Alone/Faet

Év: 2007
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: Banjong Pisanthanakun, Parkpoom Wongpoom
Szereplők: Marsha Wattanapanich, Ratchanoo Bunchootwong, Vittaya Wasukraipaisan

A történet:
Pimnek születésnapja van... valaki másnak is éppen akkor lenne, de az illető nem ünnepelhet vele.
A bulin Pim barátai kártyán jósolnak neki, azt mondják, hogy amit régen elvesztett, most visszatér...
Este telefonhívást kap, hazahívják Thaiföldre, mert az anyja kórházba került. A nő kénytelen visszautazni Koreából, bár nem szívesen, mert amióta a sziámi ikertestvére meghalt, a bűntudat miatt mindent hátra akart hagyni. Most viszont visszatér a régi családi házba, és eszébe jutnak a testvérével töltött idők emlékei, és az, hogy megígérték egymásnak, hogy mindig együtt lesznek. Ezt az ígéretet Pim akkor szegte meg, amikor a szétválasztásukat szorgalmazta, ami Ploy veszte lett.
Ploy viszont nem viseli túl jól, hogy csak ő halt meg...

Személyes vélemény:
Több hónappal ezelőtt (vagy talán már egy éve...) elkezdtem nézni ezt a filmet, de kb. 20 perc múlva ki is kapcsoltam, hogy keressek valami érdekesebbet. Persze már akkor sem tartottam rossznak, csak nekem úgy tűnt, hogy ez egy szokásos riogatós-kísértetes film, a már megszokott klisékkel... Most viszont egy fokkal elszántabban ültem neki, és azt kell mondanom, nagyon kellemeset csalódtam ebben a filmben. A igaz, hogy rengeteg nagyon tipikus dolgot fölhasználtak benne ( csak a legáltalánosabbak közül: fürdőkád, tükör, lift, lépcső, ágy... a szokásos riogatós helyzetek megteremtésének leggyakoribb elemei), elég kiszámítható volt, hogy mikor fog a szellem felbukkanni, de attól még egész hatásos volt (mert ha a kísértet baromi ronda, akkor a néző meg fog ijedni tőle, akár tudja, hogy mikor fog megjelenni, akár nem...). Szóval úgy gondoltam, hogy egy nagyjából közepes film, semmiképp sem rossz...
Aztán az utolsó 20-30 perc nagyot változtatott a véleményemen... (hogy mi történik a végén, nem fogom elmondani...még szép hogy nem.) A lényeg annyi, hogy szerintem zseniális (ha nem is a legeredetibb, akkor is egy jó húzás volt), érdemes kivárni emiatt a film végét... nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

Ajánlás:
Parás filmet a parás filmek kedvelőinek... viharos estén, sötétben, egyedül...
Amúgy a Shutterhez hasonló kategóriában van, ha az bejött valakinek, valszeg ez is tetszeni fog, bár szerintem ez jobb (nekem a Shutter valamiért kicsit idétlen...).

ok, a 2 és a 3 között, inkább 3-mat adtam, mert lehet, hogy én már túlságosan megszoktam az ilyen kísértetek látványát XD...

In my skin/Dans ma peau

Év: 2002
Ország: Franciaország
Műfaj: dráma, horror
Rendező:Marina de Van
Szereplők: Marina de Van, Laurent Lucas,

A történet:
Esther életében minden remekül megy: párja szereti őt, igaz barátai vannak, és a munkahelyén is egyre sikeresebb.
Egyik este, egy összejövetelen főszereplőnk kisétál az udvarra, ahol éppen senki nincsen. A földön mindenütt szerszámok hevernek, Esther pedig nem veszi észre ezt a sötétben, és valamiben megbotlik. Csak később tűnik föl neki, hogy komolyan megsérült, de nem törődik vele túl sokat, és barátainak sem szól róla, csak elmegy egy orvoshoz, ahol összevarrják a sebet.
A nő otthon megvizsgálja a lábát, ami elég durván néz ki, a barátja is aggódik érte, de ő megnyugtatja, hogy nincs baja... Azonban Esther egyre furcsábban kezd viszonyulni a lábán esett vágáshoz, annyira, hogy a munkahelyén egy üres területre lopózva ismét vizsgálgatni kezdi a sebet, majd egy éles tárggyal felvágja a varrást.
Beszámol barátnőjének is erről, de mivel az nem mutatja a várt lelkesedést, hanem inkább aggódik, Esther jobbnak látja, ha hallgat új hobbijáról.
Miután senki sem reagál pozitívan Esther furcsa új szokására, titokban folytatja felfedezéseit, próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne...
Idővel a nő egyre kezd elmélyedni saját testének csonkításában, mintha nem is saját magát bántaná, lenyűgözi az egész tevékenység, és saját maga is. Annyira, hogy megkóstolja, és ízlik magának...

