És íme a nagyon nem professzionális bejegyzés egy nagyon jó sorozatról.
Majd jön egy másik, remélhetőleg összeszedettebb darab egy szintén remek szériáról.
Nem csak nekem tűnt fel, hogy mostanában mintha több jó sorozat bukkanna fel, mint egész estés film... ez elég furcsa, ráadásul már kb. a költségvetés is kezd kiegyenlítődni arányában, mintha fokozatosan elhúznának a sorozatok a hosszabb filmek mellet... kíváncsi leszek, hogy mi lesz e téren 10 év múlva...
Bár most elég nagy divat lett sok nagyon zakkant sorozatot feldobni, ami tele van pucérkodással meg gyakran eléggé felesleges erotikus tartalommal és masszív, véres jelenetekkel, valahogy egy kicsit sem érdekeltek, mert sztori igazán nem volt, vagy ha igen, akkor feleslegesen hígította a sok pucérkodás, mintha az lenne a lényeg (elég belegondolni pl. a Dexter sorozat fokozatos elkurvulására, Vagy a Trónok harcára. amivel még mindig nem tudom hogyan álljak, mert elkezdeném, ha nem hallanám folyton másoktól akik ezt nézik, hogy nincs olyan rész amiben ne lenne tök felesleges pucérkodás, és egyebek, amik kb elveszik a hangsúlyt a történetről ami amúgy is elég masszív lenne, sőt, sokkal érdekesebb lenne és élvezhetőbb és maradandóbb a béna sallangok nélkül... ez nem prűdség részemről, inkább az, hogy én a történet miatt nézek filmet vagy sorozatot, ha a történet szempontjából fontos a dolog, tőlem mutathatják, de ha nem akkor csak egy felesleges wtf elem, ami butít az egészen... így vagyok a "sztárokkal" is, néha jobban örülök, ha egy teljesen idegen, nem túl szép valaki a főszereplő, mert ugyan már, nem az a lényeg, hanem a film! Na, most jólmegmondtam!!! zárójelbezárva ->).
Szóóóval én általában egyedi sztorikat keresek, lehetőleg sajátos hangulattal, ami miatt az ember jóval később is emlékezni fog rá, mint egy olyan sorozatra, amit esetleg pár év múlva szívesen újranézne, hátha még több dolgot venne észre benne, mint korábban.
Az egyik ilyen sorozat a francia Les revenants volt számomra.
Egy-két Többé-kevésbé fontos adat:
Az első évadot 2012-ben kezdték, a másodikat 2014-ben, nem tudom, hány évadosra tervezik.
Ha jól tudom, a Viasat 3-mon adják Magyarországon, de ajánlom az eredeti szinkronnal nézést, mert hát úgy az igazi, könnyű hozzá feliratot is találni magyarul...
Az első évad 8 részes, egy rész valamivel kevesebb, mint 1 óra.
Egy azonos című (de 2004-es évjáratú), szintén francia film alapján készült.
Úgy találtam meg, hogy miután nagyon szeretem a Mogwait, és néha ránézek az általam kedvelt együttesekre hogy miben settenkednek mostanság, megtaláltam egy lejátszási listát a sorozathoz, aminek ők készítették a zenéjét. De nem csak az intronak, hanem szinte végig az ő zenéjük lehet hallani... rákerestem imdb-n, és eléggé megtetszett a történet, főleg, hogy francia sorozat amin amúgy látszik és érezhető is hogy egy "nem amerikai vagy angol" dologról van szó... de főleg nem amerikai... nagyon másképp viselkednek az emberek!
Ami nagyon tetszett ebben a sorozatban az elsősorban a hangulat, amihez nagyban hozzátett a Mogwai-féle sejtelmes kissé baljós zene, és az, hogy egy kisvárosban játszódott hatalmas erdőségekkel és egyéb természeti dolgokkal átszőve, egyébként látványra kicsit valami skandináv környékre emlékeztetett, ami a külvilágtól eléggé el van zárva.
Ebben a kisvárosban szinte mindenki ismer mindenkit és próbálják minél jobban élni a maguk életét.
De egyszer csak visszatérnek páran, kik évekkel, vagy akár csak pár napja haltak meg. Nem olyanok, mint a zombik (bár éhesek, de jó nekik a szendvics is!), és a többségnek kezdetben fogalma sincs arról hogy halott.
Így kezdődik a sorozat, és azután láthatjuk, a környezetük hogy igyekszik megoldani ezt a nagyon furcsa helyzetet, sokféle reakciót láthatunk, mindegyik lehetséges és nagyon őszinte. Nem igazán vannak főszereplők, inkább sok fontosabb szereplő, akinek megvan a maga része a történet alakulásában, nagyon kevés olyan szereplő van akivel szemben ellenszenvet érezne a végére az ember, még ha korábban több is volt, idővel mindenkinek kiderül a története.
Az egész sorozatot végigkíséri egy misztikus-rejtélyes hangulat, és nagyon sokáig nem lehet tudni, de még kitalálni sem hogy mi is folyik valójában.
Szerencsére, nincs túl sok felesleges drámázás benne. (Úgy értem, van benne pár olyan jelenet például, hogy valami hülyeségen éppen elkezdene veszekedni két szereplő, mikor éppen valami fontosabb dolgot kéne csinálniuk, erre az egyik szól a másiknak hogy ennek most nincs itt az ideje, és nem veszekednek tovább, hanem a lényeggel foglalkoznak!!!! végre!!! (Nem azért, de a Walking deadben elég vicces volt pl.: a megcsalós epic drama, mialatt mindenütt zombik portyáztak és meg akarták enni őket, de még sok másik esetet is lehetne említeni...))
Aki szereti a kifejezetten egyedi sorozatokat, nem túl csilivili misztikus vonallal, megkedvelhető karakterekkel és nagyon érdekes, nem kiszámítható történettel, annak kifejezetten ajánlom ezt a sorozatot!
Év: 2012 Ország:USA Műfaj: horror, thriller, dráma, gore (uccsó 20 percben) Rendező: Jay Lee Szereplők: Jade Dornfeld, James Duval, Tamara Feldman, Eddie Rouse és még sokan mások...
A történet: Alyce kissé szétcsúszott, persze attól majd biztos sokkal jobban össze tudja szedni magát, ha az öribarijával bulizni mennek, leisszák magukat a sárga földig, jól bedrogoznak, majd felmennek egy épület tetejére random hülyeségeket ordibálni... de hoppá, ez mégsem segít, mert ugyan ki gondolta volna, hogy ha egy tök részeg embert, aki egy rohadt magas lakóház tetejének legszélén áll, hátulról megijesztünk, esetleg lezuhanhat... Alyce eliszkolt a helyszínről, de miután a rendőrség kérdezgeti, hogy mi történt azon az éjszakán, ő meg az egészről hazudik, a főnöke (ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem egy tiniről, hanem egy felnőtt nőről van szó...) azzal fenyegeti, hogy kirúgja, ha továbbra sem dolgozik normálisan, és még a bűntudat is kísérti legjobb barátja meggyilkolása miatt, a csajnak nem csoda hogy megszűnik minden mentális stabilitása, és csúnyán szétcsap az undok népek közt...
