Alyce

Év: 2012
Ország:USA
Műfaj: horror, thriller, dráma, gore (uccsó 20 percben)
Rendező: Jay Lee
Szereplők: Jade Dornfeld, James Duval, Tamara Feldman, Eddie Rouse és még sokan mások...

A történet:
Alyce kissé szétcsúszott, persze attól majd biztos sokkal jobban össze tudja szedni magát, ha az öribarijával bulizni mennek, leisszák magukat a sárga földig, jól bedrogoznak, majd felmennek egy épület tetejére random hülyeségeket ordibálni... de hoppá, ez mégsem segít, mert ugyan ki gondolta volna, hogy ha egy tök részeg embert, aki egy rohadt magas lakóház tetejének legszélén áll, hátulról megijesztünk, esetleg lezuhanhat...
Alyce eliszkolt a helyszínről, de miután a rendőrség kérdezgeti, hogy mi történt azon az éjszakán, ő meg az egészről hazudik, a főnöke (ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem egy tiniről, hanem egy felnőtt nőről van szó...) azzal fenyegeti, hogy kirúgja, ha továbbra sem dolgozik normálisan, és még a bűntudat is kísérti legjobb barátja meggyilkolása miatt, a csajnak nem csoda hogy megszűnik minden mentális stabilitása, és csúnyán szétcsap az undok népek közt...

Személyes vélemény:
Másfél óra hosszú film, amiből az utolsó 20 perc volt csak élvezhető...
A maradék több mint egy óra nem kötött le egyáltalán, ugyanis kb. semmi nem történt egész idő alatt... na jó, ez így nem igaz, de be tudom mutatni, miről szólt:

• Alyce kávét készít
• brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
• Alyce-szel genyázik a főnöke
• brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
• Alyceék bulizni mennek
• brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok + színes villogások az epilepsziás nézők kedvéért
• Alyceék megható részeg párbeszéde

...és így tovább.
Jó, látszik, hogy a készítők nagyon élvezték a filmezést, és a nem megszokott kamerakezelés és fókusz érdekesebbé tudja tenni a film képi világát, de ez nyilvánvalóan túlzás volt... mintha ezzel akarták volna ellensúlyozni a történet sekélyességét... a karakterek unalmasak voltak, és oké, végül is el lehet gondolkozni a dolgokon, hogy "mi lett volna ha.... " meg hogy "ki az igazi felelős a csaj haláláért?" "Alyce tényleg bűnös-e?" stb... de nekem nem úgy tűnik, mintha a filozofálás lenne a film lényege...
Igazából annyira nem rossz film, gondolom sokat dolgozhattak rajta, de ahhoz képest, hogy nem is volt semmilyen elvárásom, már kb. az első 10 perc után felmerült bennem a "beletekerek, mert minek pazaroljak az életemből értékes perceket" vs. "végig kell néznem normálisan, ha már eldöntöttem hogy írni akarok róla" dilemma. Nagyon sok minden zavart, mert egyszerűen az egészet úgy elcseszte a főszereplő, hogy többet kellett dolgoznia az elcseszésen mint azon, ha nem cseszi el... Először is, mi lett volna, ha véletlenül mondjuk összeszedi magát, és nem kezd el drogozni, és lefeküdni olyan emberekkel, akikkel amúgy baromira nem is akar??? Ez a szerencsétlen Alyce olyan, mint egy felhúzható kisautó, ami előtt a 2 km-es út végén egy fal van, tud a falról, és arról, hogy beleütközhet, simán megtehetné, hogy elkanyarodik, de egyszerűen túl lusta ahhoz, és inkább úgy viselkedik, mint egy tini, akinek a csúnya ismerősei "tönkretették" az életét... hát ezaz, Alyce a saját életét tette tönkre a hülyeségével és lustaságával.

Szóval elég irritáló film... legalábbis szerintem.
Az utolsó 20 perc viszont valamennyire kárpótol az előző több mint egy óráért, és nem azért, mert hű-de véres, hanem mert ötletes és vicces (spoiler: eleve, a gondolat, hogy "na hát van itten egy hulla, lássuk, mennyit visz le belőle a konyhamalac?" és még sok ilyen van benne)... olyan, mintha egy egészen más filmet nézne az ember... ha az egésznél sikerült volna ezt a színvonalat hozni, akkor szuperlatívuszokban beszélnék erről a filmről... De sajnos nem így alakult.
Azt ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a film, hogy olvassanak más ismertetőket is róla, mert nemtom, hogy csak szerintem lett-e ez ennyire rossz, vagy csak nem vettem észre hogy mekkora kincs ez az alkotás (pedig igyekeztem...), minden esetre, ha más filmeket is meg akar nézni az illető, akkor előbb nézze meg azokat, vagy ha úgy dönt, hogy nem fogja végignézni az Alyce-t, az utolsó 20 percbe azért belenézhet, mert azt érdemes látni...

