Oldalak
2014. augusztus 2., szombat
Les Revenants/The Returned/Visszajárók
Majd jön egy másik, remélhetőleg összeszedettebb darab egy szintén remek szériáról.
Nem csak nekem tűnt fel, hogy mostanában mintha több jó sorozat bukkanna fel, mint egész estés film... ez elég furcsa, ráadásul már kb. a költségvetés is kezd kiegyenlítődni arányában, mintha fokozatosan elhúznának a sorozatok a hosszabb filmek mellet... kíváncsi leszek, hogy mi lesz e téren 10 év múlva...
Bár most elég nagy divat lett sok nagyon zakkant sorozatot feldobni, ami tele van pucérkodással meg gyakran eléggé felesleges erotikus tartalommal és masszív, véres jelenetekkel, valahogy egy kicsit sem érdekeltek, mert sztori igazán nem volt, vagy ha igen, akkor feleslegesen hígította a sok pucérkodás, mintha az lenne a lényeg (elég belegondolni pl. a Dexter sorozat fokozatos elkurvulására, Vagy a Trónok harcára. amivel még mindig nem tudom hogyan álljak, mert elkezdeném, ha nem hallanám folyton másoktól akik ezt nézik, hogy nincs olyan rész amiben ne lenne tök felesleges pucérkodás, és egyebek, amik kb elveszik a hangsúlyt a történetről ami amúgy is elég masszív lenne, sőt, sokkal érdekesebb lenne és élvezhetőbb és maradandóbb a béna sallangok nélkül... ez nem prűdség részemről, inkább az, hogy én a történet miatt nézek filmet vagy sorozatot, ha a történet szempontjából fontos a dolog, tőlem mutathatják, de ha nem akkor csak egy felesleges wtf elem, ami butít az egészen... így vagyok a "sztárokkal" is, néha jobban örülök, ha egy teljesen idegen, nem túl szép valaki a főszereplő, mert ugyan már, nem az a lényeg, hanem a film! Na, most jólmegmondtam!!! zárójelbezárva ->).
Szóóóval én általában egyedi sztorikat keresek, lehetőleg sajátos hangulattal, ami miatt az ember jóval később is emlékezni fog rá, mint egy olyan sorozatra, amit esetleg pár év múlva szívesen újranézne, hátha még több dolgot venne észre benne, mint korábban.
Az egyik ilyen sorozat a francia Les revenants volt számomra.
Egy-két Többé-kevésbé fontos adat:
Az első évadot 2012-ben kezdték, a másodikat 2014-ben, nem tudom, hány évadosra tervezik.
Ha jól tudom, a Viasat 3-mon adják Magyarországon, de ajánlom az eredeti szinkronnal nézést, mert hát úgy az igazi, könnyű hozzá feliratot is találni magyarul...
Az első évad 8 részes, egy rész valamivel kevesebb, mint 1 óra.
Egy azonos című (de 2004-es évjáratú), szintén francia film alapján készült.
Úgy találtam meg, hogy miután nagyon szeretem a Mogwait, és néha ránézek az általam kedvelt együttesekre hogy miben settenkednek mostanság, megtaláltam egy lejátszási listát a sorozathoz, aminek ők készítették a zenéjét. De nem csak az intronak, hanem szinte végig az ő zenéjük lehet hallani... rákerestem imdb-n, és eléggé megtetszett a történet, főleg, hogy francia sorozat amin amúgy látszik és érezhető is hogy egy "nem amerikai vagy angol" dologról van szó... de főleg nem amerikai... nagyon másképp viselkednek az emberek!
Ami nagyon tetszett ebben a sorozatban az elsősorban a hangulat, amihez nagyban hozzátett a Mogwai-féle sejtelmes kissé baljós zene, és az, hogy egy kisvárosban játszódott hatalmas erdőségekkel és egyéb természeti dolgokkal átszőve, egyébként látványra kicsit valami skandináv környékre emlékeztetett, ami a külvilágtól eléggé el van zárva.
Ebben a kisvárosban szinte mindenki ismer mindenkit és próbálják minél jobban élni a maguk életét.
De egyszer csak visszatérnek páran, kik évekkel, vagy akár csak pár napja haltak meg. Nem olyanok, mint a zombik (bár éhesek, de jó nekik a szendvics is!), és a többségnek kezdetben fogalma sincs arról hogy halott.
Így kezdődik a sorozat, és azután láthatjuk, a környezetük hogy igyekszik megoldani ezt a nagyon furcsa helyzetet, sokféle reakciót láthatunk, mindegyik lehetséges és nagyon őszinte. Nem igazán vannak főszereplők, inkább sok fontosabb szereplő, akinek megvan a maga része a történet alakulásában, nagyon kevés olyan szereplő van akivel szemben ellenszenvet érezne a végére az ember, még ha korábban több is volt, idővel mindenkinek kiderül a története.
Az egész sorozatot végigkíséri egy misztikus-rejtélyes hangulat, és nagyon sokáig nem lehet tudni, de még kitalálni sem hogy mi is folyik valójában.
