2010. június 22., kedd

Sorozatok

A nyárral a nyakamba szakadt egy rakás szabadidő is, úgyhogy most végre elkezdhetek sorozatokat nézni.. egyébként nem vagyok jó benne, mert egyrészt a névmemóriám olyan rossz, hogy mire eljutok a következő részig, már azt sem tudom, hogy kik a szereplők, másrészt ha egy sorozatot nagyon megkedvelek, hajlamos vagyok nem megnézni az utolsó részt, mert zavar, hogy vége lesz... szóval ezért is néztem olyan keveset eddig, bár volt, amit szívesen megnéztem volna... Találtam néhányat, ami elég jónak tűnik. Majd kiderül, hogy milyenek, ha megnéztem az első részt, és amelyik tetszik, arról írok is... asszem fogok spoilerezni, mert a részeket fogom elmesélni, úgyhogy majd úgy tessék olvasni a bejegyzéseket ;)
Nagyjából már van egy listám, hogy miket szándékozom ezen a nyáron végignézni, ha találok még jót hozzáírom...

Íme a lista:
  • Trick (Japán) (2000)
  • 33pun tantei (Japán) (2008)
  • Guren onna (Japán) (2008)
  • 100 tales of horror (Japán) (2002)
  • Masters of horror (USA/Kanada/Japán) (2005)
  • Twilight zone (USA) (1959)
  • Riget (Dán/Francia/Német/Svéd) (1994)
  • Hello Franceska (Korea) (2005)
  • Hon (Korea) (2009)

2010. június 21., hétfő

Takut: faces of fear

Év: 2008
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, fantasy, vígjáték, dráma, thriller
Rendezők: Rako Prijanto, Riri Riza, Ray Naoyan, Robby Ertanto, Raditya Sidharta, Kimo Stamboel, Timothy Tjahjanto

A történet:
6db rövidfilm különböző rendezőktől...

I. Show unit
Egy pár házibulin vesz részt, a helyszín olyan közel van a házukhoz, hogy az erkélyről rálátni. Észreveszik, hogy a házukban égnek a lámpák, noha senki sincs otthon. Aggódnak, hogy betörő jár náluk, ezért Bayu elmegy megnézni, hogy minden rendben van-e. A házba biztos, hogy betörtek, Bayu félelmében szerez egy kést a konyhából, és körbenéz mindenhol. Zajt hall az emeletről, gyorsan felrohan, de senkit sem lát ott. Valaki kitárja az ajtót a háta mögött, és ráijeszt. A férfi hatalmas hibát követ el, ráadásul van egy szemtanú is...

II. Titisan Naya
Nayát elviszi anyja egy családi ünnepségre. A lányt nem érdekli az egész szertartás, de később kiderül, hogy ez nem csak egy egyszerű szertartás, Nayának központi szerepet szántak benne...

III. Peeper
Egy kukkoló elmegy egy tradicionális táncelőadásra, és ott nagyon megtetszik neki a fő táncosnő, bár észreveszi, hogy valami nincs rendben vele... Beles a nő öltözőjébe, és emiatt csúnyán pórul jár...

IV. The list
Andre arra ébred kanapéján, hogy egy tarantula mászik az arcán. Megpróbálja felkelteni Irinát, a barátnőjét, de nem jár sikerrel. Tehetetlenül ül a TV előtt, popcornt eszegetve, ám ekkor hirtelen egy csomó csótány mászik elő a pattogatott kukoricás dobozból, Andre rosszul lesz, és berohan a mosdóba. Mikor megmossa az arcát, piócák tapadnak rá a csapvízből, de ez még csak a kezdet... Valaki a fekete mágiát segítségül hívva egy nagyon gonosz listát állított össze, szegény Andre számára...

V. The rescue
Egy vírus miatt egész Jakartát karantén alá kellett helyezniük a hatóságoknak. A vírus gyakorlatilag zombikká változtatja a fertőzötteket. Mentőosztag érkezik, hogy kimenekítsék az egészséges túlélőket. Zombis mészárlás...

VI. Dara
Dara remek szakács, egy elegáns étterem tulajdonosa. Az éttermében megismerkedik Adije-vel, aki nemrég szakított barátnőjével, és nagyon le van törve. Dara áthívja magához, hogy főzzön neki valami finomat... A férfi egy furcsa szobában a falhoz láncolva ébred, és érkezik Dara gumikötényben, gumikesztyűben. Előkerül egy láncfűrész is, és megtudjuk, miért is olyan különlegesek Dara fogásai... Azonban a láncfűrész lefullad, pedig a vendég már megérkezett....