Naoyuki Tomomatsu elmebeteg csodái #1 - Stacy: Attack of the schoolgirl zombies

Azt már az előző bejegyzés végén megemlítettem, hogy a blog szülinapja alkalmából minden napra jön egy ismertető Yoshhihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu/ Noboru Iguchi ide illő filmjeiről...
Ez egy elég szép masszív lista, még úgy is, hogy nem vettem hozzá a romantikus vígjátékokat, pornókat és egyebeket, amik a lista harmadát tennék ki...
Amúgy azért érdekesek ezek a rendezők, mert nagyon hasonló témájú/stílusú filmeket csinálnak, (néha együtt dolgoznak, néha külön), és nem csak rendezésben, de a jelmezek/speciális effektek/maszkok, és az ilyesmi munkákban is gyakran részt vesznek, hiszen ezeknél a filmeknél a speciális effektek és a jelmezek majdnem olyan fontosak, mint maga a rendezés, sőt, talán néhány filmnél sokkal többet is dolgoztak a szörnyeken, mint a történeten...
Lehet jönni azzal, hogy milyen gusztustalanok, és aberráltak, meg hasonlók azok, akik ilyen filmeket csinálnak, de az igazság az, hogy csak szimplán bátrak, és van annyi fantáziájuk, hogy megvalósítsák agymenéseiket... valszeg rengeteg ilyesmi film készülne világszerte, csak a rendezők gyakran nem mernek olyan dolgokkal előállni, amikkel ezekben a filmekben sokkolják a népet...
Ja, és az egész csak szórakoztatás céljából készült, felesleges mély filozófiai mondanivalót belemagyarázni, vagy logikát keresni benne, komolyan venni meg végképp nem szabad... vagyis szabad, de akkor a lényeget figyelmen kívül hagyja az ember, és csak egy hihetetlen rossz filmet fog látni (legalábbis annak fogja látni).... gondolom.

Talán feltűnik majd valakinek (ha előre megírom, valszeg fel fog tűnni...) de vannak visszatérő nevek a stáblistán, ami nem csoda, az évek során rendesen összegyűlt egy kisebb csapat, ami részt vesz majdnem minden film készítésében... tiszta családias az egész.

Igyekszem időrendi sorrendben haladni, bár ettől néha eltérhetek....

Stacy: Attack of the schoolgirl zombies

Év: 2001
Ország : Japán
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Naoyuki Tomomatsu
Szereplők: Norman England, Hinako Saeki, Tomoka Hayashi, Natyuki Kato, Yukijiro Hotaru
Speciális effektek: Hiroshi Sagae, Takashi Oda

Az I. sz. végére a 15 és 17 év közötti lányok egytől egyig meghalnak, majd vérszomjas zombiként feltámadva Stacyké válnak. Ezeknek a Stacyknek megölésére a leghatásosabb mód, ha 165 darabra vágják őket, és emiatt új, divatosabb kiszerelésekben dobják piacra a cégek a fegyvereket.
Senki sem tudja már, hogy miért történik ez, de a családtagok kezdenek belenyugodni, a lányok meg csak annyit akarnak, hogy szívük választottja darabolja föl őket, ha itt az idő...

Amúgy amikor az ember már azt hinné, hogy az egész sehová sem vezet, végül is kidolgoznak valamiféle magyarázatot, ami tekintettel a film szellemiségére, egészen elfogadható...

Személyes vélemény:
Gyomorforgatóan érzelgős, a főszereplő kiscsaj folyamatosan röhögcsél, az egész túldramatizált és pózolós, de ettől függetlenül remekül elszórakoztatja az embert, hozza mindazt, amit a későbbi ilyesmi kategóriás filmek gore terén, bár még enyhén prototípus érzetű...
Alapból nincs nagyon történet, csak valami alapötlet, és a lényeg, hogy sok-sok zombikiscsaj legyen benne, akiket különböző módszerekkel, látványosan nyírnak ki... ja, és baromi vicces fröcsögős hangeffektekkel.
Eddig nem írtam a filmről túl sok jót, de jobb, ha tud ezekről az ember mielőtt megnézné...