Szerencsére, nincs túl sok felesleges drámázás benne. (Úgy értem, van benne pár olyan jelenet például, hogy valami hülyeségen éppen elkezdene veszekedni két szereplő, mikor éppen valami fontosabb dolgot kéne csinálniuk, erre az egyik szól a másiknak hogy ennek most nincs itt az ideje, és nem veszekednek tovább, hanem a lényeggel foglalkoznak!!!! végre!!! (Nem azért, de a Walking deadben elég vicces volt pl.: a megcsalós epic drama, mialatt mindenütt zombik portyáztak és meg akarták enni őket, de még sok másik esetet is lehetne említeni...))
Aki szereti a kifejezetten egyedi sorozatokat, nem túl csilivili misztikus vonallal, megkedvelhető karakterekkel és nagyon érdekes, nem kiszámítható történettel, annak kifejezetten ajánlom ezt a sorozatot!
imdb link a sorozathoz
Angol tv-s trailer:
A Mogwai Hungry Face című számával ellátott introja a sorozatnak, ami nagyon tetszetős:
Minden jót!
2013. április 18., csütörtök
2013. április 17., szerda
4/365 Muzsika a napra
Amúgy pár percre úgy viselkedett a net mintha random megszűnt volna a blog... nem örültem.
2013. április 16., kedd
2013. április 14., vasárnap
2013. április 13., szombat
1/365 Muzsika a napra
(Mondjuk ezt előre tudom hogy nem lesz minden nap egy újabb zene, bááár... ha lehet olyat hogy bizonyos időpontokban automatikusan küld bejegyzéseket ez az elmés rendszer, akkor működni fog a dolog, de tekintve hogy gyakran napokig otthon sem vagyok, olyankor pedig nem használok netet, egy cseppet akadályozva leszek a nemes cél végrehajtásában...mindegy, majd megoldom valahogy... ez most ilyen hangosan gondolkodás írásban...)
Amúgy eléggé megszaporodtak a zenés bejegyzések az oldalon... a nagyon közeli jövőben megint jön egy, de abban egy műfajszerűségről írok, talán változatosabb lesz így a dolog...
Filmismertetővel akartam volna kezdeni a kihagyás utáni folytatást, már az is megvan hogy melyik filmről, de valami más még akadályoz ennek(inkább ezek... milyen rejtélyes!) véghezvitelében. Sebaj, pár napon belül az is meglesz.
Ez a jelenlegi állás.
És a zene:
Minden jót!
2013. április 11., csütörtök
Az utóbbi idők általam felfedezett és jónak talált zenéinek közlése
Parenthetical Girls
Ismeritek a Lastfm-et? (Ha nem, íme a link hozzá. Ez egy olyan oldal, ahol még a legismeretlenebbnek hitt együttesek is megtalálhatóak, találsz róluk infókat, és ami a legjobb, egy alkalmazással a profilodra viszi, hogy mit hallgatsz, és annak tükrében ajánl olyan zenéket, amik nagy valószínűséggel tetszhetnek, mert valamiben hasonlóak ahhoz amit te hallgatsz...így lehet baromi jó együttesekre találni. Micsoda reklámszöveg! Persze ez nem rábeszélés akar lenni csak hasznos szerintem.
Szóval amikor megnéztem, mit írnak a XiuXiu-ról, ott találtam ezt az együttest is. Ez már eleve elég sokat elárul a stílusukról, ráadásul volt már közös projektjük is, ami nem meglepő...
A XiuXiuhoz képest kevésbé elektronikus hangzású, kevesebb hangszert vetnek be, de ők is kedvelik a random zajongást és csörömpölést. Nyilván két különböző együttesről van szó, az énekeseket nem érdemes összehasonlítani, a PG énekese egy elég széles hangskálát produkáló képességgel megáldott (sztem ezt tudnám még ennél is nyakatekertebben írni...) úrfi (ha láttok róla videót, tudni fogjátok...), nem mellesleg nem nagyon kell feljavítani a stúdiófelvételekhez, legalábbis az alapján amit koncertekről láttam, alapból tisztán énekel...
Zola Jesus (alias Nika Roza Danilova)
Azt hiszem, ő a legeslegújabb felfedezések közé tartozik,nem tudom miért nem hallottam róla korábban, hiszen már elég régóta ténykedik ráadásul elég könnyen feldolgozható zenét csinál (ez még véletlenül sem jelent rosszat, csak simán elképzelhető lenne pár száma, hogy aktuális nagy slágerként mindenhol azt nyomassák...). Akkor találkoztam lényével először, amikor random What's in my bag részeket néztem a youtube-on, és érdekesnek találtam az ő választásait, kíváncsi lettem, milyen zenéje van, belehallgattam... egészen jó!
Kicsit retró hangulatú, a '80-as évek jutnak eszembe az ütem és énekstílus miatt, amúgy egy fiatal, asszem 24 éves lány mély, néha már-már rekedtes hanggal. Elég különleges.
Popos-elektronikus-rockos-sokmindenfélés-kísérletezős.
Bohren und Der Club of Gore
Ez viszont már elég régóta egy rongyosra hallgatott dolog nálam, nem tudom, miért nem írtam róla korábban...
Német darkjazzegyüttes (amikor már azt hittem, hogy a kortárs németek nem tudnak jó zenét csinálni... ez az első, és eddig egyetlen példa arra, hogy tévedek... de ha van más tényleg jó (ok, ez elég szubjektív...) Német honból származó muzsika, nagy örömmel hallanék felőle.), mélységesen sötét hangulattal, gyakran repetitív, időnként minimál, lemezeik még véletlenül sem egyhangúak.
