Év: 1981 Ország: Indonézia Műfaj: horror, fantasy Rendező: H. Tjut Djalil Szereplők: Ilona Agathe Bastian, Yos Santo, Sofia W. D.
A történet: A főszereplő csaj a fekete mágia iránt érdeklődik, és az egyik ismerősével el is mennek egy leák mágikus szertartásra. Cathyre akkora hatással voltak az ott látottak, hogy elhatározta, ő is ki akarja tanulni a leák mágiát. Mahendra figyelmezteti a csajt, hogy megjárhatja ezzel a tudással, de Cathy erősködik, és pár nappal később már le is egyeztetik a tanfolyamot egy boszorkánnyal. Egyezséget kötnek, a lány eltanulja a leák fortélyait (bármilyen alakot föl tud venni, ugyanolyan rondán tud röhögni, mint a banya, és a testét elhagyva akár egy repülő fej is lehet, ami maga után húzza a belső szerveit...), de a fekete mágia mindig rosszul sül el, és ez most sincs másképp...
Személyes vélemény: Valamiért vagyok olyan szerencsés, és általában jó filmeket fogok ki megnézésre, azért persze becsúsznak gyengébbek is, de hát ez van... Nem ismerem eléggé az indonéz filmeket, úgyhogy nem nagyon tudom megállapítani, hogy abban a korban mennyire számított jónak náluk ez a film, annyit tudok, hogy ez itt és most nekem nem jött be... A szöveg fájdalmasan gyenge és erőltetett volt, a Cathy és Mahendra egymással folytatott párbeszédei voltak a legrosszabbak, egyrészt mert nem illett a sok szentimentális, csöpögős áradozás az adott helyzetekhez, másrészt fárasztó volt. Mondanom sem kell, hogy a színészek sem voltak valami profik (bár láttam rosszabbat, ez még nem volt annyira vészes...). A folyamatosan jelenlévő zene olyan, mint amilyeneket általában csináltak a 80-as évekbeli filmekhez, nem túl feltűnő, de amikor az ember észreveszi, akkor zavaróvá válhat... A speciális effektekre, meg úgy a látványra összességében azt lehet mondani, hogy vicces volt, ami tök jó lett volna, ha tényleg viccesnek szánták volna a készítők... de ha jól sejtem, akkor komolyan gondolták ezt, ami nem jó jel... Amúgy ez volt az egyik legnagyobb problémám a filmmel, hogy nem tudtam, hogy milyen reakciót akartak kiváltani a készítők a nézőből... Összegezve: ezt a filmet nem éppen nekem találták ki, de attól még más lehet, hogy hatalmas értékeket fedez fel benne... én csak egy repülő, vérszívó fejet találtam, ami elég cool volt, de sajna ez még nem menti meg a filmet...
Év: 2010 Ország: Kína (Hongkong) Műfaj: horror, dráma, gore Rendező: Ho-Cheung Pang Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching
A történet: Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.
Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként. A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára. Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...
Személyes vélemény: Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)... Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat. ...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát. A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni... A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant. Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes. Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...
Év: 1964 Ország: Brazília Műfaj: horror, természetfeletti Rendező: José Mojica Marins Szereplők: José Mojica Marins, Valéria Vasquez, Nivaldo Lima, Magda Mei, Ilídio Martins Simones A történet: Főszereplőnk (Coffin Joe ,vagyis eredetileg Ze do Caixao, amit az amcsi névfordítók jelentésben átköltöttek...) szerint a létezés értelme a vér... de hogy tudja továbbvinni a vérvonalát, ha a feleség meddő?
Coffin Joe jól elvan temetkezési vállalkozóként a temetők idilljében, nagypénteken bárányhúst zabál, és amikor teheti, rettegésben tartja a körülötte lévőket, akik hisznek a hagyományokban... Miután ennek a remek embernek nem tud gyereket szülni a felesége, nincs más megoldás, mint hogy el kell tenni láb alól az asszonyt, és keresni kell egy olyat, amelyik jobban funkcionál... mondjuk a legjobb barátja nőjét. Egyik este elmennek hármasban a cigány jóshoz, hogy megtudják, mit tartogat számukra a jövő. A jós nem áltatja őket, mindegyiknek beszámol arról, hogy milyen csúfos véget fognak érni... Így is lesz, Joe által beteljesül a pár végzete, azonban minden még neki sem sikerülhet...
