Sweet home

Év: 1989
Ország: Japán
Műfaj: horror, gore, dráma
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Shingo Yamashiro, Nokko, Nobuko Miyamoto, Juzo Itami

A történet:
Egy fickó a Mamiya Kúriában lévő feltárásra váró freskókról akar dokumentumfilmet forgatni. Az épület 30 éve zárva van mindenki előtt, így nem csoda, ha a kulcsokra vigyázó fickók először nem akartak engedélyt adni. Furcsa szóbeszédek járnak arról a házról, de így legalább kiderül, hogy igazak-e...
A kúria az összeomlás szélén van, a bevezető forgatása közben a stáb egyik tagját majdnem végzetes baleset éri, ráadásul újabb freskókat találnak az egyik szobában, amik nem éppen vidám/szép dolgokat ábrázolnak, a restaurátor meg kezd bekattanni miattuk...
Szép lassan szétolvadnak az emberek, és kiderül Mamiyáék tragikus múltja is, a maradék szereplő pedig igyekszik túlélni...

Személyes vélemény:
Háááát, érdekes ilyen darabokat találni Kiyoshi Kurosawától... nem nagyon hasonlít a mostani filmjeire. A szereplők életvidámak, kicsit talán még butának is mondhatóak, szerethetőek, ártalmatlanok, és segítik egymást... az ember elszórakozik az esetlenségükön (főleg a főszereplőmuksóén), és ha valamelyik elpatkol, azon el lehet szomorodni (vagyis inkább lehetne, mert ez a szétolvadós/égős dolog baromi jól néz ki... ha lenne "legcoolabb halálnemek kísértetházas filmekben" listám, elég jó helyezést kapna...). Amiben a leginkább eltér ez a film KK munkáitól (elsősorban most a horrorfilmjeiről van szó), az a hangulat, és a szereplők tulajdonságai. Az utóbbi kb. 10 évben készült műveiben nincs annyi gore, nem is nagyon riogatnak olyanokkal, ami igazán félelmetes, az az atmoszféra, elég lassúak ezek a filmek, sok játék van a fényekkel és hangokkal, a szereplők általában egyedül vannak, vagy csak 1-2 ember van néha a közelükben, nem mutatják ki annyira az érzelmeiket, általában komorak, csendesek.... Ennek a felsorolásnak majdnem minden részének az ellenkezőjét láthatjuk a Sweet home-ban (azt hiszem, az egyetlen dolog, ami nyilvánvalóan hasonlít, az a fény szerepe, mert az itt is fontos volt...)
Azt, hogy nincs igazán mély mondanivalója ennek a filmnek, felróhatjuk annak is, hogy az ugyanezen címre hallgató RPG (nem a gránátvető, hanem a játék....)-vel egyszerre jött ki, nem tudni, hogy melyik-melyik alapján készült, minden esetre a történet ugyan az, nincs nagy eltérés...
Ami nagyon tetszett a filmben, az az, hogy elég valósághűen és hatásosan tudták megoldani a halálnemeket, nincs benne szerencsére túl sok speciális effekt (de számítógépes szikrák/villámok itt is voltak... remélem, hogy egyszer majd leszoknak róla az emberek, mert az sosem nézett ki igazinak, és nagyot tud rontani az összképen...), leginkább bábukkal dolgoztak, és bár a szereplők halálmódja a játékban lévővel megegyezik, baromi véres, és nagyon-nagyon-nagyon balszerencsés dolog (SPOILER:ez alatt a restaurátorhölgy vs. bárd részletre gondolok... az fájhatott...)
A helyszín remekül el lett találva, bár én nem nagyon láttam át, hogy mi hol van az épületben, de ez nem is annyira fontos... (SPOILER:És lehet, hogy ez csak szőrszálhasogatás, de ha a kertben elásott gyerek már vagy 30 éve ott rohad, akkor nem kellett volna csontosabbnak lennie? Vagy ha az a koporsó légmentesen zár akkor viszont összeszárad, mumifikálódik, de egy 30 éves hulla semmiképp sem néz ki úgy, ahogy az a gyerek nézett ki... igazából ez sem annyira lényeges.)
Ez a film végül is egy átlagos kísértetházas, kiszámítható, alkotás, ami azért jó, mert elszórakoztatja a nézőt, a szereplők szimpatikusak, a színészek egész jól játszanak, és a végén persze minden jól alakul, még ha egy kicsit el is tér az eredeti tervtől, de ez a csavar csak jót tesz neki...
Tehát jó film... semmi extra, de jó nézni.

