Kyofu (The Sylvian Experiments)

Év: 2010
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, paranormális
Rendező: Hiroshi Takahashi
Szereplők: Mina Fujii, Yoko Chosokabe, Momoko Hatano, Tomohiro Kaku

A történet:
Egy idegsebész házaspár régi felvételt néz: 3 embernél, mint kísérleti nyulaknál, furcsa módszerekkel sikerül elérnie pár orvosnak, hogy kilépjenek a testükből...
Évekkel később egy csaj kórházi ágyban ébred, de hamar kiderül, hogy nem ott van, ahol gondolja.
Egy nővér ruhás nő érkezik, és közli a lánnyal, hogy ő már halott, majd elvezeti, hogy bizonyítékként megmutassa neki a testét...
Vissza ugorva pár nappal korábbra láthatjuk, ahogy 5 idegen találkozik egy vonatállomáson, majd elmennek egy erdőhöz, hogy csoportos öngyilkosságot kövessenek el. A dolgok viszont egészen másképp alakulnak, mint ahogyan azt négyük sejtette volna...
Az eszméletlen kölyköket ezután egy kórháznak tűnő épületbe viszik és kísérleteket végeznek rajtuk, mert milyen izgalmas már, hogy ha a halántéklebenybe közvetlenül áramot vezetnek, akkor az illető kívülről látja önmagát (és így akár egy sokkal high-techebb spirituális szintre is léphet!)

Személyes vélemény:
Az első gondolatom az volt, hogy milyen régen nem láttam ennyire furcsa filmet... Mert ok, az ember sok fura dologra számíthat egy japán filmben, pl.: egy lassú iskolás gyerek csigává változik (Uzumaki), a csajok szoknyája alá való befotózást sportként is lehet űzni (Love exposure), egy üzletember úgy éli le az életét, hogy madárnak képzeli magát, mert a hipnotizőr nem tudta visszaalakítani (Survive style 5+), és még jó sokáig lehetne sorolni... Ez a film számomra még ezeknél is furcsább volt, és nem a történet miatt (pedig az sem szokványos), hanem a hangulata miatt. Nagyon súlyos, nyomasztó volt, részben a színészek játéka miatt (szinte soha senki sem mosolygott, majdnem végig le vagy a távolba néztek), részben, mert szinte semmi szokványos, random társalgás nem volt az emberek között, ha beszélgettek, akkor az valami fontosabb információcsere céljából történt, még a családtagok is úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lettek volna...
Nem valami kiszámítható, sok minden történt ami a film nézése közben meglepett, egy-két jelenet eléggé véres volt (az agyműtéteket jóóóóó közelről mutatják), de azokon kívül nem lehetett vért látni, és a semmiből a kamerába ugró riogatós lények sem voltak, nem ijesztő volt a film, hanem félelmetes inkább, és nem volt semmi 'szünet', könnyedebb jelenet.
Ami egyesek számára negatívum lehet az a sok számítógépes speciális effekt, amiket én is nagyon utálok, mert kb. annyira hatásosak, mintha valaki magára húzna egy fehér lepedőt, és azt mondaná: 'hurrrrgwuáááá éééén eggggy szelllem vagyoooook!', és az ember nem is érti, miért nem látják a készítők, hogy ez mennyire mű... sajnos itt sem sikerültek jól ezek az extrák, de valahogy itt nem tűntek olyan idegesítően rossznak... talán csak én gondolom így, de ez van... amúgy sem éreztem a filmen azt az 'új'ságot, nemtom, más hogy van ezzel, de ha 1-2 éven belül készült filmet látok, végig ott van ez az új film hangulat (ez igazából sem jót, sem rosszat nem jelent, csak ott van és kész), ennél meg valamiért nem volt ott, gondolatban nem kötöttem időhöz, talán mert annyira elrugaszkodott a valóságtól a történet...
Az egész nagyon lassan indul, fokozatosan adagolják az infókat, és kb. a kétharmada után gyorsul fel igazán a cselekmény, (Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei jutottak néha eszembe erről, meg a film által teremtett hangulatról) szerencsére nincsen túlcsavarva a történet.
A zene gyakran elég feltűnő volt (de nem volt harsány), a legtöbb esetben alig szoktam emlékezni a horrorfilmzenékre, mert majdnem mindegyik ugyan olyan, de ezt nem a szokásos kaptafára készítették, nagyban segített a hangulatteremtéshez, csakúgy mint a színészek játéka, ami remek volt, és a maszkmesterek is elég jó munkát végeztek, főleg az agyműtétes részeknél (bár gondolom igazi (állati) agyat és egyebet használtak...)

Amúgy érdekes, hogy egyes embereket mennyire hajtja az "újat, még nagyszerűbbet, eddig sosem látottakat és tapasztaltakat" felfedezni való vágy, és ezért baromi sok mindent képesek feláldozni...
TRAILER (az első pár másodperc valamiért (reklám a reklámban?)egy csomó más japán horrorfilmből (Kansen, Sakebi, Rinne, stb...)részlet)

The Tunnel

A filmet a készítők ingyenesen letölthetővé tették torrenten, kattints erre a szövegre, keresd meg az oldalon , és így a film már 1-2 óra alatt nézhető lesz... Tiszta jó dolog ez!

Év: 2011
Ország: Ausztrália
Műfaj: horror, paranormális, áldokumentum
Rendező: Carlo Ledesma
Szereplők: Bel Deliá, Steve Davis, Andy Rodoreda, Luke Arnold, Ben Maclaine, Goran D. Kleut

A történet dióhéjban:
Sydney elhagyatott alagútrendszerében néha hajléktalanok húzzák meg magukat, graffitisek/duhaj kölykök randalíroznak ott, néha rejtélyesen eltűnnek emberek, néha meg csak elsírják magukat a hely gondolatától... Ez úgy tűnik nem sokakat érdekel a helyi önkormányzatban, így egy újságíró csaj és stábja lemegy megnézni, mi a helyzet. Igyekeznek nyomokat találni, bizonyítékokat az eltűnésekre, és úgy tűnik, sikerül megtalálni a leghihetetlenebbet...

