Merchandise-1

Már arra sem emlékszem, hogy hogyan és mikor, de volt egy hirtelen megvilágosodásszerűségem, és csináltam egy ilyen 4-paneles hülyeséget... azóta, ha van még hasonló ötletem, megcsinálom, és az alakuló sorozatom része lesz... szóval néha ilyeneket firkálok... nemtom miért... talán úgy indult, hogy megláttam egy nénit a metrónál a mozgólépcsőn, giccses Szűz Máriás kendővel a fején... egyébként nem szemétkedésből csinálom, csak úgy...

Alma-Mater koncertek

Másodjára jártam a Francia Intézetben, egyébként nem szoktam,arra járni, mert... ööö... hát, nem is tudom, miért. De szeretem a komolyzenét, és apám még áprilisban jött az ötlettel, hogy menjünk el Balázs János Chopin-estjére. Péntek este, amikor az ember már általában olyan fáradt, hogy még a kedvenc sorozatán is elalszik egy komolyzenei koncert talán nem a legjobb ötlet... De sikerült leküzdeni az első 5 percet, amikor legszívesebben felragasztottam volna a szemhéjam, csak hogy ne legyek az a bunkó, aki átalussza mások előadását. Azután az 5 perc után viszont egészen felélénkültem. Egy huszonéves kölyök ült a zongoránál, és elképesztően jól játszott. Már nem is érdekelt az alvás, meg semmi más, mert olyan jó volt hallgatni. Azt hiszem, ezért érdemes ilyen programokra járni... A mostani koncert (különböző szerzőktől voltak a dalok) előadói, Mód Orsolya (cselló) és Borbély László (zongora) szintén nagy lelkesedéssel zenéltek, ráadásul olyan átéléssel, hogy minden egyes hangot és hangulatot mimikájuk is követett. Szóval elmenni egy ilyen előadásra mindenképp élmény, szórakoztató és kikapcsol. Szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne mennie egy ilyen koncertre, én mindenképp ott leszek :D

Zoo

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, romantikus, sci-fi, thriller
Rendezők: Masaki Adachi, Ryu Kaneda, Komiya Masatetsu, Junpei Mizusaki, Hiroshi Ando
Írók: Otsuichi, Usamaru Furuya

A történet:
Tulajdonképp ez különálló rövidfilmek gyűjteménye, úgyhogy különírom én is:

I. Kazari and Yoko
Egy testvérpár furcsa helyzetével szembesülünk: míg Yokoval úgy bánik az anyja, mint egy darab szeméttel, addig Kazarival kedves és normális. (Ezt azzal magyarázza, hogy ha már ő adott életet neki, ő is dönti el, hogy éljen vagy meghaljon.) Mindebből Yoko viszont csak annyit fog fel, hogy milyen kedves a testvére, mert odaadja neki a reggeli maradékát... Egyik nap Yoko iskolába menet meglát egy hirdetést, miszerint valaki elvesztette a kutyáját, és hogy jelentkezzen, aki megtalálta azt. A lány megtalálja a kutyát, és visszaviszi a hálás gazdához, aki megjutalmazza őt. A kutyatulajdonos magányos, idős hölgy, látja, hogy valami nem stimmel Yokoval, de mivel az is szembetűnő, hogy milyen jószívű, így felajánlja neki, hogy nála ebédelhet néha. Egyik este a néninél Yoko a kérdésre, hogy milyen az ikertestvére, azt válaszolja, hogy gyenge és szánalmas. Erre a hölgy azt mondja, biztos van rá valami oka, hogy ilyen legyen, hiszen ha valaki nagyon akarja, meg tud változni...

II. Seven Rooms
Egy lány és az öccse egy furcsa szobában ébrednek fel. Nincs más ott csak egy nyitott csatornaszerűség, ami keresztülmegy a szobán. A lány, miután megvizsgálta a csatornát, kitalálja, hogy mivel a fiú pont átfér rajta, és így ki tud jutni a szobából, másszon át rajta az egyik irányba, és hívjon segítséget. A kölyök úgy tesz, de nem sokkal később visszatér, és elmondja, hogy három ilyen szoba van még, mindegyikben egy-egy nővel, és nem tud kijutni, mert a harmadik szobánál lezárták a csatornát egy ráccsal. Ezek után a másik irányba indult el a fiú, találkozott egy lánnyal, aki még aznap érkezhetett, az azutáni szoba üres volt, az azutániban pedig egy zakkant nőszemély volt. A gyerek mindenkit kikérdez, és kiderül, hogy minden nap, 6 órakor megölnek valakit, ha az már 6 napig ott volt...