Sleep Party People
Kissé pszichedelikusan melankolikus nyulakról van szó. Elektronikusan nyújtott/elmosott/torzított, magas, panaszosan csengő ének kíséretében az állandó ütemet adó dob és általában gitár + szinti + zongora és egyebek... Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szép, fülbemászó dalaik vannak, ha egy számot meghallgattál tőlük, nagy eséllyel pár napig az fog járni a fejedben, ami az érdekes benne hogy nagyon könnyen átragad az emberre a hangulatuk (most magamból indultam ki...), én amúgy örülök ha éppen tőlük jut eszembe véletlenszerűen egy szám napközben.
(azokkal a lomhán lengő nyúlfülekkel egész jól lehetne hipnotizálni...)
Még sok ilyen zenés bejegyzés lesz, mert rengetegről van mit írnom!
Minden jót!
(Valamiért olyan érzésem van, hogy baromi kreténül fogalmazok... valszeg azért, mert úgy is van...)
2012. szeptember 11., kedd
Ilyen volt: Mahler 5. szimfónia; Gyöngyösi Levente 3 (Születés) szimfónia
A MÜPA Mahlerbe borult ünnepének alkalmából, mindenütt fotók voltak kiaggatva életéből, hogy a lelkesebbek még több fun facts-szel gazdagodjanak... meg persze volt egy kb. átlagnál magasabb ember hosszúságú portré is a zeneteremben, nehogy elfelejtsék az idetévedők, miért vannak itt (az valamiért szerintem egy kicsit olyan "tudd, ki figyel téged" aurát árasztott magából)... na jó, nekem dobott ez az egész a hangulatomon, mert ebből is látszik, milyen fontosnak tartják a szervezők ezt az eseményt.
Még mielőtt megjelentek volna a zenészek, levetítettek egy rövid kisfilmet, amiben jelenetek voltak a Budapesti Fesztiválzenekar családias próbáiról, hallhattunk néhány gondolatot Fischer Ivántól, amiben előrevetítette a mű hangulatát, és hogy mire helyezte a hangsúlyt amikor levezényelte azt.
Ezen kívül Gyöngyösi Levente is szólt pár szót saját alkotásáról, mivel felkérték, hogy írjon ide illő zenét.
Az estét vele kezdték, a születéssel kapcsolatos eseményeket járta körbe 3. szimfóniájával.
Ez érdekes volt, mert egyértelműen hallatszott, hogy kortárs komolyzenéről van szó (Nálam két kategória van a kortárs vonalon, az egyik a bátor-kísérletező kalandorok tábora pl.: Stockhausen, a másik a modernebb, de megszokott formájú, közönségbarátibb tábor pl.: Michael Nyman... mindkettő kategóriához méltán nagy nevek köthetőek, szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyiket is preferálnám a másikkal szemben, csak a kortársnál úgy tűnik, felerősödtek a szélsőséges stíluselemek...mindegy, a lényeg, hogy ezt is mindenképp a közönségbarát csoportba tenném), nekem gyakran beugrott, milyen filmzenés a hangulata... sőt, pontosítva: olyan karácsonyi-családi-kalandfilmes betétdalos volt.
Így nem tűnik valami biztatónak, de hangzásra nem volt nekem akkora probléma ez, mert tetszett több részlete is, a bajom inkább a szerkezettel volt... nem éreztem, hogy egy egybefüggő darabról van szó, nem vettem észre benne az összekötő motívumokat.
Ráadásul a kis füzetben, (amit érdemes gyorsan levadászni a programfüzetállványról kezdés előtt, és így még extra háttérinfókat lehet megtudni, meg előtted van, hogy mi után mi következik, és jobban át lehet látni a dolgokat...sztem)négy tételt soroltak föl ehhez a szimfóniához, én viszont vagy valami hiperidőugrást hajtottam végre, úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel, vagy valóban nem volt egyértelmű jelzés hogy újabb tétel következik, mert csak 3-mat számoltam előadás közben... ez nem akkora katasztrófa, csak még mindig nem tudom, hogy az a negyedik fantomtétel hova illesztendő...
Vagyis egy darabig még tudtam követni, szóval kb. az utolsó harmadánál lehetett az összeolvasztás. Mindegy.
Amúgy személy szerint nekem az első tétel annyira nem jött be, de a második elejétől kezdve már egyre jobban tetszett, és a végén az éneknél megint visszaesett... szóval eléggé vegyesen viszonyulok ehhez a darabhoz. De mert ilyen változó volt, szerintem utána nézek más műveinek, azok milyenek lehetnek, talán a témaválasztás okolható ezért a kettősségért, vagy valami más... minden esetre kíváncsi vagyok, miket hozott még össze.
Aztán következett Mahler 5. szimfóniája, amit nem tudom, mennyire kell taglalnom, majd beszúrok egy videót egy másik előadásról, abból láthatjátok, miről van szó.
De azért az a nagyszabású kezdés megér egy ódát... igazából gyászindulóról van szó, mégis olyan ünnepélyes és magabiztos, hogy még epikus hősök is vonulhatnának rá... legalábbis az én fejemben.