Személyes vélemény:
Jó, de láttam már jobbat... Talán azért gondolom így, mert amikor megtaláltam ezt a filmet, mindenhol azt olvastam, hogy ez az év egyik legijesztőbb filmje, én meg arra számítottam, hogy majd hű-de-meg fogok ijedni, azért voltak parás részek, de sokkal több volt a drámázás, mert a film nagy részét a felvételeket készítő emberekkel való 'interjú' tette ki, szerintem ebből jóval kevesebb is lehetett volna... valamiért azt hiszik, hogy a nézők majd hű-de meghatódnak rajta, ha az interjú alany elmondja, mennyire borzalmas volt az egész, és a társa elvesztése milyen fájdalmas számára hatezerszer, csak a szórend egy kicsit más mindig... Ezek nagyon unalmasak voltak egy idő múlva, de szerencsére maguk a felvételek már sokkal érdekesebbek voltak.
A helyszínt jól eltalálták, hiszen metróalagút minden országban van (feltételezem..), és lévén, hogy elég nyomasztóak tudnak lenni, eleve, ha az ember belegondol, mennyit lát az egészből nap mint nap, és mekkora területet takar sötétség az utazás alatt, akár még el is lehetne hinni (ha naggggyon akarjuk) hogy valami olyan élhet ott, amiről szinte senki nem tud...
Éééés, akkor most jön egy bazinagy spoiler, amit feketével írok, szal ha látni akarod, jelöld ki a részt...
A 'szörny' kinézete talán a legjobb szinte az egész filmben, mert olyan, mint egy ember (ok, egy nagyon furcsa ember), és mi lehet ijesztőbb annál, egy lénynél, ami majdnem olyan, mint mi? De csak majdnem olyan, és a különbség nem is olyan nagy, éppen csak akkora, hogy az ember halálra rémül, amikor meglátja, részben azért, mert rohadtul nem érti mivan, teljesen ismeretlen számára az egész... Egy másik dolog, amit nem tudok hova tenni, az az a rész volt, amikor megkongatta a csaj a harangot, a hangmérnök meg fura hangot hallott, amit a többiek nem... ez valahogy túl misztikus volt ahhoz képest, hogy ezek után meg egy kézzel fogható szörny után menekültek, a hangok nem illettek a képbe... igaz, félelmetes volt, csak kakukktojás. Nem tudom, más is megemlítette a hasonlóságot a filmbéli 'szörny' és a louisianai szörny között, amit még 2010-ben fotóztak le, és a kép megfordult a világ minden paranormális dolgokkal foglalkozó oldalon, mint 'igazi' szörny, majd végül is kiderítették, hogy hamis... Íme egy cikk példaként, elég rendesen felnagyítva a szörny képét, és szerintem ez, meg az a lény amit a filmben éjszakai kamerával vettek szinte teljese ugyan úgy néztek ki (néhány apróbb különbség volt), elképzelhető, hogy a film készítői is látták a fotót... talán. Kattints erre a szövegre a cikkhez!
Ennyit a spoilerezésről...
Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy ez az év legijesztőbb horrorfilmje, de azért túlzásnak tartom. Talán annyiban igaz lehet, hogy idén valamiért nem készült annyi igazán ijesztő horrorfilm...
Szeretem az áldokumentumfilmeket, sokaknak már nagyon elegük van belőle, de én bírom, hogy igyekeznek a lehető leghihetőbben előadni rejtélyes/ijesztő dolgokat, és lezáratlanul hagyják a végét... ha jól csinálják tényleg félelmetes tud lenni, a probléma az, hogy rengetegen próbálkoznak vele, így tömeggyártásban jönnek ki a gagyik is, és emellett csak kevés az igazán jól sikerült darab...

Insidious

Év: 2010
Ország: USA
Műfaj: horror/dráma/thriller/paranormális
Rendező: James Wan
Író: Leigh Whannell
Szereplők: Ty Simpkins, Rose Byrne, Lin Shayne, Patrick Wilson, Leigh Whannell,

A történet dióhéjban:
Egy a legtöbb szabványnak megfelelő család (anyuka fiatal háztartásbeli, aki még jól is néz ki, apuka tanárembör, a 3 gyerek meg tök normális, nem túl genya, és nem is túl rendes) új rezidenciába költözik, és nagyban fedezik fel annak előnyös adottságait, amikor is sajnálatos baleset történik ama gyermekkel, amelyik egy random kinyíló ajtajú padlásfeljárón felmerészkedvén tapasztalta a borzongató setétséget és ennek elkergetése érdekében lámpavilágot akaródzott gyújtani, de elkerülte figyelmét az a törött létrafok, melyet édesanyja galád módon nem javított meg, ennek következtében a kölyök zuhan egy pár decimétert, de különösebb sérülések nélkül megússza... Azonban ekkor valami olyan történik, amire senki sem számított... Másnap reggel apuka megy ébreszteni a fiát, de az alig mutat életjelet, az orvos is megvizsgálja, mondja: 'Hát ez kómába' van, e.'(ok, nem pont így mondta...), a család tehetetlen, ráadásul a házban is egyre furább dolgok történnek, mintha nem csak ők laknának ott.
Anyuka hisztériás állapotba kerül, mikor már nagyon eldurvul a helyzet, ezért azonnal lakást váltanak, de az sem segít... Ekkor utolsó reménysugárként egy misztikusnénit kérnek, mondja meg, mit csináljanak az átokkal, erre meg azt mondja a misztikusnéni : 'Hát ez a fiába' van, e.' (ok, nem szó szerinti fordításban...)
Na hát most már aztán jó nagy galibában vannak ám!

Személyes vélemény:
Remélem, hogy James Wan és Leigh Whannell több olyan filmet fog készíteni, mint ez vagy a Dead silence (Halálos hallgatás), mert ezek mérföldekkel jobbak, mint a Fűrész sorozat, (amiből mindig kijön egy újabb 'ez már tényleg az uccsó' rész, és mindegyikben majdnem ugyan az történik) és a készítőknek látszik, bőven van fantáziájuk.
Látványra nagyon kellemes, jók a színek, sok az érdekes kameraállás, ráadásul néhány apróság még szórakoztatóbbá tette a filmet.
ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni...
Hangulatra szerintem sikerült eltalálni a 'kísértetházas' vonalat és sok félelmetes rész volt benne, de annyira valamiért nem találtam ijesztőnek, csak inkább megjegyeztem, hogy 'hmmm... ez cool volt' vagy valami hasonló... végig olyan érzésem volt, hogy valami családi film halloweeni kiadását látom, attól eltekintve, hogy a gyerekek hetekig a szemüket sem mernék becsukni este a látottak miatt... ez eléggé ellentmondásos. Lehet, hogy azért, mert erőszakosabb részek alig voltak, inkább csak a vége felé, és egy jelenetet kivéve egy csepp vért nem látni egész idő alatt... ez azért elég ritka mostanában a horrorfilmek terén...
Ezek után egyértelmű, hogy nagyon fontos a megfelelő hangulat elérése, a színészek teljesen hihetően játszottak, főleg a kisgyerek (Ty Simpkins) meg az anyuka (Rose Byrne), és a kísértet/kísértetház dizájn is elég hatásosra sikerült... igazából nem értem, miért nem tudtam megijedni filmnézés közben, hiszen így belegondolva ez egy teljesen jó és félelmetes horrorfilm...
Mindenképp ajánlom megtekintésre!

Pyega/The haunted house project/Deserted house

Év: 2010
Ország: Korea
Műfaj: horror, áldokumentum
Rendező: Lee Cheol-Ha
Szereplők: Yoon E-Na, Lee Hwa-Jung, Jun In-Kul, Shin Kyung-Sun, Shin So-Yul, Hyun Tae-Ho

A történet:
Egy Kim nevű fickó költözött egykoron a kisvárosba, építtetett egy sütigyárat, és nagy sikereket ért el.
Azonban valaki lemészárolta a család mind az öt tagját, és a tettest azóta sem találták meg, nyomra vezető bizonyítékokat sem találtak.
Azt beszélik, Kim a titkárnővel csalta az asszonyt, és mikor az megtudta, nagy veszekedések kezdődtek, és beütött a tragédia...

