Késtem vele röpke 6 órát...
De attól még ez a kisfilm zseniális.
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 21., péntek
Manga ismertetés: Hideshi Hino - Lullabies From Hell
Képek holnap lesznek, mert a fotómasina amíg nem töltöm fel az akkumulátorát nem akar együttműködni, és őrzi a fotókat
Mert ebből még viszonylag sok lesz (annyi, amennyi ide illő mangám van...) gondolom nem fog random szétesni a világ, ha egy kis háttértörténettel töltöm meg a dolgot.
Ha nem érdekel görgess le, a sorminta után lesz a lényeg.
Szóóóval horror/seinen/fura mangákat kb. 14 éves koromban kezdtem gyűjteni, már nem veszek ilyet, mert baromi drága lett, és már nincs is annyi minden, amit meg akarnék venni (mert azokat már megszereztem). Ez a gyűjtemény tehát kb. 4 év alatt gyűlt össze (az utóbbi két évben erős voltam, és a bolt közelébe sem mentem...), és általában pár hetente szereztem újabb köteteket amikor már összeszedtem annyit a kaja/zsebpénzből... Ez azt jelenti, bárki vehet ilyet, ha valami nagyon tetszik, és szívesen birtokolná az ember, hát hajrá! ( a boltot nem nagy ördöngösség megtalálni (remélem, még mindig minden ok náluk...), segít google barátod! (ez elég ijesztően hangzik...) nemtom, hogy segítenék-e vagy ártanék az üzletnek ha közzétenném elérhetőségeit, ezért nem teszem azt. ha valaki nagyon tudni akarja, és lusta, kérdezzen meg e-mailben vagy kommentben.) (de ha még nem vagy 18, várj addig... ja, és ne is nézd ezt a blogot! ...én csak egy ellenpélda vagyok, mint általában.)
Persze nem úgy értem, hogy mindenki köteles ilyet tenni, csak ösztönzőleg írtam, hiszen ha valami érdekel, max. 5 perc alatt már le lehet tölteni azt valahonnan, de az egészen más, ha valaki személyesen is támogatja a készítőket, és azzal a plusz egy megvásárolt példánnyal mutatja, hogy igenis van erre igény...
Ja, és magyarul természetesen ezeket sehol nem fogod megtalálni (csak neten, ha valaki kitalálta, hogy lefordítja valamelyiket), minden bemutatott mangám angolul van.
És a lényeg: a sorminta:
Unusual fetus, My Baby
Egy másik munkájából sorozat is készült, ez annak az introja:
Mert ebből még viszonylag sok lesz (annyi, amennyi ide illő mangám van...) gondolom nem fog random szétesni a világ, ha egy kis háttértörténettel töltöm meg a dolgot.
Ha nem érdekel görgess le, a sorminta után lesz a lényeg.
Szóóóval horror/seinen/fura mangákat kb. 14 éves koromban kezdtem gyűjteni, már nem veszek ilyet, mert baromi drága lett, és már nincs is annyi minden, amit meg akarnék venni (mert azokat már megszereztem). Ez a gyűjtemény tehát kb. 4 év alatt gyűlt össze (az utóbbi két évben erős voltam, és a bolt közelébe sem mentem...), és általában pár hetente szereztem újabb köteteket amikor már összeszedtem annyit a kaja/zsebpénzből... Ez azt jelenti, bárki vehet ilyet, ha valami nagyon tetszik, és szívesen birtokolná az ember, hát hajrá! ( a boltot nem nagy ördöngösség megtalálni (remélem, még mindig minden ok náluk...), segít google barátod! (ez elég ijesztően hangzik...) nemtom, hogy segítenék-e vagy ártanék az üzletnek ha közzétenném elérhetőségeit, ezért nem teszem azt. ha valaki nagyon tudni akarja, és lusta, kérdezzen meg e-mailben vagy kommentben.) (de ha még nem vagy 18, várj addig... ja, és ne is nézd ezt a blogot! ...én csak egy ellenpélda vagyok, mint általában.)
Persze nem úgy értem, hogy mindenki köteles ilyet tenni, csak ösztönzőleg írtam, hiszen ha valami érdekel, max. 5 perc alatt már le lehet tölteni azt valahonnan, de az egészen más, ha valaki személyesen is támogatja a készítőket, és azzal a plusz egy megvásárolt példánnyal mutatja, hogy igenis van erre igény...