Slugs/ Slugs, muerte viscosa

Év: 1988
Ország: Spanyol, USA
Műfaj: horror, vígjáték
Rendező: Juan Piquer Simón
Szereplők: Philip MacHale, Michael Garfield, Kim Terry, John Battaglia

A történet:
A film épphogy elkezdődik, a csigák máris szedni kezdik áldozataikat, komplett vérfürdőt rendezve (szó szerint... he-he...). A rendőrök már csak a csontokat találják meg, de fogalmuk sincs, hogy ki lehetett a gyilkos...
Csak Mike, az egészségügyi munkás kezd átlátni a helyzeten, amikor a tetthelyen gyanús csiganyálnyomokat talál...
Otthon fel is tűnik neki, hogy milyen sok a meztelencsiga, és mikor az egyiket meg akarja fogni, a galád állat megharapja őt. Ettől a fickó magyarázatot kap a gyilkosság rejtélyére, de valamiért senki nem akarja elhinni neki, hogy egy rakás pszichocsiga írtja a népet...
Az áldozatok száma tovább nő, és a csigák egyre éhesebbek, de nem salátára fáj a foguk...

Személyes vélemény:
Nem rossz film, de azért olyan hű-de jó sem... igazából semmi extra.
A csigatámadások elég véresek voltak, volt például egy felrobbanó fej is, de ahhoz kevés volt, hogy kitűnjön ezekkel a jelenetekkel. Vicces, de nem annyira, hogy a néző a földön fetrengjen a röhögéstől, csak akkor fogja viccesnek találni az ember a filmet, ha nem veszi komolyan.
Ööö... még elemezgethetném pár soron át a filmet, de semmi értelme, mert szinte minden szempontból egy közepes alkotás... Vagyis egyáltalán nem lett rossz, én jól elszórakoztam rajta, de nem gondolom úgy, hogy sokat veszítettem volna, ha ezt most nem nézem meg.
Szóval meg lehet nézni, egy próbát megér, de nem váltja meg a világot...

Leák/Mystics in Bali

Év: 1981
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: H. Tjut Djalil
Szereplők: Ilona Agathe Bastian, Yos Santo, Sofia W. D.

A történet:
A főszereplő csaj a fekete mágia iránt érdeklődik, és az egyik ismerősével el is mennek egy leák mágikus szertartásra. Cathyre akkora hatással voltak az ott látottak, hogy elhatározta, ő is ki akarja tanulni a leák mágiát. Mahendra figyelmezteti a csajt, hogy megjárhatja ezzel a tudással, de Cathy erősködik, és pár nappal később már le is egyeztetik a tanfolyamot egy boszorkánnyal. Egyezséget kötnek, a lány eltanulja a leák fortélyait (bármilyen alakot föl tud venni, ugyanolyan rondán tud röhögni, mint a banya, és a testét elhagyva akár egy repülő fej is lehet, ami maga után húzza a belső szerveit...), de a fekete mágia mindig rosszul sül el, és ez most sincs másképp...