III. SO-far
A családi idillbe közbeszól egy autóbaleset, melyben 2 ember életét veszti, 3man pedig megsérülnek. A kisfiú otthon várja szüleit, akik elmentek valahova az autójukkal. Éppen a puzzle-al játszik, mikor hirtelen megjelennek a szülők. Minden folytatódik, mintha misem történt volna... a probléma csak az, hogy mindkét szülő szerint a másik meghalt az autóbalesetben, és úgy tűnik, csak a gyerek látja mindkettőjüket...

IV. Hidamari hoshi (animációs film)
Egy robotlány születése után készítőjének utasítására a házimunkát végzi, miközben sokat tanul a világról és társaságot nyújt a magányos tudósnak. Később megtudja, hogy valójában miért is alkották őt, és megismerkedik a halál fogalmával is...

V. ZOO
A főszereplő fickó egy oszlott női holttestről készült képet néz, majd rátekint egy sokkal élőbbnek tűnő nőről készült képekkel teli falra. 104 nappal ezelőtt még ő volt a nője. Imádta fotózni őt, de a nő utálta ezt, azonban mostanra ő már csak egy halom fotó, ami holttestének oszlását meséli el. 92 nappal ezelőtt a pár autóval utazott valahová, mikor a nő észrevett egy hirdetőtáblát a közeli állatkertről. Rávette a férfit, hogy menjenek oda, aki bár kelletlenül, de teljesítette a kérést. A nőt az sem tartotta vissza, hogy a létesítmény zárva volt, bemászott a kerítésnél, a fickó pedig követte őt. Az állatkert teljesen kihalt volt. Mikor a nő elmesélte, hogy gyerekkorában elveszett egy állatkertben, a férfi ismét lefotózta őt. A nő szakítani akart vele, mire a férfi könyörögni kezett neki, de hiába. A fickó kiborult, és megölte a nőt, holttestét pedig az állatkertben hagyta, de mindennap visszatért, hogy készítsen róla egy újabb képet...

Személyes vélemény:
Nekem mindegyik történet tetszett valamiért... volt, ami a szokatlansága miatt, volt ami a mondanivalója miatt, és olyan is volt, ami a hangulata miatt jött be... Elég érdekesek voltak, nem is mondanék róluk semmi mást, inkább mindenki jól nézze meg magának, hogy véleményt alkothasson, mert megéri :D

Ajánlás:
Azt hiszem, a történetek sokszínűsége miatt mindenkinek ajánlani tudom. (Ez eléggé fura, mert mindegyik kisfilm annyira más volt, de így egymás után mégsem lógott ki a sorból egyik sem o.O)

Parents

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, dráma, thriller, pszichológiai
Rendező: Bob Balaban
Szereplők: Randy Quaid, Brian Madorsky, Mary Beth Hurt, Sandy Dennis

A történet:
A Laemle-család nemrég költözött új otthonába, egy kedves kisvárosban. Hamar összebarátkoznak mindenkivel, a tökéletes család képét adják: a keményen dolgozó apuka (Nick), a csinos, házias anyuka (Lily) és a bár kicsit visszahúzódó, de egyébként rendes gyerek (Michael). Azonban, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen horrorfilmben, hamar kiderül, hogy ennél a családnál sincs minden rendben... Michael furcsa viselkedése az iskolájában szemet szúr tanárának, aki megpróbálja kideríteni az iskolapszichológus segítségével, hogy mi lehet a kiváltó ok. A kölyök összebarátkozik egy másik újonnan érkezett osztálytárssal, aki bevallása szerint a holdról jött, és korához képest mintha túl sokat is tudna a felnőttek világáról. Michael gyanakodva figyeli szüleit, és furcsa dolgaikat, sejti, hogy valamit titkolnak... De a gondok igazán csak akkor kezdődnek, mikor Michael belopózva apja munkahelyére, a patológián valami gyanús dolgot lát... Ezek után felmerül benne a kérdés, hogy vajon honnan szerzik szülei azt a rengeteg húst, amit nap mint nap esznek...