Ja, és magyarul természetesen ezeket sehol nem fogod megtalálni (csak neten, ha valaki kitalálta, hogy lefordítja valamelyiket), minden bemutatott mangám angolul van.
És a lényeg: a sorminta:
°oOo°oOo°oOo°
Hideshi Hino
Lullabies From Hell
Év: 2005
Kiadó: Dark Horse Manga (a legjobb/legigényesebb képregénykiadó szerintem)
Műfaj: Horror, Seinen, Természetfeletti
Hossz: 1 kötet/225 oldal
One-shotok (egyfejezetes művek) gyűjteménye, 4 történet van benne
Először is, nem árt megemlíteni egy-két dolgot magáról a mangakáról...
Kínában született, de a II. vh után Japánba menekült a család, érdekes fiatalkora lehetett, ráadásul a nagyapja yakuza volt (ami azért elég cool dolog...).
Először a filmipar terén próbálgatta szárnyait, majd doujinshik (amit a mangát kedvelők szoktak rajzolni... "fanmanga") útján tért át a mangakák mezejére. (yay! egy ember élete két mondatban!)
Ez amiatt fontos, mert műveiben elég gyakoriak a magánéletéből vett részletek
Lullaby from hell
Az első fejezetben maga a mangaka rajzolt verziója üdvözöl minket, és mutatja be meghitt hétköznapjait meghatározó eseményeket/helyeket: láthatjuk kedvenc mocskos folyóját, és a nagy becsben tartott tartósított-testrész gyűjteményét és elmeséli, hogyan lett az ilyen groteszk dolgok kedvelője, egészen gyerekkorától kezdve...
Ez a történet elég különös, ha úgy vesszük, mennyire összemosódik a reálisnak mondható és a szürreális.
Például a folyó, ami annyira szennyezett, hogy a színe folyamatosan változik a szivárvány skáláján...
Például a folyó, ami annyira szennyezett, hogy a színe folyamatosan változik a szivárvány skáláján...
Unusual fetus, My Baby
A második fejezetben egy fiatal házaspár első gyermeküket várják... embergyerekre számítanak, azonban a természet egy kicsit megvicceli őket...
Szerintem a legnyomasztóbb sztori ez az összes közül, hiszen benne van az a tipikus emberi reakció, hogy ha valami hihetetlen/megrázó történik, és az illetőnek ötlete sincs megoldásra (és jó megoldás nem is nagyon van), akkor úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne... egyszerűen az agya átugorja azt a tényt, hogy ez így nincs rendben (persze van, hogy másképp történik ez...). Valahogy az olvasó át tudja venni a történetben megjelenő tehetetlenség érzését...
Train of Terror
Néhány gyerek mikor hazautazik vakációjukról fura dolgokat tapasztalnak meg a vonaton. Otthon minden rendben van már, azt leszámítva, hogy mindenki idegbeteg módon viselkedik körülöttük, és ki akarja őket nyírni...
Ez a kevésbé különleges történet, de amúgy izgalmas volt... elég (rém)meseszerű, ami végigment ott.
Szerintem a legnyomasztóbb sztori ez az összes közül, hiszen benne van az a tipikus emberi reakció, hogy ha valami hihetetlen/megrázó történik, és az illetőnek ötlete sincs megoldásra (és jó megoldás nem is nagyon van), akkor úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne... egyszerűen az agya átugorja azt a tényt, hogy ez így nincs rendben (persze van, hogy másképp történik ez...). Valahogy az olvasó át tudja venni a történetben megjelenő tehetetlenség érzését...
Train of Terror
Néhány gyerek mikor hazautazik vakációjukról fura dolgokat tapasztalnak meg a vonaton. Otthon minden rendben van már, azt leszámítva, hogy mindenki idegbeteg módon viselkedik körülöttük, és ki akarja őket nyírni...
Ez a kevésbé különleges történet, de amúgy izgalmas volt... elég (rém)meseszerű, ami végigment ott.
Zoroku's Strange Disease
Van egy rettegett mocsár, amit mindenki kerülni igyekszik. Ennek szomszédságában meg egy falu, ahol Zoroku is él. A fickó nagyon lassú felfogású, de imád festeni, főleg a színeket kedveli. Egyik nap megbetegedett, és furcsa, szivárvány színű kiütések jelentek meg rajta, kénytelen volt betegségével a mocsárhoz közeli erdőbe költözni.
