy fickó, aki valójában egy angyal, és a rossz ellen küzd(ene, de az angyalok csak a jelenlétükkel segítenek, semmibe nem avatkoznak bele), de fő ellenségük a démonokat, amiket el kell pusztítaniuk, mert nem tartoznak a Földre.

Sakuma megkapja az első igazán komoly feladatát, és ehhez meg is idéz egy Moloch nevű tehén kinézetű démont, aminek az erőszak a specialitása...

6. rész

Kiderül, hogy Sakuma részegen baromi coolan viselkedik...

És az Angyalunk a démoni jelenlétet követve pont abba a bárba tér be, ahol a többiek is vannak.

Sikerül megszereznie a Molochot megidéző könyvet, és kinyírja a tehenet... ez egy szomorú befejezés :(...

7. rész

Felbukkan egy gyerek, akit Akubate az új asszisztensnek szán, és a kölyökkel jön egy majomszerű démon is, ami emberi emlékeket eszik.

A halcsaj masszív szerelmi bánattal küzd, de mégis segít a gyereket suliba kísérni.

Az iskolában megtalálja újabb áldozatát az osztályfőnök személyében, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki a fickóra pályázik.

8. rész

A gyerek megkezdi új iskolájában az évet... az überronda osztálytársai között.

Ráadásul a tanárra mindenki rá akar mászni, az meg persze hagyja magát, emiatt a halcsaj mindent még durvábbra változtat.

És mikor meghallja a tanártól, hogy mennyire szereti az ezt a nyugodt légkörű sulit, pokollá teszi a helyet...

9. rész

Sakuma furcsán viselkedik...

Hogy kiderítsék, miért, Belzebub emberi alakjában megy kémkedni utána.

És fény derül a csaj titkára: NYORIN!!!!!

10.rész

Láthatjuk, milyen egy átlagos animecon (amúgy elég valós képet adnak...), és hogy milyen az epres curry (baromi gusztustalan)

Belzebub meg persze oda is követi Sakumát.

De legalább a végére sikerül elérnie, hogy a csaj ismét normálisan járjon dolgozni...

11. rész

Sakuma cosplaykedése kitudódik, csakúgy mint Belzebub igazi alakja is, amit félő, hogy az angyalok is észrevesznek...

Ez persze be is következik.

Ráadásul a házinéni is zaklatja őket a bérleti díjjal.

12. rész

Sakumáéknak nagy erőfeszítés árán sikerült rendessé változtatni a nyanyát...

Aki már annyira kedves, hogy még szép, hogy segít egy angyalfickónak megszereznie egy könyvet...

Ami történetesen Belzebub megidéző könyve.

13. rész

Mindenki Belzebubot gyászolja :(.

Ezalatt a hegyi angyal fickó az isten előtt éppen bemutatni készül, mit hozott a földről...

Ééééééééés, befejezésképp valami olyan, amitől az ember agya fél órára lefagy.

~FIN~

2011. október 30., vasárnap

Néhány érdekesség (legendák, megmagyarázhatatlan dolgok)

Néhány érdekes dolog, amit találtam, a wikipediáról ... vannak ott ám ijesztő dolgok.