Személyes vélemény:
Mikor elkezdtem nézni a filmet, arra számítottam, hogy egy bugyuta horror-vígjátékot fogok látni, csupa móka és kacagás vár rám... ehhez képest nem is volt annyira vicces, inkább nyomasztó és zavaró hangulatú. Mondjuk ez inkább javára vált, hiszen így egy elgondolkodtató, kicsit szürreális, egyedi művet kaptunk. Tulajdonképp a film azt mutatja, milyen ijesztő lehet a gyerekek szemében a felnőttek világa (bár az is biztos, hogy Michael sem teljesen komplett...). Az 50-es éveket idéző képi világ, és a már-már émelyítően boldog családi idill éles kontrasztot alkot a cukormáz alatti hátborzongató valósággal, ami csak a film vége felé tárul elénk.

Ajánlás:
Kötél idegekkel rendelkező, filozofikus vegetáriánusok nyugodtan megnézhetik.

Diary: Wishful thinking

Eredeti cím: Mon seung
Év: 2006
Ország: Kína
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai, romantikus
Rendező: Oxide Pang Chun
Szereplők: Charlene Choi, Isabella Leong, Shawn Yue

A történet:
Leung Wing-na szeret főzni, bábukat készíteni és naplót írni. Magányosan él, amióta a párja lelépett. Hogy megkeresse az exét, elmegy az irodaházba, ahol dolgozik, de a recepciós hölgy arról tájékoztatja, hogy a férfi kilépett munkahelyéről. Mivel a telefonját sem veszi fel, Wing-na egy kávéházban ülve figyeli az embereket. Észrevesz egy fickót, aki teljesen úgy néz ki, mint az exe. Először azt hiszi, hogy tényleg ő az, de mikor kérdőre vonja őt, kiderül, hogy egy teljesen más személy. Ekkor eszébe jut a nőnek, hogy a recepciós valójában nem azt mondta, hogy kilépett, hanem azt, hogy nem is dolgozik ott... Este a barátnőjével beszélgetve úgy adja elő az egészet, hogy találkozott a volt barátjával, de az úgy tett, mintha nem is ismerné őt. Majd kijavítja magát, és közli, hogy összetévesztette valakivel. A barátnője azt javasolja, kezdjen el járni valakivel, így könnyebben túl fogja tenni magát az egészen. Megfogadva a tanácsot, Wing-na követi az exe hasonmását. Összeszedve bátorságát elhívja beszélgetni a férfit, aki felajánlja, hogy a nő bármikor hívhatja őt... Megtudjuk, hogy bár néhány fura dolgát leszámítva egész normálisnak tűnik, de valójában súlyosan beteg, zavart elméjű Wing-na (többek közt erősen paranoid, skizofrén). De mivel majdnem mindig egyedül van, nincs jele a gyógyulásnak, hallucinációi miatt pedig szinte egy alternatív valóságban él...

Személyes vélemény:
Sokadszorra néztem meg ezt a filmet, de képtelen vagyok megunni. Lassú, de nem unalmas, szépen lassan kapjuk meg a puzzle darabokat, hogy aztán a végére az egészet ki tudjuk rakni. Az egyértelmű, hogy Wing-na őrült. A kérdés csak az, hogy mennyire... erre a film végi csavarból kapunk választ, ami eléggé meglepő... Nagyon szép, jól megcsinált film, egyébként a rendező az egyik Pang tesó (The Eye), de az írásban a másik is besegített... ez a kedvenc filmem tőlük, és talán az összes kínai film közül is.

Ajánlás:
Azoknak ajánlom, akik semmi pörgősre nem vágynak éppen, de egy jó horrorfilmet szeretnének nézni, szeretik megdolgoztatni az agyukat és nem borulnak ki, ha valami sokkolót látnak. (Meh... ebből a kombinációból asszem túl kevés van XD...)