Ez pedig a legfurább fejezet volt, kiszámíthatatlan és félelmetes. És undorító... hát igen, elég sok párhuzam van a manga és a Mermaid in a Manhole c. Guinea Pig film között, amit nagy meglepetésre pont Hideshi Hino rendezett...
A Guinea Pigről majd lesz később bővebben írás és majd akkor fejtem ki, mennyi köze is van Hideshi Hinonak ahhoz a sorozathoz.
Rajzstílusát tekintve nekem mindig a gyerekrajzfilmek jutnak róla eszembe, ami vicces, hiszen a képek tárgya meg nagyon nem oda illő. Ráadásul csak első ránézésre tűnik elnagyoltnak a rajzolás, ha az ember jobban megnézni a képeket, azok elég aprólékosak és látszik, a művész mennyire odafigyelt még a legapróbb részletekre is.
Az emberek ábrázolása néha Kazuo Umezu munkáiéra emlékeztetnek, de mégis egyediek.
Különleges mangának tartom ezt, örülök hogy meg tudtam szerezni, bár érdekes az ember reakciója, amikor először lapozza át a kötetet...
Van egy rettegett mocsár, amit mindenki kerülni igyekszik. Ennek szomszédságában meg egy falu, ahol Zoroku is él. A fickó nagyon lassú felfogású, de imád festeni, főleg a színeket kedveli. Egyik nap megbetegedett, és furcsa, szivárvány színű kiütések jelentek meg rajta, kénytelen volt betegségével a mocsárhoz közeli erdőbe költözni.
Ez pedig a legfurább fejezet volt, kiszámíthatatlan és félelmetes. És undorító... hát igen, elég sok párhuzam van a manga és a Mermaid in a Manhole c. Guinea Pig film között, amit nagy meglepetésre pont Hideshi Hino rendezett...
A Guinea Pigről majd lesz később bővebben írás és majd akkor fejtem ki, mennyi köze is van Hideshi Hinonak ahhoz a sorozathoz.
Rajzstílusát tekintve nekem mindig a gyerekrajzfilmek jutnak róla eszembe, ami vicces, hiszen a képek tárgya meg nagyon nem oda illő. Ráadásul csak első ránézésre tűnik elnagyoltnak a rajzolás, ha az ember jobban megnézni a képeket, azok elég aprólékosak és látszik, a művész mennyire odafigyelt még a legapróbb részletekre is.
Az emberek ábrázolása néha Kazuo Umezu munkáiéra emlékeztetnek, de mégis egyediek.
Különleges mangának tartom ezt, örülök hogy meg tudtam szerezni, bár érdekes az ember reakciója, amikor először lapozza át a kötetet...
Egy másik munkájából sorozat is készült, ez annak az introja:
2012. szeptember 20., csütörtök
Fun facts #1
(A másik bejegyzést, amit még tegnap írtam, nem tudtam befejezni, mert elaludtam a gép előtt... ha hazaértem kínairól (mostantól kínaiul is tanulok a fősulin!!! és tegnap jelentkeztem az N4-es vizsgára japánból!!! meg fogok szakadni!!! jippí...) az is fönt lesz, ami már egy hosszabb bejegyzés.
Szoktad használni azt a kifejezést, hogy valami macerás? (vagy ha nem, biztos hallottad valahol már..)
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg köze van egymáshoz a két szónak, de több, mint valószínű, hiszen valahol logikus a kapcsolat...
Egyik jelentés: valaminek a megcsinálása sok fáradsággal, nyűggel jár.
Másik jelentés: Amikor a hulláknak elkezdődik a bomlási szakasza (ööö.. az igazából már a halál beállta után egyből kezdődik, csak nem látszik annyira...de ha pl. a vér összeáll foltokba, akkor azzal lehet szórakozni, hogy visszanyomják, mer hogy néz már az ki egy nyitott koporsós temetésen...), és ugye jó sok minden történik vele akkor, ebből az egyik, hogy viaszos réteg képződik rajta... ezt hívják macerálódásnak.
Na, most hogy ezt is tudjátok, vidáman indulhat a nap! (vagy csak elmegy a kedvetek a mindennapos társalgásoktól...)
Szoktad használni azt a kifejezést, hogy valami macerás? (vagy ha nem, biztos hallottad valahol már..)
