És íme a nagyon nem professzionális bejegyzés egy nagyon jó sorozatról.
Majd jön egy másik, remélhetőleg összeszedettebb darab egy szintén remek szériáról.
Nem csak nekem tűnt fel, hogy mostanában mintha több jó sorozat bukkanna fel, mint egész estés film... ez elég furcsa, ráadásul már kb. a költségvetés is kezd kiegyenlítődni arányában, mintha fokozatosan elhúznának a sorozatok a hosszabb filmek mellet... kíváncsi leszek, hogy mi lesz e téren 10 év múlva...
Bár most elég nagy divat lett sok nagyon zakkant sorozatot feldobni, ami tele van pucérkodással meg gyakran eléggé felesleges erotikus tartalommal és masszív, véres jelenetekkel, valahogy egy kicsit sem érdekeltek, mert sztori igazán nem volt, vagy ha igen, akkor feleslegesen hígította a sok pucérkodás, mintha az lenne a lényeg (elég belegondolni pl. a Dexter sorozat fokozatos elkurvulására, Vagy a Trónok harcára. amivel még mindig nem tudom hogyan álljak, mert elkezdeném, ha nem hallanám folyton másoktól akik ezt nézik, hogy nincs olyan rész amiben ne lenne tök felesleges pucérkodás, és egyebek, amik kb elveszik a hangsúlyt a történetről ami amúgy is elég masszív lenne, sőt, sokkal érdekesebb lenne és élvezhetőbb és maradandóbb a béna sallangok nélkül... ez nem prűdség részemről, inkább az, hogy én a történet miatt nézek filmet vagy sorozatot, ha a történet szempontjából fontos a dolog, tőlem mutathatják, de ha nem akkor csak egy felesleges wtf elem, ami butít az egészen... így vagyok a "sztárokkal" is, néha jobban örülök, ha egy teljesen idegen, nem túl szép valaki a főszereplő, mert ugyan már, nem az a lényeg, hanem a film! Na, most jólmegmondtam!!! zárójelbezárva ->).
Szóóóval én általában egyedi sztorikat keresek, lehetőleg sajátos hangulattal, ami miatt az ember jóval később is emlékezni fog rá, mint egy olyan sorozatra, amit esetleg pár év múlva szívesen újranézne, hátha még több dolgot venne észre benne, mint korábban.
Az egyik ilyen sorozat a francia Les revenants volt számomra.
Egy-két Többé-kevésbé fontos adat:
Az első évadot 2012-ben kezdték, a másodikat 2014-ben, nem tudom, hány évadosra tervezik.
Ha jól tudom, a Viasat 3-mon adják Magyarországon, de ajánlom az eredeti szinkronnal nézést, mert hát úgy az igazi, könnyű hozzá feliratot is találni magyarul...
Az első évad 8 részes, egy rész valamivel kevesebb, mint 1 óra.
Egy azonos című (de 2004-es évjáratú), szintén francia film alapján készült.
Úgy találtam meg, hogy miután nagyon szeretem a Mogwait, és néha ránézek az általam kedvelt együttesekre hogy miben settenkednek mostanság, megtaláltam egy lejátszási listát a sorozathoz, aminek ők készítették a zenéjét. De nem csak az intronak, hanem szinte végig az ő zenéjük lehet hallani... rákerestem imdb-n, és eléggé megtetszett a történet, főleg, hogy francia sorozat amin amúgy látszik és érezhető is hogy egy "nem amerikai vagy angol" dologról van szó... de főleg nem amerikai... nagyon másképp viselkednek az emberek!
Ami nagyon tetszett ebben a sorozatban az elsősorban a hangulat, amihez nagyban hozzátett a Mogwai-féle sejtelmes kissé baljós zene, és az, hogy egy kisvárosban játszódott hatalmas erdőségekkel és egyéb természeti dolgokkal átszőve, egyébként látványra kicsit valami skandináv környékre emlékeztetett, ami a külvilágtól eléggé el van zárva.
Ebben a kisvárosban szinte mindenki ismer mindenkit és próbálják minél jobban élni a maguk életét.
De egyszer csak visszatérnek páran, kik évekkel, vagy akár csak pár napja haltak meg. Nem olyanok, mint a zombik (bár éhesek, de jó nekik a szendvics is!), és a többségnek kezdetben fogalma sincs arról hogy halott.
Így kezdődik a sorozat, és azután láthatjuk, a környezetük hogy igyekszik megoldani ezt a nagyon furcsa helyzetet, sokféle reakciót láthatunk, mindegyik lehetséges és nagyon őszinte. Nem igazán vannak főszereplők, inkább sok fontosabb szereplő, akinek megvan a maga része a történet alakulásában, nagyon kevés olyan szereplő van akivel szemben ellenszenvet érezne a végére az ember, még ha korábban több is volt, idővel mindenkinek kiderül a története.