House on haunted hill

Év: 1959
Ország: USA
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: William Castle
Szereplők: Vincent Price, Carol Ohmart, Richard Long, Alan Marshal, Carolyn Craig, Elisha Cook Jr., Julie Mitchum

A történet:
A film még el sem kezdődött igazán, de már hallhatjuk a női sikolyokat, az elmaradhatatlan ajtónyikorgás és lánccsörgés kíséretében. Majd megjelenik egy fej a képernyő közepén, és felvezeti, hogy mennyi borzalmat fogunk látni... ezután Frederick Loren (Vincent Price) invitál minket a feleségének szervezett 'kísértetház buliba' , lesz étel, ital, szellemek... ráadásul, ha egy teljes éjszakát képesek leszünk eltölteni ott, 10000 dollárt kapunk.
Bemutatja a szereplőket egyenként (Lance Schroeder, Ruth Bridges, Watson Pitchard, Dr. David Trent, Nora Manning). Mindannyiuk közös vonása, hogy szükségük van a pénzre, ezért jönnek el. Miután a játékosok bemennek a házba, és beszélgetnek, kiderül, hogy még soha sem találkoztak Frederick Lorennel. A játék gyakorlatilag akkor kezdődik, mikor az ajtó magától becsapódik, így másnap reggelig senki sem juthat ki. Frederick jelenti feleségének, Anabelle-nek, hogy a vendégek megérkeztek, és még életben vannak. Megtudjuk, hogy bár a parti a feleség ötlete volt, a vendégeket a férje hívta meg, Anabelle számára idegenek. Később Frederick tudatja a játékszabályokat az emberekkel, azt is elárulja, hogy hét embert gyilkoltak meg ebben a házban, pont annyit, ahányan most vannak, és úgy tűnik, a holtak szellemei is csatlakozni akarnak a partihoz....

Személyes vélemény:
Még jó pár éve láttam a barátaimmal az 1999-es feldolgozását ennek a filmnek... akkor még kicsi voltam, úgyhogy még szép, hogy megijesztett. De most, hogy láttam az eredetit, és ismerem az újabb verziót is, azt kell mondjam, hogy az 1999-es House on haunted hill csak arra volt jó, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy a régebbi filmek mennyivel jobbak tudnak lenni, mint az újak. Külön tetszett Vincent Price alakítása, aki olyan , mintha egy Edgar Allan Poe-műből lépett volna ki (talán ezért is szerepel sok olyan filmben, ami Poe történetet dolgoz fel.) A csavar a legvégén pedig annyira jó volt, hogy akaratlanul is elkezdtem vigyorogni...

Ajánlás:
Ez egy remek klasszikus. Nagyon izgalmas, és bár semmi ijesztőt nem mutat, mégis igazi horrorisztikus hangulata van, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, és nem csak a mészárlás meg a szörnyek áradata érdekli...

Hogy mi a fenét is műveltem az utóbbi pár héten?

Ööö... akkor asszem kezdem az elején... Szóval még vagy két hete elmentem a képregényfesztiválra, de annyira semmilyen volt, hogy eszembe sem jutott, hogy írjak róla (még a tombolán sem nyertem T_T...) aztán még aznap megnéztük a tesóimmal és a húgom nagymamájával az Operaházban a Pomádé király új ruhája c. előadást (igen, aminek a végén pucér a király, csak a nővérem kedvéért :P...) ... aztán... aztán semmi sem volt, mert az összes tanárnak év végén jut eszébe, hogy tz-t irasson -.-... ja, és asszem múlt hét kedden meg képregényboltban voltam, és végre megszereztem a 2. kötetét is az MPD Psycho-nak!!! éééés, így akkor megvan az 1., 2., 3., 4. kötet, és végre normálisan tudok haladni XD... Úgy szeretem ezt a mangát!... Ja, és persze az ismertetőírást sem hanyagoltam el, megnéztem egy rakás filmet, és már meg is van hozzájuk az ismertető, csak ahhoz már lusta vagyok, hogy föl is tegyem őket -.-'... Szóval akkor most jönnek az ismertetők, mert van rá időm (holnap megyünk a sulival terepgyakorlatra, szóval tudok a buszon is aludni XD...)
És a 2. kötet Mr. Buddhának is nagyon bejön: