Asszem ez amúgy csúszik, de mert most mutat nullát a visszaszámláló cuccos ezért most kívánok mindenkinek (inkább csak annak, aki akarja...) hátborzongató Halloweent!
Amúgy érdekes volt amikor rádöbbentem hogy ma van... mert nincs őszi szünetünk, miután hazaértem a suliból sikerült végre lerendezni a holnapi dolgokat (szokás szerint Roslin elnökasszonynál töltöm ezt az ünnepet...), akkor tudatosult bennem, hogy ma a föld másik pontján szörnyjelmezes emberek duhajkodnak... ezen ki is akadtam, mert kb. minden elmaradt innen amit meg akartam csinálni... már eleve kiszámíthatatlan a bejegyzések megjelenése, szóval nem sikerült emelnem a silány színvonalon... és az a baj hogy nem is ígérhetem hogy jobb lesz. Vagyis azt igen, hogy valamikor biztos rendesebben fog működni, de most ettől függetlenül is káosz van, igyekszem annyira nem lemaradni...
Igazából valami értelmesebbet akartam ide írni csak azt elfelejtettem, helyette meg lett egy csomó bullshit...
Élvezzétek a nagyon nem idevágó, de annál is sokkolóbb videót:
Év: 2012 Ország:USA Műfaj: horror, thriller, dráma, gore (uccsó 20 percben) Rendező: Jay Lee Szereplők: Jade Dornfeld, James Duval, Tamara Feldman, Eddie Rouse és még sokan mások...
A történet: Alyce kissé szétcsúszott, persze attól majd biztos sokkal jobban össze tudja szedni magát, ha az öribarijával bulizni mennek, leisszák magukat a sárga földig, jól bedrogoznak, majd felmennek egy épület tetejére random hülyeségeket ordibálni... de hoppá, ez mégsem segít, mert ugyan ki gondolta volna, hogy ha egy tök részeg embert, aki egy rohadt magas lakóház tetejének legszélén áll, hátulról megijesztünk, esetleg lezuhanhat... Alyce eliszkolt a helyszínről, de miután a rendőrség kérdezgeti, hogy mi történt azon az éjszakán, ő meg az egészről hazudik, a főnöke (ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem egy tiniről, hanem egy felnőtt nőről van szó...) azzal fenyegeti, hogy kirúgja, ha továbbra sem dolgozik normálisan, és még a bűntudat is kísérti legjobb barátja meggyilkolása miatt, a csajnak nem csoda hogy megszűnik minden mentális stabilitása, és csúnyán szétcsap az undok népek közt...
Személyes vélemény: Másfél óra hosszú film, amiből az utolsó 20 perc volt csak élvezhető... A maradék több mint egy óra nem kötött le egyáltalán, ugyanis kb. semmi nem történt egész idő alatt... na jó, ez így nem igaz, de be tudom mutatni, miről szólt:
Alyce kávét készít
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyce-szel genyázik a főnöke
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyceék bulizni mennek
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok + színes villogások az epilepsziás nézők kedvéért
Alyceék megható részeg párbeszéde
...és így tovább. Jó, látszik, hogy a készítők nagyon élvezték a filmezést, és a nem megszokott kamerakezelés és fókusz érdekesebbé tudja tenni a film képi világát, de ez nyilvánvalóan túlzás volt... mintha ezzel akarták volna ellensúlyozni a történet sekélyességét... a karakterek unalmasak voltak, és oké, végül is el lehet gondolkozni a dolgokon, hogy "mi lett volna ha.... " meg hogy "ki az igazi felelős a csaj haláláért?" "Alyce tényleg bűnös-e?" stb... de nekem nem úgy tűnik, mintha a filozofálás lenne a film lényege... Igazából annyira nem rossz film, gondolom sokat dolgozhattak rajta, de ahhoz képest, hogy nem is volt semmilyen elvárásom, már kb. az első 10 perc után felmerült bennem a "beletekerek, mert minek pazaroljak az életemből értékes perceket" vs. "végig kell néznem normálisan, ha már eldöntöttem hogy írni akarok róla" dilemma. Nagyon sok minden zavart, mert egyszerűen az egészet úgy elcseszte a főszereplő, hogy többet kellett dolgoznia az elcseszésen mint azon, ha nem cseszi el... Először is, mi lett volna, ha véletlenül mondjuk összeszedi magát, és nem kezd el drogozni, és lefeküdni olyan emberekkel, akikkel amúgy baromira nem is akar??? Ez a szerencsétlen Alyce olyan, mint egy felhúzható kisautó, ami előtt a 2 km-es út végén egy fal van, tud a falról, és arról, hogy beleütközhet, simán megtehetné, hogy elkanyarodik, de egyszerűen túl lusta ahhoz, és inkább úgy viselkedik, mint egy tini, akinek a csúnya ismerősei "tönkretették" az életét... hát ezaz, Alyce a saját életét tette tönkre a hülyeségével és lustaságával.