Személyes vélemény:
Valamiért vagyok olyan szerencsés, és általában jó filmeket fogok ki megnézésre, azért persze becsúsznak gyengébbek is, de hát ez van... Nem ismerem eléggé az indonéz filmeket, úgyhogy nem nagyon tudom megállapítani, hogy abban a korban mennyire számított jónak náluk ez a film, annyit tudok, hogy ez itt és most nekem nem jött be...
A szöveg fájdalmasan gyenge és erőltetett volt, a Cathy és Mahendra egymással folytatott párbeszédei voltak a legrosszabbak, egyrészt mert nem illett a sok szentimentális, csöpögős áradozás az adott helyzetekhez, másrészt fárasztó volt. Mondanom sem kell, hogy a színészek sem voltak valami profik (bár láttam rosszabbat, ez még nem volt annyira vészes...).
A folyamatosan jelenlévő zene olyan, mint amilyeneket általában csináltak a 80-as évekbeli filmekhez, nem túl feltűnő, de amikor az ember észreveszi, akkor zavaróvá válhat...
A speciális effektekre, meg úgy a látványra összességében azt lehet mondani, hogy vicces volt, ami tök jó lett volna, ha tényleg viccesnek szánták volna a készítők... de ha jól sejtem, akkor komolyan gondolták ezt, ami nem jó jel... Amúgy ez volt az egyik legnagyobb problémám a filmmel, hogy nem tudtam, hogy milyen reakciót akartak kiváltani a készítők a nézőből...
Összegezve: ezt a filmet nem éppen nekem találták ki, de attól még más lehet, hogy hatalmas értékeket fedez fel benne... én csak egy repülő, vérszívó fejet találtam, ami elég cool volt, de sajna ez még nem menti meg a filmet...

(Trailert nem találtam)

Intruder

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, gore
Rendező: Scott Spiegel
Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell

A történet:
Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül.
Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...

Személyes vélemény:
A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött.
Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem).
A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek.
A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film.
Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.

Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...

Ajánlás:
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...

Adventures of electric rod boy / Denchu kozo no boken

AKA: Great analog world
Év: 1987
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror, vígjáték
Rendező: Shinya Tsukamoto
Szereplők: Shinya Tsukamoto, Kei Fujiwara, Tomorowo Saguchi, N. Senba, Nobu Nakaoka

A történet:
Hikari, egy fiú, akinek villanypózna áll ki a hátából éppen néhány genya kölyök elől menekül, mikor felbukkan Momo, a lány aki semmitől sem fél és megmenti a srácot. A fiú hálája jeléül odaad neki egy időgépet, de amikor ki akarják próbálni azt, Hikarit elragadja és 25 évvel későbbre küldi. A jövő nem túl fényes (igen, ez egy nagyon rossz szóvicc volt -.-... pedig utálom az ilyeneket...), fekete felhők takarják a napot, ami a gonosz vámpírok műve, ugyanis ők csak a sötét utcákon tudnak randalírozni. A vámpírcsapat mindenfelé száguldozik, és leöl minden embert, aki az útjukba téved. Az egyetlen ember, aki szembe száll velük egy professzornő, de őt is sikerül sarokba szorítaniuk a vámpíroknak. Ekkor érkezik meg Hikari és véletlenül megmenti a professzort, így sikerül elmenekülniük. De a vámpírok egy rettentő terven törik a fejüket, hogy soha többé ne kelljen a gyilkos napfény elől bujdosniuk, és örökké tudjanak élni, és csak Hikari és villanyoszlopa mentheti meg a világot!

Személyes vélemény:
Van ebben a filmben valami bájos... annyira nem vicces, inkább csak enyhe, ügyetlen részek vannak időnként, amin mosolyog a néző, és a jók annyira ártatlanok, hogy könnyen megkedvelhetőek. De a másik oldalon meg ott vannak a fura zajok és az igencsak véres jelenetek, bizarr, ijesztő képek a vámpírok felől. Szóval elég érdekes hangulata van...
Shinya Tsukamoto korábbi filmjeiben van pár hasonlóság, például a szereplők "közlekedési formája", azaz tulajdonképp állva siklanak (ami az üldözéses részeknél baromi jól néz ki) és a rengeteg fém hulladék, csövek és huzalok. Ezek csak apróságok de tökéletesen megadják a filmjei sajátos hangulatát, és nagyon jó nézni őket.
Lehet, hogy a történet nem valami nagy durranás, de már csak a tálalás miatt is érdemes szerintem legalább egyszer megnézni, mert ilyet nem túl gyakran látni. Hát igen, az ötletesség jó dolog...

Ajánlás:
Ok, cyberpunk filmet kiknek lehetne ajánlani... mindegy, akiknek lehet, akkor azoknak ajánlom. Érdekes film, és csak 45 perces... simán megéri szerintem.

Trailert nem találtam... legalább poszterkép vanXD...

Death powder

Nem találtam sem posztert, sem trailert a filmhez...

