Á meia-noite levarei sua alma/At midnight I'll take your soul

Év: 1964
Ország: Brazília
Műfaj: horror, természetfeletti
Rendező: José Mojica Marins
Szereplők: José Mojica Marins, Valéria Vasquez, Nivaldo Lima, Magda Mei, Ilídio Martins Simones

A történet:
Főszereplőnk (Coffin Joe ,vagyis eredetileg Ze do Caixao, amit az amcsi névfordítók jelentésben átköltöttek...) szerint a létezés értelme a vér... de hogy tudja továbbvinni a vérvonalát, ha a feleség meddő?

Coffin Joe jól elvan temetkezési vállalkozóként a temetők idilljében, nagypénteken bárányhúst zabál, és amikor teheti, rettegésben tartja a körülötte lévőket, akik hisznek a hagyományokban...
Miután ennek a remek embernek nem tud gyereket szülni a felesége, nincs más megoldás, mint hogy el kell tenni láb alól az asszonyt, és keresni kell egy olyat, amelyik jobban funkcionál... mondjuk a legjobb barátja nőjét.
Egyik este elmennek hármasban a cigány jóshoz, hogy megtudják, mit tartogat számukra a jövő. A jós nem áltatja őket, mindegyiknek beszámol arról, hogy milyen csúfos véget fognak érni... Így is lesz, Joe által beteljesül a pár végzete, azonban minden még neki sem sikerülhet...

Személyes vélemény:
Érdekes időszak volt a horrorfilmek terén a 60-as évek, többek között azért is, mert ekkor egyengették ki az utat a következő egy-két évtizedben berobbanó gore-áradatnak (ami még mindig tart, és még jó sokáig tartani is fog. Ez egy tény, és kész :).)
Az ábrázolásban egyre bátrabbak, és bár még nem mondanám az akkori alkotásokat annyira durvának, de már jó nyomon haladnak... Ebben a filmben pl. volt szemkiszúrás, csonkolás, és mindent rendesen mutattak, a művért sem sajnálták ki az egyes jelenetekből... Ok, mondjuk ez a film egy eléggé más kultúrához tartozik, nem idealizálnak annyira, egy amcsi filmben több bátorság kelhetett ahhoz, hogy elhagyják a heroizált, sablonos főszereplőket...
Amúgy amit én mindig értékelek, az a férgek a hullákon. Az egy remek dolog. Egy kis apróság, de sokat javíthat a látványon, sokkal meggyőzőbbek lesznek a hullák, a néző számára visszataszítóbb lesz az egész... Ez a figyelmesség szép volt. A másik ilyen, ami nagyon tetszett, az Joe házában a falakból kiálló kézszobrok... nem tudom, hogy hány embernek tűnt fel, de szinte tele van velük a ház, (Joe még ruhafogasnak is használja az egyiket).
Az első brazil horrorfilmként emlegetik, ebből a szempontból nem kis dolog, hogy épphogy belekezdenek, máris megalkotnak egy kultikus horrorfigurát. Nagyon jól kitalált személyisége van Coffin Joenak, egyszerre lett cool és visszataszító, nem csoda, hogy kapott még néhány folytatást a történet...
A speciális effektek nem rosszak, de nem is nevezném csúcskategóriásnak őket, a készítők a rendelkezésükre álló költségvetésből kihozták, amit tudtak... a hullák ábrázolása elég jó lett, de például a baglyos riogatós rész megmosolyogtató volt, mondjuk még ez is belefér... A színészi játék nem mindig volt hiteles, vegyesre sikeredett, ami a körülményeket tekintve érthető, csoda, hogy elkészült a film, miután annyi viszontagsággal kellett megküzdenie a rendezőnek. Ennek az alkotásnak az elkészültét csak José Mojica Marins megszállottságának köszönhetjük, és köszönjük is.

(A trailer nem biztos, hogy eredeti, sok benne a spoiler, de amúgy nincs vele túl sok probléma...)