Azért is választottam ezeknek a filmeknek bemutatását időrendi sorrendben, hogy látsszon a fejlődés, hogyan kezdődött, és milyen változások történtek a sablonokon, amikre épülnek a későbbi filmek (igen, sablonok, mert szinte mindegyik szörnyen leegyszerűsítve majdnem ugyan azokat az elemeket tartalmazzák... pölö: A főszereplő egy (vagy több) csaj, aki(k) valami miatt elszántan harcol(nak), a rendszerint mutáns/gépiesített gonoszok ellen. (ilyen például: Tokyo gore police, Machine girl, Vampire girl vs. Frankenstein girl, stb))
Miután ez a film az első a listámon, mondhatjuk, hogy valahol itt kezdődhetett ez a folyamat...
Ez még messze nem olyan cool, mint a későbbi alkotások, de hangulatban már közel jár, és szép mennyiségű darabolás/belezés van benne, igaz, az egész nagyon műnek látszik(, de ezen később sem fognak annyit változtatni).
Vicces, de nem annyira, hogy bárki belehalna a röhögésbe, csak a látvány nevetséges, valószínűleg van valami szándékos is abban, hogy ez ennyire "gagyinak" tűnjön.
A színészek nem túl érdekesek, nem valami jók, de nem is számít annyira, hiszen ezek a filmek teljesen más szellemiségben készülnek, bár később jobbak is szerepelnek majd (pl Eihi Shiina, aki feltűnik több filmben is, őt naggyon szeressük).
A lényeg annyi, hogy ez végképp a szórakoztatásra megy rá, hiszen itt még a látvány sem olyan, hogy ott tartaná a nézőt, aki meggondolná magát... szimplán viccesen bugyuta, rengeteg művérrel/ember darabokkal, és jó nézni a rendező találékonyságát. Ha az ember egy agyatlan filmet keres kikapcsolódásra, ez tökéletes.

Sweet home

Év: 1989
Ország: Japán
Műfaj: horror, gore, dráma
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Shingo Yamashiro, Nokko, Nobuko Miyamoto, Juzo Itami

A történet:
Egy fickó a Mamiya Kúriában lévő feltárásra váró freskókról akar dokumentumfilmet forgatni. Az épület 30 éve zárva van mindenki előtt, így nem csoda, ha a kulcsokra vigyázó fickók először nem akartak engedélyt adni. Furcsa szóbeszédek járnak arról a házról, de így legalább kiderül, hogy igazak-e...
A kúria az összeomlás szélén van, a bevezető forgatása közben a stáb egyik tagját majdnem végzetes baleset éri, ráadásul újabb freskókat találnak az egyik szobában, amik nem éppen vidám/szép dolgokat ábrázolnak, a restaurátor meg kezd bekattanni miattuk...
Szép lassan szétolvadnak az emberek, és kiderül Mamiyáék tragikus múltja is, a maradék szereplő pedig igyekszik túlélni...

