Insidious

Év: 2010
Ország: USA
Műfaj: horror/dráma/thriller/paranormális
Rendező: James Wan
Író: Leigh Whannell
Szereplők: Ty Simpkins, Rose Byrne, Lin Shayne, Patrick Wilson, Leigh Whannell,

A történet dióhéjban:
Egy a legtöbb szabványnak megfelelő család (anyuka fiatal háztartásbeli, aki még jól is néz ki, apuka tanárembör, a 3 gyerek meg tök normális, nem túl genya, és nem is túl rendes) új rezidenciába költözik, és nagyban fedezik fel annak előnyös adottságait, amikor is sajnálatos baleset történik ama gyermekkel, amelyik egy random kinyíló ajtajú padlásfeljárón felmerészkedvén tapasztalta a borzongató setétséget és ennek elkergetése érdekében lámpavilágot akaródzott gyújtani, de elkerülte figyelmét az a törött létrafok, melyet édesanyja galád módon nem javított meg, ennek következtében a kölyök zuhan egy pár decimétert, de különösebb sérülések nélkül megússza... Azonban ekkor valami olyan történik, amire senki sem számított... Másnap reggel apuka megy ébreszteni a fiát, de az alig mutat életjelet, az orvos is megvizsgálja, mondja: 'Hát ez kómába' van, e.'(ok, nem pont így mondta...), a család tehetetlen, ráadásul a házban is egyre furább dolgok történnek, mintha nem csak ők laknának ott.
Anyuka hisztériás állapotba kerül, mikor már nagyon eldurvul a helyzet, ezért azonnal lakást váltanak, de az sem segít... Ekkor utolsó reménysugárként egy misztikusnénit kérnek, mondja meg, mit csináljanak az átokkal, erre meg azt mondja a misztikusnéni : 'Hát ez a fiába' van, e.' (ok, nem szó szerinti fordításban...)
Na hát most már aztán jó nagy galibában vannak ám!

Személyes vélemény:
Remélem, hogy James Wan és Leigh Whannell több olyan filmet fog készíteni, mint ez vagy a Dead silence (Halálos hallgatás), mert ezek mérföldekkel jobbak, mint a Fűrész sorozat, (amiből mindig kijön egy újabb 'ez már tényleg az uccsó' rész, és mindegyikben majdnem ugyan az történik) és a készítőknek látszik, bőven van fantáziájuk.
Látványra nagyon kellemes, jók a színek, sok az érdekes kameraállás, ráadásul néhány apróság még szórakoztatóbbá tette a filmet.
ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni...
Hangulatra szerintem sikerült eltalálni a 'kísértetházas' vonalat és sok félelmetes rész volt benne, de annyira valamiért nem találtam ijesztőnek, csak inkább megjegyeztem, hogy 'hmmm... ez cool volt' vagy valami hasonló... végig olyan érzésem volt, hogy valami családi film halloweeni kiadását látom, attól eltekintve, hogy a gyerekek hetekig a szemüket sem mernék becsukni este a látottak miatt... ez eléggé ellentmondásos. Lehet, hogy azért, mert erőszakosabb részek alig voltak, inkább csak a vége felé, és egy jelenetet kivéve egy csepp vért nem látni egész idő alatt... ez azért elég ritka mostanában a horrorfilmek terén...
Ezek után egyértelmű, hogy nagyon fontos a megfelelő hangulat elérése, a színészek teljesen hihetően játszottak, főleg a kisgyerek (Ty Simpkins) meg az anyuka (Rose Byrne), és a kísértet/kísértetház dizájn is elég hatásosra sikerült... igazából nem értem, miért nem tudtam megijedni filmnézés közben, hiszen így belegondolva ez egy teljesen jó és félelmetes horrorfilm...
Mindenképp ajánlom megtekintésre!