Személyes vélemény: Másfél óra hosszú film, amiből az utolsó 20 perc volt csak élvezhető... A maradék több mint egy óra nem kötött le egyáltalán, ugyanis kb. semmi nem történt egész idő alatt... na jó, ez így nem igaz, de be tudom mutatni, miről szólt:
Alyce kávét készít
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyce-szel genyázik a főnöke
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyceék bulizni mennek
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok + színes villogások az epilepsziás nézők kedvéért
Alyceék megható részeg párbeszéde
...és így tovább. Jó, látszik, hogy a készítők nagyon élvezték a filmezést, és a nem megszokott kamerakezelés és fókusz érdekesebbé tudja tenni a film képi világát, de ez nyilvánvalóan túlzás volt... mintha ezzel akarták volna ellensúlyozni a történet sekélyességét... a karakterek unalmasak voltak, és oké, végül is el lehet gondolkozni a dolgokon, hogy "mi lett volna ha.... " meg hogy "ki az igazi felelős a csaj haláláért?" "Alyce tényleg bűnös-e?" stb... de nekem nem úgy tűnik, mintha a filozofálás lenne a film lényege... Igazából annyira nem rossz film, gondolom sokat dolgozhattak rajta, de ahhoz képest, hogy nem is volt semmilyen elvárásom, már kb. az első 10 perc után felmerült bennem a "beletekerek, mert minek pazaroljak az életemből értékes perceket" vs. "végig kell néznem normálisan, ha már eldöntöttem hogy írni akarok róla" dilemma. Nagyon sok minden zavart, mert egyszerűen az egészet úgy elcseszte a főszereplő, hogy többet kellett dolgoznia az elcseszésen mint azon, ha nem cseszi el... Először is, mi lett volna, ha véletlenül mondjuk összeszedi magát, és nem kezd el drogozni, és lefeküdni olyan emberekkel, akikkel amúgy baromira nem is akar??? Ez a szerencsétlen Alyce olyan, mint egy felhúzható kisautó, ami előtt a 2 km-es út végén egy fal van, tud a falról, és arról, hogy beleütközhet, simán megtehetné, hogy elkanyarodik, de egyszerűen túl lusta ahhoz, és inkább úgy viselkedik, mint egy tini, akinek a csúnya ismerősei "tönkretették" az életét... hát ezaz, Alyce a saját életét tette tönkre a hülyeségével és lustaságával.
Szóval elég irritáló film... legalábbis szerintem. Az utolsó 20 perc viszont valamennyire kárpótol az előző több mint egy óráért, és nem azért, mert hű-de véres, hanem mert ötletes és vicces (spoiler: eleve, a gondolat, hogy "na hát van itten egy hulla, lássuk, mennyit visz le belőle a konyhamalac?" és még sok ilyen van benne)... olyan, mintha egy egészen más filmet nézne az ember... ha az egésznél sikerült volna ezt a színvonalat hozni, akkor szuperlatívuszokban beszélnék erről a filmről... De sajnos nem így alakult. Azt ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a film, hogy olvassanak más ismertetőket is róla, mert nemtom, hogy csak szerintem lett-e ez ennyire rossz, vagy csak nem vettem észre hogy mekkora kincs ez az alkotás (pedig igyekeztem...), minden esetre, ha más filmeket is meg akar nézni az illető, akkor előbb nézze meg azokat, vagy ha úgy dönt, hogy nem fogja végignézni az Alyce-t, az utolsó 20 percbe azért belenézhet, mert azt érdemes látni...
Év:2010 Ország: USA Műfaj: horror/dráma/thriller/paranormális Rendező: James Wan Író: Leigh Whannell Szereplők:Ty Simpkins, Rose Byrne, Lin Shayne, Patrick Wilson, Leigh Whannell,
A történet dióhéjban: Egy a legtöbb szabványnak megfelelő család (anyuka fiatal háztartásbeli, aki még jól is néz ki, apuka tanárembör, a 3 gyerek meg tök normális, nem túl genya, és nem is túl rendes) új rezidenciába költözik, és nagyban fedezik fel annak előnyös adottságait, amikor is sajnálatos baleset történik ama gyermekkel, amelyik egy random kinyíló ajtajú padlásfeljárón felmerészkedvén tapasztalta a borzongató setétséget és ennek elkergetése érdekében lámpavilágot akaródzott gyújtani, de elkerülte figyelmét az a törött létrafok, melyet édesanyja galád módon nem javított meg, ennek következtében a kölyök zuhan egy pár decimétert, de különösebb sérülések nélkül megússza... Azonban ekkor valami olyan történik, amire senki sem számított... Másnap reggel apuka megy ébreszteni a fiát, de az alig mutat életjelet, az orvos is megvizsgálja, mondja: 'Hát ez kómába' van, e.'(ok, nem pont így mondta...), a család tehetetlen, ráadásul a házban is egyre furább dolgok történnek, mintha nem csak ők laknának ott. Anyuka hisztériás állapotba kerül, mikor már nagyon eldurvul a helyzet, ezért azonnal lakást váltanak, de az sem segít... Ekkor utolsó reménysugárként egy misztikusnénit kérnek, mondja meg, mit csináljanak az átokkal, erre meg azt mondja a misztikusnéni : 'Hát ez a fiába' van, e.' (ok, nem szó szerinti fordításban...) Na hát most már aztán jó nagy galibában vannak ám!
Személyes vélemény: Remélem, hogy James Wan és Leigh Whannell több olyan filmet fog készíteni, mint ez vagy a Dead silence (Halálos hallgatás), mert ezek mérföldekkel jobbak, mint a Fűrész sorozat, (amiből mindig kijön egy újabb 'ez már tényleg az uccsó' rész, és mindegyikben majdnem ugyan az történik) és a készítőknek látszik, bőven van fantáziájuk. Látványra nagyon kellemes, jók a színek, sok az érdekes kameraállás, ráadásul néhány apróság még szórakoztatóbbá tette a filmet. ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni... Hangulatra szerintem sikerült eltalálni a 'kísértetházas' vonalat és sok félelmetes rész volt benne, de annyira valamiért nem találtam ijesztőnek, csak inkább megjegyeztem, hogy 'hmmm... ez cool volt' vagy valami hasonló... végig olyan érzésem volt, hogy valami családi film halloweeni kiadását látom, attól eltekintve, hogy a gyerekek hetekig a szemüket sem mernék becsukni este a látottak miatt... ez eléggé ellentmondásos. Lehet, hogy azért, mert erőszakosabb részek alig voltak, inkább csak a vége felé, és egy jelenetet kivéve egy csepp vért nem látni egész idő alatt... ez azért elég ritka mostanában a horrorfilmek terén... Ezek után egyértelmű, hogy nagyon fontos a megfelelő hangulat elérése, a színészek teljesen hihetően játszottak, főleg a kisgyerek (Ty Simpkins) meg az anyuka (Rose Byrne), és a kísértet/kísértetház dizájn is elég hatásosra sikerült... igazából nem értem, miért nem tudtam megijedni filmnézés közben, hiszen így belegondolva ez egy teljesen jó és félelmetes horrorfilm... Mindenképp ajánlom megtekintésre!
Év: 2010 Ország: Korea Műfaj: dráma, thriller, horror, slasher Rendező: Chul-soo Yang Szereplők: Seo Young-Hee, Ji Seong-Won, Park Hjung-Hak
A történet: Megismerhetjük már az elején Hye-wont, akinek a legmeghatározóbb tulajdonsága az a masszív szemétség, ami minden cselekedetében megtalálható. Nem mintha bármi oka lenne rá, hiszen baromi jól él, csak egyszerűen nem fárasztja magát azzal, hogy rendes legyen másokkal.... Amikor már elege lesz a dolgokból, elutazik egy kis szigetre, ahol a gyerekkorát töltötte, hogy találkozzon egy régi barátjával. A szigeten minden normálisnak tűnik, itt is jellemzően kevesen élnek, és sokkal elmaradottabb a fővároshoz képest, mint ahogy az lenni szokott. A parton Bok-nam várja barátnőjét, a 30-as éveiben jár, a szigeten kifejezetten fiatalnak számít, kissé gyerekesen is viselkedik, még azon sem akad fönn, amikor a hajós durván beszél vele... Végül is ez sem furcsa. A szigeten egy idős hölgycsoport dirigál legfőképp, ők mindenütt ott vannak, mindenbe beleszólnak, különösen, ha Bok-namot kell szapulni. Bok-namot az egész sziget kiközösíti, a nők vele végeztetik a munka oroszlánrészét, a férfiak pedig amikor olyan kedvük van, átjárnak hozzá. Minderre az indok valami régi begyepesedett "a nőnek ez és ez a dolga, és akkor boldog, ha az urának kedvére tesz" gondolkodásmód, tehát az is teljesen magától érthető, hogy ha valamit nem jól csinál, el kell verni... A nő igyekszik túlélni a szigeten, és amikor a dolgok még rosszabbra fordulnak, segítséget kér Hye-wontól, aki szembesült barátnője helyzetével, azonban ő jobbnak látja, ha kimarad ebből, és inkább hazamegy... Bok-nam egyik nap a szántóföldön, mikor végzett már szinte mindenki munkájával, az égre nézett, és a nap mondott neki valamit. Hogy mit, azt nem tudni, de az sokmindent elárul, hogy ezek után a nő sarlót fogott, és ölni kezdett mindenkit, aki eddig bántotta őt.