  • Boszorkányok órája: éjjel 03:00 és 04:00 között, szörnyek és kísértetek ekkor a legerősebbek, a fekete mágia ilyenkor a leghatásosabb.
  • Rugóláb Jack: "Rugóláb Jack a tanúk leírása alapján ördögszerű, izzó szemű, karmos kezű, fekete köpenyes lény. Állítólag hihetetlen ugrásokra volt képes (innen a név); legalább két tanúvallomás alátámasztja, hogy érthetően beszélt angolul – de szokatlanul mély hangon." (az oldalról)
  • Belchen alagút: Egy nő a semmiből tűnik fel, autósokat állít meg, és fuvart kér. Néha beszél is a vezetőkhöz, de mire azok a hátsó ülésre pillantanak, a nő sehol.
  • Boy Scout lane ("Cserkészfiú út"): Az '50-es/'60-as években egy elhagyatott amerikai kisúton néhány cserkészfiú meghalt, de hogy hogyan, azt csak találgatni lehet... állítólag lehet látni éjjelente a lámpásaik fényét, és hallani lehet a gallyak törését lábaik alatt, ahogy a társaik után kutatnak segítségért.
  • Bunny Man (Nyúlember): Egy férfi nyúljelmezben (illetve már csak a szelleme), baltával a kezében tör rá az emberek életére egy bizonyos hídnál, és állítólag minden halloweenkor visszajár megemlékezni a saját halálára...
  • Mellified man: Egy elképzelés szerint, ha valaki nagyon sok ideig csak mézet eszik, és semmi mást, és mézben is fürdik addig, amíg mézet nem izzad, és az ürüléke is az nem lesz, halála után egy mézzel teli koporsóba kell zárni. 100 évvel később olyan anyaggá válik, amit törött csontok, és egyéb sérülések gyógyíthatóak.
  • Rober the Doll (Robert a baba): Az 1900-as évek elején egy kisfiú kapott egy babát egy afrikai dolgozótól. A legenda szerint a szolga jártas volt a fekete mágiában, és nem nagyon kedvelte a családot. A fiú szülei sejtették, hogy valami nincs rendben játékkal, miután látták a gyereküket társalogni vele. Egyik éjjel Robert életre kelt, és riogatni kezdte a gyereket, ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a baba gonosz. Sok évvel később egy másik család költözött be a lakásba, és egy kislány kapta meg Robertet, a baba viszont a lány életére tört... Ma már múzeumban van Robert, és a dolgozók azt állítják, a baba él. A kislány, akit Robert meg akart ölni azóta felnőtt, és gyakran nyilatkozik az esetről.

A következő érdekességekről szóló bejegyzés is ilyen lesz, csak az az igazolhatóan megtörtént dolgokról fog szólni, ami persze még ezeknél is zavaróbb....

2011. május 17., kedd

Noboru Iguchi elmebeteg csodái #2 - Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Ez az egy film eléggé kilóg a sorból, de gondoltam érdemes megemlíteni, hiszen Noboru Iguchitól készült ám ilyen is( és annyira a bejegyzés címe sem passzol hozzá, de ennek keretén belül csináltam, szóval az marad)... Amúgy a rendezőn kívül a másik szál ami összeköti ezt a filmet a listámon szereplőkkel, az a zeneszerző, Takashi Nakagawa, aki többek közt a Machine girl zenéjét is csinálta, de ez nem akkora dolog...

Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito

Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.

Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...

Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...

Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...


2011. március 27., vasárnap

Néhány népszerű oldal népszerűsítése, pár szó arról, ami már régen megtörtént, és ehhez hasonló rendkívül érdekfeszítő dolgokat tartalmazó bejegyzés

Kezdem azzal, amiről már napokkal korábban kellett volna írnom, csak elmaradt... Szal péntek este voltam a Kino moziban, mer' európai horror/pornó (külön-külön) rövidfilmeket vetítettek. Érdekes volt, nem lenne rossz, ha rendszeressé tennék, és legalább évente lennének ilyen vetítések... legalábbis sztem.

Éééés, most az érdekesebb (annyira azért nem...) dolgok:
Viszonylag szkeptikus embernek számítok, de attól még baromi sokat foglalkozom a paranormális cuccokkal, mert szórakoztat... Van néhány oldal, ahol lehet ilyen témával kapcsolatban történeteket/infókat/képeket/híreket és egyebeket találni, gondoltam megosztom veletek, hátha érdekel valakit a dolog. (Minden oldal angolul van ezek közül... )
  • Az egyik legalapvetőbb hely, ahol körbe lehet nézni ilyen téren, az a 4chan paranormális részlege. Ha valaki nem ismeri a fórumot, kissé kaotikusnak találhatja, de a rengeteg szutyok közt néha nagyon hasznos dolgokra lehet bukkanni... És ez a szöveg pont oda irányít.