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg köze van egymáshoz a két szónak, de több, mint valószínű, hiszen valahol logikus a kapcsolat...
Egyik jelentés: valaminek a megcsinálása sok fáradsággal, nyűggel jár.
Másik jelentés: Amikor a hulláknak elkezdődik a bomlási szakasza (ööö.. az igazából már a halál beállta után egyből kezdődik, csak nem látszik annyira...de ha pl. a vér összeáll foltokba, akkor azzal lehet szórakozni, hogy visszanyomják, mer hogy néz már az ki egy nyitott koporsós temetésen...), és ugye jó sok minden történik vele akkor, ebből az egyik, hogy viaszos réteg képződik rajta... ezt hívják macerálódásnak.
Na, most hogy ezt is tudjátok, vidáman indulhat a nap! (vagy csak elmegy a kedvetek a mindennapos társalgásoktól...)
2012. szeptember 18., kedd
Egy idillikusan hangzó zene... amíg meg nem nézed, miről is énekelnek
Chad VanGaalen - Blood Machine
They had cities built there
Buried deep underground
People had their hearts plugged in
To a giant machine that can circulate blood
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
One of them explained to me
How they used to be free
Before the machines got built
And before there were laws regulating free will
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
Cause if one of us unplugs, everybody does
You gotta switch the thing off from the inside
They'll kill us all
They had cities built there
Buried deep underground
People had their hearts plugged in
To a giant machine that can circulate blood
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
(forrás: songsmeanings.net )
Ezek után már csak annyit kívánhatok: Kellemes vérgépes álmokat!
They had cities built there
Buried deep underground
People had their hearts plugged in
To a giant machine that can circulate blood
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
One of them explained to me
How they used to be free
Before the machines got built
And before there were laws regulating free will
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
Cause if one of us unplugs, everybody does
You gotta switch the thing off from the inside
They'll kill us all
They had cities built there
Buried deep underground
People had their hearts plugged in
To a giant machine that can circulate blood
Please, please, please
That's all they can say is
Please, please, please
Help us escape
From the blood machine
(forrás: songsmeanings.net )
Ezek után már csak annyit kívánhatok: Kellemes vérgépes álmokat!
2012. szeptember 17., hétfő
A blog jövője másfél hónapig
Mert vajh mi lesz pont 45 nap múlva???
És ehhez a ráhangolódási tervem a következő:
45 napig, minden nap megjelenik itt egy újabb bejegyzés, még magam sem tudom pontosan milyen, de mindenképp horrorral (ez egész jó nyelvtörő ha félálomban vagy) kapcsolatos... ha sok a dolgom, akkor csak valami apróság, ha több az időm, filmismertetők meg a szokásos dolgok jönnek, szóval nem akkora újdonság ez, inkább a rendszerességen van a hangsúly... itt majd minden nap lesz valami friss, ami szerintem egy jó dolog.
És ehhez a ráhangolódási tervem a következő:
45 napig, minden nap megjelenik itt egy újabb bejegyzés, még magam sem tudom pontosan milyen, de mindenképp horrorral (ez egész jó nyelvtörő ha félálomban vagy) kapcsolatos... ha sok a dolgom, akkor csak valami apróság, ha több az időm, filmismertetők meg a szokásos dolgok jönnek, szóval nem akkora újdonság ez, inkább a rendszerességen van a hangsúly... itt majd minden nap lesz valami friss, ami szerintem egy jó dolog.
2012. szeptember 11., kedd
Ilyen volt: Mahler 5. szimfónia; Gyöngyösi Levente 3 (Születés) szimfónia
Elkerülendő hogy tök jól elfelejtsem, jobb ha leírom, mi is történt akkoron...
A MÜPA Mahlerbe borult ünnepének alkalmából, mindenütt fotók voltak kiaggatva életéből, hogy a lelkesebbek még több fun facts-szel gazdagodjanak... meg persze volt egy kb. átlagnál magasabb ember hosszúságú portré is a zeneteremben, nehogy elfelejtsék az idetévedők, miért vannak itt (az valamiért szerintem egy kicsit olyan "tudd, ki figyel téged" aurát árasztott magából)... na jó, nekem dobott ez az egész a hangulatomon, mert ebből is látszik, milyen fontosnak tartják a szervezők ezt az eseményt.