Személyes vélemény:
Merész kísérletezés volt ez, ráadásul a rendező-főszereplő Marina de Van olyan beleéléssel játszotta Esthert, hogy azt hiszem, minden nézőt sikerül legalább egy kicsit elborzasztania a filmnek. Van egy olyan érzésem, hogy sokan hagyták ott a széküket a film közben a mozikban, és nem azért, mert sajnálták rá az időt...
Hiszen szerintem már sokan megszokták annak a látványát, hogy valaki megvág egy másik embert... az nem tűnik annyira betegnek, mint az, hogy valaki saját magából vágjon ki szeleteket, méghozzá élvezettel. Szóval a rendezőnőnek sikerült megtalálnia azt a pontot, amire majdnem mindenki ugyanúgy reagál, és egy egészen érdekes formában tálalta... úgy értem, a néző elhiszi, hogy Esther imádja magát, és nem azért vagdossa magát, mert fájdalmat akar okozni... inkább elmerül önmaga csodálatában, ilyen borzasztóan, titokban, nehogy valaki rajtakapja, hiszen tudja, hogy nem szabadna ezt tennie. Esther szinte végigpucérkodja az egészet (azt hiszem rendes ruhában csak a munkahelyén és az utcán van...), ezzel is éreztetve, mennyire személyes az egész...
Amúgy viszonylag lassú film, nem is lehetne túl nagy akcióra számítani, filmdráma ez, horror elemekkel. Jobb, ha inkább valami filozofikusabb hangulatban ül neki, vagy teljes elhatározással, hogy mindenképp meg akarja nézni az illető, máskülönben lehet, hogy kifog rajta a film...
Ja, és nem ajánlom kajálás közben... rossz ötlet...

Ajánlás:
18 éven fölöttieknek, azon belül pedig azoknak ajánlom, akik biztosak a dolgukban... de komolyan, még az én viszonylag stabil lelkiállapotomat is megingatta egy kicsit XD... azt senkinek sem mondom, hogy ne nézze meg, szerintem egész jó volt... csak hozzáállás kérdése.

Ok, nem egy ijesztő film, de legalább annyi ideg kell hozzá, mint azokhoz, amiket ebbe a kategóriába soroltam...

Coming soon

Eredeti cím: Program na winyan akat
Év: 2008
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, thriller
Rendező: Sopon Sakdapisit
Szereplők: Worrakarn Rotjanawatchra, Chantawit Tanasaewee

A történet:
Egy Bian nevű kislány lerobbant, romos házban ébred, megkötözve, körülötte kiszáradt hullákkal. Nincs sok ideje megijedni, mert máris felbukkan a házához hasonlóan lerobbant őrült vénasszony, Shomba, és kését szorongatva tudatja a gyerekkel, hogy meg fogja ölni őt. A lány a szekrényben rejtőzködik, de az asszony hamar rájön a rejtekhelyére... A gyerek menekülni próbál, de nem jár sikerrel. Megérkezik egy csapat helybeli, akik tudják, hogy Shomba gyerekeket rabol, és bántja őket, és azért is jöttek, hogy rendet tegyenek: összeverik a nőt, felvágják a száját, majd felakasztják...
A kötélen rángatózó vénasszony látványa már túl sok a moziban ülő lánynak, ezért inkább kimegy a teremből... A lépcsőnél találkozik Pithou-val, egy barátjával, aki a filmet is csinálta. A fickó arra a kérdésre, hogy miért nem nézi meg a saját munkáját, azt válaszolja, hogy nem bírja Shomba felakasztásának jelenetét...
Chen a moziban dolgozik, reménytelenül próbálja visszaszerezni exét, ráadásul a nő bátyja, Peoll rávette, hogy másolja le, és adja el az új filmeket a moziból. Így éjjel, mikor nincs biztonsági ügyelet, belopózik a vetítőterembe, és levetíti a legújabb horrorfilmet, hogy aztán Peoll felvegye azt kamerával a nézőtérről. Chen, míg várja hogy lemenjen a film, a múlton keseregve elalszik és csak sokkal később eszmél fel arra, hogy a filmnek vége, és nemsokára megérkezik a többi dolgozó is. Nem akar lebukni, ezért elmegy megkeresni a haverját, aki viszont eltűnt, és csak a kamerája maradt utána, amin nem éppen megnyugtató dolgokat rögzített...
Peollt nem csak Chen keresi, hanem üzlettársai is, akik a filmet akarják. A fiúnak nincs más választása, végigcsinálja ugyan azt, mint a haverja: beül a kamerával a nézőtérre, és felveszi a filmet. Azonban a film közben furcsa hasonlóságokat vél felfedezni az ottani, és a Peoll házában talált lábnyomok közt. Felhívja a haverját, hátha felveszi. Telefoncsörgést hall a közelből, de Peoll telefonjára nem a székek közt, hanem a filmvásznon talál rá...

Személyes vélemény:
Bár sok benne a klisé, mégsem annyira kiszámítható... Az egész történet bénának és idétlennek tűnik, de jól megcsinálták a filmet, izgalmas és ijesztő lett... Valójában amikor rábukkantam erre úgy kezdtem nézni, hogy kap egy esélyt, de ha nem tetszik, inkább nézek mást... ahhoz képest meg tényleg végig izgultam, és volt, hogy megijedtem néhány jelenetnél, pedig azt nem nagyon szoktam csinálni XD... Szóval emiatt a film miatt megbocsátok a thaiföldieknek a Shutterért (vagy kismilliárdan bizonygatták, hogy az a valaha létezett legijesztőbb a világon... hát, csak annyit erról, hogy NEM AZ -.-...) Egyébként nemtom hogy miért műxik ennyire ez a film... de műxik, az a lényeg... jó, és kész.

Ajánlás:
ööö... igazán azoknak ajánlanám, akik kifejezetten egy ijesztő horrorfilmet akarnak megnézni...mert ez az. Nem több, és nem is kevesebb.

Noroi

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, áldokumentum
Rendező: Koji Shiraishi
Szereplők: Jin Muraki, Rio Kanno, Tomono Kuga, Maria Takagi, Satoru Jitsunashi

A történet:
Masafumi Kobayashi újságíró 1995 óta foglalkozik természetfeletti dolgokkal, könyveket ír és interjúkat készít különböző jelenségekről. Azonban a 2004-ben Noroi címen dokumentált események után a férfi háza leégett, felesége meghalt, ő maga pedig nyomtalanul eltűnt.
2002 novemberében Kobayashit kihívja egy nő és lánya, mondván hogy furcsa hangokat hallanak a szomszéd felől, főleg kisgyerekhangokat. A szomszéd egy barátságtalan asszony, jóformán elküldi a fenébe a férfit, amikor az a hangok felől érdeklődik. A hangok rögzítésre kerültek, és egy analízis után megállapították, hogy legalább öt kisgyerekhez tartoznak a zajok. Pár nappal később, miután a nő elköltözött, abbamaradtak a fura zajok. A fickó körbenéz a nő udvarán, egy levél alapján megtudja, hogy a neve Junko Ishii, és mikor tuvább kutakodik, a sok szemét mellett néhány döglött galambot is talál... A nő és a lánya, akik kihívták Kobayashit, 5 nap múlva meghalnak....
Yano Kana egy 10 év körüli parafenomén lány, akit a TV hamar felkap képességei miatt...
3 fiatal híresség egy műsor kedvéért elmegy szellemeket keresni egy templomhoz, és az a körüli erdőhöz. A lány, Marika gyerekkorától fogva látja a szellemeket, nem sokkal odaérkezésük után észre is vesz valami különöset, de rosszul lesz, és a forgatást le kell állítani. A felvételeket egy varieté show-ban adják le, és egy Mitsuo Hori nevű paranormális jelenségekkel foglalkozó fickót is meghívnak, hogy kielemezze a történteket. A fickó beszámíthatatlanná válik, és rátámad Marika-ra, aki szintén ott van, és figyelmeztetni próbálja az embereket a galambokra...
Később a stúdióban megmutatják Kobayashinak a videót, és azt, amit csak kevesen vennének észre rajta... A különböző jelenségeket egyre több haláleset követi, és a megoldást keresve Kobayashi a Kagutaba névbe botlik, ami talán a legnagyobb problémát fedi mind közül.
Idővel több lesz az összefüggés az események között, és a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgoknak is nagy szerepük lesz, úgyhogy érdemes odafigyelni...

Személyes vélemény:
Hát így érdemes áldokumentumfilmet csinálni... A színészek játéka kifogásolhatatlan, a történet pedig jól felépített, folyamatosan fenn tudja tartani a néző érdeklődését. Amúgy már pár éve láttam ezt a filmet, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, de néhány résznél még most is csendben anyáztam magamban... Azaz elég félelmetesre sikeredettXD...

Ajánlás:
Aki könnyen megijed, annak semmiképp sem ajánlom, hacsak nem akar az illető égő lámpa mellet aludni esténként... Amúgy mindenki másnak ajánlom, a horror műfaj egyik kiemelkedő alkotása szerintem ;)