Személyes vélemény: A film két részből áll: egy szomorú, nyomasztó drámából, még az első felében, amikor felvezetik, hogy hogyan jut el Bok-nam a gyilkosságig, aztán pedig a valamivel akciódúsabb, és igencsak véres slasheres rész, amikor igazságot tesz. Ez a fordulópont tényleg a közepén van, és ha úgy vesszük, hogy a film 2 órás, akkor a nézőnek egy teljes órányi idegeskedéssel kell szembenéznie, hiszen a szigetlakók viselkedése bárkiből kiváltaná a gesztust, hogy ha a néző találkozna velük, minimum mindegyiket egyenként arcon köpné. Annyira idegesítően szemetek, hogy az már túlzásnak tűnhet, de van ilyen, csak elvétve, és nem egy teljes szigetnyi egyszerre... Aztán a kaszabolós rész hirtelen jön, eléggé hatásos, mert közvetlenül előtte nincs semmi figyelmeztető jelzés (annak ellenére, hogy már a film eleje óta lehet rá számítani...). Azt nem tudom, hogy a készítők mennyire szándékosan akarták felhívni arra a figyelmet, hogy még mindig sok Bok-namhoz hasonló helyzetű nő él (bár valszeg nem ennyire szélsőségesen), annyi biztos, hogy nagyon hatásvadász lett az egész, ha ennyire eltúlozzák az emberek viselkedését, tulajdonságait, és a főszereplőhöz való hozzáállásukat, akkor csak annyit érnek el, hogy a film valószerűtlennek fog hatni. Ez a problémám amúgy a legtöbb koreai film képeivel is, hogy ha túl tiszta, élénk színű, már-már tökéletes a kép, nincs meg a valós érzete, hanem csak egy film, amit ennyire precízen csináltak meg. Ok, a rendező első saját munkája ez, eddig főleg segítő volt a filmek készítéseiben, szóval ennek tudatában jó kis film. A hatásvadászkodás ellenére a színészek közül a 2 fontosabb szereplő, Seo Young-Hee és Ji Seong-Won elég jók voltak, a többieknek nem volt olyan különösen bonyolult szerepük, hogy nehéz dolguk lett volna. Ja, és ha valaki olyan, lehet készülni egy nagy adag zsebkendővel a film végére, néhányakat biztos megríkathat...
A történet: 6 jó barát utazik egy a várostól félreeső vidékre. Liljan már korábban szólt bátyjának, hogy átmennek hozzá, de nem kapott még választ. Aggódik a bátyja miatt, mert egy ilyen elszigetelt helyen él, ráadásul még egy furcsa legenda is szól a környékről... A csapat megérkezik a házhoz, de az ajtót nyitva találják, és Bjørn sehol. Úgy döntenek, megszállnak bent, és megvárják, hogy a fickó hazajöjjön. Ebéd közben egyikük elmesél egy régi történetet a házról: 100 évvel ezelőtt egy Tore Gråvik nevű férfi építette, akinek furcsa hajlamai voltak, és fél lábú volt. Egyszer rajtakapta a húgát, hogy egy másik fickóval van, és megtámadta őket a baltájával. A pár eltűnt a közeli tóban, Gråvik pedig 3 nap múlva követte őket... Azóta a férfi szelleme visszajár, és éjjelente megszállja az embereket, hogy azok is a tóba vesszenek...
Személyes vélemény: Nem ismerem a régi norvég filmeket (ok, az újabbakat sem túlzottan...), de azt jó volt látni, hogy az amerikai filmipar nem hatott rá túlzottan... Például a szereplők nem voltak olyan mesterkéltek, hétköznapibbnak, hihetőbbnek tűntek ezek a figurák. A párbeszédek is elég jók voltak, szórakoztató volt, ahogy beszólogattak egymásnak, nem volt az a felesleges, túlzott udvariaskodás... Tehát csak ilyen apróságokban, de érezhető volt, hogy egy másik kultúrához tartozik a film... Nagyon jól megoldották a hangulatot, nyomasztó és ijesztő is tudott lenni, ahol kellett... Voltak igazán félelmetes jelenetek is benne, és nem számít, hogy régi és fekete-fehér, akkor is zavaró tud lenni a néző számára. De ami még különös volt, az az, hogy néha úgy éreztem, mintha egy korai, fekete-fehér, élőszereplős norvég verzióját nézném a Scooby-Doo-nak... ja, meg a kutya nélkül. Majdnem végig annak a vonalát követi: a szereplők elmennek valahová, valaki rejtélyesen eltűnik, van valami helyi mendemonda, a szereplők elhatározzák, hogy megoldják a rejtélyt, stb... (nem áll szándékomban elmesélni az egész filmet, de ha valaki ismeri a rajzfilmet, ki tudja találni...). Mondjuk lehet, hogy csak az én hülyeségem, párhuzamot állítani két ennyire különböző dolog között... Összességében nekem nagyon bejött, érdekes film, nem laposodik el, szórakoztató és félelmetes.
Ajánlás: Ha valakit érdekelnek a korai horrorfilmek, és nem csak az amcsi vonalon akar mozogni, ez egy elég jó választás lehet... És van benne egy dühös falábú favágó!!!
A történet: Pimnek születésnapja van... valaki másnak is éppen akkor lenne, de az illető nem ünnepelhet vele. A bulin Pim barátai kártyán jósolnak neki, azt mondják, hogy amit régen elvesztett, most visszatér... Este telefonhívást kap, hazahívják Thaiföldre, mert az anyja kórházba került. A nő kénytelen visszautazni Koreából, bár nem szívesen, mert amióta a sziámi ikertestvére meghalt, a bűntudat miatt mindent hátra akart hagyni. Most viszont visszatér a régi családi házba, és eszébe jutnak a testvérével töltött idők emlékei, és az, hogy megígérték egymásnak, hogy mindig együtt lesznek. Ezt az ígéretet Pim akkor szegte meg, amikor a szétválasztásukat szorgalmazta, ami Ploy veszte lett. Ploy viszont nem viseli túl jól, hogy csak ő halt meg...
Személyes vélemény: Több hónappal ezelőtt (vagy talán már egy éve...) elkezdtem nézni ezt a filmet, de kb. 20 perc múlva ki is kapcsoltam, hogy keressek valami érdekesebbet. Persze már akkor sem tartottam rossznak, csak nekem úgy tűnt, hogy ez egy szokásos riogatós-kísértetes film, a már megszokott klisékkel... Most viszont egy fokkal elszántabban ültem neki, és azt kell mondanom, nagyon kellemeset csalódtam ebben a filmben. A igaz, hogy rengeteg nagyon tipikus dolgot fölhasználtak benne ( csak a legáltalánosabbak közül: fürdőkád, tükör, lift, lépcső, ágy... a szokásos riogatós helyzetek megteremtésének leggyakoribb elemei), elég kiszámítható volt, hogy mikor fog a szellem felbukkanni, de attól még egész hatásos volt (mert ha a kísértet baromi ronda, akkor a néző meg fog ijedni tőle, akár tudja, hogy mikor fog megjelenni, akár nem...). Szóval úgy gondoltam, hogy egy nagyjából közepes film, semmiképp sem rossz... Aztán az utolsó 20-30 perc nagyot változtatott a véleményemen... (hogy mi történik a végén, nem fogom elmondani...még szép hogy nem.) A lényeg annyi, hogy szerintem zseniális (ha nem is a legeredetibb, akkor is egy jó húzás volt), érdemes kivárni emiatt a film végét... nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.
Ajánlás: Parás filmet a parás filmek kedvelőinek... viharos estén, sötétben, egyedül... Amúgy a Shutterhez hasonló kategóriában van, ha az bejött valakinek, valszeg ez is tetszeni fog, bár szerintem ez jobb (nekem a Shutter valamiért kicsit idétlen...).
Év: 1989 Ország: USA Műfaj: horror, thriller, gore Rendező: Scott Spiegel Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell
A történet: Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül. Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...
Személyes vélemény: A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött. Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem). A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek. A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film. Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.
Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...
Ajánlás: Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...
A történet: Ming elég régóta látja a szellemeket, de ez nem tűnik olyan hű-de nagy dolognak. A csaj nem menekül előlük, de nem is haverkodik velük, csak ott vannak, Ming tudomásul veszi ezt, van amikor beszél valamelyikkel, van amikor nem, és ennyi. Amikor új lakásába költözik, az sem jelent számára nagy problémát, hogy állítólag szellemek járják az épületet, sőt, talán még szándékában is állt egy ilyen hely választása. Ezalatt egy Budd nevű fickó apja gyilkosa után kutat, annak ellenére, hogy mindenki szerint öngyilkosság történt... Emellett Minget is keresi, akivel gyerekkori játszótársak voltak, hogy segítséget kérjen tőle. Mikor találkoznak, kiderül, hogy Minget valami gonosz szellem üldözi, aminek köze van a gyerekkori traumájához. Idővel a főszereplők egyre jobban elsüllyednek saját problémáikban, kezdenek bekattanni, de ez még csak a kezdet...
Személyes vélemény: A thai kísértetes horrorfilmekben a kísértetek nagyjából annyira illeszkednek egy sablonra, mint a japánoknál. (Gondolom a japán verziót nem kell bemutatnom...) A thai kísértetek ismertetőjegyei a következők: véres fej, sötét, néhol szürkésfekete, repedezett bőr(persze ez a kettő csak az ijesztőbbnek szánt kísérteteknél van), és ami a legfontosabb, az a tisztán fehér szemgolyó. Ezeket majdnem minden esetben elsütik, ebben a filmben sem néztek ki máshogy a szellemek... csakhogy a fő-fő ijesztő szellem arckifejezése (ami elvileg baromi ijesztő volt) olyan röhejes volt, hogy a nagy munkával felépített "riogatós" atmoszféra azonnal elszállt... sajnos voltak még egyéb hülyeségek is, amivel a készítőknek sikerült kinyírniuk a saját filmjüket, ilyen például még a végén az a csöpögős sírjunk együtt jelenet, ami sehogy sem illett oda, hiszen ha valaki egy hű-de parás filmet akar csinálni, akkor nem az a célja, hogy a néző meghatódjon (mert elvileg ezen meg kellett volna hatódni...) és elfelejtse az összes korábbi viszonylag ijesztő jelenetet... legalábbis szerintem. Amúgy nem volt olyan szörnyű, csak baromi ellentmondásos, mintha a készítők nem lettek volna teljesen biztosak abban, hogy mit is akarnak... voltak benne olyan részek, amik bejöttek, de elég vegyesre sikeredett... lehet, hogy csak azért zavar ez ennyire, mert a trailer alapján valami igazán ijesztőre számítottam... annyira meg nem volt az... pedig lehetett volna.
Ajánlás: Senki ne számítson semmi extrára, az ijedőseknek ajánlom, mert nekik még valamennyire hatásos lesz... Kb. átlagos film (vagy egy kicsit rosszabb annál), ha valakinek pont egy ilyenhez van kedve, az megnézheti.
Év: 2006 Ország: USA Műfaj: horror, thriller Rendezők: Jeff Crook, Josh Crook Szereplők: Lauren Currie Lewis, Chris Ferry, Cody Darbe
A történet: Clarie egy kis éjjelnappali boltban pénztáros. Munkája végeztével várja barátját, hogy az felvegye, és hazavigye őt a kocsijával. De amikor az autó megérkezik, nem a várt személy ül benne. Egy Duke nevű fickó, akit állítása szerint Jimmy (Clarie barátja) küldött. A lánynak nem tetszik ez, de egy kis habozás után beszáll a kocsiba. Duke ellenszenvesen viselkedik az út alatt, ezért ahogy megérkeznek a házig, Clarie berohan, és telefonál Jimmynek. A fiú nem veszi föl a telefont, de Clarienek nagyobb oka is lesz az aggodalomra, amikor kiderül, hogy Duke bejutott a házba... Szóval a lányt csúnyán kinyírják... ...Másnap Clarie kissé leverten fejezi be munkáját. Jön a kocsi is, hogy hazavigye őt, és mint általában, most is Jimmy ül benne. Clarie mesél neki a rémálmáról, és az egésszel nem is foglalkoznak többet. Néhány apróbb baljóslatú dolgon kívül minden a megszokott módon alakul, azonban gyakran vannak látomásai arról a fickóról, és úgy érzi, mintha valaki figyelné őt... Egyik este az éjszakai műszakján ismét megtámadja őt Duke, de mire kiérkezik a rendőrség, sikerül elmenekülnie. Clarie megadja a rendőröknek a személyleírást, de a rendőrség nem veszi őt komolyan... azt mondják, hogy az a férfi már rég halott.
Személyes vélemény: Először is, a történet leírásom egy kicsit félrevezető, ugyanis ez nem valami tipikus gagyi szellemtörténet... ennél valamivel jobban oda kell figyelni, és gondolkodni, hogy kiderüljön az "igazság"... próbáltam, de nekem nem sikerült kitalálnom idő előtt, hogy mi is történik, sztem másnak sem ment, a végén elárulják, hogy mi van, a néző meg rávághatja, hogy "jééé, tényleg! Hmmm...ez tök jó!"... vagy valami hasonlót. Mert tényleg jó. Ötletes. Amúgy kis költségvetésből, kevés színészből (azok is amolyan "a rendező szomszédjai meg unokatestvérei" szinten, mégis nagyon hihetően játszottak), ja, és néhány ember nem csak színész volt, hanem más feladatokat is ellátott (például a Clariet játszó Lauren Currie Lewis egyben sminkes is volt), tehát elég jól meg tudták oldani a problémákat, és egy remek filmet raktak össze. Ami még külön tetszett, az az volt, hogy néhány aprósággal mennyire jól meg tudták az adott jenetek hangulatát adni. Néhány baljóslatú helyzetben például mintha köd lett volna a szobában, a háttér homályosnak tűnt, vagy amikor a fénnyel és az árnyékokkal játszottak. Ja, és akárhányszor lehetett volna valami pucérkodós jelenet, valahogy megoldották, hogy ne legyen. Ezt jól tették. Elrontották volna vele a filmet, hiszen nem is illett volna ide egyáltalán. Clarie sem picsáskodott, egyáltalán nem volt idegesítő, így a néző szimpátiáját is jobban el tudta nyerni. Szóval néhány apróbb bakitól eltekintve (utálom, amikor észreveszek valami bakit egy filmben, mert az teljesen el tudja terelni a figyelmem, és hülyeség is azokkal foglalkozni, egyébként sem jó, ha egy film túl tökéletes... bah..) nekem nagyon bejött ez a film, remek ötlet, jó kivitelezéssel.
Ajánlás: Mindenkinek ajánlom, aki nem akar éppen nagy robbanásokkal és CGI szörnyekkel teli horrorfilmet nézni, de valami újat és érdekeset akar látni.
Igen, a trailer megint nem látszik rendesen... a lényeget látni, de ha valakit érdekel a teljes kép, tudja, hol találja meg ;)...
Év: 1997 Ország: Japán Műfaj: horror, thriller, dráma, pszichológiai, krimi Rendező: Kiyoshi Kurosawa Szereplők: Koji Yakusho, Masato Hagiwara
A történet: (különböző színekkel írtam a különböző jelenetekhez tartozó részeket, hogy ne legyen olyan zavaró az ugrálás.) Egy férfi fém csővel agyonver egy prostituáltat. Nem sokkal később már a rendőrség vizsgálódik a helyszínen, de nincs nehéz dolguk, hiszen Takabe detektív megtalálja a tettest a szellőzőnyílásba bújva, meztelenül és rémülten.Ez már a harmadik ilyen ügy az utóbbi két hónapban... Csak annyi a közös bennük, hogy minden alkalommal a gyilkos azonnal bevallotta bűnét, és az áldozat torkába egy X-et vágtak. Egy fickó a tengerparton afelől kérdezget valakit, hogy hol van, és milyen nap van. Minden válasz után pár perccel az egészet elfelejti, ezért újra megkérdezi ugyan azokat a dolgokat... Mikor látja a férfi, hogy a másik fickóval valami nem stimmel, hazaviszi, és segíteni próbál rajta. Nem sikerül túl sok mindent kideríteni róla, csak annyit, a kabátjában lévő címke alapján, hogy Mamiyának hívják... Mamiya semmire nem emlékszik vele kapcsolatban, de arra kéri a férfit, hogy meséljen magáról, és a feleségéről...Másnap Takabe megtudja, hogy egy férfi megölte a feleségét (a korábbi módszerekhez hasonlóan), és kiugrott az ablakon... A férfi életben van, de fogalma sincs, miért nyírta ki a feleségét. Egy rendőr talál rá Mamiyára, aki éppen egy háztetőn áll. A rendőr le akarja hozni, de Mamiya leugrik, nem sebesül meg nagyon, ezért a rendőr beviszi őt a rendőrfülkébe, és beszélgetni kezdenek.... Másnap a rendőrmuksó főbe lövi a társát, és belevág egy X-et.Takabét értesítik, hogy a kórházban találtak egy gyanús fickót, azonban az illető semmire sem emlékszik, így Takabénak kell kiderítenie, hogyan és miért vette rá Mamiya az embereket a gyilkosságokra...
Személyes vélemény: Azt rögtön le kell szögeznem azok számára, akik még nem látták ezt a filmet (ebben az esetben, és ha adnak a szavamra, a következő 24 órán belül tessék pótolni eme hiányosságot ;)), hogy én csak egy töredékét meséltem el a filmnek... ennél sokkal összetettebb az egész. Ott van még Takabe felesége is, aki súlyos beteg, Takabénak pedig ez egy plusz probléma, és így sokkal nagyobb a nyomás is rajta. És Mamiya pedig komolyan pár perc alatt gyilkost tud bárkiből csinálni, ha beszélgetni kezd vele, Takabéval meg rengeteget beszél... A nézőt teljesen magába szippantja a film, a rendező filmjeire jellemző hangulatot könnyű átvenni, bár ha valakit zavar, ha nincs ötpercenként robbantgatás, és dugás egy filmben, talán nem lesz türelme, kivárni a végét... őket sajnálom... Érdemes figyelni, mert a végén általában a nézőnek kell a fejében összeraknia, befejeznie az egészet, de ebben szerencsére segít az a hangulat, ami a film megnézése után is még sokáig ott van, és nem könnyű kiszakadni abból. Amit nagyon szeretek a rendező munkáiban, az az, hogy akárhányszor is nézek meg tőle valamit, a végén mindig egyfajta elégedettség, nyugodtság és melankólia tölt el... elég érdekes. Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei (a többség) lassúak, aprólékosak, szépek de hátborzongatóak és nyomasztóak (de nagyon!).
Ajánlás: Nagyon jó film, úgyhogy ha tehetném, mindenkinek ajánlanám, de mivel nem biztos, hogy mások is úgy értékelik mint én, ezért azoknak ajánlom, akik adnak a véleményemre (tudom, hogy ezt írtam néhány sorral feljebb is, de ez van...). Aki pedig nem lesz megelégedve, visszakérheti azt a 2 órát az életéből ;).
A trailer megint nagyobb, mint kéne... a youtube-on meg lehet nézni az egészet, ha valakit érdekel.
Év: 1974 Ország: USA Műfaj: horror, thriller, dráma Rendező: Buzz Kulik Szereplők: Scott Jacoby, Kim Hunter, Pippa Scott
A történet: Ronald rendes gyerek... Szót fogad beteg anyjának, aki egyedül neveli őt, művészi ambíciókkal bír, és úgy általában nincs vele baj... Azonban környezete nem igazán értékeli ezt, gúnyt űznek belőle és genyák vele, amikor csak lehet. Amikor a fiú véletlenül fellök egy bicikliző lányt, a gyerek sértegetni kezdi őt, és az anyját. Ronald erre meglöki a lányt, aki beveri a fejét egy téglába és belehal. A srác otthon elmeséli anyjának, hogy mi történt, és azt is, hogy elásta a hullát. Az anyja fél, hogy mi lesz, ha a rendőrség nyomozni kezd, ezért el kell rejtőznie Ronaldnak. A nő kitalálja, hogy a földszinti fürdőszoba ajtaját befalazzák és lefedik tapétával, mintha semmi sem lenne ott, és Ronald ott fog élni ezentúl. A konyhapolc alatti kis ajtón tud ki- és bemászni, de miután a rendőrség megtalálja a holttestet és Ronald felől érdeklődik, ráadásul a szomszéd is figyeli őket, a fiú nem hagyhatja el a szobát. Az anyja viszi neki az ételt a kis ajtón keresztül, de nem sokáig, mert egyik nap elment a kórházba egy műtétre, és többé nem tért vissza... Ronald egyedül marad a házban, lyukakat fúr a falba, hogy tudja, mi történik körülötte. Egyszer csak új lakók érkeznek a házba: egy idősebb házaspár, és 3 dögös lányuk (persze Ronald rögtön belezúg a legfiatalabba...). Így nem lesz könnyű Ronaldnak észrevétlenül maradnia, a lakók pedig kezdik észrevenni az árulkodó jeleket (eltűnik a kaja a hűtőből, zajokat hallanak, és úgy érzik, valaki figyeli őket...) Ronald pedig kezd bekattanni...
Személyes vélemény: Először is, ez egy tévéfilm... Azaz levetítették valamelyik kereskedelmi csatornán a tévében, kiadták kazettán, és ennyi... Igazán nem is tudom érzékeltetni, hogy mennyire alulértékelt film, és hogy mennyire igazságtalan, hogy amíg ezt nagyon kevesen ismerik, más baromi gány filmet a világ bármelyik pontján meg lehet nézni a mozikban... Még DVD-n sem jelent meg! Pedig jó film... méghozzá nagyon. Nyomasztó is, mert a néző tudja, hogy mi történik, a szereplők viszont igazán nem, és ez ad egy kis pluszt az egészhez. Azt hiszem, hogy a legijesztőbb az, hogy ha jobban belegondol az ember, ilyen simán megtörténhet (ok, ha mondjuk valaki megnézi a háza alaprajzát, és látja, hogy ott van egy szoba, valszeg kideríti, hogy miért falazták be...), azt hiszem, egy kicsit rajtam is kijött a paranoia a film nézése közben... Tényleg nyomasztó, arra jobb, ha felkészül mindenki, aki meg akarja nézni a filmet (amit nagyon ajánlok), rossz Ronaldnak mert tök egyedül van, és folyamatosan retteg hogy megtalálják (a mentálhigiénés állapotáról nem is beszélve), rossz a lakóknak, hiszen egy őrült folyamatosan kukkolja őket, ők meg csak találgatni tudnak, hogy mi történik, rossz a nézőknek, hiszen ők meg az egészbe be vannak avatva, és átérzik a szereplők szorongását... Na, hát ezt ki kell bírni, és egy igazán remek filmélménnyel lesz mindenki gazdagabb. Tényleg jól sikerült... és ijesztő is, pedig nem gondolná az ember, hogy egy ilyentől megijedne... Az egyetlen kifogásolható dolog a színészek játéka lehet, nem mondom, hogy rossz, sőt, Scott Jacobyt még egy filmben sem láttam, de elég meggyőző. Hanem néhány másik színész... hát, itt érződik a tévéfilm minőség.
Ajánlás: Bár nem tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, mégis mindenkinek ajánlom, hogy megnézze... Aki már egy bizonyos kor fölött van, az bármikor, a kisebbek pedig, ha elég idősek hozzá. Régen készült, de semmit nem vesztett az értékéből, úgyhogy szerintem jó pár év múlva is élvezhető lesz. Ja, és ha valaki megnézte, és tetszett neki, terjessze az igét, és ajánlja másnak is!