Személyes vélemény:
Nos, a leggyengébb azt hiszem a The rescue volt a 6 film közül, egyáltalán nem hatott meg... A legjobbak viszont egyértelműen a The list és a Dara voltak, nemcsak amiatt, mert nagyon viccesek voltak, ötletességük miatt is. Egyébként Dara történetét a Mo tesók pár évvel később a Rumah Dara-ban újramesélik, a színészek ugyan azok maradtak, a szerepek változtak egy kicsit, és a történet... Jó volt újra látni Dara-t, remélem, hogy lesz még folytatás, nálam már egy teljes Dara-kultusz alakult ki XD... A maradék három film pedig egész jó volt, szóval úgy összességében nem rossz a Takut: faces of fear, csak tényleg nincsenek egy szinten a filmek...

Ajánlás:
Ezt még az ijedősek is megnézhetik ;)... (Ha valaki nem is kíváncsi az egész összeállításra, a The list és a Dara megérdemli, hogy megnézzék :D)


2010. június 18., péntek

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.


The echo

Eredeti cím: Sigaw
Év: 2004
Ország: Fülöp-szigetek
Műfaj: horror, dráma
Rendező: Yam Laranas
Szereplők: Iza Calzado, Angel Locsin, Richard Gutierrez, Jomari Yllana

A történet:
Egy Bert nevű rendőr féltékenységből megveri feleségét, Annát a gyerekük szeme láttára. A kislány, Lara, kirohan a lakásból, és eltűnik a folyosón... Marvin furcsa zajra ébred. Megfordul az ágyában, és a plafonon lévő hatalmas foltra téved a szeme. A panellakás teljesen lerobbant, ráadásul a különös hangok sem maradnak abba, Marvin a leváratlanabb helyzetekben hallja meg a kopogást, kiabálást és üvegcsörömpölést. Bár nemrég költözött ide, barátnője, Pinky unszolására sem tud elköltözni, pénz hiányában. A legtöbb lakó már rég kiköltözött az elviselhetetlen zajok miatt. Mikor Marvin hazamegy, találkozik Laraval a folyosón, de a kislány nem veszi észre, a fiút. Megjelenik Anna is, és gyorsan elviszi onnan a lányát. Lakásában Marvin ismét sikolyokat és kiabálást hall, amiket a tévé zajával próbál elnyomni. Mikor másnap egy kávézóba igyekszik, ahol mint pincér dolgozik, a háta mögött a bejárati ajtó kinyílik és becsukódik, mintha valaki más is elhagyta volna a lakást... Később, mikor a fiú otthon dolgozik, kopogást hall, de az ajtó előtt nem áll senki. Az újabb kopogás után viszont már Anna áll az ajtó előtt, segítségért könyörögve. A nő szeretné nála bújtatni gyerekét, hogy amikor a férje hazaér, ne verje meg őt is. Persze Marvin ne küldheti el őket, így beleegyezik. Anna pont időben cselekedett, máris jön a férje. Órákon át veszekednek, a kislány pedig Marvin ágya alatt játszik, majd hirtelen felpattan, kifut a lakásból, és ismét eltűnik... Marvin a házmesternél tesz panaszt a folyamatos hangzavarra, de a részeges fickót nem érdekli a fiú problémája. Azt tanácsolja neki, hogy igyon ő is, így könnyebb elviselni... Marvin tehetetlenségében visszamegy a lakásába. az ágyban fekve olvas egy könyvet, mikor észreveszi a plafonon lévő foltban kirajzolódott emberi arcot... A házmester beavatja Marvint egy a panellakásban lakott család szörnyű esetébe, és a kísértetek nemcsak a fiúra, de barátnőjére, Pinkyre is veszélyesek lehetnek...

Személyes vélemény:
Sokan panaszkodnak a Fülöp-szigeteki horrorfilmekre, amiért a készítők nem veszik elég komolyan a műfajt. Kivételként pedig ezt a filmet szokták emlegetni, teljes joggal, hiszen tényleg jól sikerült alkotás ez. A romos panellakás, a sötét, szűk folyosóival, ahová épphogy beszűrődik egy kis fény remekül eltalált helyszín, kísérteties, már-már klausztrofób érzést áraszt magából. Egy szokásos kísértetfilm, de a jobbik fajtából.