Egyébként még a kisvideóban mondta Fischer Iván, hogy a műben megjelenő szélsőséges érzelmi hullámzásokra nagy figyelmet fordított, ez hallatszott is az előadásmódon, volt, aki ezt negatívumként tapasztalta meg, szerintem teljesen rendben volt... nem figyelmetlenségből lett ilyen, a karmester tudta, mit csinál és így még jobban erősített a karakterességen.
Fogalmam sincs, miért csak most mentem először Mahler koncertre... emberek, ne halogassatok ilyeneket, mert nagy csodákról lehet így lemaradni!
Egyébként a zenekarról még érdemes tudni, hogy egy elég neves csapat, nemzetközileg elismertek és a videóból úgy tűnt, elég családias hangulata van egy próbának (bár ki tudja, fogalmam sincs, hogy megy náluk a tagok cserélődése...), a karmester pedig teljes összhangban volt a zenészekkel... ez alap, de nem hiszem, hogy egyből kialakulhat ilyen.
Ráadásul ha valaki figyelte az arcokat, látszott, mennyire élvezték a zenészek a játékot... úgy általánosságban remek hangulata volt ennek a koncertnek.
Éééééés, már említettem, de megint szólok, november 19-én pedig a mindenkori kedvencemet, Mahler első szimfóniáját láthatom az Operaházban... persze majd ha itt az ideje, arról is lesz beszámoló.
Ez pedig egy másik koncert másoktól, más időben, de ugyanazt adták elő... vagyis nem, ha úgy vesszük, minden előadás más valamiben... nagy szerepe van a karmesteri interpretációnak.
Majd minden ilyen koncertes beszámolómnál lesz videó, mert így sokkal szemléletesebb... Szerintem.
2012. szeptember 4., kedd
Programok
Aztán még jóóóóval később, november 19-én az Operaházban lesz Mahler 1. szimfóniája és Schumann a-moll gordonkaversenye, ezt is biztosan meg fogom nézni, de ezeken kívül még egy elég szép lista van, kinézett koncertekről... amiből ha csak az ötödére is eljutok, boldog (?) leszek...
Szóval most egy darabig Mahlert is nyomatok ezen az oldalon, persze nem sokat...
Amúgy az egyik kedvenc zeneszerzőm, kiskoromban annyit hallottam az első szimfóniáját, hogy teljesen beleégett az agyamba... remélem, majd több verzióban is hallhatom majd azt.
Ja, és Mahlertől ilyenkor év vége felé elég sokat játszanak... most lehet néha a fejét is látni a városban... úgy értem plakáton (asszem pont a 7.-i koncertet reklámozzák vele).
2012. augusztus 30., csütörtök
Néhány fantasztikus, de sötét hangulatú zenét játszó együttes
Amúgy lesz majd meglepetés a következő bejegyzésben... legalábbis nekem meglepetés volt, másokat nem biztos hogy meg fog lepni.
Igyekeztem minél változatosabb képet adni az együttesről a belinkelt számok terén, több lemezből válogattam, és azokat vettem, amik eléggé eltérnek egymástól... de még ez is kevés, ha érdekel téged egy banda, nézz utána, mert lehet hogy pont azt a számot hagytam ki, amelyik életed egy meghatározó része lesz ;P
Éééés amiknél nagyobb a lejátszási kép, azok klipek!
Kilimanjaro Darkjazz Ensemble
Ezt teljesen véltelenül találtam, de imádom, már kívülről vágom minden számát nem tudom abbahagyni a hallgatását. Pont egy ilyen együttest szerettem volna, hogy legyen... és van!
2000-ben alakult, főhadiszállásuk Hollandia, stílusuk hangulatra leginkább a Portisheadhez és a Red Snapperhez hasonlítható, de teljesen egyediek. Kicsit régies , de olyan "éjfél van, jönnek a kísértetek, meg esik az eső is és egy kihalt sikátorban vagyok valamiért" hangulata van az egésznek.
Van állandó énekesük, viszont sok számban nincs ének, időnként régi némafilmekhez csinálnak háttérzenét.
Voltak kétszer is Magyarországon, utoljára 2011-ben... már csak abban reménykedem, hogy ha már többször is megfordultak itt, máskor is jönni fognak, elég zavaró szembesülni azzal, milyen kicsi választott el attól hogy ott legyek egy koncertjükön... későn találtam meg őket...
Sokat elárul róluk a számokhoz címválasztásuk is, pl.: Past Midnight vagy Cotard Delusion (ez amúgy egy elég érdekes és ritka betegség, az illetőnek teljesen eltorzul a valóságképe pl.:valamelyik testrészét idegennek érzi, stb.)
Mogwai
'95 óta működő posztrock együttes Skóciából, viszonylag kevés számban van szöveg, leginkább a dobokon és a gitáron van a hangsúly (meg akad zongoraszó is...). Nagyon eredetiek, és érdekes címeket tudnak adni a számokhoz (pl.:"I Love You, I'm Going to Blow Up Your School" a The Hawk Is Howling (2008) c. CD-ről).
Amúgy a nevüket a Szörnyecskék c. filmből vették.
Tipikusan olyan zene, amit bármikor elő lehet venni és hallgatni, nem kell hozzá pont olyan hangulat, hogy tetsszen.
Have a Nice Life/Giles Corey/Nahvalr
Erről már írtam korábban, mindhárom együttes nagyjából ugyanazon személyekhez köthető.
Egyik fő alakja, Dan Barrett nem sok reményt táplál jövője felé, volt, amikor próbált megszabadulni tőle... ehhez mérten komor zenét játszanak, a Have a Nice Life és a Giles Corey attól függetlenül hogy irtó depresszív, könnyebben fogyasztható a többnyire tiszta, de mintha valahonnan a föld alól szóló énekkel, és szomorú, de szép dallamokkal...ehhez képest a Nahvalr nagyban más, nemcsak azért, mert a tagok amíg az albumot összerakták nem is találkoztak személyesen (pedig úgy hangzik minden a CD-n, mintha össze lettek volna zárva egy stúdióban), de azért is, mert még ritkásabban akad olyan, akinek tetszik az a sok disszonáns hang és mindenféle zaj/kiabálás/halálsikoly/egyebek, amik amúgy teljesen összepasszolnak és igényesen megalkotott zenét adnak... (de mondom, ízlés kérdése, én mondogathatom mindenkinek hogy a tengeri alga tök finom, de egy csomóan attól még fintorognak erre, hogy "de az olyan zöld!!!"...)
Red Snapper
Erről is írtam, bár nem sokat.
Ez a Brit banda már vagy 20 éve zenél, itt is, mint a Mogwai-nál a hangsúly a hangszereken van, kevés az olyan szám, amiben hallható ének. Ha van, akkor vendégénekes jön, néha vannak vendégzenészek is.
Acid jazz, időnként trip-hop muzsikát csinálnak.
Egy koncertjük így néz ki kb: sok füst, néhány 40-es éveit taposó fickó, akik bossként nyúzzák a dobot, gitárt, nagybőgőt, szaxofont, trombitát, meg amit még el lehet képzelni egy jazzegyüttesnél... egyszer még kijutok egy koncertjükre!
Amúgy tökéletes minden asztali ténykedéshez és egyéb munkálkodáshoz a zene, mert nagyon pörgős.
(Először apám munkahelyén hallottam meg, ős is azért hallgatta mert jó dolgozni rá... meg gondolom tetszik is neki.)
Holden
Már írtam erről is, és akkor is kiakadtam, mennyire kevesen ismerik.
'97-ben alakult, elsősorban francia, másodsorban chilei együttes, "hivatalos" besorolás szerint indie pop-rock műfajban mozognak... háááát... igen. de annyira nem, vagyis hangulatra ennél sokkal komolyabb az egész, nekem mindig "a 60-as évek francia krimijeihez illő zene" érzésem lesz, amikor meghallom... Több olyan számuk is van, ami lehet hogy másoknak vidámnak hangzik, nekem valamiért viszont a 90% nem az (eleve a harmonika zenét nem tudom annyira vidám eseményekhez kötni...).
Armelle Pioline, az énekes élőben is nagyon szépen énekel.
2012. augusztus 26., vasárnap
Zenék amik mostanság éjjel-nappal szólnak nálam
Ööö... azért magyarázkodom kicsit, ha valakit érdekel (ha nem, görgess le, és ott kezdődik a lényeg): ebben a kb. 1 hónapban szinte minden majdnem volt: anyám majdnem ideköltözött a húgommal, emiatt én ténylegesen átköltöztem egy hétre a nővérem volt szobájába (ami kb. 1,5x3 m-es, szal elég viccesen nézett ki + az egész szobámat kiürítettem, legalább egy hetembe tellett mindent oda-vissza pakolni, mert az utolsó fél órában derült ki hogy mégsem, amikor már a csengőszót vártam...), nekünk meg ezek után majdnem el kellett költöznünk, stb....
De most teljesen nyugi lett, azt leszámítva hogy nincs melegvíz pár napja... legalább tökélyre fejlesztettem a felforraltvizeslábasbólszivaccsalfürdést. Dzha!
Ééééés egy jó hír(nekem) : Felvettek oda ahova akartam menni, szóóóval most 3+2 évig filozófiát, vallástörténetet és egyebeket fogok tanulni, ez nagyon jó dolog, hiszen évek óta érdekelnek ezek a témák, és tudom hogy szívesen fogom tanulni... ráadásul ha jól sakkozom a szabadidőmmel, a fősulin elkezdhetek kínaiul tanulni (és nagyon remélem, hogy a japánnal egy órám sem fog ütközni...)!
Tehát nekem ezek újdonságnak számítanak, remélem, valaki talál köztük olyat amit szívesen hallgatna később is.
Ja, és úgy sikerült ez az összeállítás, hogy mindegyiknél női énekes van... nem is baj, mert azt vettem észre, hogy az utóbbi pár hónapban teljesen átbillentem a férfi énekesekkel teli részlegbe... ez most egészen frissnek hat így.
Ééééés, még várható lesz több zenei bejegyzés (amúgy tudom, hogy annyira nem érdekel ez titeket, csak abban reménykedem, hogy van legalább egyvalaki akinek ez hasznos... meg amúgyis akarok róluk írni) (a könyvről azért nincs még bejegyzés, mert nem gondolkodtam, mielőtt kölcsönadtam valakinek... ha visszakapom, kész lesz az írás... bocsi!)
3 tagú londoni központú együttes, nevüket a Jurassic park egy túlsúlyos figurájáról vették.
Énekesük japán származású, de persze ő is londoni, és angolul énekel... a neten kb semmi dalszöveget nem találtam tőlük, de hallásra úgy tűnik, azért van pár szám, amiben fel-fel bukkan néhány japán nyelvű mondat.
Triphop/elektronikus muzsikát gyártanak, a számok változatosak, ráadásul ha eleget hallgatja az ember, könnyen egész nap ez járhat a fejében, tehát mondható, hogy karakteres dallamaik vannak. Ez év márciusában jelent meg újabb lemezük : In a dim light.
Amúgy néha hasonít az énekes hangja Björk-ére.
Jelenleg úgy tűnik, feloszlott amerikai übernyugis-indie rock együttes, ami kakukktojás, mert kb. 15 éve alakultak... nem is értem, hogy kerülhették el a figyelmem...
Nevüket a Micimackó egyik története inspirálta.
Különösen jó háttérzene bármilyen számítógépes ténykedéshez vagy alváshoz, mert nagyon megnyugtató és szép zene, ráadásul az énekes álomszerű hangja is megerősíti az egészet.
Egy új album valamikor a jövő hónap tájékán fog felbukkanni tőlük.
Az egyetlen problémám az velük, hogy elég hasonlóak a számaik.
A név egy huszonéves csajt takar, akiről bármilyen képet látsz a neten, az nagy valószínűséggel mutatni fogja a sokméteres haja antigravitációs képességét. A felállás úgy néz ki: egy hajrázó csaj bő pólóban, előtte egy kompakt hangstúdió, és ontja magából a különösebbnél különösebb nyers hangzású elektronikai zajokat és dallamokat, amik végül baromi jól összepasszolnak. Az ének sem túl finomkodó (bár elég sok benne időnként a hajlítás, valamiért az afrikai törzsi énekek jutnak eszembe róla... de nem olyan).
Ő is pár hónapja adta ki az új, Quarantine névre hallgató lemezét.
Egyébként ahogy láttam a youtube-os visszajelzésekből, ő is kb. olyan mint a Xiu Xiu, vagy valakinek tetszik ez a káosz, vagy utálni fogja.
Ok, ős sem ma kezdte a zenélést, hanem röpke 30 éve (azaz 3 évesen...), de 2004-ben debütált.
Norvégia lakója, a 2008-as Narnia filmfolytatás (nemtom mi a címe) egyik betétdalát készítette (Lucy címmel).
Kísérletező/indie/artrockot játszik, hajlamos nem hangszerként kitalált dolgokból hangot nyerni és azt is fölhasználni valamelyik számához. Elég bátor, karakteres számai vannak.
És mily meglepő, ő is idén jelentetett meg új albumot (Featherbrain), és az ő új albuma is bitangjól sikerült!
Ez pedig az új klipje, ami nekem nagyon tetszik, bár elég fura lett...
2012. május 3., csütörtök
Éééés, egy újab okosság, amit felraktam az oldalra
És hogy mi?
Nézz jobbra!
Igen!
Mostantól minden nap egy újabb hű-de-jó szám lesz itt, ha idelátogatsz az oldalra, egy gombnyomással háttérzenét teremthetsz anélkül, hogy az öntörvényűen elindulna magától (mert van, akit idegesít, ha egy oldalnál egyből indul valami zene, sztem sem valami jó ötlet...)!
2012. április 11., szerda
#1 zene ismertető: Have a Nice Life és a Giles Corey
Egybe veszem a kettőt, mert végül is ugyanazon agyból jöttek....
A Have a Nice Life 2000-ben alakult amerikai duó, eddig 3 lemezt adtak ki, és még mindig működnek. A tagok Tim Macuga és Dan Barrett, befelé fordulós-komor hangulatú-shoegaze-experimentális-post-industrial-rockot játszanak, viszonylag sokféle hangszer és stílus megjelenik a számaikban.
Elég masszív hangulata van. Ja, és ha hasonló együtteseket kéne megneveznem... Joy Division és Swans... de elég eredetiek.
Mint ahogyan az sejthető, ezek a zenészek nem a happy-go-lucky kategóriába tartoznak. Főleg Dan Barrett, akinek miután nem sikerült kinyírnia magát elkezdett anyagokat gyűjteni, hogy meglássa, érdemes-e élni. Ebből született a Giles Corey (btw. ez az a muksó, aki még jóóó régen élt, és amikor kivégezték, úgy kellett meghalnia, hogy kövekkel nyomták agyon, tőle származik a hírös idézet: "Még több súlyt!"("More weight!")). Ezek a számok még talán a HaNL-énál is sötétebbek, mintha egy temetőben vették volna fel az egészet... sok kísértet és reménytelenség került az albumba, de már nagyon régen nem hallottam ennyire szép zenét. Komolyan.
Ebben több az akusztikus hangszer, néha egy kicsit folkos... így furán hangzik szerintem nem is lehet elképzelni, ha valaki még nem hallotta, milyen. Nyugodtabb is valamivel a HaNL-nál, de csak azért valamivel, mert arra sem éppen jellemző a zúzás.
Ennyit tudtam összeszedni róluk, sajnos nem sok infó kering róluk a neten.
Have a Nice Life linkek:
- http://enemieslist.net/kvlt/artists/have-a-nice-life/
- http://www.last.fm/music/Have+a+Nice+Life
- http://www.myspace.com/haveanicelife
Giles Corey linkek:
- http://enemieslist.net/kvlt/artists/giles-corey/
- http://www.last.fm/music/Giles+Corey
- http://www.myspace.com/gilescoreyct
Giles Corey:
2012. március 31., szombat
Zene, Könyv, Színház
És voltam gordonkakoncerten a Fugában vasárnap, Rohmann Ditta játszott Bachot és Kodályt (nem annyira a népdalos, inkább kamarazenés korszakából). Bach c-moll szvitje (BWV 1011) nekem kissé kaotikus volt, Kodály Szólószonátája, op.8, jobban tetszett, néha olyan volt, mintha egy történetet mesélt volna el, gyakran voltak benne random pengetős elemek.
Rohmann Ditta nevével még több koncertnél lehet találkozni, érdemes megnézni, nagyon jól játszik.
Könyv: Az Ulysses mellett most 4 újabb könyv került a listámra, ezeket könyvtárból vettem ki, szal nem ártana 1-2 héten belül kiolvasni őket (nem nagy terjedelműek, szóval ez nem nagy feladat)
Szabó Ervintől kaptam kölcsönbe:
- Emile M. Cioran: A bomlás kézikönyve
- Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások
Japán Alapítvány könyvtárából kölcsönöztem 2 könyvet még, gyakorlás céljából.
Majd mindegyikről írok többet vagy kevesebbet.
Színház: Gondolom, már mindenki tudja, hogy ma van a Színházak Éjszakája, még csütörtökön mentünk, hogy majd hű-de megvesszük a jegyet rá, de már baromi régen elfogytak... de azért még tudtunk olcsóbban előadásra jegyet venni, úgyhogy ma este az Örkény Színházban megnézem a Kasimir és Karoline-t (Ödön von Horváth darab, Bagossy László rendezőtől).
Még sok hónapja voltam a Nemzeti Színházban, megnéztem az Ember tragédiáját (Alföldi Róbert rendezés). Hááát... öszintén: magát az eredeti művet nagyon nem szeretem. Sokadszor kellett nekiállnom olvasni, hogy végigérjek rajta, mert nagyon nem bírtam a főszereplőket (Éva: sablonos, kiszámítható, egyszerű, általában hülye. Ádám: öntelt. ) Persze megértem, hogy miért olyan nagy jelentőségű ez a mű, de én nem szeretem... azt nem mondom, hogy rossz, nyilvánvalóan nem az, csak nekem nem jön be. Ennyi. Ehhez képest az előadás jó volt, nagyon ötletes és eredeti, bár nem sikerült megkedveltetnie velem az írást.
Ezen kívül ugyanott láttam még a Magyar ünnepet. Nézzétek meg. Kötelező.
Kattints ERRE a szövegre, ha az Ember tragédiája oldalára akarsz jutni a Nemzeti Színház honlapján.
Kattints ERRE a szövegre, ha a Magyar ünnep oldalát akarod megnézni.
Kattints ERRE a szövegre, ha a Kasimir és Karoline-ra vagy kíváncsi.
2012. március 15., csütörtök
Új Xiu Xiu lemez: Always
És BOLDOG 200. BEJEGYZÉST!
Későn tudtam meg, hogy mi lesz és esélyem sem volt elmenekülni itthonról...
A nővérem és barátosnéja elfoglalták a lakás 3/4-ét, hogy pár órán át tartó "Ki tud hangosabban Lady Gagát énekelni, miközben az eredeti szám is ordít?" versenybe kezdjenek, és mostanra lett csend, erősen valószínű, hogy egy bazinagy adag parfümfelhővel féreglyukat nyitottak a fürdőszobatükrön keresztül és egy pillanat múlva már a szokásos szórakozóhelyükön gyártják a partifotókat...
Tehát volt elég időm, hogy a masszívan szigetelt fülhallgatóm segítségével körbenézzek néhány kedvenc együttes háza táján.
Azt tudtam már elég régóta, hogy lesz/van új lemezük, mert gyakran voltam az együttes honlapján,-amit ha erre a piros (mert a link színe itt mindig piros) szövegre kattinthatsz magad is megnézhetsz-, csak egyszerűen lusta voltam hozzá hogy meghallgassam/egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz olyan jó, mint a többi... és óóóóóóóó basszus... (mindegy, már korábban úgyis megemlítettem, hogy hülye vagyok)
Amúgy február 28-án jelent meg elvileg, örökké való hallgatásra teremtetett.
2012. február 16., csütörtök
HÁT KIGYÜTT AZ ÚJ EMILIE SIMON LEMEZ ÉS ÉN HÓNAPOKIG ÉSZRE SEM VETTEM?!
És új gépem van, mert a másik már gonosz, zöld és mászik...
A lényeg: egy-két hónapja megjelent Emilie Simon új lemeze, a címe: Franky Knight.
Az első pár CD-je nagyon jól sikerült, aztán valamiért egy rosszul sikerült stílusváltáson ment át, a The Big Machine c. lemez inkább plázazenék gyűjteménye szerintem, és már nagyon tartottam tőle, hogy ilyen is marad, vége az eredetiségének... DE NEM! szerencsére (vagy nem szerencsére, ugyanis a lemez fő témája szerelmének pár évvel ezelőtt bekövetkezett halála, de mégsem a gyászról szól a dolog...) valamennyire visszatért a korábbi stílusához, amitől a dalai tényleg "Emilie Simonosak" de azért változott is egy kicsit, nem teljesen olyan, mint régen, de ez a változás teljesen rendben van... (amíg nem plázásít, remek dolgokat tud alkotni!). A korábbi dalaiban sok szokatlan hangeffekt épült be a dallamokba (pl. az egyik koncerten egy fickó pálcákat húzott végig egy olyan fa bordás ruhamosó cuccon, amit régen használtak az asszonyok a mosásnál, vagy amikor egy vízzel megtöltött borospoharat ütögettek kanállal.... érdemes megnézni a koncertfelvételeket, mert szórakoztatóak, ráadásul maga Emilie Simon is baromi jó énekel élőben!) most viszont inkább igazi hangszereket hallhatunk, sok rézfúvóst és egyebet, kevesebb elektronikus beavatkozást, amitől valamivel elegánsabb/felnőttebb lett valamiért az egész... de persze a csajnak még mindig gyerekhangja van, és ez mindig is így lesz.
Emilie Simon hivatalos oldala
Egy szám a lemezből példának... ha teljes képet akarsz kapni, hallgasd végig a többit is, mert rá nagyon nem jellemző, hogy ugyanolyan számokat csinálna....:
2012. január 19., csütörtök
Nem túl vidám, de zseniális zenét játszó együttesek /zenészek
XIU XIU (amerikai, nem kínai, csak a név eredete az)
Néha (nagyon ritkán) van olyan, hogy rákattanok egy együttesre, és napokig csak azt hallgatom, egész nap annak a számai mennek a fejemben, és a füzeteimbe is annak dalszövegeit firkálom órák alatt... a Xiu Xiu is ide tartozik, szinte véletlenül bukkantam rá, és azóta sem bírom kiheverni.
Ők csinálják a legszebb zajokat, a hiperérzékeny Jamie Stewart kegyetlen szövegeket ír, és énekel, a többi tag változó, hol sokan vannak, hol csak egy-kettő, mindenesetre remek zenéket tudnak összerakni... Valamiért a legtöbb szám nagyon személyesnek tűnik (valszeg az is), eleinte talán nem fog tetszeni, nekem is szoknom kellett 1-2 óráig...
Műfaját tekintve kb. valami experimental rock és szinti pop keveréke, sok csörömpöléssel és egyéb zajokkal, és gyakran a sírás határán álló énekkel.
Ja, és a klipek általában eléggé alacsony költségvetésűek...
The Paper Chase
Alternatív noise rockbanda, általában horrorisztikus témákkal és érdekes hangeffektekkel, disszonáns dallamokal (egyik kedvencem az ollócsattogtatás a We know where you sleep elején)
Chad VanGaalen
Először azt hittem, hogy egy együttesről van szó, de nem, ez egyetlen ember, aki énekel, zenél, és ő maga is készíti a klipeket (tekintélyes helyen szerepelnek a top legbetegebb animációs klip ranglistámon), sokféle zenét csinál, ha műfaji besorolást kéne mondanom.... indie rock folk elemekkel...vannak vidámabb számai is, de azért akad jó pár komorabb hangulatú is.
Supercar
Elektronikus/alternatív rockegyüttes Japánból. Még 2005-ben feloszlott, de amit hátra hagyta, arra még 2105-ben is azt fogják mondani, hogy remek muzsika... A zenéjük hangulata olyan, mint amikor valaki éjjel vonatozik, minden csendes, az ember valami nyugis zenét hallgat, közben néz ki az ablakon, kint esik a hideg eső, a vonatban viszont megy a fűtés...
Mimicking Birds
A Modest Mouse Isaac Brockja egyengette az együttes útjait megalakulásakor, nyilván, mert felismerte, milyen tehetséges csapatról van szó. Indie rockot játszanak, gyakran hallani az akusztikus gitárt, lassabb számaik vannak, az ének pedig olyan, mintha valami hősi eposzt mesélne... nagyon érdekes.
2011. december 28., szerda
5 nagyon jól sikerült játékzene
The Path - Forest Theme
Eleve a játék maga is nagyon szép/művészi/hangulatos, remekül illik hozzá a zenéje.
Alice: Madness Returns - Shadow scroll
A dalok egyetlen hibái, hogy baromi rövidek... max. 3 percesek (de inkább 2), az ember pedig legszívesebben valami végtelenített verziót hallgatna belőlük... amúgy a játék bármelyik zenéje itt lehetne.
American McGee's Alice - Time to die
Ööö... szóval az Alice játékoknak jók a zenéik és kész.
Penumbra Black Plague - Danger is near
Félelmetes játék, félelmetes zenével... nagyon hatásos, főleg amikor az ember egyedül van otthon egy sötét, viharos napon...
The Neverhood - Weasel chase
Ez a videóval együtt van... Gyerekkorom egyik meghatározó eleme ez a játék, és persze kívülről tudom minden zenéjét... Áááá!!! Mostan aztán igazán játszanom köllene ismét véle!
Ha nektek is van olyan játékzene ami tetszik, osszátok meg!