AKA: Desu pawuda
Év: 1986
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror
Rendező: Shigeru Izumiya
Szereplők: Shigeru Izumiya, Koyoshiro Imawano, Rikako Murakami, Mari Natsuki

A történet:
Az úgy igazán nincsen, a lényeg az, hogy 3 kutató egy androiddal foglalkozik, de az egyik fickó megőrül és rátámad a többiekre, egy másik muksó meg átalakul...

Az egész túl kusza ahhoz, hogy simán el lehessen mesélni... a fő témája az örök élet és az, hogy hogyan lehet test nélkül élni...

Személyes vélemény:
Ez egy nagyon hosszú egy óra volt.... az egész film vontatott volt, mintha feltétlenül "hosszúra" kellett volna csinálni, és ezt lett a veszte. Ha fele ennyi ideig tartana, sokkal könnyebben végig lehetne nézni, és érdekesebbnek is hatna... nemtom, miért kellett így elnyújtaniuk, pedig jól is sikerülhetett volna. Néhány jelenet nagyon nem illik a képbe, néha pedig inkább egy hosszú zenei klipre hasonlít. Valamiért nagyon szürreálissá akarták tenni az egészet, és feleslegesen homályosítottak... nekem ez annyira nem jött be, pedig szeretem a szürreális filmeket.
Úgy tűnik, ez nem pont nekem való volt... Ez van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne nézze meg senki, vannak jópáran, akiknek ez a kedvenc filmjük, és elképzelhető, hogy csak én nem tudom eléggé értékelni...

Ajánlás:
Ok, nem volt olyan borzalmas, mint ahogyan leírtam, de azért olyan hű-de-jó sem volt...
Azoknak tetszeni fog, akik valami nagyon furát akarnak látni, és nem bánják, hogy legalább negyed óráig úgy érzik magukat, mintha valaki éppen fúróval akarná összeturmixolni az agyukat.

Futsu saizu no kaijin

AKA: The phantom of regular size
Év: 1986
Ország: Japán
Műfaj: horror, sci-fi
Rendező: Shinya Tsukamoto
Szereplők: Shinya Tsukamoto, Nobu Nakaoka, Kei Fujiwara, Tomorowo Taguchi

A történet:
Egy üzletember rosszul lesz a metróállomáson, de senkinek nem tűnik fel a szenvedése... Megtámadja őt egy robotkezű nő, és végigüldözi a városon. Mikor sikerül elkapnia, majdnem kinyírja a férfit, de az hirtelen nagy erőre tesz szert, és elintézi a nőt. Majd a fickó észre veszi, hogy fém huzalok nőttek ki a karjából...
Egy váltás után a férfi otthon a nőjével beszélget, de minden furcsának tűnik körülötte, különösen a hangok... A férfi kezd átalakulni, fémdarabok nőnek ki a testéből (talán akkor borult ki a legjobban, amikor a pénisze fúróvá alakult... ez a rész nagyon fontos lehetett a rendezőnek, mert a Tetsuoba is belerakta...). Majd a halálra rémült párját kinyírja (azzal), és egyéb érdekes dolgok történnek a nem túl szerencsés "főhősünkkel"...

Személyes vélemény:
Mivel csak 18 perces, ebből is látni, hogy ez a film inkább valami kísérletezés volt Shinya Tsukamotonak, ugyanis 3 év múlva újra feldolgozta a történetet, és abból született a több mint egy órás Tetsuo: the iron man (aki tényleg úgy néz ki, mintha vasból lenne, és nem úgy, mint egy piros-sárga bádogember...)
Tehát ez egy prototípusa a Tetsuonak ha úgy vesszük, ráadásul rengeteg elemet emelt át ebből a filmből, kicsit alakítva rajtuk... minden esetre érdekes lett, jó, de a Tetsuo jobb... még szép.

Ajánlás:
Talán ez egy fokkal könnyebben emészthető, mint a Tetsuo, de még mindig rétegfilm... Nem lesz túl sok ember kedvence, az biztos. De tekintettel a hosszára, nyugodtan bele lehet nézni, azoknak talán be fog jönni, akiknek már elege van a klisékből... eléggé kiszámíthatatlan film o.O...

Trailert nem találtam, szerintem nincs is...