Az egész sorozatot végigkíséri egy misztikus-rejtélyes hangulat, és nagyon sokáig nem lehet tudni, de még kitalálni sem hogy mi is folyik valójában.
Szerencsére, nincs túl sok felesleges drámázás benne. (Úgy értem, van benne pár olyan jelenet például, hogy valami hülyeségen éppen elkezdene veszekedni két szereplő, mikor éppen valami fontosabb dolgot kéne csinálniuk, erre az egyik szól a másiknak hogy ennek most nincs itt az ideje, és nem veszekednek tovább, hanem a lényeggel foglalkoznak!!!! végre!!! (Nem azért, de a Walking deadben elég vicces volt pl.: a megcsalós epic drama, mialatt mindenütt zombik portyáztak és meg akarták enni őket, de még sok másik esetet is lehetne említeni...))
Aki szereti a kifejezetten egyedi sorozatokat, nem túl csilivili misztikus vonallal, megkedvelhető karakterekkel és nagyon érdekes, nem kiszámítható történettel, annak kifejezetten ajánlom ezt a sorozatot!
imdb link a sorozathoz
Angol tv-s trailer:
A Mogwai Hungry Face című számával ellátott introja a sorozatnak, ami nagyon tetszetős:
Minden jót!
Oldalak
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szürreális. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szürreális. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. augusztus 2., szombat
2012. szeptember 23., vasárnap
Jan Švankmajer - Mužné hry (Virile Games) 1988
Késtem vele röpke 6 órát...
De attól még ez a kisfilm zseniális.
De attól még ez a kisfilm zseniális.
Címkék:
animáció,
fura,
Jan Švankmajer,
szürreális
2010. november 18., csütörtök
Nekojiru-so / Cat soup
Év: 2001Ország: Japán
Műfaj: fantasy, animáció
Rendező: Tatsuo Sato
A történet:
Egy macskakölyök a kádban játszik a kisautójával... lebukik a víz alá, és jó sokáig ott is marad (ennél a pontnál a néző eldöntheti, hogy az állat meghalt-e, vagy sem)...
Miután a kölyök megtudja, hogy a betegeskedő nővére lelkét elviszik, utánuk rohan, de csak a lélek felét sikerül visszaszereznie. Emiatt a nővére fogyatékossá válik, a kölyök pedig elindul vele, hogy felkutassák azt a virágot, amivel meg tudják gyógyítani őt...
Személyes vélemény:
Először úgy gondoltam, hogy majd írok egy rakás hű-de-okos dolgot a film értelmezéséről, de jobb, ha nem teszem, mert az befolyásolná mások nézőpontját... Mert teljesen a nézőtől függ, hogy mit lát a filmben, nincs előre megadva egy konkrét magyarázat, hagyják mélyentöprengeni a sok szerencsétlent (pl. az olyanokat, mint én, aki tudja, hogy a film végére teljesen ki fog készülni, de azért még egyszer megnézi), akik végignézték az egészet... Ok, csak fél órás, de ha ennél több lenne, a világ gyógyszertárai valszeg kiürülnének a Xanax készleteikből... Nagyon nyomasztó egy film, néhány helyen vígjátékként említik, szerintem rohadtul de nem vicces az egész, de hát ezt csak én mondom... Már többször láttam, néhány évente újranézem, és akkor egy kicsit másképp látom az egészet, de ez semmit sem változtat a hangulatán, nagyon könnyen kiboríthatja a nézőt, úgyhogy erre lelkileg jobb, ha felkészül az, aki meg akarja nézni a filmet.
A műfaji meghatározással kicsit bajban voltam, ezért csak a biztosat írtam le, vannak benne horrorisztikus elemek, de nem horror, sejtem, hogy miért nevezik vígjátéknak, de szerintem az sem...
Nincs benne túl sok beszéd (meg a macskák úgyis csak nyávogni szoktak...), az a pár mondat viszont szövegbuborékban hagyja el a beszélő száját, mint a képregényekben. Egy manga alapján készült, a mangaka, Nekojiru, szerette macska formában ábrázolni az embereket...
A rajzolása néhány résznél elég gyerekes, van ahol szépen kidolgozott, de az egész inkább ceruzarajznak tűnik, mintsem valami high-tech CGI cuccnak. Ennek ellenére a film egyáltalán nem gyerekeknek való!!!
Szürreális, egyedi, furcsa, nyomasztó, zavaró, ijesztő (persze nem a látvány...), elgondolkodtató alkotás, egyértelműen rétegfilm, úgyhogy szerintem csak azoknak érdemes ezt megnéznie, akik kaphatóak az ilyenre, akik jól elvannak a felszínes, könnyed, sablonos mondanivalójú filmekkel, azok messzire kerüljék el ezt.

Címkék:
10/9.5,
2001-2010,
animáció,
fantasy,
film,
ismertető,
Japán,
kultfilm,
nem horror,
szürreális
2010. október 25., hétfő
Junji Ito manga adaptációi #1
A mangakáról (az az ember, aki a mangákat rajzolja és/vagy írja) bővebben majd akkor fogok írni, amikor a Museum of terror c. mangáját fogom ismertetni, elöljáróban annyit, hogy Junji Ito szerintem az egyik legtehetségesebb a műfajban, részletes és egyedi rajzstílusa van, a történetei pedig nagyon ötletesek és hatásosak... Egy időben rengeteg horrormangát olvastam, és mind közül az ő munkái( és Mochizuki Minetaro Zashiki onna-ja meg Dragon head-je) voltak a legfélelmetesebbek. Szóval ha valaki nem hisz abban, hogy vannak jó horrormangák, tessék ezekkel próbálkozni...
A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................

Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.
2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)
A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...
.....................................................................................

Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...
Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.
A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...
.....................................................................................

Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...
A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.
Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.
.....................................................................................

Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...
(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...
Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.
.....................................................................................
Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.
Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:
A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................

Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.
2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)
A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...
.....................................................................................

Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...
Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.
A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...
.....................................................................................

Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...
A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.
Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.
.....................................................................................

Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...
(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...
Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.
.....................................................................................
Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.
Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:
- Marronnier
- Uzumaki
- Long dream (de majdnem holtversenyben az Uzumakival)
- Kakashi
2010. szeptember 17., péntek
Vampyr / Not against the flesh
Év: 1932Ország: Franciaország/Németország
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: Carl Theodor Dreyer
Szereplők: Julian West, Maurice Schutz, Rena Mandel
A történet:
Allan Gray, egy fiatal utazó, aki a természetfeletti megszállottja, egy félreeső hotelban foglal szobát az estére. Azonban furcsa dolgokat lát, és éjjel ezek hatására látomásai lesznek, rémálma és a valóság összemosódik...
Egy öregember jelenik meg a szobájában, és figyelmezteti, hogy a lány nem halhat meg, majd elhelyez egy csomagot a fickó asztalán, és ráírja, hogy haláláig ne bontsák ki, és elmegy.
Allan körbenéz a hotelban, és annak környékén, és egyre több furcsasággal találja szembe magát: egy bál, amin csak árnyak táncolnak, egy "visszafelé" ásó ember árnyéka, és hasonló látomások, mind árnyakkal.
Egy kastélyhoz téved, ahol egy öregember (aki még korábban Allan szobájában járt), 2 lánya (az egyik megsebesült, és betegen fekszik) és a szolgálók laknak. Miután Allan az ablakból meglátja, hogy egy árny rálő az öregre, szól egy szolgának. Allant beengedik, de az öreget nem sikerül megmenteni...
A cselédek megkérik a férfit, hogy maradjon náluk estére... Allan előveszi a csomagot, és kibontja: egy a vámpírok történetéről szóló könyv az.
Léone, a sebesült lány csak úgy elhagyja a házat, és merengőn bóklászik a fák között, mikor meglátják a többiek. A könyvből kiderül, hogy a lányt egy vámpír harapta meg, vérszomja pedig egyre nő, és a menny kapui bezárulnak előtte, hacsak nem tudják megakadályozni az átváltozását... A gonosz orvos viszont egy egészen más hatású gyógymódon töri a fejét...
Személyes vélemény:
A régi horrorfilmek ( az eddigi ismereteim alapján, és úgy, hogy 18 éves vagyok, tehát van még mit látnom bőven, én kb. a '70-es éveknél, vagy még inkább annak a második felénél húznám meg a határt ezen a téren, és persze vannak kivételek is...) egészen másképp félelmetesek, úgyhogy más szemmel is kell nézni őket. Ami ezeknél a filmeknél számít, az a hangulat, és a gesztusok. Ritkán vannak igazán sokkoló képek, max. 1-2 / film, de nem is azok a félelmetesek, hanem inkább az egész film nyomasztó hangulata, az arckifejezések (ha egy ijesztő szereplőről van szó), és a történet.
Ha már az arckifejezéseknél tartunk... Léone arca, amikor a testvérét méregette, mint élelemforrás, Giséle (a testvére) pedig nem ismerte a lány szándékait, de elborzadva hátrált tőle... hát ez a kép azt hiszem rémálmaimban elő fog jönni... ahogy Léone vicsorog... amikor trailert kerestem a filmhez a youtube-on (persze nem találtam) láttam, hogy valaki felrakta ezt a részletet... érdemes megnézni ;)
A filmről pedig: érdekes, semmiképp sem unalmas. Félig némának mondanám, mert bár van benne szöveg, a háttérben még mindig végig zene szól a környezet zajai helyett. A zene remekül ad a film hangulatához, a látvány úgyszintén, a környezet, és a "speciális effektek" hihetőek. Rendesen átgondolták és megcsinálták a filmet, minden a helyén van... Szeretem az ilyet.
Mondjuk ez nem meglepő, hogy jó véleménnyel vagyok erről a filmről, nem hiszem, hogy bárki is leszólná... Megkérdőjelezhetetlenül jó.
Ajánlás:
Bárki megnézheti... na jó, talán 12-13 éves kor alatt nem nagyon ajánlom (valszeg nem is nagyon értenék...), de legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie.

Címkék:
10/9.5,
1931-1940,
3/2 zombis,
fantasy,
fekete-fehér,
film,
Francia,
horror,
ismertető,
Német,
szürreális,
vámpír
2010. szeptember 1., szerda
Adventures of electric rod boy / Denchu kozo no boken
Év: 1987
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror, vígjáték
Rendező: Shinya Tsukamoto
Szereplők: Shinya Tsukamoto, Kei Fujiwara, Tomorowo Saguchi, N. Senba, Nobu Nakaoka
A történet:
Hikari, egy fiú, akinek villanypózna áll ki a hátából éppen néhány genya kölyök elől menekül, mikor felbukkan Momo, a lány aki semmitől sem fél és megmenti a srácot. A fiú hálája jeléül odaad neki egy időgépet, de amikor ki akarják próbálni azt, Hikarit elragadja és 25 évvel későbbre küldi. A jövő nem túl fényes (igen, ez egy nagyon rossz szóvicc volt -.-... pedig utálom az ilyeneket...), fekete felhők takarják a napot, ami a gonosz vámpírok műve, ugyanis ők csak a sötét utcákon tudnak randalírozni. A vámpírcsapat mindenfelé száguldozik, és leöl minden embert, aki az útjukba téved. Az egyetlen ember, aki szembe száll velük egy professzornő, de őt is sikerül sarokba szorítaniuk a vámpíroknak. Ekkor érkezik meg Hikari és véletlenül megmenti a professzort, így sikerül elmenekülniük. De a vámpírok egy rettentő terven törik a fejüket, hogy soha többé ne kelljen a gyilkos napfény elől bujdosniuk, és örökké tudjanak élni, és csak Hikari és villanyoszlopa mentheti meg a világot!
Személyes vélemény:
Van ebben a filmben valami bájos... annyira nem vicces, inkább csak enyhe, ügyetlen részek vannak időnként, amin mosolyog a néző, és a jók annyira ártatlanok, hogy könnyen megkedvelhetőek. De a másik oldalon meg ott vannak a fura zajok és az igencsak véres jelenetek, bizarr, ijesztő képek a vámpírok felől. Szóval elég érdekes hangulata van...
Shinya Tsukamoto korábbi filmjeiben van pár hasonlóság, például a szereplők "közlekedési formája", azaz tulajdonképp állva siklanak (ami az üldözéses részeknél baromi jól néz ki) és a rengeteg fém hulladék, csövek és huzalok. Ezek csak apróságok de tökéletesen megadják a filmjei sajátos hangulatát, és nagyon jó nézni őket.
Lehet, hogy a történet nem valami nagy durranás, de már csak a tálalás miatt is érdemes szerintem legalább egyszer megnézni, mert ilyet nem túl gyakran látni. Hát igen, az ötletesség jó dolog...
Ajánlás:
Ok, cyberpunk filmet kiknek lehetne ajánlani... mindegy, akiknek lehet, akkor azoknak ajánlom. Érdekes film, és csak 45 perces... simán megéri szerintem.


Trailert nem találtam... legalább poszterkép vanXD...
Címkék:
10/7,
1981-1990,
3/1 zombis,
cyberpunk,
film,
horror,
ismertető,
Japán,
Sci-fi,
Shinya Tsukamoto,
szürreális,
vámpír,
vígjáték
2010. augusztus 29., vasárnap
Death powder
Nem találtam sem posztert, sem trailert a filmhez...
AKA: Desu pawuda
Év: 1986
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror
Rendező: Shigeru Izumiya
Szereplők: Shigeru Izumiya, Koyoshiro Imawano, Rikako Murakami, Mari Natsuki
A történet:
Az úgy igazán nincsen, a lényeg az, hogy 3 kutató egy androiddal foglalkozik, de az egyik fickó megőrül és rátámad a többiekre, egy másik muksó meg átalakul...
Az egész túl kusza ahhoz, hogy simán el lehessen mesélni... a fő témája az örök élet és az, hogy hogyan lehet test nélkül élni...
Személyes vélemény:
Ez egy nagyon hosszú egy óra volt.... az egész film vontatott volt, mintha feltétlenül "hosszúra" kellett volna csinálni, és ezt lett a veszte. Ha fele ennyi ideig tartana, sokkal könnyebben végig lehetne nézni, és érdekesebbnek is hatna... nemtom, miért kellett így elnyújtaniuk, pedig jól is sikerülhetett volna. Néhány jelenet nagyon nem illik a képbe, néha pedig inkább egy hosszú zenei klipre hasonlít. Valamiért nagyon szürreálissá akarták tenni az egészet, és feleslegesen homályosítottak... nekem ez annyira nem jött be, pedig szeretem a szürreális filmeket.
Úgy tűnik, ez nem pont nekem való volt... Ez van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne nézze meg senki, vannak jópáran, akiknek ez a kedvenc filmjük, és elképzelhető, hogy csak én nem tudom eléggé értékelni...
Ajánlás:
Ok, nem volt olyan borzalmas, mint ahogyan leírtam, de azért olyan hű-de-jó sem volt...
Azoknak tetszeni fog, akik valami nagyon furát akarnak látni, és nem bánják, hogy legalább negyed óráig úgy érzik magukat, mintha valaki éppen fúróval akarná összeturmixolni az agyukat.

Címkék:
10/3.5,
1981-1990,
3/1 zombis,
cyberpunk,
film,
horror,
ismertető,
Japán,
Sci-fi,
szürreális
2010. július 21., szerda
Alice
Eredeti cím: Něco z AlenkyÉv: 1988
Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország
Műfaj: fantasy, thriller, animáció
Rendező: Jan Švankmajer
Szereplő: Kristýna Kohoutová
A történet:
Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!"
Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt...
Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást.
Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...
Személyes vélemény:
Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film.
A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...
Ajánlás:
Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...