Eredeti cím: Seuseung-ui eunhye Év: 2006 Ország: Korea Műfaj: horror, dráma, thriller Rendező: Dae-wung Lim Szereplők: Yeong-hie Seo, Mi-hee Oh, Hyo-jun Park, Dong-kyu Lee, Ji-hyeon Lee
A történet: Park tanárnő idős korára mozgássérültté vált, kerekesszékben kénytelen közlekedni. Mi-ja, akit még évekkel ezelőtt befogadott és a lányaként nevelt, most a gondozója lett. A lány úgy gondolta, a tanárnő biztosan örülne, ha egy osztálytalálkozón újra láthatná egykori diákjait. Sorra megérkeznek a diákok, és üdvözlik a tanárnőt. Kiderül, hogy Park tanárnő régen nem volt olyan rendes, többen is emlékeztetik a szemétkedéseire. Minden volt diák felnőttkorára valamilyen téren defektes lett a tanár szemétkedései miatt... A tanárnőnek volt egy fia is, aki torz arccal született, ezért a pincébe zárták, hogy senki ne lássa. A gyerek gyakran hordott nyúl álarcot, a többiek meg szerették bántani őt, hamar el is szökött...
Éjjel azonban megjelenik egy ember nyúl álarcban, és elkezdi leölni a többieket...
Személyes vélemény: A legtöbb slasher elég kiszámítható és nem túl ijesztő. Ez az állítás erre a filmre is ráillik, de ezen kívül viszont érdekes, és ötletes volt.Volt benne olyan jelenet, a mikor arra gondoltam, "Oh, ez biztos fájhatott.", azaz időnként elég brutális, bár lehetett volna több vérengzés is benne... Úgy összességében egész jó, a jobbfajta slasherek közé sorolnám...
Ajánlás: Hááát... bárki megnézheti (persze egy bizonyos kor fölött), nem fog senki elájulni tőle, de nem lett rossz...
Az egész 1998-ban, a Gakkou no kaidan G c. tévéfilmmel kezdődött, amiben 3 rendezőtől 4 rövidfilmet adtak le: a Shokkit Tetsu Maedától, a Kodamát Kiyoshi Kurosawától, és a Katatsumit meg a 4444444444-t Takashi Shimizutől. Ebből a felsorolásból az utóbbi 2 rendező a lényeg most, hiszen Takashi Shimizu ezzel a 2 rövidfilmmel (tényleg rövid, az egyik 3 és fél, a másik meg 3 perces) kezdte igazán pályafutását, és tette le a Ju-on alapjait.
A Katatsumiban 2 lány, Hisayo és Kanna nyári szünetben elmegy, hogy az iskolai nyulakat megetessék. Hisayo bemegy az épületbe, Kanna pedig kint marad. Mire Hisayo visszatér, már az átok részévé válik... A 4444444444-ben egy srác éppen hazafele tart, mikor egy csörgő telefont talál a lomtalanításra kirakott cuccok között. A hívószám: 4444444444. (Valszeg már mindenki sejti, hogy a 4-es a japánoknál egy elég szerencsétlen szám...) Mikor a fiú felveszi a mobilt, senki sem szól bele, csak valami nyávogásszerűséget hall. De nem kell sokat várnia, hogy megtudja, nem macska volt, ami nyávogott...
Ez a 2 kisfilm még nem Ju-on, de ebben debütál a 2 legendássá vált szellem: a fehér, sápadt, nyávogó hangokat kiadó, és mindenütt csak úgy felbukkanó, csínytevő Toshio, és az anyja, a négykézláb mászó, gyakran véres arcú, hosszú, fekete hajú, és furán hörgő (ami néha inkább hasonlít egy nagyon hosszú böfögésre) szellem, Kayako.
Ezek után Takashi Shimizu 2 évet kihagyva, 2000-ben megalkotja az első egész estés filmjét, a Ju-ont. Ez csak egy tévéfilm, (tehát mozi közelébe sem került Japánban) és minimális költségvetésből készült, mégis az egyik legjobb az összes közül.
Az alapszituáció a következő: Egy férfi megölte a feleségét, és fiát (meg egy macskát-> ezért ad ki Toshio nyávogó hangokat). Az erőszakos halált halt áldozatok szelleme visszatér, és bosszúszomja csillapítása miatt újabb áldozatok lesznek, akik mivel szintén erőszakos halállal haltak meg, ugyancsak visszatérnek, és szedik további áldozataikat, és az átok tovább terjed... Ennek központi helyszíne Toshio és Kayako családi háza, ami időközben elég sokszor cserél gazdát. Az áldozatok is leggyakrabban a lakókból kerülnek ki, vagy azokból, akik valamilyen kapcsolatba kerülnek a házzal/lakókkal.
A filmek több fejezetre vannak osztva, mindegyik valamilyen kapcsolatban áll egymással (gyakran az egyik fejezet a másik következménye). Emiatt én is külön veszem a fejezeteket.
Toshio Egy tanár, és várandós felesége arról beszélgetnek, hogy a fickó éppen családlátogatásokat tart. Az utolsó gyerek, Toshio nehéz eset, régóta nem is jár be. A feleség megjegyzi, hogy régebben gyakran találkozott a fiú anyjával, de mindig is ijesztőnek találta őt... Mikor a férfi elmegy a családhoz, csak Toshiót találja otthon, tele sérülésekkel. Nem nagyon hajlandó válaszolni a tanárának, és az egyre furább viselkedésével már lehet sejteni, hogy valami nem okés a gyerekkel...
Yuki Később új lakói lesznek a háznak. Kanna és Yuki éppen tanulnak, mikor megzavarja őket a macskanyávogás... Kanna elmegy az iskolába, hogy megetesse a nyulakat, de még indulás előtt megemlíti Yukinak, hogy Tsuyoshi, a bátyja nemrég szerzett magának barátnőt, akit Mizuhonak hívnak, csakhogy cukkolhassa vele a bátyját... Yuki egyedül marad a szobában, és továbbra is fura zajokat hall, ezért zenét kezd hallgatni, hogy elnyomja őket. Először a lemezlejátszó viselkedik furcsán, majd találkozik a zaj forrásával is...
Mizuho Mizuho (Chiaki Kuriyama, vagy ha valakinek úgy ismerősebb, Gogo Yubari a Kill Billből, Yuko Mizushima az Exte-ből...) az iskolánál beszélt meg találkozót Tsuyoshival, de a srác még nem érkezett meg. A bejárat előtt talál egy telefont, de elkapja őt egy éppen ügyeletes tanár, és behívja a tanáriba, hogy felírhassa őt. Miután a tanár elmegy megkeresni Mizuho osztályfőnökét, a lány egyedül marad. Fura dolgok történnek, és megszólal a telefon, a hívószám pedig 4444444444...
Kanna A hullaházban különös halálesettel találkoznak. A holttesten kívül találtak még egy széttépett nyulat, és egy emberi állkapcsot, ami egy másik személyhez tartozik... Kiderül, hogy ahol a holttestet találták az iskolánál, két lány ment megetetni a nyulakat: Kanna és Hisayo. Az egyik rendőr félkomolyan felteszi azt a kérdést, hogy hogyan tud valaki életben maradni állkapocs nélkül, de nem sokkal később választ kapunk a kérdésre...
Kayako Visszatérve ahhoz a tanárhoz, aki Toshio szüleivel akart találkozni... Végül is sikerül beszélnie az apukával telefonon, Kayakoval pedig személyesen is találkozik, de egyik esetben sem jár valami jól...
Kyoko Egy ingatlan ügynök nem tudja eladni az egyik házat, mert eddig mindenki, aki ott lakott eltűnt, vagy meghalt, és a rossz híre miatt senkinek sem kell. megkéri Kyokot, a testvérét, aki látja a szellemeket, hogy nézzen körbe ott, hogy van-e alapja a rossz pletykáknak. Persze kiderült, hogy van...