Még mielőtt megjelentek volna a zenészek, levetítettek egy rövid kisfilmet, amiben jelenetek voltak a Budapesti Fesztiválzenekar családias próbáiról, hallhattunk néhány gondolatot Fischer Ivántól, amiben előrevetítette a mű hangulatát, és hogy mire helyezte a hangsúlyt amikor levezényelte azt.
Ezen kívül Gyöngyösi Levente is szólt pár szót saját alkotásáról, mivel felkérték, hogy írjon ide illő zenét.
Az estét vele kezdték, a születéssel kapcsolatos eseményeket járta körbe 3. szimfóniájával.
Ez érdekes volt, mert egyértelműen hallatszott, hogy kortárs komolyzenéről van szó (Nálam két kategória van a kortárs vonalon, az egyik a bátor-kísérletező kalandorok tábora pl.: Stockhausen, a másik a modernebb, de megszokott formájú, közönségbarátibb tábor pl.: Michael Nyman... mindkettő kategóriához méltán nagy nevek köthetőek, szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyiket is preferálnám a másikkal szemben, csak a kortársnál úgy tűnik, felerősödtek a szélsőséges stíluselemek...mindegy, a lényeg, hogy ezt is mindenképp a közönségbarát csoportba tenném), nekem gyakran beugrott, milyen filmzenés a hangulata... sőt, pontosítva: olyan karácsonyi-családi-kalandfilmes betétdalos volt.
Így nem tűnik valami biztatónak, de hangzásra nem volt nekem akkora probléma ez, mert tetszett több részlete is, a bajom inkább a szerkezettel volt... nem éreztem, hogy egy egybefüggő darabról van szó, nem vettem észre benne az összekötő motívumokat.
Ráadásul a kis füzetben, (amit érdemes gyorsan levadászni a programfüzetállványról kezdés előtt, és így még extra háttérinfókat lehet megtudni, meg előtted van, hogy mi után mi következik, és jobban át lehet látni a dolgokat...sztem)négy tételt soroltak föl ehhez a szimfóniához, én viszont vagy valami hiperidőugrást hajtottam végre, úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel, vagy valóban nem volt egyértelmű jelzés hogy újabb tétel következik, mert csak 3-mat számoltam előadás közben... ez nem akkora katasztrófa, csak még mindig nem tudom, hogy az a negyedik fantomtétel hova illesztendő...
Vagyis egy darabig még tudtam követni, szóval kb. az utolsó harmadánál lehetett az összeolvasztás. Mindegy.
Amúgy személy szerint nekem az első tétel annyira nem jött be, de a második elejétől kezdve már egyre jobban tetszett, és a végén az éneknél megint visszaesett... szóval eléggé vegyesen viszonyulok ehhez a darabhoz. De mert ilyen változó volt, szerintem utána nézek más műveinek, azok milyenek lehetnek, talán a témaválasztás okolható ezért a kettősségért, vagy valami más... minden esetre kíváncsi vagyok, miket hozott még össze.
Aztán következett Mahler 5. szimfóniája, amit nem tudom, mennyire kell taglalnom, majd beszúrok egy videót egy másik előadásról, abból láthatjátok, miről van szó.
De azért az a nagyszabású kezdés megér egy ódát... igazából gyászindulóról van szó, mégis olyan ünnepélyes és magabiztos, hogy még epikus hősök is vonulhatnának rá... legalábbis az én fejemben.
Egyébként még a kisvideóban mondta Fischer Iván, hogy a műben megjelenő szélsőséges érzelmi hullámzásokra nagy figyelmet fordított, ez hallatszott is az előadásmódon, volt, aki ezt negatívumként tapasztalta meg, szerintem teljesen rendben volt... nem figyelmetlenségből lett ilyen, a karmester tudta, mit csinál és így még jobban erősített a karakterességen.
Fogalmam sincs, miért csak most mentem először Mahler koncertre... emberek, ne halogassatok ilyeneket, mert nagy csodákról lehet így lemaradni!
Egyébként a zenekarról még érdemes tudni, hogy egy elég neves csapat, nemzetközileg elismertek és a videóból úgy tűnt, elég családias hangulata van egy próbának (bár ki tudja, fogalmam sincs, hogy megy náluk a tagok cserélődése...), a karmester pedig teljes összhangban volt a zenészekkel... ez alap, de nem hiszem, hogy egyből kialakulhat ilyen.