Vampyr / Not against the flesh

Év: 1932
Ország: Franciaország/Németország
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: Carl Theodor Dreyer
Szereplők: Julian West, Maurice Schutz, Rena Mandel

A történet:
Allan Gray, egy fiatal utazó, aki a természetfeletti megszállottja, egy félreeső hotelban foglal szobát az estére. Azonban furcsa dolgokat lát, és éjjel ezek hatására látomásai lesznek, rémálma és a valóság összemosódik...
Egy öregember jelenik meg a szobájában, és figyelmezteti, hogy a lány nem halhat meg, majd elhelyez egy csomagot a fickó asztalán, és ráírja, hogy haláláig ne bontsák ki, és elmegy.
Allan körbenéz a hotelban, és annak környékén, és egyre több furcsasággal találja szembe magát: egy bál, amin csak árnyak táncolnak, egy "visszafelé" ásó ember árnyéka, és hasonló látomások, mind árnyakkal.
Egy kastélyhoz téved, ahol egy öregember (aki még korábban Allan szobájában járt), 2 lánya (az egyik megsebesült, és betegen fekszik) és a szolgálók laknak. Miután Allan az ablakból meglátja, hogy egy árny rálő az öregre, szól egy szolgának. Allant beengedik, de az öreget nem sikerül megmenteni...
A cselédek megkérik a férfit, hogy maradjon náluk estére... Allan előveszi a csomagot, és kibontja: egy a vámpírok történetéről szóló könyv az.
Léone, a sebesült lány csak úgy elhagyja a házat, és merengőn bóklászik a fák között, mikor meglátják a többiek. A könyvből kiderül, hogy a lányt egy vámpír harapta meg, vérszomja pedig egyre nő, és a menny kapui bezárulnak előtte, hacsak nem tudják megakadályozni az átváltozását... A gonosz orvos viszont egy egészen más hatású gyógymódon töri a fejét...

Személyes vélemény:
A régi horrorfilmek ( az eddigi ismereteim alapján, és úgy, hogy 18 éves vagyok, tehát van még mit látnom bőven, én kb. a '70-es éveknél, vagy még inkább annak a második felénél húznám meg a határt ezen a téren, és persze vannak kivételek is...) egészen másképp félelmetesek, úgyhogy más szemmel is kell nézni őket. Ami ezeknél a filmeknél számít, az a hangulat, és a gesztusok. Ritkán vannak igazán sokkoló képek, max. 1-2 / film, de nem is azok a félelmetesek, hanem inkább az egész film nyomasztó hangulata, az arckifejezések (ha egy ijesztő szereplőről van szó), és a történet.
Ha már az arckifejezéseknél tartunk... Léone arca, amikor a testvérét méregette, mint élelemforrás, Giséle (a testvére) pedig nem ismerte a lány szándékait, de elborzadva hátrált tőle... hát ez a kép azt hiszem rémálmaimban elő fog jönni... ahogy Léone vicsorog... amikor trailert kerestem a filmhez a youtube-on (persze nem találtam) láttam, hogy valaki felrakta ezt a részletet... érdemes megnézni ;)
A filmről pedig: érdekes, semmiképp sem unalmas. Félig némának mondanám, mert bár van benne szöveg, a háttérben még mindig végig zene szól a környezet zajai helyett. A zene remekül ad a film hangulatához, a látvány úgyszintén, a környezet, és a "speciális effektek" hihetőek. Rendesen átgondolták és megcsinálták a filmet, minden a helyén van... Szeretem az ilyet.
Mondjuk ez nem meglepő, hogy jó véleménnyel vagyok erről a filmről, nem hiszem, hogy bárki is leszólná... Megkérdőjelezhetetlenül jó.

Ajánlás:
Bárki megnézheti... na jó, talán 12-13 éves kor alatt nem nagyon ajánlom (valszeg nem is nagyon értenék...), de legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie.

Fear(s) of the dark

Eredeti cím: Peur(s) du noir
Év: 2007
Ország: Franciaország
Műfaj: dráma, horror, fantasy, animáció
Rendezők:Blutch, Charles Burns, Marie Caillou, Pierre Di Sciullo, Lorenzo Mattotti, Richard McGuire

A történet:
Rövidfilmek gyűjteménye, a központi téma a félelem, és a sötétség....(a filmeknek nem volt külön címe, ezért számokkal jelöltem.) A részek között animált geometrikus mintákat mutatnak, miközben egy nő a félelmeiről beszél...

1)
Egy muksó elindul valahová a 4 kutyájával, de az állatok minden élőlényt meg akarnak támadni. Mikor meglátnak egy kisfiút, teljesen megvadulnak. Az egyik kutya kitépi a pórázát gazdája kezéből, és üldözőbe veszi a fiút... a muksó azonban nem tűnik túl meglepettnek...