Bár az ilyen történetet nem is nagyon lehet lezárni, sőt, nem is szabad, mégis a befejezésből sejteni lehet, hogy lesz folytatás... Lett is, még ugyanabban az évben, egy újabb tévéfilm.
Kayakoés Kyoko Hát, ezek az előző film ugyanezen névre hallgató fejezetei egy az egyben... De a Kyoko c. fejezetet tovább viszik... Az ingatlanügynök Suzuki húga végez egy kis nyomozást a ház múltjával kapcsolatban. Elmegy a bátyjához, de már az ajtóban rossz előérzete támad. Unokaöccsére nagyon rossz állapotban talál rá, és a szomszéd nő is megjelenik, afelől érdeklődve, hogy minden rendben van-e, mert gyereksírást és egy női sikolyt hallott Kyokoék felől... A nő elküldi őt, mondván, hogy nincs náluk gyerek, azonban hamarosan kiderül, mekkorát tévedett...
Tatsuya A ház új lakója csomagot kap, a feladót nem nevezték meg. A csomag egy kisgyerekrajzból, és Kayako naplójából áll, ez pedig furcsa viselkedést vált ki a feleségből...
Kamio A két rendőr, akik az első részben az állkapocs gazdáját próbálták megtalálni, most tovább nyomoznak, és egyre több összefüggést találnak a rejtélyes eltűnések, és halálesetek között...
Nobuyuki és Saori Túl rövidek, hogy igazán írni lehessen róluk...
A 2 tévéfilm után Takashi Shimizu egy nagyobb költségvetéssel 2002-ben filmvászonra vitte a történetet. Ebben olyan segítői voltak, mint Hiroshi Takahashi (aki többek közt a Ringu írója), és Kiyoshi Kurosawa, aki a Gakko no kaidan G során bukkant fel. Kiyoshi Kurosawa remekül ért a lassú, komor hangulatú pszichológiai horrorfilmek készítéséhez, és a Ju-on világához ez elég jól passzol, úgyhogy ezzel a filmmel kapcsolatban már igencsak vannak elvárásai a nézőnek.
Rika Rika egy önkéntes szociális munkás. Elküldik a kísértetházba, hogy megnézzen egy idős hölgyet, mert nem találták azt, akinek ez lett volna a feladata. Miután Rika rendbe tette a hölgyet, a házat is elkezdte kitakarítani. Megtalálja Toshioék családi képét, amin Kayako arca ki van tépve. Hangokat hall az egyik emeleti szobából, úgyhogy elmegy körbenézni... Egy szekrényből szűrődnek ki a hangok, de az ajtó le van ragasztva. Mikor Rika hozzáér, macskanyávogást hall, ezért leszedi a ragasztószalagot. Tényleg egy macska van a szekrényben, de van mellette egy kisfiú is...
Katsuya Az idős hölgy családja (Katsuya a fia, és annak felesége, Kazumi) hazajött, így ezek után ők gondoskodnak róla. A férfi elment dolgozni, Kazumi pedig otthon maradt, de nincs nyugta a furcsa zajok miatt, és amiatt, hogy csak úgy megmozdulnak a tárgyak. Egy macskát követve felmegy a nő az emeletre, de ez nem volt túl szerencsés dolog részéről...
Hitomi Katsuya testvére, Hitomi telefonon próbálja elérni a családot, de nem jár sikerrel. Miután kap egy hívást a bátyjától, megnyugszik, hogy minden rendben, azonban senki sem szól a telefonba, csak Kayako hörgését lehet hallani...
Toyama A Rika c. rész folytatása... Miután az idős hölgyet holtan találták, Rikát pedig a sarokban megbújva, nyomozást indít a rendőrség, hogy kiderítse, mi történhetett. Az egyik rendőr felhívja Katsuyát, és rögtön telefoncsörgést hallanak az emeletről...
Izumi Izumi néhány osztálytársával elmegy a kísértetházba, amolyan bátorságpróbából... Azonban a lány megijed, és hazarohan, a többiek pedig ottmaradnak, és rajta röhögnek (nem sokáig...). Később a 3 másik lányt eltűntnek nyilvánították, Izumi pedig depressziós, és paranoiás lett. Attól fél, hogy ő lesz a következő...
Kayako Ismét visszatérve Rika történetére. A lány továbbra is lelkesen dolgozik, minden rendben megy körülötte, azon kívül, hogy Toshio rendszeres útitársa mindenhová...
Szokásához híven Takashi Shimizu egy újabb folytatást készített. Segítője maradt az előző részből Masaki Adachi, aki többek közt a Dark wateren dolgozott, a Zoo egyik rendezője, és az Exte írója is (az utolsó kettőről már korábban írtam).
Kyoko Harase, a terhes horrorfilm-színésznő és vőlegénye, Masashi éppen hazafele tartanak autójukkal. Véletlenül elütnek egy macskát, de továbbhajtanak. Nem sokkal később Toshio miatt autóbalesetet szenvednek.
Kyoko A nő úgy tűnik, elvetélt, Masashi pedig kómába esett... Pár nap múlva viszont egy orvosi vizsgálaton kiderül, hogy Kyoko 3 és fél hónapos terhes, és minden rendben van a gyerekkel. Kyoko bár kissé zavarodottan, de örül a hírnek...
Tomoka Miura Tomoka a szövegét próbálja memorizálni otthon, mikor a szomszédból átszűrődő koppanáshangok megzavarják... Részt vesz egy műsorban, aminek sztárvendége Harase Kyoko lesz, és egy kísértetházban fognak forgatni. Mikor hazaér Tomoka párja, Nori is, a lány mesél neki a zajokról a szomszédból. Nori először nem hisz neki, de amikor ő is meghallja, másképp áll a dologhoz. mindig 12:27-kor kezdődik, és mint kiderül, nem a szomszédtól jön, mert ez a legszélső lakás, és arrafelé már nincs szomszéd. Legközelebb már Tomokáék nem igazán, de mi megtudhatjuk, hogy mi okozta a zajokat ;)...
Megumi Egy műsorban egyenesen a kísértetházból közvetítenek, és a vendég nem más, mint Kyoko. Miura Tomoka, a műsorvezető mindent felvezet, még azt is elmondja a producer, Keisuke, hogy Kyoko mikor ijedjen meg valamitől... Egyszer csak a hangmérnök furcsa hangokra lesz figyelmes Kyoko mikrofonjából. Ezen kívül semmi különös nem történik, csak Megumi, a fodrász érzi magát kellemetlenül a házban, és az garantált, hogy utána sem lesz jobban...
Keisuke Kyoko a kórházban találkozik a producerrel, aki értesíti őt arról, hogy Tomokát és a barátját holtan találták a lakásában, Megumi még a TV-stúdióban eltűnt, de a stáb többi tagját sem tudja elérni...
Chiharu Egy diáklány, Chiharu körbenéz a kísértetházban, de Kayakoék megtalálják... Erre felébred a lány rémálmából. Később az utcán sétálva egyik barátnőjével, Hiromival arról beszélgetnek, hogy dolgozhatnának statisztaként egy filmben...De a következő lépést már a kísértetház lépcsőjén teszi meg, Kayako elől menekülve... De ismét felébred, és ez így megy tovább, addig, amíg ki nem derül, hogy melyik a valóság...
Kayako Keisuke eszméletlenül találja Kyokot a kísértetházban. Elviszi orvoshoz, és lerendezik a szülést, Kyoko pedig életet ad első...mijének is?
Ha a Takashi Shimizu-féle Ju-onokból rangsort lehetne összeállítani, azt hiszem, a következő lenne az: Ju-on (TV) 1, Ju-on: The grudge 2, Ju-on (TV) 2 és az utolsó a Ju-on: The grudge 1. Részben amiatt, mert a Ju-on 2-ben nagyon elszúrták azt, hogy vagy a fele az előző filmből származott, így alig adott valami újat, a Ju-on: The grudge első mozifilm pedig valahogy nem tudta a megfelelő színvonalat hozni, pedig ezúttal pénz volt rá rendesen. Hiába a tisztább, ragyogó képek, a high-tech beállítások, ha az első Ju-on olcsóbb megoldásai realisztikusabbnak hatnak, és könnyebben átélhetőek emiatt a helyzetek. De a végére szerencsére összeszedte magát Takashi Shimizu, és egy igazán ijesztő, ötletes, hangulatos résszel tette rá a pontot az i-re. (Még az is megfordult a fejemben, hogy neki adom az első helyet, de azért az első rész mégiscsak jobb lett...)