  • A Saya in underworld nevű blogon egy japán csaj ír ilyen témákról, főleg rövidebb, horrorisztikus történetek vannak, angolra fordítva. (Itt megtalálható a hitori kakurenbos írás is, nagyjából ugyan azt tartalmazza, bár nem innen vettem... )

  • A Paranoid newson a legfrissebb paranormális jelenségekkel kapcsolatos hírekhez lehet hozzájutni, ééés, persze rengeteg összeesküvés-elmélethez is!

  • A youtube-on 2 olyan csatorna is van, ahol valaki fura helyzetbe kerül, és lefilmezi a dolgokat maga körül. Az egyik ilyen Louise Paxton, egy csaj, aki új házba költözik, és csak úgy videókat készít a hétköznapi történésekről, hogy azt megossza mindenkivel (videoblog...), nem sokkal később viszont rájön, hogy valaki figyeli őt, egy szellem csesztetni kezdi, ő maga kiakad és hasonlók... az utolsó videót 3 éve raktál fel, azóta semmi, mer' egy barátja azt mondja, a csaj eltűnt... amúgy a videók meglepően realisztikusak, Louise viselkedése hihető, és hát emiatt néhol elég ijesztő is a dolog...
    A másik meg Marble Hornets, Egy fickó az ezen címre hallgató filmet készíti, amikor valaki követni kezdi, és a fickónak nyoma veszik, és egy haverja elhatározza, hogy megkeresi őt, nyomozni kezd, őt is követni kezdik, talál egy rakás nyomot, és kezd bekattanni... Itt random időközönként vannak újabb videók, az utolsó 3 napja lett feltöltve, de volt olyan is, hogy hónapok teltek el 2 videó között... ez nekem nem tűnik olyan hihetőnek, mint a LP, de a története összetettebb, és izgalmasabb... elég jól ki van találva.
Asszem ennyi, ezeket a linkeket majd kirakom a blog linkgyűjteményei közé is... ja, és ha valakit érdekel a Dead Space 2, mégnézheti, ahogy Helloween4545 végigviszi... még nem láttam nála szórakoztatóbb játékost a youtube-on... valszeg nem is fogok.

Minden jót!

2010. december 1., szerda

Masters of horror 1.évad 1.rész: Incident on and off a mountain road

Ország: USA
Műfaj:
horror
Rendező: Don Coscarelli
Szereplők: Bree Turner, John DeSantis, Angus Scrimm, Ethan Embry

A történet:
Nyugis utazás a semmi közepén végigfutó, kihalt autópályán. Ellen egy percre nem figyel oda, és máris balesetet szenved...Flashback egy randiról és az utána történtekről... A csaj fölébred, anyázik egy sort, de ennél még nagyobb szarban lesz, amikor észreveszi a vércsíkot, ami abból az elhagyott kocsiból ered, ami miatt Ellen karambolozott.
Felbukkan az ezüstfogakkal és minikéssel ellátott szörny/ember, és ezzel elkezdődik a harc, de a két fél közti erőkülönbség nem is olyan nagy, mint ahogy elsőre gondolnánk...

Személyes vélemény:
Annak ellenére, hogy a főszereplő csaj nem volt túl szimpatikus, és nem igazán érdekelt, hogy megmenekül-e, vagy sem, jó volt végre látni, hogy a női szereplő nem csak egy kis szerencsétlen ribanc, aki végignyafogja az egészet, majd valami elképesztő szerencsével sikerül túlélnie... Persze azért vannak olyan filmek, ahol tudják hozni a cool főszereplőcsaj figurát, de sajnos még mindig kevés van belőle, a másikhoz képest... Ha valaki értékeli az ilyet, meg a MacGuyver sorozatot, sztem ez is tetszeni fog neki...
Amiért igazán kár volt, az Moonface (a szörnymuksó) megjelenítése. Sem kinézetre, sem viselkedésre nem volt ijesztő, a néző nem parázik, amikor meglátja, csak szimplán nyugtázza magában, hogy most Moonface látható a képernyőn... és ennyi. Emiatt csak a szörny első megjelenéséig van horrorfilmes hangulat, aztán inkább valamilyen menekülős-akciófilmes hangulatom volt, ami nem túl szerencsés... de valszeg ez csak egyéni probléma, másoknál más reakciót válthat ki...
Ez az alkotás úgy egészében rendben volt, sikerült egy kis egyediséget csempészni a megszokott sztoriba (mert valljuk be, ez egy nagyon elcsépelt történet...), kb. az utolsó harmada már teljesen sajátos, sokkal érdekesebbé válik emiatt a film, de még így sem annyira extra...