Ajánlás:
Aki szereti az ilyen témájú filmeket, annak biztos tetszeni fog. Nem rémít halálra, csak megborzongat...


2010. június 17., csütörtök

Rumah Dara

Év: 2010
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Kimo Stamboel, Timo Tjahjanto
Szereplők: Shareefa Daanish, Ario Bayu, Julie Estelle, Ruly Lubis, Arifin Putra, Imelda Therinne, Sigi Wimala

A történet:
Egy bárban a baráti összejövetel verekedésbe fulladt, így inkább hazafele veszik az irányt főszereplőink. Az autóval épphogy elindultak, majdnem elütnek egy nőt, aki kétségbeesetten áll az úton, a zuhogó esőben ázva. A társaság segíteni akar rajta, megkérdik, mi történt vele, mire a nő azt válaszolja, hogy kirabolták, és megkéri őket, hogy vigyék el őt a házáig. Rövid tanakodás után a csapat beleegyezik. Mikor elérnek a főúttól félreeső villához, Maya beinvitálja segítőit, hogy bemutathassa őket az anyjának. Eko biztatására, akinek nagyon tetszik Maya, beleegyeznek a többiek is. A házban találkoznak Dara-val, aki arra kéri őket, maradjanak itt vacsorára, hogy meghálálhassa azt, amit a lányáért tettek. Ladya kimegy az erkélyre, hogy rágyújtson, de meglát egy gyanús fickót, amint egy fekete zsákot cipel, ezért visszamegy a házba. Megjelenik a gyanús férfi, akiről kiderül, hogy Maya bátya, Adam. A vacsora előtt kitűnik, hogy Dara különös figyelemmel van a várandós Astridra, és leendő gyermekére. Miután Astrid és férje felmentek az egyik vendégszobába pihenni, a földszinti ebédlőben összegyűlik a család és a baráti kör, hogy megvacsorázzanak. Evés közben társalognak, jól érzik magukat. Maya nem sokkal később távozik az asztaltól, maga után csalva Eko-t. Az asztalnál maradt társaság egyre furcsábban kezdi érezni magát, a család pedig elejt egy-két elég furcsa megjegyzést (pl, mikor Ladya azt mondja, hogy tele van, és nem biztos, hogy be tudja fejezni, Adam azt mondja rá, hogy más vendégek sem tudták még soha befejezni...). A vendégek egytől-egyig kidőlnek, ekkor Dara arra utasítja Armant (a 3. gyerekét) hogy vigye le őket a pincébe, Adamot pedig arra kéri, készítse elő a szerszámokat... Szóval a családdal valami gáz van... enyhén szólva... Ha valaki megnézi a filmet, egy rendes kis vérfürdőben lehet része, amit el is vár az ember egy ilyen forgatókönyvtől...

Személyes vélemény:
Hát... "ok". Csak ennyi. Nem annyira "jó", "hű de jó" meg végképp nem, de "rossz" sem. Szóval semmi extra, kiszámítható, tipikus, de legalább szórakoztató. A legjobb az egészben talán Dara karaktere volt azzal az ijesztő, hangsúlytalan beszédével, és a szemmeresztgetős kifejezéstelen arcával... asszem nem szívesen találkoznék vele éjjel egy elhagyott sikátorban... Már csak miatta is érdemes volt megnézni a filmet, nálam fent van a főgonosz toplistán... meh... az a nő tényleg ijesztő volt XD...

Ajánlás:
Akik nem bírják a vért, és annak látványát, és hogy valaki láncfűrésszel embereket szeletel, azok természetesen kerüljék el ezt a filmet, de szerintem a trailerből mindenki rá fog jönni, hogy akarja-e ezt látni, vagy sem ;)... Amúgy ha valaki szereti a gore-t tegyen egy próbát ezzel, sokaknak tetszik a film...