Alice

Eredeti cím: Něco z Alenky
Év: 1988
Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország
Műfaj: fantasy, thriller, animáció
Rendező: Jan Švankmajer
Szereplő: Kristýna Kohoutová

A történet:
Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!"
Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt...
Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást.
Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...

Személyes vélemény:
Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film.
A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...

Ajánlás:
Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...

Beware! Children at play

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Mik Cribben
Szereplők: Michael Robertson, Lory Tirgrath, Sunshine Barrett, Robin Lilly, Rich Hamilton, Jamie Krause

A történet:
Apa és fia az erdőben kempingezik. Horgásznak, bújócskáznak, tábortűznél énekelnek, minden szép és jó, egészen addig, amíg az apuka egyik bújócska alkalmával véletlenül bele nem lép egy medvecsapdába. A férfi tehetetlenül fekszik, így fiának kell mindenről gondoskodnia. A fickó szépen lassan megőrül, a kölyök meg csendben tűri.
Egyik nap mikor az apuka elájul, a fia felvágja őt, és kiszedi a szívét...
10 évvel később a DeWolfe-család utazik egy szülinapi buliba. Út közben egy vita miatt John nem figyel oda, és elütnek egy fiút. A gyerek nem sérült meg túlzottan, gyorsan elbiceg, mikor az apuka utána rohan, már nem találja... Szóba elegyednek egy fickóval, akinek lerobbant az autója, és bibliákat árul. A muksó elmondása szerint a környékbeliek nagyon babonásak, és több mint 10 gyerek tűnt el az utóbbi pár évben. Miután a család elhajt a kocsival, a bibliaárust becsalja egyik ismerőse a fák közé, és egy éles kaszával derékba törik a muksó karrierjét...
A család Rosstól, a buli házigazdájától is értesül a gyerekek rejtélyes eltűnéséről, hogy minden második hónapban egynek nyoma veszik.
Ross seriffi munkájába John is besegít. Elmennek egy Braun nevű férfihoz, aki azt állítja, hogy látta az eltűnt fiát, de nem ment oda hozzá, mert a gyerek csak látszólag volt a fia...
Miután a seriff lánya is eltűnik, kétségbeesésükben egy jósnőt hívnak, aki azt mondja Rossnak, hogy a lánya jól van, csak átváltozik...
A gyerekekből vérszomjas szektatagok lettek, akik elcsalják a többi kölyköt és kinyírják a felnőtteket...

Személyes vélemény:
Azt hiszem, túl sokat vártam ettől a filmtől. Persze azt eleve tudni lehetett, hogy nem a történet a lényeg, mondanivalója sincs túlzottan, ééés akkor mi marad? Hát persze, hogy a véres jelenetek! Na, hát én is ezért néztem meg...és néztem...és néztem... egészen, kb. az utolsó 15-20 percig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne tekerjek bele, az egész lassú és vontatott volt. De mikor végre elértem a végére, a leszámolásszerűség után is csak egy "aha, ok... ennyi?" jutott az eszembe. Jó, van benne néhány viszonylag zavaró jelenet, de még azok is gyengék... ennyi.

Ajánlás:
Lehet, hogy szubjektíven ítélem meg, de ezt a filmet senkinek sem ajánlom... ok, vannak benne kannibál kölykök meg megnyúzott emberek (a Texasi Láncfűrészes talán értékelné...) és ilyesmik, de egyszerűen nem éri meg végignézni a filmet... Csak Troma rajongóknak... nekik kötelező, de ők valszeg úgyis hozzászoktak az ilyenhez... hát, van jobb filmje Tromáéknak, az biztos...

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.

Parents

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, dráma, thriller, pszichológiai
Rendező: Bob Balaban
Szereplők: Randy Quaid, Brian Madorsky, Mary Beth Hurt, Sandy Dennis