Személyes vélemény: Érdekes időszak volt a horrorfilmek terén a 60-as évek, többek között azért is, mert ekkor egyengették ki az utat a következő egy-két évtizedben berobbanó gore-áradatnak (ami még mindig tart, és még jó sokáig tartani is fog. Ez egy tény, és kész :).) Az ábrázolásban egyre bátrabbak, és bár még nem mondanám az akkori alkotásokat annyira durvának, de már jó nyomon haladnak... Ebben a filmben pl. volt szemkiszúrás, csonkolás, és mindent rendesen mutattak, a művért sem sajnálták ki az egyes jelenetekből... Ok, mondjuk ez a film egy eléggé más kultúrához tartozik, nem idealizálnak annyira, egy amcsi filmben több bátorság kelhetett ahhoz, hogy elhagyják a heroizált, sablonos főszereplőket... Amúgy amit én mindig értékelek, az a férgek a hullákon. Az egy remek dolog. Egy kis apróság, de sokat javíthat a látványon, sokkal meggyőzőbbek lesznek a hullák, a néző számára visszataszítóbb lesz az egész... Ez a figyelmesség szép volt. A másik ilyen, ami nagyon tetszett, az Joe házában a falakból kiálló kézszobrok... nem tudom, hogy hány embernek tűnt fel, de szinte tele van velük a ház, (Joe még ruhafogasnak is használja az egyiket). Az első brazil horrorfilmként emlegetik, ebből a szempontból nem kis dolog, hogy épphogy belekezdenek, máris megalkotnak egy kultikus horrorfigurát. Nagyon jól kitalált személyisége van Coffin Joenak, egyszerre lett cool és visszataszító, nem csoda, hogy kapott még néhány folytatást a történet... A speciális effektek nem rosszak, de nem is nevezném csúcskategóriásnak őket, a készítők a rendelkezésükre álló költségvetésből kihozták, amit tudtak... a hullák ábrázolása elég jó lett, de például a baglyos riogatós rész megmosolyogtató volt, mondjuk még ez is belefér... A színészi játék nem mindig volt hiteles, vegyesre sikeredett, ami a körülményeket tekintve érthető, csoda, hogy elkészült a film, miután annyi viszontagsággal kellett megküzdenie a rendezőnek. Ennek az alkotásnak az elkészültét csak José Mojica Marins megszállottságának köszönhetjük, és köszönjük is.
(A trailer nem biztos, hogy eredeti, sok benne a spoiler, de amúgy nincs vele túl sok probléma...)
Több mint egy hónapig lehetett választani különböző kategóriák közül, hogy milyen filmekről legyen ismertető a következő hetekben. (Amúgy bármikor jöhetnek olyan kérések, hogy pl.: "Hé, írjámá olyan filmről, amiben egy csaj a fejéhez illesztett levágott kezekből készült propellerrel repül!"... vagy szinte bármilyen javaslat jöhet, hogy milyen műfajú, nemzetiségű, témájú, stb. filmekről akartok olvasni. (Ja, és amit példaként írtam, olyan van, és hamarosan írni is fogok róla ;))) Az eredmény számomra elég meglepő volt, ugyanis azt hittem, hogy már kezd elegük lenni az embereknek az ázsiai horrorismertetőkből (igyekszem valami egyensúlyt fönntartani a japán és az amcsi filmek között, de ez néha rendesen felborul...), és volt egy pár olyan opció, aminél szinte biztos voltam abban, hogy azokra jönni fog szavazat (pl. a gore, meg a parás, vagy a mostani filmek), erre meg azokat senki sem választotta... szóval sok infót kaptam az eredményből (persze ez még nem jelenti azt, hogy mostantól nem fogok olyan filmekről írni, amikre nem jött szavazat, csak akkor most pár hétig az általatok választott kategóriákból lesz ismertető...)
Egy-egy szavazat érkezett 3 különböző kategóriára, amik a következők:
Legyenek szürreális, fura wtf filmek
Legyenek az 50-es évek és a 90-es évek között készült horrorfilmek
Bármilyen ázsiai horrorfilm
Lesznek olyan filmek, amik mindhárom kategóriát lefedik, lesznek olyanok, amik csak kettőt a felsoroltakból, meg lesz olyan is, ami csak az egyikbe illik...
Ország: USA Műfaj: fantasy, horror Rendező: Stuart Gordon Szereplők: Ezra Godden, Chelah Horsdal, Campbell Lane, Jay Brazeau
A történet: Walter egy csöndes, nyugodt helyet keres, ahol a tanulásra koncentrálhat... Talál is egy öreg szállóban egy szobát, ráadásul a bérleti díj sem sok. A szoba kissé lerobbant, és néha patkányok randalíroznak az épületben, de a fickó még ezzel is megbarátkozik valahogy... De amikor baljós hangokat hall a fal mögül a sarokból, és egy emberarcú patkány dumál hozzá, Walter kezdi magát hülyének érezni, ráadásul ebben környezete is egyetért vele...
Személyes vélemény: A vége felé van pár véresebb jelenet, de nem sorolnám attól még a horror műfajhoz a filmet... inkább valami fura fantasy-vígjáték mix horror elemekkel, de nem annak írtam, mert nem tudom biztosra, hogy milyen szándékkal csinálták az egyes jeleneteket... mondjuk, hogy horror-fantasy (ha már ez egy horrorfilm sorozat...). Ha vígjátéknak szánták, akkor az sikerült is nekik, szerintem a patkány, meg a Csillagkapuból kölcsönzött speciális effektek elég viccesek voltak, ha viszont komolyan gondolták ezt, hááát... akkor elcseszték. Attól eltekintve, hogy ennyire idétlen lett, az előző filmmel ellentétben itt legalább sikerült a megfelelő hangulatot(, ebben az esetben misztikus/néha horrorisztikus) megteremteni. Egy H.P. Lovecraft mű alapján dolgoztak a készítők, ami nem annyira különleges, rengeteg filmben dolgozták már fel az író munkáit. Annyi biztos, hogy azok közül nem ez a legrosszabb darab. Vannak hibái, de egészen okés volt, a néző elszórakozik rajta, tehát a célját végülis eléri...