Ráadásul ha valaki figyelte az arcokat, látszott, mennyire élvezték a zenészek a játékot... úgy általánosságban remek hangulata volt ennek a koncertnek.
Éééééés, már említettem, de megint szólok, november 19-én pedig a mindenkori kedvencemet, Mahler első szimfóniáját láthatom az Operaházban... persze majd ha itt az ideje, arról is lesz beszámoló.
Ez pedig egy másik koncert másoktól, más időben, de ugyanazt adták elő... vagyis nem, ha úgy vesszük, minden előadás más valamiben... nagy szerepe van a karmesteri interpretációnak.
Majd minden ilyen koncertes beszámolómnál lesz videó, mert így sokkal szemléletesebb... Szerintem.
A MÜPA Mahlerbe borult ünnepének alkalmából, mindenütt fotók voltak kiaggatva életéből, hogy a lelkesebbek még több fun facts-szel gazdagodjanak... meg persze volt egy kb. átlagnál magasabb ember hosszúságú portré is a zeneteremben, nehogy elfelejtsék az idetévedők, miért vannak itt (az valamiért szerintem egy kicsit olyan "tudd, ki figyel téged" aurát árasztott magából)... na jó, nekem dobott ez az egész a hangulatomon, mert ebből is látszik, milyen fontosnak tartják a szervezők ezt az eseményt.
Még mielőtt megjelentek volna a zenészek, levetítettek egy rövid kisfilmet, amiben jelenetek voltak a Budapesti Fesztiválzenekar családias próbáiról, hallhattunk néhány gondolatot Fischer Ivántól, amiben előrevetítette a mű hangulatát, és hogy mire helyezte a hangsúlyt amikor levezényelte azt.
Ezen kívül Gyöngyösi Levente is szólt pár szót saját alkotásáról, mivel felkérték, hogy írjon ide illő zenét.
Az estét vele kezdték, a születéssel kapcsolatos eseményeket járta körbe 3. szimfóniájával.
Ez érdekes volt, mert egyértelműen hallatszott, hogy kortárs komolyzenéről van szó (Nálam két kategória van a kortárs vonalon, az egyik a bátor-kísérletező kalandorok tábora pl.: Stockhausen, a másik a modernebb, de megszokott formájú, közönségbarátibb tábor pl.: Michael Nyman... mindkettő kategóriához méltán nagy nevek köthetőek, szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyiket is preferálnám a másikkal szemben, csak a kortársnál úgy tűnik, felerősödtek a szélsőséges stíluselemek...mindegy, a lényeg, hogy ezt is mindenképp a közönségbarát csoportba tenném), nekem gyakran beugrott, milyen filmzenés a hangulata... sőt, pontosítva: olyan karácsonyi-családi-kalandfilmes betétdalos volt.
Így nem tűnik valami biztatónak, de hangzásra nem volt nekem akkora probléma ez, mert tetszett több részlete is, a bajom inkább a szerkezettel volt... nem éreztem, hogy egy egybefüggő darabról van szó, nem vettem észre benne az összekötő motívumokat.
Ráadásul a kis füzetben, (amit érdemes gyorsan levadászni a programfüzetállványról kezdés előtt, és így még extra háttérinfókat lehet megtudni, meg előtted van, hogy mi után mi következik, és jobban át lehet látni a dolgokat...sztem)négy tételt soroltak föl ehhez a szimfóniához, én viszont vagy valami hiperidőugrást hajtottam végre, úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel, vagy valóban nem volt egyértelmű jelzés hogy újabb tétel következik, mert csak 3-mat számoltam előadás közben... ez nem akkora katasztrófa, csak még mindig nem tudom, hogy az a negyedik fantomtétel hova illesztendő...
Vagyis egy darabig még tudtam követni, szóval kb. az utolsó harmadánál lehetett az összeolvasztás. Mindegy.
Amúgy személy szerint nekem az első tétel annyira nem jött be, de a második elejétől kezdve már egyre jobban tetszett, és a végén az éneknél megint visszaesett... szóval eléggé vegyesen viszonyulok ehhez a darabhoz. De mert ilyen változó volt, szerintem utána nézek más műveinek, azok milyenek lehetnek, talán a témaválasztás okolható ezért a kettősségért, vagy valami más... minden esetre kíváncsi vagyok, miket hozott még össze.
Aztán következett Mahler 5. szimfóniája, amit nem tudom, mennyire kell taglalnom, majd beszúrok egy videót egy másik előadásról, abból láthatjátok, miről van szó.