Személyes vélemény:
Háááát, érdekes ilyen darabokat találni Kiyoshi Kurosawától... nem nagyon hasonlít a mostani filmjeire. A szereplők életvidámak, kicsit talán még butának is mondhatóak, szerethetőek, ártalmatlanok, és segítik egymást... az ember elszórakozik az esetlenségükön (főleg a főszereplőmuksóén), és ha valamelyik elpatkol, azon el lehet szomorodni (vagyis inkább lehetne, mert ez a szétolvadós/égős dolog baromi jól néz ki... ha lenne "legcoolabb halálnemek kísértetházas filmekben" listám, elég jó helyezést kapna...). Amiben a leginkább eltér ez a film KK munkáitól (elsősorban most a horrorfilmjeiről van szó), az a hangulat, és a szereplők tulajdonságai. Az utóbbi kb. 10 évben készült műveiben nincs annyi gore, nem is nagyon riogatnak olyanokkal, ami igazán félelmetes, az az atmoszféra, elég lassúak ezek a filmek, sok játék van a fényekkel és hangokkal, a szereplők általában egyedül vannak, vagy csak 1-2 ember van néha a közelükben, nem mutatják ki annyira az érzelmeiket, általában komorak, csendesek.... Ennek a felsorolásnak majdnem minden részének az ellenkezőjét láthatjuk a Sweet home-ban (azt hiszem, az egyetlen dolog, ami nyilvánvalóan hasonlít, az a fény szerepe, mert az itt is fontos volt...)
Azt, hogy nincs igazán mély mondanivalója ennek a filmnek, felróhatjuk annak is, hogy az ugyanezen címre hallgató RPG (nem a gránátvető, hanem a játék....)-vel egyszerre jött ki, nem tudni, hogy melyik-melyik alapján készült, minden esetre a történet ugyan az, nincs nagy eltérés...
Ami nagyon tetszett a filmben, az az, hogy elég valósághűen és hatásosan tudták megoldani a halálnemeket, nincs benne szerencsére túl sok speciális effekt (de számítógépes szikrák/villámok itt is voltak... remélem, hogy egyszer majd leszoknak róla az emberek, mert az sosem nézett ki igazinak, és nagyot tud rontani az összképen...), leginkább bábukkal dolgoztak, és bár a szereplők halálmódja a játékban lévővel megegyezik, baromi véres, és nagyon-nagyon-nagyon balszerencsés dolog (SPOILER:ez alatt a restaurátorhölgy vs. bárd részletre gondolok... az fájhatott...)
A helyszín remekül el lett találva, bár én nem nagyon láttam át, hogy mi hol van az épületben, de ez nem is annyira fontos... (SPOILER:És lehet, hogy ez csak szőrszálhasogatás, de ha a kertben elásott gyerek már vagy 30 éve ott rohad, akkor nem kellett volna csontosabbnak lennie? Vagy ha az a koporsó légmentesen zár akkor viszont összeszárad, mumifikálódik, de egy 30 éves hulla semmiképp sem néz ki úgy, ahogy az a gyerek nézett ki... igazából ez sem annyira lényeges.)
Ez a film végül is egy átlagos kísértetházas, kiszámítható, alkotás, ami azért jó, mert elszórakoztatja a nézőt, a szereplők szimpatikusak, a színészek egész jól játszanak, és a végén persze minden jól alakul, még ha egy kicsit el is tér az eredeti tervtől, de ez a csavar csak jót tesz neki...
Tehát jó film... semmi extra, de jó nézni.

Suay laak sai/Sick nurses

Év: 2007
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Thodsapol Siriwiwat, Piraphan Laoyont
Szereplők: Wichan Jarujinda, Chon Wachananon, Chidjan Rujiphun

A történet:
Egy babona szerint a halott, halála után 7 nappal visszatér szeretteiért...

Tawan egyike a Dr. Taa-t segítő dögös nővéreknek, akik mind a doki figyelmére áhítoznak. Egyik nap a nővérek közösen kinyírják Tawant, majd a doki eladja a hullát egy szervkereskedőnek...
Azonban egy kis probléma lépett fel, és a kereskedő nem tud időben elmenni a holttestért, így az még náluk marad egy darabig. A hetedik nap éjjelén a nővérek a szokásos gyerekes hülyeségeikkel, és egymás cukkolásával töltik az idejüket, de a régi-jó-barátnőjük látogatót tesz náluk, és vége szakad a mókának...

Személyes vélemény:
Fura egy film ez... Sok klisét használ fel (hosszú fekete haj, a liftes-tükrös jelenet, a biztonsági kamerás jelenet, stb...) de azokat újszerűen tudja bemutatni.
Nagyon bugyutának tűnik (legtöbbször az is), de ez felfogható egyfajta társadalomkritikának (már ha valaki úgy akarja felfogni..), a nővérek elkényeztetett, hülye tinikként viselkednek, az egyik folyton zabál, aztán hánytatja magát, hogy vékony maradjon, a másik folyton a külsejével foglalkozik, papírékszereket ragaszt magára, a narcisztikus ikerpár egymást dicséri és csókolgatja, és így tovább, közben nem is törődnek túl sokat másokkal.
2007-ig a kb. 10 éven belül készült japán horrorfilmek erős hatását lehet felfedezni a látványban, a szereplők viselkedésében, és a hangulatban. (De igazából tudja a fene... az is lehet, hogy a rendezőt nem is befolyásolták a japán horrorfilmek, csak ilyen lett, és kész... az is lehet, hogy valami újítást akart a thai horrorban... minden esetre a hasonlóság szembetűnő, ráadásul az egyik jelenet Takashi Miike Gozu c. filmjében lévő jelenetre hajaz, de hát ilyen volt már más filmben is... Ja, és ha már a hajnál tartok, az Exte-t (már korábban írtam róla) is meg kell említeni, ami nem csak ugyanebben az évben készült, de talán ugyan azt a gonosz hajat használták fel, hogy eltegye láb alól az embereket...vagy nem. Egyéntől függő, hogy ki mit akar belelátni egyes alkotásokba...)
Tehát a látvány élénk, erős színekkel teli, érdekes kameraállásokat használtak, a környezetre és a díszletekre nagy hangsúlyt fektettek, a szereplők viselkedése harsány, színpadias, néha irracionális (és ugyebár a nővérek baromi gyerekesek...), a hangulata pedig... leginkább úgy tudnám jellemezni, mintha valami fura álom lenne, egymás után jönnek a wtf jelenetek, de valahogy az egész teljesen összeillik, és rendben van.
Minden esetre nekem személy szerint bejött, mert bírom az ilyen abszurd és fura dolgokat, de vannak olyanok, akiknek ez már sok, kétség kívül a szereplők többsége nagyon ostoba, és a csajok idegesítően tudnak vinnyogni (de hála a hangerőszabályzónak, ezen lehet segíteni...), de ha nem is akarja valaki azt mondani a filmre, hogy képes valamilyen értelmesnek mondható dolgot közvetíteni, legalább nagyon is szórakoztató. Sok minden van benne, hogy elnyerje a nézők figyelmét, így mindenki talál kedvére való jeleneteket... akik a gore miatt nézik, azoknak sok-sok érdekes halálnem és vér jut, akik valami furát akarnak, azok is megkapják (nem hiszem, hogy bárki is idő előtt ki tudná találni a film végét...), meg akadnak csajok is hiányos öltözetben ( azé' ez nem úgy értendő, hogy nincs rajtuk ruha, csak annyi jelent, hogy kevés...), és kétségkívül nagyon szórakoztató, nem fog elaludni rajta az ember, úgyhogy ezzel a filmmel nem hiszem hogy annyira rosszul lehet járni... Ok, az ne nézze meg, aki borsót hány az ehhez hasonló filmektől, vagy az erre a filmre jellemző dolgoktól (mondjuk az valszeg a tanácsomtól függetlenül kikerülné ezt az alkotást)...