(Amúgy a sorozat címe csalóka, mert több rendezőnél szerintem egy kicsit erős ez a "horror mestere" titulus, ok, van egy-két híresebb horrorfilmjük, de nem kifejezetten a legnagyobb horrorfilm rendezők, és úgy sejtem, nem az ehhez a sorozathoz készített filmjeikkel fogják megváltani a világot... Stuart Gordon esetében, Re-animator ide vagy oda, sajnos ez nem eléggé horror film.)
Ország: USA Műfaj: horror Rendező: Don Coscarelli Szereplők: Bree Turner, John DeSantis, Angus Scrimm, Ethan Embry
A történet: Nyugis utazás a semmi közepén végigfutó, kihalt autópályán. Ellen egy percre nem figyel oda, és máris balesetet szenved...Flashback egy randiról és az utána történtekről... A csaj fölébred, anyázik egy sort, de ennél még nagyobb szarban lesz, amikor észreveszi a vércsíkot, ami abból az elhagyott kocsiból ered, ami miatt Ellen karambolozott. Felbukkan az ezüstfogakkal és minikéssel ellátott szörny/ember, és ezzel elkezdődik a harc, de a két fél közti erőkülönbség nem is olyan nagy, mint ahogy elsőre gondolnánk...
Személyes vélemény: Annak ellenére, hogy a főszereplő csaj nem volt túl szimpatikus, és nem igazán érdekelt, hogy megmenekül-e, vagy sem, jó volt végre látni, hogy a női szereplő nem csak egy kis szerencsétlen ribanc, aki végignyafogja az egészet, majd valami elképesztő szerencsével sikerül túlélnie... Persze azért vannak olyan filmek, ahol tudják hozni a cool főszereplőcsaj figurát, de sajnos még mindig kevés van belőle, a másikhoz képest... Ha valaki értékeli az ilyet, meg a MacGuyver sorozatot, sztem ez is tetszeni fog neki... Amiért igazán kár volt, az Moonface (a szörnymuksó) megjelenítése. Sem kinézetre, sem viselkedésre nem volt ijesztő, a néző nem parázik, amikor meglátja, csak szimplán nyugtázza magában, hogy most Moonface látható a képernyőn... és ennyi. Emiatt csak a szörny első megjelenéséig van horrorfilmes hangulat, aztán inkább valamilyen menekülős-akciófilmes hangulatom volt, ami nem túl szerencsés... de valszeg ez csak egyéni probléma, másoknál más reakciót válthat ki... Ez az alkotás úgy egészében rendben volt, sikerült egy kis egyediséget csempészni a megszokott sztoriba (mert valljuk be, ez egy nagyon elcsépelt történet...), kb. az utolsó harmada már teljesen sajátos, sokkal érdekesebbé válik emiatt a film, de még így sem annyira extra...
Miután sokszor hétköznap nincs időm végignézni egy rendes terjedelmű filmet, az meg nem járja, hogy emiatt csak hétvégenként vannak ismertetők, úgyhogy el kezdtem nézni a Masters of horrort (A horror mesterei), és arról írok, amikor nem tudok másról.... Persze nem azért, mert ezek rövidebbek, hanem mert baromira érdekelnek, és pont jól jön, hogy egy rész kb. 1 órás, és annyi még belefér egy napomba... Szóval sok-sok Masters of horror fog jönni (egyéb filmekkel megszakítva)... ha valaki kezdi majd unni, nyugodtan szólhat...
Kénytelen voltam csatlakozni a facebookhoz (szóval hurrá, meg minden... csak úgy biztosan nem csináltam volna meg, de így, hogy néhány fontosabb dolgot csak ezúton tudok elintézni, már nem halogathattam tovább...). Most még viszonylag lelkes vagyok, kíváncsi leszek rá, hogy mikor fogom otthagyni az egészet, amiért ennyire felesleges dolog... De addig is, ha a blog egy rendszeres olvasószerűsége lesz olyan ügyes (mer' nem sok jelet adtam arról, hogy ennek a blognak az írója/szerkesztője/moderátora/atyaúristene vagyok, meg a nevem is az "igazi"...), és megtalál rajta, bejelölhet ismerősének, ha akar. Nekem 8.
Éééés, hogy legyen valami szórakoztató is, tekintsétek meg cyriak oldalát a youtube-on, és akadjatok ki... ez az ember egy zseni....
Év: 1981
(Trailert nem találtam)