Címkék:
10/9,
1981-1990,
Anglia,
animáció,
Csehország,
fantasy,
film,
ismertető,
Jan Švankmajer,
kultfilm,
nem horror,
Német,
Svájc,
szürreális,
thriller
2010. június 24., csütörtök
Вий (Viy)
Év: 1967Ország: Oroszország
Műfaj: vígjáték, horror, dráma, fantasy
Rendezők:Georgi Kropachyov, Konstantin Yershov
Szereplők: Leonid Kuravlyov, Natalya Varley, Pyotr Vesklyarov, Aleksei Glazyrin
A történet:
Khaliava, Gorobetz és Brutus, a szerzetesnövendékek a szabadban kószálnak, de mivel közeleg az este, és nem akarnak a szabad ég alatt aludni (és persze jól le akarnak részegedni egy nagy adag vodkával) bekéredzkednek egy közeli farmhoz, hogy ott tölthessék az estét. Az idős hölgy csak azzal a feltétellel engedi be őket, hogy mindhárman külön helyen alszanak, amibe a 3 férfi bele is egyezik. Mikor Brutus a pajtában aludni próbál, megjelenik a vénasszony, és gyanúsan közeledni kezd a fickóhoz, aki menekülni próbál, de végül a vénasszony győz, beleül Brutus nyakába, és elnyargal vele, mint egy lóval. Elemelkednek a földtől, és messze elrepülnek, miközben Brutus könyörög a boszorkánynak, hogy azonnal tegye le őt. Mikor földre érnek, a férfi elveri a boszorkányt, aki egy gyönyörű nővé változik. Brutus megijed, és elmenekül. Mikor visszatér a szemináriumba, a rektor hívatja, és elmondja neki, hogy egy gazdag család lánya egyik nap összeverve tért haza, és most haldoklik. A lány utolsó kívánsága az volt, hogy Brutus üdvözítse őt. A fickó nem akar menni, de nincs más választása... Mire elérnek a házhoz, a lány már halott. Brutus a halottban a boszorkányra ismer, de amikor a lány apja megkérdezi a fickót, hogy honnan ismeri a lányát, azt válaszolja, hogy még sosem találkozott vele... 3 éjjel kell imádkoznia a halott lelkének üdvéért, mert ezt kérte a lány, az apja pedig rendesen megfizeti érte... Az első éjjel a családfő utasítására bezárják a templomba a halottal együtt Brutust. Furcsa dolgok történnek, a fickó pedig félelmében az egész templomot kidekorálja gyertyákkal, hogy világosabb legyen, de az sem segít, mert amikor elkezdi az imát a halott boszorkány feltámad, hogy bosszút álljon gyilkosán...
Személyes vélemény:
Az oroszok első horrorfilmje ennél jobb nem is lehetve... Az elejétől a végéig izgalmas, rendkívül ötletes és szórakoztató (a viccek nem erőltetettek), néhol kicsit szürreális. Egyáltalán nincs a nézőnek olyan érzése, hogy most egy régi filmet néz, valahogy az egész újszerűen hat, a "speciális effektek" elég jól sikerültek (szerencsébe nem vitték túlzásba, nincsen benne tűzgolyó dobálás (ami szerintem baromi idétlen dolog) meg ilyenek...) Ez még 10-20 év múlva sem fog elavultnak tűnni szerintem... Én nagyon élveztem, szerintem még jó párszor meg fogom nézni. Remélem, hogy másokat is érdekel, érdemes megnézni. Egyébként is csak 77 perces, ennyit meg igazán áldozhat mindenki egy ilyen jó filmre...
Ajánlás:
Ööö... az első Orosz horrorfilm, ráadásul baromi jó és vicces... mindenki átgondolhatja, hogy megszeretné-e nézni... (Írhatnám azt is, hogy kihagyhatatlan, de így sokkal rávezetőbb ;))


Megj. a trailerhez: csak ezt találtam, ami nem is biztos, hogy az igazi trailerje, és elég sok is benne a spoiler, szóval ha valaki meg akarja nézni a filmet, ezt a trailert inkább hagyja ki... bocsi
Címkék:
10/10,
1961-1970,
3/1 zombis,
boszorkány,
dráma,
fantasy,
film,
horror,
ismertető,
Orosz,
szürreális,
vígjáték
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