Weiduoliya yi hao/Dream home

Év: 2010
Ország: Kína (Hongkong)
Műfaj: horror, dráma, gore
Rendező: Ho-Cheung Pang
Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching

A történet:
Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.

Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként.
A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára.
Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...

Személyes vélemény:
Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)...
Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat.
...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát.
A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni...
A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant.
Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes.
Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...

Intruder

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, gore
Rendező: Scott Spiegel
Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell

A történet:
Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül.
Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...

Személyes vélemény:
A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött.
Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem).
A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek.
A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film.
Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.

Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...

Ajánlás:
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...

Junji Ito manga adaptációi #1

A mangakáról (az az ember, aki a mangákat rajzolja és/vagy írja) bővebben majd akkor fogok írni, amikor a Museum of terror c. mangáját fogom ismertetni, elöljáróban annyit, hogy Junji Ito szerintem az egyik legtehetségesebb a műfajban, részletes és egyedi rajzstílusa van, a történetei pedig nagyon ötletesek és hatásosak... Egy időben rengeteg horrormangát olvastam, és mind közül az ő munkái( és Mochizuki Minetaro Zashiki onna-ja meg Dragon head-je) voltak a legfélelmetesebbek. Szóval ha valaki nem hisz abban, hogy vannak jó horrormangák, tessék ezekkel próbálkozni...

A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................

Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.

2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)

A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...


.....................................................................................


Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...

Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.

A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...


.....................................................................................


Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...

A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.

Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.


.....................................................................................


Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...

(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...

Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.


.....................................................................................

Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.

Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:

1. Marronnier
2. Uzumaki
3. Long dream (de majdnem holtversenyben az Uzumakival)
   
4. Kakashi

Scarce

Év: 2008
Ország: Kanada
Műfaj: horror, gore
Rendező: John Geddes, Jesse T. Cook
Szereplők: John Geddes, Jesse T. Cook, Steve Warren, Thomas Webb, Chris Warrillow, Gary Ficher

A történet:
A bevezetőben láthatunk egy csurom véres szőrös, pucér fickót, ahogy menekül valaki elől... ezalatt az a valaki meg kényelmesen válogatja a szerszámokat/fegyvereket.