2010. október 25., hétfő

Junji Ito manga adaptációi #1

A mangakáról (az az ember, aki a mangákat rajzolja és/vagy írja) bővebben majd akkor fogok írni, amikor a Museum of terror c. mangáját fogom ismertetni, elöljáróban annyit, hogy Junji Ito szerintem az egyik legtehetségesebb a műfajban, részletes és egyedi rajzstílusa van, a történetei pedig nagyon ötletesek és hatásosak... Egy időben rengeteg horrormangát olvastam, és mind közül az ő munkái( és Mochizuki Minetaro Zashiki onna-ja meg Dragon head-je) voltak a legfélelmetesebbek. Szóval ha valaki nem hisz abban, hogy vannak jó horrormangák, tessék ezekkel próbálkozni...

A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................

Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.

2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)

A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...


.....................................................................................


Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...

Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.

A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...


.....................................................................................


Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...

A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.

Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.


.....................................................................................


Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...

(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...

Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.


.....................................................................................

Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.

Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:
  1. Marronnier
  2. Uzumaki
  3. Long dream (de majdnem holtversenyben az Uzumakival)
  4. Kakashi

2010. szeptember 7., kedd

Marebito

AKA: The stranger from afar
Év: 2004
Ország: Japán
Műfaj:horror, dráma, pszichológiai, fantasy
Rendező: Takashi Shimizu
Szerepleők: Shinya Tsukamoto, Tomomi Miyashita

A történet:
Masuoka mindent felvesz a kamerájával, főleg az érdekli, hogy hogyan jutnak el az emberek az őrületig...
A fordulópont egy fickó öngyilkosságának lefilmezése volt. A férfi valami olyat látott, aminek hatására szemen szúrta magát (most írhatnék egy rakás borzalmas szóviccet ezzel kapcsolatban, de jobb, ha nem teszem XD...). Masuoka látni akarja, hogy mi juttatta a férfit idáig, ezért felfedezőútra indul a gyilkosság helyszínén, a metróállomáson. Megérzéseit követve az üzemi terület legeldugottabb pontján keresztül eljut egy a II. világháború előtt épült és használt, de mostanra már kihalt alagútrendszerbe. Itt csak 2 "emberrel" találkozik: egy hajléktalannal, aki el akart zárkózni a világtól, és az öngyilkos fickó szellemével. A hajléktalan arra figyelmezteti Masuokát, hogy tűnjön el, amíg még lehet, mert ha elkapják a Derok, kiszívják a vérét... a szellem viszont elvezeti őt az egyik alagútig, majd eltűnik. Az alagút a szabadba nyílik, ősi romok és falak, hegyek állnak mindenhol.
Az egyik falnál egy meztelen nő fekszik, lábán egy lánccal, amit a falhoz rögzítettek.
A fickó hazaviszi a nőt, ruhát és enni ad neki, de a nő nem hajlandó enni. Nem tud sem beszélni, sem rendesen járni, csak négykézláb mászik.
Miután Masuoka megvizsgálja a nőt, hegyes fogaiból és furcsa állati viselkedéséből rájön, hogy a jövevény nem is ember...
Masuoka elnevezi őt F-nek, és háziállataként kezeli. Szép lassan megtanítja őt beszélni és járni, és az is kiderül, hogy F nem eszik mást, csak vért... szereti az állati vért is, de igazán az emberitől tud jóllakni...