2010. június 16., szerda

Martin

Év:1977
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: George A. Romero
Szereplők: John Amplas, Lincoln Maazel, Elyane Nadean, Christine Forrest, George A. Romero

A történet:
A főszereplő vonattal utazik Pennsylvaniába. Este, mikor már szinte mindenki alszik, ő belopózik a mosdóba, és orvosi csomagból injekciós tűt vesz elő. Megtölti azt valamilyen szerrel, és elmegy. Miután sikerül bejutnia egy nő fülkéjébe, rátámad, de a nő kiüti a tűt a kezéből. Martin lebírkózza őt, majd pengével egy vágást ejt a nő csuklóján, és megissza a vérét. Dolga végeztével eltünteti a nyomokat, és csendben távozik. Martin egy vámpír, vagy legalábbis annak tartja magát. Nem bírja ki vér nélkül, mindig újabb áldozatok után kutat. Zsákmányát nem vonzerejével vagy hipnózissal ejti el, hanem injekcióval, amiben altató van, és nem tűhegyes szemfogaival ejt vérző sebet rajtuk, hanem egyszerű borotvapengével... A vonatállomáson idős, fanatikus vallásos Cuda unokatestvére várja, nála fog lakni ezentúl. Látszik, hogy a család nincs oda Martin vámpírkodásáért, azért is küldték ide, hogy kineveljék belőle ezt, és kiűzzék belőle a gonoszt. Az idős férfi megtiltja Martinnak, hogy bárkivel is beszéljen, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön. Mikor Martinnak elege lesz abból, hogy mindenütt fokhagymafüzérek lógnak, unokatestvére pedig nosferatunak szólítja, a fiú elárulja neki, hogy sem a fokhagyma, a kereszt, sem a szertartásos szövegek nem fognak használni ellene. A házban él még Cuda unokája, Christina is, aki próbálja meggyőzni nagyapját, hogy nem kéne Martint bezárva tartani, és hogy kizárt, hogy a fiú vámpír legyen, de nem jár sikerrel. Később, mikor Martin és Christina beszélgetnek, a srác elmondja neki, hogy ő már 84 éves. Christina szerint Martin beteg, kórházban lenne a helye, és nem itt, a fiú viszont azt mondja, teljesen jól van... Így kell Martinnak élnie ebben az ingerszegény környezetben, azonban mivel szüksége van a vérre, újabb áldozatokat kell találnia...

Személyes vélemény:
George A. Romeroról szerintem mindenkinek a zombik jutnak eszébe, pedig mást is csinált a hatszázmillió zombisfilmen kívül. Például ilyen gyöngyszemeket is, mint a Martin. Egyébként utálom a vámpírokat, mert (bár van egy-két kivétel) mindegyik folyton pózol, túl szép, de közben meg túl gagyi, mindig drámáznak, nagyon könnyen ki lehet nyírni őket, és egyáltalán nem ijesztőek... de Martin a kivételek sorába tartozik. Nem normális a kölyök, de én bírtam... Ja, és a fekete-fehér bevágások, amik Martin szemszögéből mutatták a különböző helyzeteket, pedig külön tetszett. Szóval, a lényeg ennyi: emberek, nézzétek meg mert ez egy jó film. Bravó, meg minden XD...

Ajánlás:
Talán az, aki nem szereti az elvont dolgokat, nem biztos, hogy érteni fogja vagy tetszeni fog neki, de amúgy mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele. Mindenképp valami újat fog látni, nincs benne semmi klisé, amit el lehetett volna sütni egy ilyen filmmel kapcsolatban.


2010. június 15., kedd

6 japán+ 1 kínai ---->ha valaki valami érdekeset és jót akar hallgatni, nézzen utána ezeknek

Elszántan kutakodom a jó együttesek és énekesek után, de csak keveset találok... azok viszont baromi jók, szóval ha úgy vesszük, megériXD... Na mindegy, a lényeg annyi, hogy ha valakit érdekel, én ezeket tartom a listám tetején az ázsiai vonalon:

Number Girl (ok, ez mondjuk az egyik kedvenc együttesem is, bár sajnos a tagok szétszéledtek már... :'(....)


Usotsuki Barbie (Amilyen idióta klipeket csinálnak, olyan jók...)


Mass Of The Fermenting Dregs


Kaji Meiko (Rettentő cool, régebbi bűnözős-bosszúállós-gyilkolászós filmekben játszott főszerepeket, és a filmekhez ő is csinálta a dalokat...)


Yura Yura Teikoku (Pszichedelikus rock, fura kinézetű muksók, és többek közt Sion Sono Love Exposure-jának filmzenéje is hozzájuk köthető...)


Seagull Screaming Kiss Her Kiss Her


Faye Wong ( A kínai énekesnő, aki szerintem a legjobb az országában...)