3 jó barát a coloradoi hegyekben snowboardozik. Miután előző este egy buliban jól kiütötték magukat, kora reggel hazaindulnak Jerseybe. Út közben megállnak egy vendéglőnél, ami tele van rosszarcú favágókkal, hogy kajáljanak egyet. Útbaigazítást is kérnek, kapnak egy jó részletes leírást, hogy merre menjenek (hát nem kedves? Itt már lehet tudni, hogy a tanáccsal rosszul fognak járni...). Szóval eltévednek, mert az út sehová sem vezet, és ami még rosszabb, neki mennek egy fának, és összetörik a kocsit, az egyik haver meg nyílt törést szenved a lábán. A 2 másik elindul gyalog segítséget kérni... ja, és térerő sincs, úgyhogy a telefont el lehet felejteni.
Találnak egy régi faházat, de mivel senki sem nyit nekik ajtót, a hátsó bejáraton merészkednek be (ekkor van néhány közeli a rettentő ijesztő puskákról, kitömött őzfejről, és lábasokról...)
Hamarosan megérkezik a ház tulaja is, és a megnyerő fogkrém-reklám mosoly kíséretében felajánlja segítségét. Mire visszaérnek a kocsihoz, a haverjuk már nincs ott, így Ivan (tényleg így hívják) vadásznál töltik az estét...
De a film csak ezután kezd beindulni, amikor egyre több derül ki húsimádó Ivan vadászati/főzési szokásairól, és arról, hogy mennyivel érdekesebb embereket levadászni, és azokat megenni...

Személyes vélemény:
Hááát... ööö... ok.
Bővebben: a színészek max. statiszták voltak, vagy még nem szerepeltek filmben (senki ne értse félre, engem kifejezetten zavar, ha valami "sztár" szerepel horrorfilmben... számomra az kevésbé hiteles.), ami nem is lenne baj, ha tudnának színészkedni...
A szöveg olyan, mintha egy ötéves írta volna... egy olyan ötéves, aki nemrég tanulta el a "nagyoktól" a csúnya szavakat, és olyan helyekre, ahova valami értelmes dolgot is írhatott volna, inkább odaírta, hogy "fuck"... lehet, hogy az emberek úgy általában sokat káromkodnak, de a végére nekem már úgy tűnt, mintha valami nagyon fontos szerepe lett volna ennek a szónak... de nem.
A történet meg hemzseg a kliséktől...
De hogy miért mondom mégis azt, hogy ok volt? Hát a gore miatt! Azt ugyanis nagyon szépen, gondosan megcsinálták... és mivel egyértelműen ez a lényeg, így visz mindent, és az értékelést is feljavítja... az nem volt rossz. Volt néhány gusztustalan rész még ( pl, hogy a szakács mit művelt a tojásrántottával, és ami nélkül elég jól meg lettem volna, enyhe spoiler: az a levágott fasszal pofozós jelenet... az már sok volt ide...) tehát látszik, hogy a készítők nem a világot akarták megváltani ezzel a filmmel, csak néhány ember gyomrát felkavarni... és úgy többé-kevésbé sikerült is.

Ajánlás:
Aki agyatlan mészárlást akar, annak ideális kikapcsolódást nyújthat ez a film, bár néhol kissé unalmasra sikeredett, de elég véres ahhoz, hogy a gore kedvelőit szórakoztassa. Lehet közben enni, de semmi pirosat...

In my skin/Dans ma peau

Év: 2002
Ország: Franciaország
Műfaj: dráma, horror
Rendező:Marina de Van
Szereplők: Marina de Van, Laurent Lucas,

A történet:
Esther életében minden remekül megy: párja szereti őt, igaz barátai vannak, és a munkahelyén is egyre sikeresebb.
Egyik este, egy összejövetelen főszereplőnk kisétál az udvarra, ahol éppen senki nincsen. A földön mindenütt szerszámok hevernek, Esther pedig nem veszi észre ezt a sötétben, és valamiben megbotlik. Csak később tűnik föl neki, hogy komolyan megsérült, de nem törődik vele túl sokat, és barátainak sem szól róla, csak elmegy egy orvoshoz, ahol összevarrják a sebet.
A nő otthon megvizsgálja a lábát, ami elég durván néz ki, a barátja is aggódik érte, de ő megnyugtatja, hogy nincs baja... Azonban Esther egyre furcsábban kezd viszonyulni a lábán esett vágáshoz, annyira, hogy a munkahelyén egy üres területre lopózva ismét vizsgálgatni kezdi a sebet, majd egy éles tárggyal felvágja a varrást.
Beszámol barátnőjének is erről, de mivel az nem mutatja a várt lelkesedést, hanem inkább aggódik, Esther jobbnak látja, ha hallgat új hobbijáról.
Miután senki sem reagál pozitívan Esther furcsa új szokására, titokban folytatja felfedezéseit, próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne...
Idővel a nő egyre kezd elmélyedni saját testének csonkításában, mintha nem is saját magát bántaná, lenyűgözi az egész tevékenység, és saját maga is. Annyira, hogy megkóstolja, és ízlik magának...