Egy 6 fős csapat érkezik a romos házhoz: 3-an a stáb tajgai, 3 másik ember pedig egy kísértetkutató klub tagjai, akik munkája kerül majd lefilmezésre...
A klubtagok hozzák magukkal a speckó szellemdetektor cuccaikat is, elkezdik a nyomozást, de semmit sem találnak még egy jó darabig... A szerencséjük később változik, de már túl sok lesz a jóból, találkoznak a szellemekkel, de ők maguk már nem fognak tudni beszámolni erről, helyettük megteszi azt a videokamera, ami rögzítette az eseményeket.
Az eltűntek keresésére megy egy csapat, de csak a kamerát találják meg, a film nincs túl jó állapotban, de több napos fáradtságos munkával sikerült helyrehozni azt, hogy csak mi, csak most, exkluzívan láthassuk, mi is történt azon az éjjelen...

Személyes vélemény:
Kezdem azokkal a dolgokkal, amiket szerintem elszúrtak a filmben: a "riogatást" az utolsó fél órára nagyon összesűrítették, és az első fél/egy órában meg elég lapos volt a film, a néző végig azt várja, hogy történjen már valami, sokáig viszont semmi sem történik, és nincs is igazán átmeneti rész, csak jön az "ááááá!!!!! Mi a @!#$ volt ez?! Tűnjünk már innen!!!", és mindenki sikítozik, és rohangál, idő közben meg fogyatkoznak, de valahogy nem sikerült megadni azt a hangulatot, hogy az ember úgy érezze, hogy amit lát, az tényleg megtörtént... Bár annyira nem vészes, mert csak az utolsó kb. fél órát szúrták így el, volt néhány elég ijesztő rész, de sajnos volt néhány olyan, amit nem értettem, hogy miért kellett belerakni. Ilyen volt például az a néhány képbevágás egy fehér ruhás, hosszú fekete hajú nőről, aki talán puszta unalomból lement hídba, meg négykézláb mászkált... Koreai filmről van szó, tehát tételezzük fel, hogy sok koreai nézi meg... miből gondolták a készítők, hogy miután az utóbbi kb. 10 évben a koreai és japán horrorfilmek fele a hosszú fekete hajú, baljós tekintetű, extrahajlékony csajokkal riogat, a nézők még nem unják a látványt? Bizonyos helyzetekben persze még mindig ijesztő tud lenni, de ha egy fekete-fehér felvételben látja ezt az ember (ja, és a fehér szín dominál, úgyhogy a kép kifejezetten világos), akkor ez már nem elég. (Egyébként eddig szerintem a legjobban sikerült feketehosszúhajú-négykézlábmászós riogatást a Ju-on (TV) 1 hozta, ezt azóta nem tudták überelni...)
A másik problémám pedig az volt a filmmel, ami igazából csak szőrszálhasogatás, hogy a szereplők nem még ismeretlen színészek voltak, mindegyiknek volt már kisebb-nagyobb szerepe mozifilmben, így valami nagy mozi-fanatikusnak akár rögtön be is ugorhatott valamelyik másik film ugyanazzal a színésszel, és annyi a "dokumentumfilm arról, hogy néhány szellem kinyír egy pár ismeretlen kalandvágyó fiatalt " hangulatnak. Ugyanígy megölhette a "valóságos" hangulatot a zene is, ami nem volt túl feltűnő, de talán jobban tették volna, ha mellőzik, és csak az intróban meg a legvégén hagyják...
A többi dolog rendben volt, a történet egyszerű volt, de nem is kellet, hogy bonyolítsanak rajta, a színészek rendben voltak, kellően hétköznapian viselkedtek, a ház meg már önmagában is ijesztő volt. De még mennyire! Még nappal sem mennék oda...
Lee Cheol-Ha eddig a drámai romantikus filmek és a videoklipek területén munkálkodott, ez egy elég érdekes váltás, de nem lett rossz, úgyhogy csinálhatna még párat...

De dødes tjern/ Lake of the dead

Év: 1958
Ország: Norvégia
Műfaj: horror, pszichológiai, thriller
Rendező: Kåre Bergstrøm
Szereplők: Bjørg Engh, Henki Kolstad, André Bjerke, Henny Moan

A történet:
6 jó barát utazik egy a várostól félreeső vidékre. Liljan már korábban szólt bátyjának, hogy átmennek hozzá, de nem kapott még választ. Aggódik a bátyja miatt, mert egy ilyen elszigetelt helyen él, ráadásul még egy furcsa legenda is szól a környékről...
A csapat megérkezik a házhoz, de az ajtót nyitva találják, és Bjørn sehol. Úgy döntenek, megszállnak bent, és megvárják, hogy a fickó hazajöjjön.
Ebéd közben egyikük elmesél egy régi történetet a házról: 100 évvel ezelőtt egy Tore Gråvik nevű férfi építette, akinek furcsa hajlamai voltak, és fél lábú volt. Egyszer rajtakapta a húgát, hogy egy másik fickóval van, és megtámadta őket a baltájával. A pár eltűnt a közeli tóban, Gråvik pedig 3 nap múlva követte őket...
Azóta a férfi szelleme visszajár, és éjjelente megszállja az embereket, hogy azok is a tóba vesszenek...

Személyes vélemény:
Nem ismerem a régi norvég filmeket (ok, az újabbakat sem túlzottan...), de azt jó volt látni, hogy az amerikai filmipar nem hatott rá túlzottan... Például a szereplők nem voltak olyan mesterkéltek, hétköznapibbnak, hihetőbbnek tűntek ezek a figurák. A párbeszédek is elég jók voltak, szórakoztató volt, ahogy beszólogattak egymásnak, nem volt az a felesleges, túlzott udvariaskodás... Tehát csak ilyen apróságokban, de érezhető volt, hogy egy másik kultúrához tartozik a film...
Nagyon jól megoldották a hangulatot, nyomasztó és ijesztő is tudott lenni, ahol kellett... Voltak igazán félelmetes jelenetek is benne, és nem számít, hogy régi és fekete-fehér, akkor is zavaró tud lenni a néző számára.
De ami még különös volt, az az, hogy néha úgy éreztem, mintha egy korai, fekete-fehér, élőszereplős norvég verzióját nézném a Scooby-Doo-nak... ja, meg a kutya nélkül. Majdnem végig annak a vonalát követi: a szereplők elmennek valahová, valaki rejtélyesen eltűnik, van valami helyi mendemonda, a szereplők elhatározzák, hogy megoldják a rejtélyt, stb... (nem áll szándékomban elmesélni az egész filmet, de ha valaki ismeri a rajzfilmet, ki tudja találni...). Mondjuk lehet, hogy csak az én hülyeségem, párhuzamot állítani két ennyire különböző dolog között...
Összességében nekem nagyon bejött, érdekes film, nem laposodik el, szórakoztató és félelmetes.

Ajánlás:
Ha valakit érdekelnek a korai horrorfilmek, és nem csak az amcsi vonalon akar mozogni, ez egy elég jó választás lehet... És van benne egy dühös falábú favágó!!!

Intruder

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, gore
Rendező: Scott Spiegel
Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell

A történet:
Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül.
Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...

Személyes vélemény:
A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött.
Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem).
A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek.
A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film.
Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.

Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...

Ajánlás:
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...