Személyes vélemény:
Ez is egy olyan film, hogy még a megnézése előtt körbenéztem, hogy mások mit gondolnak róla, és arra számítottam, hogy tényleg úgy lesz, ahogy ők mondták, de nem. (Ez egy jó kis mondat lett...) Arra valahogy senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az egész baromira nem az, aminek látszik... Apróbb megjegyzésekből az elején és a végén össze lehet rakni, hogy valójában mi történik, mert mi azt látjuk, amit Masuoka lát, és annak csak részben van köze a valósághoz... Többet nem mondhatok erről, de oda kell figyelni rá...
Elég jó lett, de én azt hittem, hogy olyan hű-de-ijesztő lesz, annyira nem volt az, inkább lélektani, mintsem a látvánnyal riogató... de elég nyomasztó volt, és zavaró...
Érdekes film, nem hiszem, hogy bárki el tudna aludni rajta... ;)
És a rendező... hát, ha valaki még nem hallott Takashi Shimizuről, ideje felébrednie téli álmából, és körbenéznie a világban... Shinya Tsukamotoval kapcsolatban pedig úgyszintén...

Ajánlás:
Ahhoz képest, hogy egészen másra számítottam, nem volt rossz... sőt, jó volt, csak nem árt, ha megfelelő hangulattal nézzük. És mégegyszer, lélektani horror, senki ne számítson a semmiből előugró ordító zombikra megy egyebekre... van benne egypár véres jelenet, de itt nem az a lényeg.


2010. augusztus 11., szerda

The fly


Év: 1958
Ország: USA
Műfaj: horror, sci-fi, dráma
Rendező: Kurt Neumann
Szereplők: Vincent Price, Patricia Owens, David Hedison, Herbert Marshall

A történet:
Helen, miután egy gyárban az egyik géppel megölte a férjét, felhívja annak testvérét, és megkéri, hogy értesítse a rendőrséget. Francois felhívja a rendőrfelügyelőt, aki azonnal odamegy. Kiszedik Andre maradványait a gépből, majd elszállítják.
Francois nem érti, Helen miért ölte meg ilyen brutálisan a férjét, hiszen boldog házasságban éltek.
Elmennek Helenhez, a nő pedig teljes nyugalommal ismeri be a gyilkosságot. Azt is elmondja, hogy maga Andre mászott a gépbe, hogy a felesége megölje, de hogy miért tette, nem volt hajlandó elmondani.
Napokkal később, Helen hisztérikusan viselkedik, mert a nővér a szobájában lecsapott egy legyet. Mikor Francois elmegy hozzá, egy hazugsággal ráveszi a nőt, hogy elmesélje, mi történt.

Helen elmondja, hogy a gyilkossággal férje utolsó kívánságát teljesítette... Az egész 3 hónappal ezelőtt kezdődött, mikor Andre nagy boldogan elújságolta Helennek új találmányát, egy teleportáló gépet...

Személyes vélemény:
Régi, de hatásos film. Egészen az utolsó 10-15 percig tartja a feszültséget, és nem mutatja a szörnyet, csak Andret egy fekete kendővel letakarva (ami még így is zavaró látvány volt...). És pont ez a jó sok régi horrorfilmben, hogy nem hagyja, hogy a néző megszokja a szörny látványát, és csak időnkét, pár pillanatra mutatja... bár a légyember mai szemmel nem annyira ijesztő, a légy fejét elég élethűen csinálták meg, úgyhogy nem nagyot, de azért ütött. Érdekes és izgalmas volt, látványra is jó volt, különösen a teleportáló gép a neoncsövekkel... Vincent Price meg... hát, nem hiába csináltam neki külön címkét ;)

Ajánlás:
Mindenkinek ajánlom, mert ez egy olyan klasszikus, amit nem szabad kihagyni...

2010. június 21., hétfő

Takut: faces of fear

Év: 2008
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, fantasy, vígjáték, dráma, thriller
Rendezők: Rako Prijanto, Riri Riza, Ray Naoyan, Robby Ertanto, Raditya Sidharta, Kimo Stamboel, Timothy Tjahjanto

A történet:
6db rövidfilm különböző rendezőktől...

I. Show unit
Egy pár házibulin vesz részt, a helyszín olyan közel van a házukhoz, hogy az erkélyről rálátni. Észreveszik, hogy a házukban égnek a lámpák, noha senki sincs otthon. Aggódnak, hogy betörő jár náluk, ezért Bayu elmegy megnézni, hogy minden rendben van-e. A házba biztos, hogy betörtek, Bayu félelmében szerez egy kést a konyhából, és körbenéz mindenhol. Zajt hall az emeletről, gyorsan felrohan, de senkit sem lát ott. Valaki kitárja az ajtót a háta mögött, és ráijeszt. A férfi hatalmas hibát követ el, ráadásul van egy szemtanú is...

II. Titisan Naya
Nayát elviszi anyja egy családi ünnepségre. A lányt nem érdekli az egész szertartás, de később kiderül, hogy ez nem csak egy egyszerű szertartás, Nayának központi szerepet szántak benne...

III. Peeper
Egy kukkoló elmegy egy tradicionális táncelőadásra, és ott nagyon megtetszik neki a fő táncosnő, bár észreveszi, hogy valami nincs rendben vele... Beles a nő öltözőjébe, és emiatt csúnyán pórul jár...

IV. The list
Andre arra ébred kanapéján, hogy egy tarantula mászik az arcán. Megpróbálja felkelteni Irinát, a barátnőjét, de nem jár sikerrel. Tehetetlenül ül a TV előtt, popcornt eszegetve, ám ekkor hirtelen egy csomó csótány mászik elő a pattogatott kukoricás dobozból, Andre rosszul lesz, és berohan a mosdóba. Mikor megmossa az arcát, piócák tapadnak rá a csapvízből, de ez még csak a kezdet... Valaki a fekete mágiát segítségül hívva egy nagyon gonosz listát állított össze, szegény Andre számára...

V. The rescue
Egy vírus miatt egész Jakartát karantén alá kellett helyezniük a hatóságoknak. A vírus gyakorlatilag zombikká változtatja a fertőzötteket. Mentőosztag érkezik, hogy kimenekítsék az egészséges túlélőket. Zombis mészárlás...

VI. Dara
Dara remek szakács, egy elegáns étterem tulajdonosa. Az éttermében megismerkedik Adije-vel, aki nemrég szakított barátnőjével, és nagyon le van törve. Dara áthívja magához, hogy főzzön neki valami finomat... A férfi egy furcsa szobában a falhoz láncolva ébred, és érkezik Dara gumikötényben, gumikesztyűben. Előkerül egy láncfűrész is, és megtudjuk, miért is olyan különlegesek Dara fogásai... Azonban a láncfűrész lefullad, pedig a vendég már megérkezett....

Személyes vélemény:
Nos, a leggyengébb azt hiszem a The rescue volt a 6 film közül, egyáltalán nem hatott meg... A legjobbak viszont egyértelműen a The list és a Dara voltak, nemcsak amiatt, mert nagyon viccesek voltak, ötletességük miatt is. Egyébként Dara történetét a Mo tesók pár évvel később a Rumah Dara-ban újramesélik, a színészek ugyan azok maradtak, a szerepek változtak egy kicsit, és a történet... Jó volt újra látni Dara-t, remélem, hogy lesz még folytatás, nálam már egy teljes Dara-kultusz alakult ki XD... A maradék három film pedig egész jó volt, szóval úgy összességében nem rossz a Takut: faces of fear, csak tényleg nincsenek egy szinten a filmek...

Ajánlás:
Ezt még az ijedősek is megnézhetik ;)... (Ha valaki nem is kíváncsi az egész összeállításra, a The list és a Dara megérdemli, hogy megnézzék :D)


2010. június 18., péntek

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.