2)
Egy öregember visszaemlékezik, milyen volt gyerekkorában vidéken lakni.
Az erdőbe járt felfedezőútra. A rovarok különösen érdekelték, ezért amikor talált egy nagyon különös fajtát, hazacsempészte, és egy üvegben az ágya alá rejtette. A rovar nagyon intelligensnek tűnt, ezek után sejthető, hogy nem maradt túl sokáig a helyén...

3)
Az 1) folytatása... 3 kutya maradt, de szép lassan fogynak, mint az arrafelé felbukkanó népek...

4)
Egy kislányt rémálmaival akarja meggyógyítani egy orvos...

5)
A 3) folytatása, ezúttal egy táncosnő az áldozat...

6)
Egy fickó véletlenül pont azon a helyen kötött ki, ahol fiatal korában nyarait töltötte.
Ám az egyik nyár különösen rosszul alakult...
Először bácsikáját vesztette el, majd legjobb barátját, és úgy gondolták a helyiek, hogy egy szörny ragadja el a lakókat...

7)
Egy fickó a hóvihar elől a ház védelmébe menekül, de úgy tűnik, az épület több veszélyt tartogat számára...

Személyes vélemény:
Nekem a legjobban a 7) jött be, a többi vagy unalmas, vagy csak simán zavaró volt... nem túl ijesztőek, de külön-külön jobb lett volna mindegyik... így együtt sajnos nem voltak túl jók, pedig volt, amelyik érdekesebb volt, de a hangulata túl nyomott volt az egésznek, és a fekete-fehér képek sem tettek jót neki, lehet, hogy így jobban ki tudták hangsúlyozni a sötétséget, de akkor legalább pörgősebbre kellett volna az egészet csinálni, mert így csak álmosító lett... Az ötlet jó volt, a kivitelezés annyira nem... kár.

Ajánlás:
Semmiképp sem olyanoknak való, akik könnyen elalszanak egy filmen, vagy mindig sietnek valahová... Talán azoknak tetszene, akik szeretik a szépen rajzolt animációs filmeket, és jól megvannak a lassabb hangvételű filmekkel.

Martin

Év:1977
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: George A. Romero
Szereplők: John Amplas, Lincoln Maazel, Elyane Nadean, Christine Forrest, George A. Romero

A történet:
A főszereplő vonattal utazik Pennsylvaniába. Este, mikor már szinte mindenki alszik, ő belopózik a mosdóba, és orvosi csomagból injekciós tűt vesz elő. Megtölti azt valamilyen szerrel, és elmegy. Miután sikerül bejutnia egy nő fülkéjébe, rátámad, de a nő kiüti a tűt a kezéből. Martin lebírkózza őt, majd pengével egy vágást ejt a nő csuklóján, és megissza a vérét. Dolga végeztével eltünteti a nyomokat, és csendben távozik. Martin egy vámpír, vagy legalábbis annak tartja magát. Nem bírja ki vér nélkül, mindig újabb áldozatok után kutat. Zsákmányát nem vonzerejével vagy hipnózissal ejti el, hanem injekcióval, amiben altató van, és nem tűhegyes szemfogaival ejt vérző sebet rajtuk, hanem egyszerű borotvapengével... A vonatállomáson idős, fanatikus vallásos Cuda unokatestvére várja, nála fog lakni ezentúl. Látszik, hogy a család nincs oda Martin vámpírkodásáért, azért is küldték ide, hogy kineveljék belőle ezt, és kiűzzék belőle a gonoszt. Az idős férfi megtiltja Martinnak, hogy bárkivel is beszéljen, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön. Mikor Martinnak elege lesz abból, hogy mindenütt fokhagymafüzérek lógnak, unokatestvére pedig nosferatunak szólítja, a fiú elárulja neki, hogy sem a fokhagyma, a kereszt, sem a szertartásos szövegek nem fognak használni ellene. A házban él még Cuda unokája, Christina is, aki próbálja meggyőzni nagyapját, hogy nem kéne Martint bezárva tartani, és hogy kizárt, hogy a fiú vámpír legyen, de nem jár sikerrel. Később, mikor Martin és Christina beszélgetnek, a srác elmondja neki, hogy ő már 84 éves. Christina szerint Martin beteg, kórházban lenne a helye, és nem itt, a fiú viszont azt mondja, teljesen jól van... Így kell Martinnak élnie ebben az ingerszegény környezetben, azonban mivel szüksége van a vérre, újabb áldozatokat kell találnia...