Szóval elég irritáló film... legalábbis szerintem. Az utolsó 20 perc viszont valamennyire kárpótol az előző több mint egy óráért, és nem azért, mert hű-de véres, hanem mert ötletes és vicces (spoiler: eleve, a gondolat, hogy "na hát van itten egy hulla, lássuk, mennyit visz le belőle a konyhamalac?" és még sok ilyen van benne)... olyan, mintha egy egészen más filmet nézne az ember... ha az egésznél sikerült volna ezt a színvonalat hozni, akkor szuperlatívuszokban beszélnék erről a filmről... De sajnos nem így alakult. Azt ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a film, hogy olvassanak más ismertetőket is róla, mert nemtom, hogy csak szerintem lett-e ez ennyire rossz, vagy csak nem vettem észre hogy mekkora kincs ez az alkotás (pedig igyekeztem...), minden esetre, ha más filmeket is meg akar nézni az illető, akkor előbb nézze meg azokat, vagy ha úgy dönt, hogy nem fogja végignézni az Alyce-t, az utolsó 20 percbe azért belenézhet, mert azt érdemes látni...
Év:2010 Ország: USA Műfaj: horror/dráma/thriller/paranormális Rendező: James Wan Író: Leigh Whannell Szereplők:Ty Simpkins, Rose Byrne, Lin Shayne, Patrick Wilson, Leigh Whannell,
A történet dióhéjban: Egy a legtöbb szabványnak megfelelő család (anyuka fiatal háztartásbeli, aki még jól is néz ki, apuka tanárembör, a 3 gyerek meg tök normális, nem túl genya, és nem is túl rendes) új rezidenciába költözik, és nagyban fedezik fel annak előnyös adottságait, amikor is sajnálatos baleset történik ama gyermekkel, amelyik egy random kinyíló ajtajú padlásfeljárón felmerészkedvén tapasztalta a borzongató setétséget és ennek elkergetése érdekében lámpavilágot akaródzott gyújtani, de elkerülte figyelmét az a törött létrafok, melyet édesanyja galád módon nem javított meg, ennek következtében a kölyök zuhan egy pár decimétert, de különösebb sérülések nélkül megússza... Azonban ekkor valami olyan történik, amire senki sem számított... Másnap reggel apuka megy ébreszteni a fiát, de az alig mutat életjelet, az orvos is megvizsgálja, mondja: 'Hát ez kómába' van, e.'(ok, nem pont így mondta...), a család tehetetlen, ráadásul a házban is egyre furább dolgok történnek, mintha nem csak ők laknának ott. Anyuka hisztériás állapotba kerül, mikor már nagyon eldurvul a helyzet, ezért azonnal lakást váltanak, de az sem segít... Ekkor utolsó reménysugárként egy misztikusnénit kérnek, mondja meg, mit csináljanak az átokkal, erre meg azt mondja a misztikusnéni : 'Hát ez a fiába' van, e.' (ok, nem szó szerinti fordításban...) Na hát most már aztán jó nagy galibában vannak ám!