Spiritual world/Vinyan lok khon dtai

Év: 2008
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, thriller, dráma
Rendező: Tharatap Thewsomboon
Szereplők: Nuttamonkan Srinikomchot, Annchit Sapanpong

A történet:
Ming elég régóta látja a szellemeket, de ez nem tűnik olyan hű-de nagy dolognak. A csaj nem menekül előlük, de nem is haverkodik velük, csak ott vannak, Ming tudomásul veszi ezt, van amikor beszél valamelyikkel, van amikor nem, és ennyi. Amikor új lakásába költözik, az sem jelent számára nagy problémát, hogy állítólag szellemek járják az épületet, sőt, talán még szándékában is állt egy ilyen hely választása.
Ezalatt egy Budd nevű fickó apja gyilkosa után kutat, annak ellenére, hogy mindenki szerint öngyilkosság történt... Emellett Minget is keresi, akivel gyerekkori játszótársak voltak, hogy segítséget kérjen tőle.
Mikor találkoznak, kiderül, hogy Minget valami gonosz szellem üldözi, aminek köze van a gyerekkori traumájához. Idővel a főszereplők egyre jobban elsüllyednek saját problémáikban, kezdenek bekattanni, de ez még csak a kezdet...

Személyes vélemény:
A thai kísértetes horrorfilmekben a kísértetek nagyjából annyira illeszkednek egy sablonra, mint a japánoknál. (Gondolom a japán verziót nem kell bemutatnom...) A thai kísértetek ismertetőjegyei a következők: véres fej, sötét, néhol szürkésfekete, repedezett bőr(persze ez a kettő csak az ijesztőbbnek szánt kísérteteknél van), és ami a legfontosabb, az a tisztán fehér szemgolyó. Ezeket majdnem minden esetben elsütik, ebben a filmben sem néztek ki máshogy a szellemek... csakhogy a fő-fő ijesztő szellem arckifejezése (ami elvileg baromi ijesztő volt) olyan röhejes volt, hogy a nagy munkával felépített "riogatós" atmoszféra azonnal elszállt... sajnos voltak még egyéb hülyeségek is, amivel a készítőknek sikerült kinyírniuk a saját filmjüket, ilyen például még a végén az a csöpögős sírjunk együtt jelenet, ami sehogy sem illett oda, hiszen ha valaki egy hű-de parás filmet akar csinálni, akkor nem az a célja, hogy a néző meghatódjon (mert elvileg ezen meg kellett volna hatódni...) és elfelejtse az összes korábbi viszonylag ijesztő jelenetet... legalábbis szerintem.
Amúgy nem volt olyan szörnyű, csak baromi ellentmondásos, mintha a készítők nem lettek volna teljesen biztosak abban, hogy mit is akarnak... voltak benne olyan részek, amik bejöttek, de elég vegyesre sikeredett... lehet, hogy csak azért zavar ez ennyire, mert a trailer alapján valami igazán ijesztőre számítottam... annyira meg nem volt az... pedig lehetett volna.

Ajánlás:
Senki ne számítson semmi extrára, az ijedőseknek ajánlom, mert nekik még valamennyire hatásos lesz... Kb. átlagos film (vagy egy kicsit rosszabb annál), ha valakinek pont egy ilyenhez van kedve, az megnézheti.

Salvage /Guresome

Év: 2006
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller
Rendezők: Jeff Crook, Josh Crook
Szereplők: Lauren Currie Lewis, Chris Ferry, Cody Darbe

A történet:
Clarie egy kis éjjelnappali boltban pénztáros. Munkája végeztével várja barátját, hogy az felvegye, és hazavigye őt a kocsijával. De amikor az autó megérkezik, nem a várt személy ül benne. Egy Duke nevű fickó, akit állítása szerint Jimmy (Clarie barátja) küldött. A lánynak nem tetszik ez, de egy kis habozás után beszáll a kocsiba. Duke ellenszenvesen viselkedik az út alatt, ezért ahogy megérkeznek a házig, Clarie berohan, és telefonál Jimmynek. A fiú nem veszi föl a telefont, de Clarienek nagyobb oka is lesz az aggodalomra, amikor kiderül, hogy Duke bejutott a házba... Szóval a lányt csúnyán kinyírják...
...Másnap Clarie kissé leverten fejezi be munkáját. Jön a kocsi is, hogy hazavigye őt, és mint általában, most is Jimmy ül benne. Clarie mesél neki a rémálmáról, és az egésszel nem is foglalkoznak többet. Néhány apróbb baljóslatú dolgon kívül minden a megszokott módon alakul, azonban gyakran vannak látomásai arról a fickóról, és úgy érzi, mintha valaki figyelné őt...
Egyik este az éjszakai műszakján ismét megtámadja őt Duke, de mire kiérkezik a rendőrség, sikerül elmenekülnie.
Clarie megadja a rendőröknek a személyleírást, de a rendőrség nem veszi őt komolyan... azt mondják, hogy az a férfi már rég halott.

Személyes vélemény:
Először is, a történet leírásom egy kicsit félrevezető, ugyanis ez nem valami tipikus gagyi szellemtörténet... ennél valamivel jobban oda kell figyelni, és gondolkodni, hogy kiderüljön az "igazság"... próbáltam, de nekem nem sikerült kitalálnom idő előtt, hogy mi is történik, sztem másnak sem ment, a végén elárulják, hogy mi van, a néző meg rávághatja, hogy "jééé, tényleg! Hmmm...ez tök jó!"... vagy valami hasonlót. Mert tényleg jó. Ötletes.
Amúgy kis költségvetésből, kevés színészből (azok is amolyan "a rendező szomszédjai meg unokatestvérei" szinten, mégis nagyon hihetően játszottak), ja, és néhány ember nem csak színész volt, hanem más feladatokat is ellátott (például a Clariet játszó Lauren Currie Lewis egyben sminkes is volt), tehát elég jól meg tudták oldani a problémákat, és egy remek filmet raktak össze. Ami még külön tetszett, az az volt, hogy néhány aprósággal mennyire jól meg tudták az adott jenetek hangulatát adni. Néhány baljóslatú helyzetben például mintha köd lett volna a szobában, a háttér homályosnak tűnt, vagy amikor a fénnyel és az árnyékokkal játszottak.
Ja, és akárhányszor lehetett volna valami pucérkodós jelenet, valahogy megoldották, hogy ne legyen. Ezt jól tették. Elrontották volna vele a filmet, hiszen nem is illett volna ide egyáltalán. Clarie sem picsáskodott, egyáltalán nem volt idegesítő, így a néző szimpátiáját is jobban el tudta nyerni.
Szóval néhány apróbb bakitól eltekintve (utálom, amikor észreveszek valami bakit egy filmben, mert az teljesen el tudja terelni a figyelmem, és hülyeség is azokkal foglalkozni, egyébként sem jó, ha egy film túl tökéletes... bah..) nekem nagyon bejött ez a film, remek ötlet, jó kivitelezéssel.

Ajánlás:
Mindenkinek ajánlom, aki nem akar éppen nagy robbanásokkal és CGI szörnyekkel teli horrorfilmet nézni, de valami újat és érdekeset akar látni.


Igen, a trailer megint nem látszik rendesen... a lényeget látni, de ha valakit érdekel a teljes kép, tudja, hol találja meg ;)...

Cure

Év: 1997
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, dráma, pszichológiai, krimi
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Koji Yakusho, Masato Hagiwara

A történet:
(különböző színekkel írtam a különböző jelenetekhez tartozó részeket, hogy ne legyen olyan zavaró az ugrálás.)
Egy férfi fém csővel agyonver egy prostituáltat. Nem sokkal később már a rendőrség vizsgálódik a helyszínen, de nincs nehéz dolguk, hiszen Takabe detektív megtalálja a tettest a szellőzőnyílásba bújva, meztelenül és rémülten. Ez már a harmadik ilyen ügy az utóbbi két hónapban... Csak annyi a közös bennük, hogy minden alkalommal a gyilkos azonnal bevallotta bűnét, és az áldozat torkába egy X-et vágtak.
Egy fickó a tengerparton afelől kérdezget valakit, hogy hol van, és milyen nap van. Minden válasz után pár perccel az egészet elfelejti, ezért újra megkérdezi ugyan azokat a dolgokat... Mikor látja a férfi, hogy a másik fickóval valami nem stimmel, hazaviszi, és segíteni próbál rajta. Nem sikerül túl sok mindent kideríteni róla, csak annyit, a kabátjában lévő címke alapján, hogy Mamiyának hívják... Mamiya semmire nem emlékszik vele kapcsolatban, de arra kéri a férfit, hogy meséljen magáról, és a feleségéről... Másnap Takabe megtudja, hogy egy férfi megölte a feleségét (a korábbi módszerekhez hasonlóan), és kiugrott az ablakon... A férfi életben van, de fogalma sincs, miért nyírta ki a feleségét.
Egy rendőr talál rá Mamiyára, aki éppen egy háztetőn áll. A rendőr le akarja hozni, de Mamiya leugrik, nem sebesül meg nagyon, ezért a rendőr beviszi őt a rendőrfülkébe, és beszélgetni kezdenek.... Másnap a rendőrmuksó főbe lövi a társát, és belevág egy X-et. Takabét értesítik, hogy a kórházban találtak egy gyanús fickót, azonban az illető semmire sem emlékszik, így Takabénak kell kiderítenie, hogyan és miért vette rá Mamiya az embereket a gyilkosságokra...

Személyes vélemény:
Azt rögtön le kell szögeznem azok számára, akik még nem látták ezt a filmet (ebben az esetben, és ha adnak a szavamra, a következő 24 órán belül tessék pótolni eme hiányosságot ;)), hogy én csak egy töredékét meséltem el a filmnek... ennél sokkal összetettebb az egész. Ott van még Takabe felesége is, aki súlyos beteg, Takabénak pedig ez egy plusz probléma, és így sokkal nagyobb a nyomás is rajta. És Mamiya pedig komolyan pár perc alatt gyilkost tud bárkiből csinálni, ha beszélgetni kezd vele, Takabéval meg rengeteget beszél...
A nézőt teljesen magába szippantja a film, a rendező filmjeire jellemző hangulatot könnyű átvenni, bár ha valakit zavar, ha nincs ötpercenként robbantgatás, és dugás egy filmben, talán nem lesz türelme, kivárni a végét... őket sajnálom...
Érdemes figyelni, mert a végén általában a nézőnek kell a fejében összeraknia, befejeznie az egészet, de ebben szerencsére segít az a hangulat, ami a film megnézése után is még sokáig ott van, és nem könnyű kiszakadni abból.
Amit nagyon szeretek a rendező munkáiban, az az, hogy akárhányszor is nézek meg tőle valamit, a végén mindig egyfajta elégedettség, nyugodtság és melankólia tölt el... elég érdekes.
Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei (a többség) lassúak, aprólékosak, szépek de hátborzongatóak és nyomasztóak (de nagyon!).

Ajánlás:
Nagyon jó film, úgyhogy ha tehetném, mindenkinek ajánlanám, de mivel nem biztos, hogy mások is úgy értékelik mint én, ezért azoknak ajánlom, akik adnak a véleményemre (tudom, hogy ezt írtam néhány sorral feljebb is, de ez van...). Aki pedig nem lesz megelégedve, visszakérheti azt a 2 órát az életéből ;).


A trailer megint nagyobb, mint kéne... a youtube-on meg lehet nézni az egészet, ha valakit érdekel.

Vampyr / Not against the flesh

Év: 1932
Ország: Franciaország/Németország
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: Carl Theodor Dreyer
Szereplők: Julian West, Maurice Schutz, Rena Mandel

A történet:
Allan Gray, egy fiatal utazó, aki a természetfeletti megszállottja, egy félreeső hotelban foglal szobát az estére. Azonban furcsa dolgokat lát, és éjjel ezek hatására látomásai lesznek, rémálma és a valóság összemosódik...
Egy öregember jelenik meg a szobájában, és figyelmezteti, hogy a lány nem halhat meg, majd elhelyez egy csomagot a fickó asztalán, és ráírja, hogy haláláig ne bontsák ki, és elmegy.
Allan körbenéz a hotelban, és annak környékén, és egyre több furcsasággal találja szembe magát: egy bál, amin csak árnyak táncolnak, egy "visszafelé" ásó ember árnyéka, és hasonló látomások, mind árnyakkal.
Egy kastélyhoz téved, ahol egy öregember (aki még korábban Allan szobájában járt), 2 lánya (az egyik megsebesült, és betegen fekszik) és a szolgálók laknak. Miután Allan az ablakból meglátja, hogy egy árny rálő az öregre, szól egy szolgának. Allant beengedik, de az öreget nem sikerül megmenteni...
A cselédek megkérik a férfit, hogy maradjon náluk estére... Allan előveszi a csomagot, és kibontja: egy a vámpírok történetéről szóló könyv az.
Léone, a sebesült lány csak úgy elhagyja a házat, és merengőn bóklászik a fák között, mikor meglátják a többiek. A könyvből kiderül, hogy a lányt egy vámpír harapta meg, vérszomja pedig egyre nő, és a menny kapui bezárulnak előtte, hacsak nem tudják megakadályozni az átváltozását... A gonosz orvos viszont egy egészen más hatású gyógymódon töri a fejét...

Személyes vélemény:
A régi horrorfilmek ( az eddigi ismereteim alapján, és úgy, hogy 18 éves vagyok, tehát van még mit látnom bőven, én kb. a '70-es éveknél, vagy még inkább annak a második felénél húznám meg a határt ezen a téren, és persze vannak kivételek is...) egészen másképp félelmetesek, úgyhogy más szemmel is kell nézni őket. Ami ezeknél a filmeknél számít, az a hangulat, és a gesztusok. Ritkán vannak igazán sokkoló képek, max. 1-2 / film, de nem is azok a félelmetesek, hanem inkább az egész film nyomasztó hangulata, az arckifejezések (ha egy ijesztő szereplőről van szó), és a történet.
Ha már az arckifejezéseknél tartunk... Léone arca, amikor a testvérét méregette, mint élelemforrás, Giséle (a testvére) pedig nem ismerte a lány szándékait, de elborzadva hátrált tőle... hát ez a kép azt hiszem rémálmaimban elő fog jönni... ahogy Léone vicsorog... amikor trailert kerestem a filmhez a youtube-on (persze nem találtam) láttam, hogy valaki felrakta ezt a részletet... érdemes megnézni ;)
A filmről pedig: érdekes, semmiképp sem unalmas. Félig némának mondanám, mert bár van benne szöveg, a háttérben még mindig végig zene szól a környezet zajai helyett. A zene remekül ad a film hangulatához, a látvány úgyszintén, a környezet, és a "speciális effektek" hihetőek. Rendesen átgondolták és megcsinálták a filmet, minden a helyén van... Szeretem az ilyet.
Mondjuk ez nem meglepő, hogy jó véleménnyel vagyok erről a filmről, nem hiszem, hogy bárki is leszólná... Megkérdőjelezhetetlenül jó.

Ajánlás:
Bárki megnézheti... na jó, talán 12-13 éves kor alatt nem nagyon ajánlom (valszeg nem is nagyon értenék...), de legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie.

Bad Ronald

Év: 1974
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, dráma
Rendező: Buzz Kulik
Szereplők: Scott Jacoby, Kim Hunter, Pippa Scott

A történet:
Ronald rendes gyerek... Szót fogad beteg anyjának, aki egyedül neveli őt, művészi ambíciókkal bír, és úgy általában nincs vele baj...
Azonban környezete nem igazán értékeli ezt, gúnyt űznek belőle és genyák vele, amikor csak lehet.
Amikor a fiú véletlenül fellök egy bicikliző lányt, a gyerek sértegetni kezdi őt, és az anyját. Ronald erre meglöki a lányt, aki beveri a fejét egy téglába és belehal.
A srác otthon elmeséli anyjának, hogy mi történt, és azt is, hogy elásta a hullát. Az anyja fél, hogy mi lesz, ha a rendőrség nyomozni kezd, ezért el kell rejtőznie Ronaldnak. A nő kitalálja, hogy a földszinti fürdőszoba ajtaját befalazzák és lefedik tapétával, mintha semmi sem lenne ott, és Ronald ott fog élni ezentúl. A konyhapolc alatti kis ajtón tud ki- és bemászni, de miután a rendőrség megtalálja a holttestet és Ronald felől érdeklődik, ráadásul a szomszéd is figyeli őket, a fiú nem hagyhatja el a szobát.
Az anyja viszi neki az ételt a kis ajtón keresztül, de nem sokáig, mert egyik nap elment a kórházba egy műtétre, és többé nem tért vissza...
Ronald egyedül marad a házban, lyukakat fúr a falba, hogy tudja, mi történik körülötte.
Egyszer csak új lakók érkeznek a házba: egy idősebb házaspár, és 3 dögös lányuk (persze Ronald rögtön belezúg a legfiatalabba...).
Így nem lesz könnyű Ronaldnak észrevétlenül maradnia, a lakók pedig kezdik észrevenni az árulkodó jeleket (eltűnik a kaja a hűtőből, zajokat hallanak, és úgy érzik, valaki figyeli őket...)
Ronald pedig kezd bekattanni...

Személyes vélemény:
Először is, ez egy tévéfilm... Azaz levetítették valamelyik kereskedelmi csatornán a tévében, kiadták kazettán, és ennyi... Igazán nem is tudom érzékeltetni, hogy mennyire alulértékelt film, és hogy mennyire igazságtalan, hogy amíg ezt nagyon kevesen ismerik, más baromi gány filmet a világ bármelyik pontján meg lehet nézni a mozikban... Még DVD-n sem jelent meg!
Pedig jó film... méghozzá nagyon. Nyomasztó is, mert a néző tudja, hogy mi történik, a szereplők viszont igazán nem, és ez ad egy kis pluszt az egészhez. Azt hiszem, hogy a legijesztőbb az, hogy ha jobban belegondol az ember, ilyen simán megtörténhet (ok, ha mondjuk valaki megnézi a háza alaprajzát, és látja, hogy ott van egy szoba, valszeg kideríti, hogy miért falazták be...), azt hiszem, egy kicsit rajtam is kijött a paranoia a film nézése közben...
Tényleg nyomasztó, arra jobb, ha felkészül mindenki, aki meg akarja nézni a filmet (amit nagyon ajánlok), rossz Ronaldnak mert tök egyedül van, és folyamatosan retteg hogy megtalálják (a mentálhigiénés állapotáról nem is beszélve), rossz a lakóknak, hiszen egy őrült folyamatosan kukkolja őket, ők meg csak találgatni tudnak, hogy mi történik, rossz a nézőknek, hiszen ők meg az egészbe be vannak avatva, és átérzik a szereplők szorongását... Na, hát ezt ki kell bírni, és egy igazán remek filmélménnyel lesz mindenki gazdagabb.
Tényleg jól sikerült... és ijesztő is, pedig nem gondolná az ember, hogy egy ilyentől megijedne...
Az egyetlen kifogásolható dolog a színészek játéka lehet, nem mondom, hogy rossz, sőt, Scott Jacobyt még egy filmben sem láttam, de elég meggyőző. Hanem néhány másik színész... hát, itt érződik a tévéfilm minőség.

Ajánlás:
Bár nem tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, mégis mindenkinek ajánlom, hogy megnézze... Aki már egy bizonyos kor fölött van, az bármikor, a kisebbek pedig, ha elég idősek hozzá. Régen készült, de semmit nem vesztett az értékéből, úgyhogy szerintem jó pár év múlva is élvezhető lesz.
Ja, és ha valaki megnézte, és tetszett neki, terjessze az igét, és ajánlja másnak is!

Marebito

AKA: The stranger from afar
Év: 2004
Ország: Japán
Műfaj:horror, dráma, pszichológiai, fantasy
Rendező: Takashi Shimizu
Szerepleők: Shinya Tsukamoto, Tomomi Miyashita

A történet:
Masuoka mindent felvesz a kamerájával, főleg az érdekli, hogy hogyan jutnak el az emberek az őrületig...
A fordulópont egy fickó öngyilkosságának lefilmezése volt. A férfi valami olyat látott, aminek hatására szemen szúrta magát (most írhatnék egy rakás borzalmas szóviccet ezzel kapcsolatban, de jobb, ha nem teszem XD...). Masuoka látni akarja, hogy mi juttatta a férfit idáig, ezért felfedezőútra indul a gyilkosság helyszínén, a metróállomáson. Megérzéseit követve az üzemi terület legeldugottabb pontján keresztül eljut egy a II. világháború előtt épült és használt, de mostanra már kihalt alagútrendszerbe. Itt csak 2 "emberrel" találkozik: egy hajléktalannal, aki el akart zárkózni a világtól, és az öngyilkos fickó szellemével. A hajléktalan arra figyelmezteti Masuokát, hogy tűnjön el, amíg még lehet, mert ha elkapják a Derok, kiszívják a vérét... a szellem viszont elvezeti őt az egyik alagútig, majd eltűnik. Az alagút a szabadba nyílik, ősi romok és falak, hegyek állnak mindenhol.
Az egyik falnál egy meztelen nő fekszik, lábán egy lánccal, amit a falhoz rögzítettek.
A fickó hazaviszi a nőt, ruhát és enni ad neki, de a nő nem hajlandó enni. Nem tud sem beszélni, sem rendesen járni, csak négykézláb mászik.
Miután Masuoka megvizsgálja a nőt, hegyes fogaiból és furcsa állati viselkedéséből rájön, hogy a jövevény nem is ember...
Masuoka elnevezi őt F-nek, és háziállataként kezeli. Szép lassan megtanítja őt beszélni és járni, és az is kiderül, hogy F nem eszik mást, csak vért... szereti az állati vért is, de igazán az emberitől tud jóllakni...

Személyes vélemény:
Ez is egy olyan film, hogy még a megnézése előtt körbenéztem, hogy mások mit gondolnak róla, és arra számítottam, hogy tényleg úgy lesz, ahogy ők mondták, de nem. (Ez egy jó kis mondat lett...) Arra valahogy senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az egész baromira nem az, aminek látszik... Apróbb megjegyzésekből az elején és a végén össze lehet rakni, hogy valójában mi történik, mert mi azt látjuk, amit Masuoka lát, és annak csak részben van köze a valósághoz... Többet nem mondhatok erről, de oda kell figyelni rá...
Elég jó lett, de én azt hittem, hogy olyan hű-de-ijesztő lesz, annyira nem volt az, inkább lélektani, mintsem a látvánnyal riogató... de elég nyomasztó volt, és zavaró...
Érdekes film, nem hiszem, hogy bárki el tudna aludni rajta... ;)
És a rendező... hát, ha valaki még nem hallott Takashi Shimizuről, ideje felébrednie téli álmából, és körbenéznie a világban... Shinya Tsukamotoval kapcsolatban pedig úgyszintén...

Ajánlás:
Ahhoz képest, hogy egészen másra számítottam, nem volt rossz... sőt, jó volt, csak nem árt, ha megfelelő hangulattal nézzük. És mégegyszer, lélektani horror, senki ne számítson a semmiből előugró ordító zombikra megy egyebekre... van benne egypár véres jelenet, de itt nem az a lényeg.

Skjult

Év: 2009
Ország: Norvégia
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: Pål Øie
Szereplők: Kristoffer Joner, Cecilie A. Mosli, Anders Denielsen Lie,

A történet:
Kai Koss 19 év távollét után hazatér szülőfalujába, mikor megtudja, hogy anyja meghalt. Letörve érkezik, de nem családtagja elvesztése miatt, hanem azért, mert újra találkoznia kell vele (bár, csak a holttesttől kell elbúcsúznia). Egy régi ismerősével, Saraval találkozik a hullaházban, aki elmondja Kainak, hogy mivel nem találtak az anyjánál semmi iratot vagy végrendeletet, a házat és minden egyebet ő fog örökölni....
Kai elmegy a régi roskadozó házhoz két benzines kannával, majd körbenéz. A halott anyja emléke kísérti őt, azt várja, mikor fog felbukkanni a semmiből, és bántani őt, mint ahogyan azt gyerekkorában tette. Mikor a férfi a pincefele jár, valaki odagurít hozzá egy piros labdát... A fickó rémült, szeretne túl lenni az egészen, úgyhogy magához veszi az egyik kannát. Azonban megjelenik ismét Sara, és félbeszakítja Kai terveit, elkobozza a benzines kannákat, mondván, hogy amit tenni akar az illegális...
Kai egy közeli hotelben száll meg. Először a recepcióshölgy el akarta küldeni, mert lejárt a szezon, de egy telefonhívás miatt mégis beleegyezett, hogy maradjon. A hotelszoba ablakából rálátni a házra, a fickót pedig rémálmok gyötrik, ezért elmegy inni Sara szülinapi bulijára. Sara és Kai beszélgetéséből kiderül, hogy miután a férfi elkerült szociopata anyjától nem lett sokkal jobb a sorsa, 4 árvaházat járt meg.
A férfit emlékei visszakergetik a régi házhoz, melynek egyik ablakából lámpafény szűrődik ki...

Személyes vélemény:
Szép, lassú, gondolkodós film. Inkább riogatások vannak benne, amitől az ember összerezzen, de meg nem ijed, a hangulatát viszont remekül eltalálták, ott van az a folyamatos nyomasztó érzés a film nézése közben. A helyszínek nagyon szépek, a színészek játéka tökéletes, a filmet is jól építették fel, nekem mégis volt egy kis hiányérzetem... nem tudom, miért... Ettől függetlenül jó lett szerintem. Érdekes... bocs, nemtok mást mondani róla, még mindig a filmen jár az agyam XD... nehéz kiszakadni belőle... teljesen kikapcsol...

Ajánlás:
Azoknak nem ajánlom, akik csak valami agyatlan kaszabolásra/belezésre vágynak, türelmetlenek, és fedetlen női kebleket akarnak csodálni (mert itt csak egy undorítóan hegesedett Kai felsőtest volt pucéran...). De akik egy szép, lassú, gondolkodós horrorfilmet akarnak látni (csak ismételni tudom magam...) nézzék meg ezt, mert szerintem nem fognak csalódni benne.

Megjegyzés a trailerhez: nem volt normális méretben, úgyhogy vagy a fele le van vágva a képnek, szóval ha valakit érdekel, keressen egy trailert a filmhez a youtube-on, és ott mindent látni fog rajta normálisan (Bah...asszem ez a mondat teljesen értelmetlen lett o.O) XD... bocsi.

The echo

Eredeti cím: Sigaw
Év: 2004
Ország: Fülöp-szigetek
Műfaj: horror, dráma
Rendező: Yam Laranas
Szereplők: Iza Calzado, Angel Locsin, Richard Gutierrez, Jomari Yllana

A történet:
Egy Bert nevű rendőr féltékenységből megveri feleségét, Annát a gyerekük szeme láttára. A kislány, Lara, kirohan a lakásból, és eltűnik a folyosón... Marvin furcsa zajra ébred. Megfordul az ágyában, és a plafonon lévő hatalmas foltra téved a szeme. A panellakás teljesen lerobbant, ráadásul a különös hangok sem maradnak abba, Marvin a leváratlanabb helyzetekben hallja meg a kopogást, kiabálást és üvegcsörömpölést. Bár nemrég költözött ide, barátnője, Pinky unszolására sem tud elköltözni, pénz hiányában. A legtöbb lakó már rég kiköltözött az elviselhetetlen zajok miatt. Mikor Marvin hazamegy, találkozik Laraval a folyosón, de a kislány nem veszi észre, a fiút. Megjelenik Anna is, és gyorsan elviszi onnan a lányát. Lakásában Marvin ismét sikolyokat és kiabálást hall, amiket a tévé zajával próbál elnyomni. Mikor másnap egy kávézóba igyekszik, ahol mint pincér dolgozik, a háta mögött a bejárati ajtó kinyílik és becsukódik, mintha valaki más is elhagyta volna a lakást... Később, mikor a fiú otthon dolgozik, kopogást hall, de az ajtó előtt nem áll senki. Az újabb kopogás után viszont már Anna áll az ajtó előtt, segítségért könyörögve. A nő szeretné nála bújtatni gyerekét, hogy amikor a férje hazaér, ne verje meg őt is. Persze Marvin ne küldheti el őket, így beleegyezik. Anna pont időben cselekedett, máris jön a férje. Órákon át veszekednek, a kislány pedig Marvin ágya alatt játszik, majd hirtelen felpattan, kifut a lakásból, és ismét eltűnik... Marvin a házmesternél tesz panaszt a folyamatos hangzavarra, de a részeges fickót nem érdekli a fiú problémája. Azt tanácsolja neki, hogy igyon ő is, így könnyebb elviselni... Marvin tehetetlenségében visszamegy a lakásába. az ágyban fekve olvas egy könyvet, mikor észreveszi a plafonon lévő foltban kirajzolódott emberi arcot... A házmester beavatja Marvint egy a panellakásban lakott család szörnyű esetébe, és a kísértetek nemcsak a fiúra, de barátnőjére, Pinkyre is veszélyesek lehetnek...