Személyes vélemény:
George A. Romeroról szerintem mindenkinek a zombik jutnak eszébe, pedig mást is csinált a hatszázmillió zombisfilmen kívül. Például ilyen gyöngyszemeket is, mint a Martin. Egyébként utálom a vámpírokat, mert (bár van egy-két kivétel) mindegyik folyton pózol, túl szép, de közben meg túl gagyi, mindig drámáznak, nagyon könnyen ki lehet nyírni őket, és egyáltalán nem ijesztőek... de Martin a kivételek sorába tartozik. Nem normális a kölyök, de én bírtam... Ja, és a fekete-fehér bevágások, amik Martin szemszögéből mutatták a különböző helyzeteket, pedig külön tetszett. Szóval, a lényeg ennyi: emberek, nézzétek meg mert ez egy jó film. Bravó, meg minden XD...

Ajánlás:
Talán az, aki nem szereti az elvont dolgokat, nem biztos, hogy érteni fogja vagy tetszeni fog neki, de amúgy mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele. Mindenképp valami újat fog látni, nincs benne semmi klisé, amit el lehetett volna sütni egy ilyen filmmel kapcsolatban.

House on haunted hill

Év: 1959
Ország: USA
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: William Castle
Szereplők: Vincent Price, Carol Ohmart, Richard Long, Alan Marshal, Carolyn Craig, Elisha Cook Jr., Julie Mitchum

A történet:
A film még el sem kezdődött igazán, de már hallhatjuk a női sikolyokat, az elmaradhatatlan ajtónyikorgás és lánccsörgés kíséretében. Majd megjelenik egy fej a képernyő közepén, és felvezeti, hogy mennyi borzalmat fogunk látni... ezután Frederick Loren (Vincent Price) invitál minket a feleségének szervezett 'kísértetház buliba' , lesz étel, ital, szellemek... ráadásul, ha egy teljes éjszakát képesek leszünk eltölteni ott, 10000 dollárt kapunk.
Bemutatja a szereplőket egyenként (Lance Schroeder, Ruth Bridges, Watson Pitchard, Dr. David Trent, Nora Manning). Mindannyiuk közös vonása, hogy szükségük van a pénzre, ezért jönnek el. Miután a játékosok bemennek a házba, és beszélgetnek, kiderül, hogy még soha sem találkoztak Frederick Lorennel. A játék gyakorlatilag akkor kezdődik, mikor az ajtó magától becsapódik, így másnap reggelig senki sem juthat ki. Frederick jelenti feleségének, Anabelle-nek, hogy a vendégek megérkeztek, és még életben vannak. Megtudjuk, hogy bár a parti a feleség ötlete volt, a vendégeket a férje hívta meg, Anabelle számára idegenek. Később Frederick tudatja a játékszabályokat az emberekkel, azt is elárulja, hogy hét embert gyilkoltak meg ebben a házban, pont annyit, ahányan most vannak, és úgy tűnik, a holtak szellemei is csatlakozni akarnak a partihoz....

Személyes vélemény:
Még jó pár éve láttam a barátaimmal az 1999-es feldolgozását ennek a filmnek... akkor még kicsi voltam, úgyhogy még szép, hogy megijesztett. De most, hogy láttam az eredetit, és ismerem az újabb verziót is, azt kell mondjam, hogy az 1999-es House on haunted hill csak arra volt jó, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy a régebbi filmek mennyivel jobbak tudnak lenni, mint az újak. Külön tetszett Vincent Price alakítása, aki olyan , mintha egy Edgar Allan Poe-műből lépett volna ki (talán ezért is szerepel sok olyan filmben, ami Poe történetet dolgoz fel.) A csavar a legvégén pedig annyira jó volt, hogy akaratlanul is elkezdtem vigyorogni...

Ajánlás:
Ez egy remek klasszikus. Nagyon izgalmas, és bár semmi ijesztőt nem mutat, mégis igazi horrorisztikus hangulata van, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, és nem csak a mészárlás meg a szörnyek áradata érdekli...