Ezek után pedig mások vitték át a Ju-on történetet, a saját képzeletükkel átformálva azt, Takashi Shimizu neve pedig már csak íróként és producerként szerepelt a stáblistán.
Ez a 2 film egy napon jelent meg, és mindkettő közel 1 órás. Az egyik: Ju-on: Kuroi shoujo Mari Asatotól, a másik: Ju-on: Shiroi roujo Ryuta Miyakétól.
Egy gyerek éppen hazamegy a suliból, mikor észreveszi, hogy egy lány az üresen maradt épület ablakában áll, és maga elé mered. Majd hirtelen hátravágódik, és hallhatjuk azt az ismerős hörgést is...
Tetsuya Tetsuya szemet vetett a csinos szomszédjára, Yukora, aki nem mellesleg egy nővér. A Srác egyik este hangokat hall a szomszéd felől, ezért hallgatózni kezd, de a hangok dörömbölésbe csapnak át. Másnap, mikor barátaival erről beszél, egy lány mondja, hogy a szomszéd lakásban történt egy gyilkosság nemrég. Azzal viccelődnek, hogy talán Yuko a tettes...
Yuko Yuko egyik betege, Fukie az a lány, akit a bevezetőben láthattunk. Nem tudni, hogy mi a baja, de Fukie biztos benne, hogy hamarosan meg fog halni. Yuko miután végzett aznapra, indulás előtt még benéz Fukiéhez. Hörgéseket hall felőle, de amikor odahívja a másik nővért, már úgy tűnik, minden rendben van. Később már sejthető, hogy Fukie nem fogja egészségtől kicsattanóan elhagyni a kórházat, abban pedig biztosak lehetünk, hogy Tetsuya sem Yuko lakását...
Ayano Ayanonak sikerül leráznia nyomulós főnökét, de a sötét, kihalt utcán rosszabb dolog vár rá...
Fukie A bevezetőt folytatva megtudjuk, hogy végül is miért kellett kórházba mennie Fukiének. Az orvos azt mondja, hogy a stressz miatt lett rosszul a lány, és ez normális az ő korában, ezért elviszik őt egy pszichoterapeutához. Rosszul sül el a dolog, ezért egy újabb vizsgálatot tesznek, és kiderül, hogy Fukie nem megszületett ikertestvérének átka okozza a bajokat...
Yokota Fujiét meglátogatja Yokota, de a lány nagyon furcsán viselkedik, ellöki és fojtogatja, mondván, hogy Yokota azokkal a kezekkel fogja megölni a nőt...
Mariko Fukie anyja elmegy testvéréhez, Marikohoz, akinek spirituális ereje miatt a segítségét kéri. Egy szertartással Mariko kiűzi a gonosz lelket Fukiéből, vagy legalábbis azt hiszik...
Kiwako Miután nem marad más, aki segíteni tudna, Fukie anyja sajátos módon oldja meg a problémát...
Ryuta Miyake, Takashi Shimizuhöz hasonlóan egy korábbi rövidfilmjéből vette a fő szellemet. A Kaidan shin mimibukuro (2004) c. horror-rövidfilm gyűjteményből a Sugatami c. 5 perces filmben feltűnik egy kifehérített fura vénasszony, kosárlabdával a kezében. (Ez úgy magában nevetséges látvány, de amikor a film közben bukkan fel hirtelen, elég ijesztő tud lenni...)
Sugatami 2 barát az iskola tornatermében kosarazik, és a régi időkről nosztalgiáznak. Azonban a labda begurul egy sötét szertárba, és egy vörös kendővel letakart egész alakos tükör előtt áll meg. A tükörről mindenféle legendákat meséltek az iskolában, ezért bár kissé tartva tőle, de lerántják róla a kendőt. Miután semmi sem történt, az egyik fiút felhívják munkahelyéről, és elmegy, otthagyva barátját. A másik srác is menni készül, de odagurul hozzá a labda, ezért visszamegy a tükörhöz, és már el is tűnt... A másik fiú visszamegy elköszönni, de csak a törött tükröt találja ott. Ja, és a labdával felé rohanó nénit...
A bevezetőben egy felakasztott férfit látunk, egy magnóval és egy táskával, amiben feltehetőleg egy fej van...
Fumiya Egy srác mikulásruhában karácsonyi tortát szállít ki. A megrendelő azt mondja, hogy éppen elfoglalt, de mindjárt megy. Addig a fiú az ajtóban áll, de mikor még egyszer szól a torta miatt, a nő ugyan azt, és ugyan úgy válaszolja. Töréshang szűrődik ki, ezért Fumiya odamegy, de senkit nem talál a konyhában. Meglát egy sárga kalapos kislányt, amint az az emeletre megy, Fumiya pedig követi, de csak egy vérben ázó hullát talál az ágyon...
Kashiwagi Egy taxis elfuvarozza a lányát az iskolába, majd felhívják, hogy a rendőrség szeretne kérdezni pár dolgot az előző napi utasáról... A fickó egy táskát talál a hátsó ülésen, és valószínűleg már nem fog tudni elmenni a rendőrségre...
Akane Akane Kashiwagi kiskora óta látja a szellemeket, barátai arra kérik, próbálják ki a boszorkánytáblát. Hogy működjön, egy szellem segítségét kell kérniük, ezért megkérik Akane apját, aki 7 éve tűnt el. Az érme mozogni kezd a táblán, és a mirai szó olvasható ki, ami jövőt jelent, de ebben az esetben inkább Mirai, hiszen ez egy kislány neve, mert nem Akane apjának szelleme segített nekik...
Isobe Az Isobe család új házba költözik. A hatalmas házat gyanúsan olcsón kapták, ráadásul az anya egy összegyűrt családi fotót is talált (ami a többi Ju-onokon okulva rossz ómen). Az idősebbik fiú éppen akkor vizsgázik, ezért tanulásra alkalmas szobát kap. Mikor mindenki az udvaron van, a fiú az egyik szobában egy egész alakos tükröt talál, kendővel lefedve. Ekkor egy a Sugatamiéhoz nagyon hasonlójelenet következik...
Chiho Fumiya megtört állapotban ül a rendőrségen azután, amit a házban talált. Chiho, a barátnője megy érte, és ezután együtt karácsonyoznak... vagy mi...
Akane A még gyerek Akane meglátogatja Isobe Mirait, a barátnőjét. A nagymama Atsuji, Mirai bátyjának kosárlabdájával a kezében megy be... Mirai elmeséli Akanénak, hogy mióta ide költöztek, bátyja teljesen meghülyült...
Yasukawa Egy rendőr az irattár padlóján talál egy kazettát. Meghallgatja, de csak annyi van benne, hogy valaki azt ismételgeti, hogy nemsokára jön... Egy másik rendőr elmondja, hogy aki a kazettát csinálta, megölte a családját, majd felakasztotta magát...
Atsuji Az Isobe-család karácsonyi tortát rendel másnap reggelre. Az apuka azon bánkódik, hogy Atsuji megbukott a vizsgáján... A nagymama ismét odamegy, kosárlabdával a kezében, de nem akarnak vele játszani, ezért elmegy... Éjjel a zakkant Atsuji felfedi a mészárlás rejtélyét...
Bár ez a két folytatás érezhetően más, messze nem adja azt az igazi Ju-on hangulatot, nem lett rossz. Én részemről várom, hogy készüljön egy újabb Ju-on rész, és ha lesz, biztosan írni fogok róla...
ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni...
ok, a 2 és a 3 között, inkább 3-mat adtam, mert lehet, hogy én már túlságosan megszoktam az ilyen kísértetek látványát XD...
1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...
_posterek.JPG)