Személyes vélemény:
Sokan panaszkodnak a Fülöp-szigeteki horrorfilmekre, amiért a készítők nem veszik elég komolyan a műfajt. Kivételként pedig ezt a filmet szokták emlegetni, teljes joggal, hiszen tényleg jól sikerült alkotás ez. A romos panellakás, a sötét, szűk folyosóival, ahová épphogy beszűrődik egy kis fény remekül eltalált helyszín, kísérteties, már-már klausztrofób érzést áraszt magából. Egy szokásos kísértetfilm, de a jobbik fajtából.

Ajánlás:
Aki szereti az ilyen témájú filmeket, annak biztos tetszeni fog. Nem rémít halálra, csak megborzongat...

Rumah Dara

Év: 2010
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Kimo Stamboel, Timo Tjahjanto
Szereplők: Shareefa Daanish, Ario Bayu, Julie Estelle, Ruly Lubis, Arifin Putra, Imelda Therinne, Sigi Wimala

A történet:
Egy bárban a baráti összejövetel verekedésbe fulladt, így inkább hazafele veszik az irányt főszereplőink. Az autóval épphogy elindultak, majdnem elütnek egy nőt, aki kétségbeesetten áll az úton, a zuhogó esőben ázva. A társaság segíteni akar rajta, megkérdik, mi történt vele, mire a nő azt válaszolja, hogy kirabolták, és megkéri őket, hogy vigyék el őt a házáig. Rövid tanakodás után a csapat beleegyezik. Mikor elérnek a főúttól félreeső villához, Maya beinvitálja segítőit, hogy bemutathassa őket az anyjának. Eko biztatására, akinek nagyon tetszik Maya, beleegyeznek a többiek is. A házban találkoznak Dara-val, aki arra kéri őket, maradjanak itt vacsorára, hogy meghálálhassa azt, amit a lányáért tettek. Ladya kimegy az erkélyre, hogy rágyújtson, de meglát egy gyanús fickót, amint egy fekete zsákot cipel, ezért visszamegy a házba. Megjelenik a gyanús férfi, akiről kiderül, hogy Maya bátya, Adam. A vacsora előtt kitűnik, hogy Dara különös figyelemmel van a várandós Astridra, és leendő gyermekére. Miután Astrid és férje felmentek az egyik vendégszobába pihenni, a földszinti ebédlőben összegyűlik a család és a baráti kör, hogy megvacsorázzanak. Evés közben társalognak, jól érzik magukat. Maya nem sokkal később távozik az asztaltól, maga után csalva Eko-t. Az asztalnál maradt társaság egyre furcsábban kezdi érezni magát, a család pedig elejt egy-két elég furcsa megjegyzést (pl, mikor Ladya azt mondja, hogy tele van, és nem biztos, hogy be tudja fejezni, Adam azt mondja rá, hogy más vendégek sem tudták még soha befejezni...). A vendégek egytől-egyig kidőlnek, ekkor Dara arra utasítja Armant (a 3. gyerekét) hogy vigye le őket a pincébe, Adamot pedig arra kéri, készítse elő a szerszámokat... Szóval a családdal valami gáz van... enyhén szólva... Ha valaki megnézi a filmet, egy rendes kis vérfürdőben lehet része, amit el is vár az ember egy ilyen forgatókönyvtől...

Személyes vélemény:
Hát... "ok". Csak ennyi. Nem annyira "jó", "hű de jó" meg végképp nem, de "rossz" sem. Szóval semmi extra, kiszámítható, tipikus, de legalább szórakoztató. A legjobb az egészben talán Dara karaktere volt azzal az ijesztő, hangsúlytalan beszédével, és a szemmeresztgetős kifejezéstelen arcával... asszem nem szívesen találkoznék vele éjjel egy elhagyott sikátorban... Már csak miatta is érdemes volt megnézni a filmet, nálam fent van a főgonosz toplistán... meh... az a nő tényleg ijesztő volt XD...

Ajánlás:
Akik nem bírják a vért, és annak látványát, és hogy valaki láncfűrésszel embereket szeletel, azok természetesen kerüljék el ezt a filmet, de szerintem a trailerből mindenki rá fog jönni, hogy akarja-e ezt látni, vagy sem ;)... Amúgy ha valaki szereti a gore-t tegyen egy próbát ezzel, sokaknak tetszik a film...

Parents

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, dráma, thriller, pszichológiai
Rendező: Bob Balaban
Szereplők: Randy Quaid, Brian Madorsky, Mary Beth Hurt, Sandy Dennis

A történet:
A Laemle-család nemrég költözött új otthonába, egy kedves kisvárosban. Hamar összebarátkoznak mindenkivel, a tökéletes család képét adják: a keményen dolgozó apuka (Nick), a csinos, házias anyuka (Lily) és a bár kicsit visszahúzódó, de egyébként rendes gyerek (Michael). Azonban, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen horrorfilmben, hamar kiderül, hogy ennél a családnál sincs minden rendben... Michael furcsa viselkedése az iskolájában szemet szúr tanárának, aki megpróbálja kideríteni az iskolapszichológus segítségével, hogy mi lehet a kiváltó ok. A kölyök összebarátkozik egy másik újonnan érkezett osztálytárssal, aki bevallása szerint a holdról jött, és korához képest mintha túl sokat is tudna a felnőttek világáról. Michael gyanakodva figyeli szüleit, és furcsa dolgaikat, sejti, hogy valamit titkolnak... De a gondok igazán csak akkor kezdődnek, mikor Michael belopózva apja munkahelyére, a patológián valami gyanús dolgot lát... Ezek után felmerül benne a kérdés, hogy vajon honnan szerzik szülei azt a rengeteg húst, amit nap mint nap esznek...

Személyes vélemény:
Mikor elkezdtem nézni a filmet, arra számítottam, hogy egy bugyuta horror-vígjátékot fogok látni, csupa móka és kacagás vár rám... ehhez képest nem is volt annyira vicces, inkább nyomasztó és zavaró hangulatú. Mondjuk ez inkább javára vált, hiszen így egy elgondolkodtató, kicsit szürreális, egyedi művet kaptunk. Tulajdonképp a film azt mutatja, milyen ijesztő lehet a gyerekek szemében a felnőttek világa (bár az is biztos, hogy Michael sem teljesen komplett...). Az 50-es éveket idéző képi világ, és a már-már émelyítően boldog családi idill éles kontrasztot alkot a cukormáz alatti hátborzongató valósággal, ami csak a film vége felé tárul elénk.

Ajánlás:
Kötél idegekkel rendelkező, filozofikus vegetáriánusok nyugodtan megnézhetik.