De azért az a nagyszabású kezdés megér egy ódát... igazából gyászindulóról van szó, mégis olyan ünnepélyes és magabiztos, hogy még epikus hősök is vonulhatnának rá... legalábbis az én fejemben.
Egyébként még a kisvideóban mondta Fischer Iván, hogy a műben megjelenő szélsőséges érzelmi hullámzásokra nagy figyelmet fordított, ez hallatszott is az előadásmódon, volt, aki ezt negatívumként tapasztalta meg, szerintem teljesen rendben volt... nem figyelmetlenségből lett ilyen, a karmester tudta, mit csinál és így még jobban erősített a karakterességen.
Fogalmam sincs, miért csak most mentem először Mahler koncertre... emberek, ne halogassatok ilyeneket, mert nagy csodákról lehet így lemaradni!
Egyébként a zenekarról még érdemes tudni, hogy egy elég neves csapat, nemzetközileg elismertek és a videóból úgy tűnt, elég családias hangulata van egy próbának (bár ki tudja, fogalmam sincs, hogy megy náluk a tagok cserélődése...), a karmester pedig teljes összhangban volt a zenészekkel... ez alap, de nem hiszem, hogy egyből kialakulhat ilyen.
Ráadásul ha valaki figyelte az arcokat, látszott, mennyire élvezték a zenészek a játékot... úgy általánosságban remek hangulata volt ennek a koncertnek.
Éééééés, már említettem, de megint szólok, november 19-én pedig a mindenkori kedvencemet, Mahler első szimfóniáját láthatom az Operaházban... persze majd ha itt az ideje, arról is lesz beszámoló.
Ez pedig egy másik koncert másoktól, más időben, de ugyanazt adták elő... vagyis nem, ha úgy vesszük, minden előadás más valamiben... nagy szerepe van a karmesteri interpretációnak.
Majd minden ilyen koncertes beszámolómnál lesz videó, mert így sokkal szemléletesebb... Szerintem.
2012. szeptember 4., kedd
Programok
Holnap jó korán elutazok a gólyatáborba, majd pénteken rohanok is vissza... szóval addig megint nem leszek gép közelében, de utána rögtön jön is majd egy beszámoló, mert a Müpában előadásra kerülő Mahler 5. szimfóniáját nézem meg péntek (azaz szept. 7-e) este (ezért jövök vissza, amúgy tovább tart a tábor...) azon az estén még hallani lehet Gyöngyösi Levente 3. szimfóniáját is, de arról még szinte semmit nem tudok, csak sekélyes háttérinfókat... majd kiderül, milyen lesz.
Aztán még jóóóóval később, november 19-én az Operaházban lesz Mahler 1. szimfóniája és Schumann a-moll gordonkaversenye, ezt is biztosan meg fogom nézni, de ezeken kívül még egy elég szép lista van, kinézett koncertekről... amiből ha csak az ötödére is eljutok, boldog (?) leszek...
Szóval most egy darabig Mahlert is nyomatok ezen az oldalon, persze nem sokat...
Amúgy az egyik kedvenc zeneszerzőm, kiskoromban annyit hallottam az első szimfóniáját, hogy teljesen beleégett az agyamba... remélem, majd több verzióban is hallhatom majd azt.
Ja, és Mahlertől ilyenkor év vége felé elég sokat játszanak... most lehet néha a fejét is látni a városban... úgy értem plakáton (asszem pont a 7.-i koncertet reklámozzák vele).
Aztán még jóóóóval később, november 19-én az Operaházban lesz Mahler 1. szimfóniája és Schumann a-moll gordonkaversenye, ezt is biztosan meg fogom nézni, de ezeken kívül még egy elég szép lista van, kinézett koncertekről... amiből ha csak az ötödére is eljutok, boldog (?) leszek...
Szóval most egy darabig Mahlert is nyomatok ezen az oldalon, persze nem sokat...
Amúgy az egyik kedvenc zeneszerzőm, kiskoromban annyit hallottam az első szimfóniáját, hogy teljesen beleégett az agyamba... remélem, majd több verzióban is hallhatom majd azt.
Ja, és Mahlertől ilyenkor év vége felé elég sokat játszanak... most lehet néha a fejét is látni a városban... úgy értem plakáton (asszem pont a 7.-i koncertet reklámozzák vele).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)