Személyes vélemény: Remélem, hogy James Wan és Leigh Whannell több olyan filmet fog készíteni, mint ez vagy a Dead silence (Halálos hallgatás), mert ezek mérföldekkel jobbak, mint a Fűrész sorozat, (amiből mindig kijön egy újabb 'ez már tényleg az uccsó' rész, és mindegyikben majdnem ugyan az történik) és a készítőknek látszik, bőven van fantáziájuk. Látványra nagyon kellemes, jók a színek, sok az érdekes kameraállás, ráadásul néhány apróság még szórakoztatóbbá tette a filmet. ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni... Hangulatra szerintem sikerült eltalálni a 'kísértetházas' vonalat és sok félelmetes rész volt benne, de annyira valamiért nem találtam ijesztőnek, csak inkább megjegyeztem, hogy 'hmmm... ez cool volt' vagy valami hasonló... végig olyan érzésem volt, hogy valami családi film halloweeni kiadását látom, attól eltekintve, hogy a gyerekek hetekig a szemüket sem mernék becsukni este a látottak miatt... ez eléggé ellentmondásos. Lehet, hogy azért, mert erőszakosabb részek alig voltak, inkább csak a vége felé, és egy jelenetet kivéve egy csepp vért nem látni egész idő alatt... ez azért elég ritka mostanában a horrorfilmek terén... Ezek után egyértelmű, hogy nagyon fontos a megfelelő hangulat elérése, a színészek teljesen hihetően játszottak, főleg a kisgyerek (Ty Simpkins) meg az anyuka (Rose Byrne), és a kísértet/kísértetház dizájn is elég hatásosra sikerült... igazából nem értem, miért nem tudtam megijedni filmnézés közben, hiszen így belegondolva ez egy teljesen jó és félelmetes horrorfilm... Mindenképp ajánlom megtekintésre!
Év: 1932 Ország: USA Műfaj: dráma, horror Rendező: Tod Browning Szereplők: Olga Baclanova, Harry Earles, Daisy Earles, Leila Hyams, Henry Victor, Wallace Ford
A történet: A régi cirkuszok fő attrakciói azok az emberek voltak, akik valamilyen külső rendellenességgel éltek, és emiatt a nézőközönséget megdöbbentették, a nézők nem arra gondoltak, hogy a színpadon emberek lépnek fel, hanem arra, hogy fura szörnyszülöttek mutatványoznak. (Hát igen, az ember szereti azt hinni, hogy másokhoz képest ő mennyivel jobb és normálisabb...) A cirkusz jön-megy, az ott dolgozóknak meg megvan a maguk élete, mindenkinek megvan a maga öröme, bánata, szal átlagosan élnek. Van néhány külsőleg egészségesnek számító mutatványos is a cirkuszosok közt, az egyik Cleopatra, az akrobatanő, aki úgy döntött, elcsábítja Hansot, a törpenövésű fickót, hogy kihasználja annak vagyonát. Az esküvő napján Cleopatra lerészegedik, és Hans rájön, hogy a nő csak szórakozik vele, amikor a többiek ünnepelni kezdenek, hogy mostmár ő is közéjük tartozik, az kibukik, és így mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a gyönyörű, kívülről teljesen egészséges Cleopatra az igazi szörnyeteg...
Személyes vélemény: A film egész valós képet ad a korabeli cirkuszokról, ráadásul itt a készítők megtették azt, amit ezután szinte senki sem mert: a szereplők többsége, vagyis akik valamilyen rendellenességgel élnek, valóban olyanok, nem bábuk, vagy speckó effektek. Talán emiatt van egyes helyeken még mindig betiltva a film, pedig a készítők célja pont az volt, hogy a nézőket rádöbbentse, hogy aki kívülről nem "normális", attól még belül az, és ez ugyanígy fordítva is megeshet. Bár horrorként van föltüntetve, igazából nem ijesztő, max. a végén, de az is inkább a gyerekeknek lenne az... legalábbis én még anno megijedtem, amikor először láttam, de az idősebbek számára inkább nyomasztó lehet. A színészek közül páran már régóta játszanak, volt, aki viszont csak egyszeri alkalommal állt kamera elé, igazából senkinek sem ebben a filmben mutatkozik meg színészi tehetsége, jók, de semmi extra. A rendező már a 10-es évek közepe óta ontotta a filmeket, tehát volt már tapasztalata rendesen, ráadásul fiatal korában már volt köze cirkuszi előadásokhoz, tehát ezen a téren is otthon volt, talán emiatt is sikerült ilyen jól a film. Amúgy érdekes, hogy szinte végig az egyetlen helyszín a filmben az az a hely, ahol a cirkuszosok kocsijai vannak, a cirkuszsátrat és a porondot, vagy "kívülállót" nem is mutatnak, talán ezzel akarták éreztetni, hogy ami a színfalak mögött van, arról a közönségnek fogalma sincs. Eredeti, értelmes, van olyan bátor, hogy valóságosat mutasson, és szerencsére mellőzi a szinte kötelezőnek tűnő "keep smiling" mentalitást is a film.