Személyes vélemény:
Merész kísérletezés volt ez, ráadásul a rendező-főszereplő Marina de Van olyan beleéléssel játszotta Esthert, hogy azt hiszem, minden nézőt sikerül legalább egy kicsit elborzasztania a filmnek. Van egy olyan érzésem, hogy sokan hagyták ott a széküket a film közben a mozikban, és nem azért, mert sajnálták rá az időt...
Hiszen szerintem már sokan megszokták annak a látványát, hogy valaki megvág egy másik embert... az nem tűnik annyira betegnek, mint az, hogy valaki saját magából vágjon ki szeleteket, méghozzá élvezettel. Szóval a rendezőnőnek sikerült megtalálnia azt a pontot, amire majdnem mindenki ugyanúgy reagál, és egy egészen érdekes formában tálalta... úgy értem, a néző elhiszi, hogy Esther imádja magát, és nem azért vagdossa magát, mert fájdalmat akar okozni... inkább elmerül önmaga csodálatában, ilyen borzasztóan, titokban, nehogy valaki rajtakapja, hiszen tudja, hogy nem szabadna ezt tennie. Esther szinte végigpucérkodja az egészet (azt hiszem rendes ruhában csak a munkahelyén és az utcán van...), ezzel is éreztetve, mennyire személyes az egész...
Amúgy viszonylag lassú film, nem is lehetne túl nagy akcióra számítani, filmdráma ez, horror elemekkel. Jobb, ha inkább valami filozofikusabb hangulatban ül neki, vagy teljes elhatározással, hogy mindenképp meg akarja nézni az illető, máskülönben lehet, hogy kifog rajta a film...
Ja, és nem ajánlom kajálás közben... rossz ötlet...

Ajánlás:
18 éven fölöttieknek, azon belül pedig azoknak ajánlom, akik biztosak a dolgukban... de komolyan, még az én viszonylag stabil lelkiállapotomat is megingatta egy kicsit XD... azt senkinek sem mondom, hogy ne nézze meg, szerintem egész jó volt... csak hozzáállás kérdése.

Ok, nem egy ijesztő film, de legalább annyi ideg kell hozzá, mint azokhoz, amiket ebbe a kategóriába soroltam...

Beware! Children at play

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Mik Cribben
Szereplők: Michael Robertson, Lory Tirgrath, Sunshine Barrett, Robin Lilly, Rich Hamilton, Jamie Krause

A történet:
Apa és fia az erdőben kempingezik. Horgásznak, bújócskáznak, tábortűznél énekelnek, minden szép és jó, egészen addig, amíg az apuka egyik bújócska alkalmával véletlenül bele nem lép egy medvecsapdába. A férfi tehetetlenül fekszik, így fiának kell mindenről gondoskodnia. A fickó szépen lassan megőrül, a kölyök meg csendben tűri.
Egyik nap mikor az apuka elájul, a fia felvágja őt, és kiszedi a szívét...
10 évvel később a DeWolfe-család utazik egy szülinapi buliba. Út közben egy vita miatt John nem figyel oda, és elütnek egy fiút. A gyerek nem sérült meg túlzottan, gyorsan elbiceg, mikor az apuka utána rohan, már nem találja... Szóba elegyednek egy fickóval, akinek lerobbant az autója, és bibliákat árul. A muksó elmondása szerint a környékbeliek nagyon babonásak, és több mint 10 gyerek tűnt el az utóbbi pár évben. Miután a család elhajt a kocsival, a bibliaárust becsalja egyik ismerőse a fák közé, és egy éles kaszával derékba törik a muksó karrierjét...
A család Rosstól, a buli házigazdájától is értesül a gyerekek rejtélyes eltűnéséről, hogy minden második hónapban egynek nyoma veszik.
Ross seriffi munkájába John is besegít. Elmennek egy Braun nevű férfihoz, aki azt állítja, hogy látta az eltűnt fiát, de nem ment oda hozzá, mert a gyerek csak látszólag volt a fia...
Miután a seriff lánya is eltűnik, kétségbeesésükben egy jósnőt hívnak, aki azt mondja Rossnak, hogy a lánya jól van, csak átváltozik...
A gyerekekből vérszomjas szektatagok lettek, akik elcsalják a többi kölyköt és kinyírják a felnőtteket...

Személyes vélemény:
Azt hiszem, túl sokat vártam ettől a filmtől. Persze azt eleve tudni lehetett, hogy nem a történet a lényeg, mondanivalója sincs túlzottan, ééés akkor mi marad? Hát persze, hogy a véres jelenetek! Na, hát én is ezért néztem meg...és néztem...és néztem... egészen, kb. az utolsó 15-20 percig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne tekerjek bele, az egész lassú és vontatott volt. De mikor végre elértem a végére, a leszámolásszerűség után is csak egy "aha, ok... ennyi?" jutott az eszembe. Jó, van benne néhány viszonylag zavaró jelenet, de még azok is gyengék... ennyi.

Ajánlás:
Lehet, hogy szubjektíven ítélem meg, de ezt a filmet senkinek sem ajánlom... ok, vannak benne kannibál kölykök meg megnyúzott emberek (a Texasi Láncfűrészes talán értékelné...) és ilyesmik, de egyszerűen nem éri meg végignézni a filmet... Csak Troma rajongóknak... nekik kötelező, de ők valszeg úgyis hozzászoktak az ilyenhez... hát, van jobb filmje Tromáéknak, az biztos...

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.

Rumah Dara

Év: 2010
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Kimo Stamboel, Timo Tjahjanto
Szereplők: Shareefa Daanish, Ario Bayu, Julie Estelle, Ruly Lubis, Arifin Putra, Imelda Therinne, Sigi Wimala

A történet:
Egy bárban a baráti összejövetel verekedésbe fulladt, így inkább hazafele veszik az irányt főszereplőink. Az autóval épphogy elindultak, majdnem elütnek egy nőt, aki kétségbeesetten áll az úton, a zuhogó esőben ázva. A társaság segíteni akar rajta, megkérdik, mi történt vele, mire a nő azt válaszolja, hogy kirabolták, és megkéri őket, hogy vigyék el őt a házáig. Rövid tanakodás után a csapat beleegyezik. Mikor elérnek a főúttól félreeső villához, Maya beinvitálja segítőit, hogy bemutathassa őket az anyjának. Eko biztatására, akinek nagyon tetszik Maya, beleegyeznek a többiek is. A házban találkoznak Dara-val, aki arra kéri őket, maradjanak itt vacsorára, hogy meghálálhassa azt, amit a lányáért tettek. Ladya kimegy az erkélyre, hogy rágyújtson, de meglát egy gyanús fickót, amint egy fekete zsákot cipel, ezért visszamegy a házba. Megjelenik a gyanús férfi, akiről kiderül, hogy Maya bátya, Adam. A vacsora előtt kitűnik, hogy Dara különös figyelemmel van a várandós Astridra, és leendő gyermekére. Miután Astrid és férje felmentek az egyik vendégszobába pihenni, a földszinti ebédlőben összegyűlik a család és a baráti kör, hogy megvacsorázzanak. Evés közben társalognak, jól érzik magukat. Maya nem sokkal később távozik az asztaltól, maga után csalva Eko-t. Az asztalnál maradt társaság egyre furcsábban kezdi érezni magát, a család pedig elejt egy-két elég furcsa megjegyzést (pl, mikor Ladya azt mondja, hogy tele van, és nem biztos, hogy be tudja fejezni, Adam azt mondja rá, hogy más vendégek sem tudták még soha befejezni...). A vendégek egytől-egyig kidőlnek, ekkor Dara arra utasítja Armant (a 3. gyerekét) hogy vigye le őket a pincébe, Adamot pedig arra kéri, készítse elő a szerszámokat... Szóval a családdal valami gáz van... enyhén szólva... Ha valaki megnézi a filmet, egy rendes kis vérfürdőben lehet része, amit el is vár az ember egy ilyen forgatókönyvtől...

Személyes vélemény:
Hát... "ok". Csak ennyi. Nem annyira "jó", "hű de jó" meg végképp nem, de "rossz" sem. Szóval semmi extra, kiszámítható, tipikus, de legalább szórakoztató. A legjobb az egészben talán Dara karaktere volt azzal az ijesztő, hangsúlytalan beszédével, és a szemmeresztgetős kifejezéstelen arcával... asszem nem szívesen találkoznék vele éjjel egy elhagyott sikátorban... Már csak miatta is érdemes volt megnézni a filmet, nálam fent van a főgonosz toplistán... meh... az a nő tényleg ijesztő volt XD...

Ajánlás:
Akik nem bírják a vért, és annak látványát, és hogy valaki láncfűrésszel embereket szeletel, azok természetesen kerüljék el ezt a filmet, de szerintem a trailerből mindenki rá fog jönni, hogy akarja-e ezt látni, vagy sem ;)... Amúgy ha valaki szereti a gore-t tegyen egy próbát ezzel, sokaknak tetszik a film...