A történet:
A Laemle-család nemrég költözött új otthonába, egy kedves kisvárosban. Hamar összebarátkoznak mindenkivel, a tökéletes család képét adják: a keményen dolgozó apuka (Nick), a csinos, házias anyuka (Lily) és a bár kicsit visszahúzódó, de egyébként rendes gyerek (Michael). Azonban, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen horrorfilmben, hamar kiderül, hogy ennél a családnál sincs minden rendben... Michael furcsa viselkedése az iskolájában szemet szúr tanárának, aki megpróbálja kideríteni az iskolapszichológus segítségével, hogy mi lehet a kiváltó ok. A kölyök összebarátkozik egy másik újonnan érkezett osztálytárssal, aki bevallása szerint a holdról jött, és korához képest mintha túl sokat is tudna a felnőttek világáról. Michael gyanakodva figyeli szüleit, és furcsa dolgaikat, sejti, hogy valamit titkolnak... De a gondok igazán csak akkor kezdődnek, mikor Michael belopózva apja munkahelyére, a patológián valami gyanús dolgot lát... Ezek után felmerül benne a kérdés, hogy vajon honnan szerzik szülei azt a rengeteg húst, amit nap mint nap esznek...

Személyes vélemény:
Mikor elkezdtem nézni a filmet, arra számítottam, hogy egy bugyuta horror-vígjátékot fogok látni, csupa móka és kacagás vár rám... ehhez képest nem is volt annyira vicces, inkább nyomasztó és zavaró hangulatú. Mondjuk ez inkább javára vált, hiszen így egy elgondolkodtató, kicsit szürreális, egyedi művet kaptunk. Tulajdonképp a film azt mutatja, milyen ijesztő lehet a gyerekek szemében a felnőttek világa (bár az is biztos, hogy Michael sem teljesen komplett...). Az 50-es éveket idéző képi világ, és a már-már émelyítően boldog családi idill éles kontrasztot alkot a cukormáz alatti hátborzongató valósággal, ami csak a film vége felé tárul elénk.

Ajánlás:
Kötél idegekkel rendelkező, filozofikus vegetáriánusok nyugodtan megnézhetik.

The Stuff

Év: 1985
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, sci-fi
Rendező: Larry Cohen
Szereplők: Michael Moriarty, Andrea Marovicci, Garrett Morris, Scott Bloom

A történet:
Egy bányászati területen az egyik bányász fura, fehér trutyit talál a hóban, amint az a földből szivárog. Megkóstolja és meglepődve tapasztalja, hogy finom, édes. Eszik belőle az egyik társa is, és neki is nagyon ízlik... Éjjel Jason felriad álmából, lemegy a konyhába, hogy igyon. Kinyitja a hűtőt, és a fehér cucc ott van egy desszertes tégelyben, mint valami édesség- pontosabban nem is a tégelyben van, hanem inkább oda mászik...- de felbukkan az apuka és megzavarja a gyereket megfigyelései közben, és a következő pillanatban a trutymó ott csücsül a dobozban, mintha mi sem történt volna. A kölyök visszamegy aludni, az apuka viszont úgy dönt, nassol egyet... Mint ahogy később kiderül, a cucc egy igen népszerű édesség lett, nagy pénzek vannak a forgalmazásában, az emberek meg valóságos függővé váltak. Jason próbálja bebizonyítani szüleinek és bátyjának, hogy a cucc veszélyes, de ők persze nem hisznek neki. Elhatározza, hogy elpusztítja a trutyit az üzletekben, de ezzel sem megy semmire. Mikor Jasont rá akarják venni szülei, hogy egyen a cuccból, ő elmenekül, és ekkor egészen véletlenül megjelenik az FBI ügynök, David Rutherford, aki szintén azon fáradozik, hogy megakadályozza a trutyi fogyasztását, és segít a kölyöknek. Ezek után együtt szállnak szembe a gonosz muksókkal, és cuccokkal...

Személyes vélemény:
Ez a film csalódás volt számomra, ugyanis jobbra számítottam... Azért annyira nem volt rossz, hogy visszaköveteljem ezt a másfél órát az életemből, de erős hiányérzetem volt a film nézése közben. Sem elég vicces, sem elég horrorisztikus nem volt nekem. Bár a történet maga vicces, de a tálalás már annyira nem volt az... lehet, hogy másoknak tetszik, de nekem nem jött be igazán.

Ajánlás:
Nyugodtan megnézheti mindenki, akinek kedve van hozzá, szerintem még családi filmnek is elmegy XD... Senki se várjon tőle sokat, így nem fog csalódást okozni, azt hiszem ez is egy olyan film, hogy vagy tetszik valakinek, vagy nem...