Ez nem a trailer, hanem egy részlet a filmből, mert a trailer túl spoileres volt...
Év: 1988 Ország: Spanyol, USA Műfaj: horror, vígjáték Rendező: Juan Piquer Simón Szereplők: Philip MacHale, Michael Garfield, Kim Terry, John Battaglia
A történet: A film épphogy elkezdődik, a csigák máris szedni kezdik áldozataikat, komplett vérfürdőt rendezve (szó szerint... he-he...). A rendőrök már csak a csontokat találják meg, de fogalmuk sincs, hogy ki lehetett a gyilkos... Csak Mike, az egészségügyi munkás kezd átlátni a helyzeten, amikor a tetthelyen gyanús csiganyálnyomokat talál... Otthon fel is tűnik neki, hogy milyen sok a meztelencsiga, és mikor az egyiket meg akarja fogni, a galád állat megharapja őt. Ettől a fickó magyarázatot kap a gyilkosság rejtélyére, de valamiért senki nem akarja elhinni neki, hogy egy rakás pszichocsiga írtja a népet... Az áldozatok száma tovább nő, és a csigák egyre éhesebbek, de nem salátára fáj a foguk...
Személyes vélemény: Nem rossz film, de azért olyan hű-de jó sem... igazából semmi extra. A csigatámadások elég véresek voltak, volt például egy felrobbanó fej is, de ahhoz kevés volt, hogy kitűnjön ezekkel a jelenetekkel. Vicces, de nem annyira, hogy a néző a földön fetrengjen a röhögéstől, csak akkor fogja viccesnek találni az ember a filmet, ha nem veszi komolyan. Ööö... még elemezgethetném pár soron át a filmet, de semmi értelme, mert szinte minden szempontból egy közepes alkotás... Vagyis egyáltalán nem lett rossz, én jól elszórakoztam rajta, de nem gondolom úgy, hogy sokat veszítettem volna, ha ezt most nem nézem meg. Szóval meg lehet nézni, egy próbát megér, de nem váltja meg a világot...
Ez valami top 5 szerűség lenne, csak annyi a probléma, hogy amikor kitalálom, hogy melyik legyen az első és az utolsó, a köztes dolgokat már nem tudom elrendezni, úgyhogy ezzel most is bajban voltam... mindegy. Amúgy csak jelenlegi top 5, mert ezek jutottak eszembe, biztos van ezeknél is durvább, azokat majd máskor fogom megírni... ja, és szándékosan nem olyan együtteseket választottam, amiknek általában zavaró klipjeik vannak (pl. Tool...), mert az túl egyértelmű lenne (na jó, kivéve az elsőt, de az tényleg megérdemli a helyét...)
(Még jönni fog egy másik nem filmes bejegyzés, és utána visszatérek az ismertetőkhöz... miután most szünetem van, ahogy vége a karácsonyi káosznak belekezdek néhány projektbe, még mindig az általatok választott opciók keretein belül... amúgy nemtom, hogy meddig fogok még olyan filmekről írni... valszeg amíg ki nem fogyok az ötletekből...)
Ha bírtok egy együttest, a legkönnyebben úgy támogathatjátok őket, ha megveszitek a CD-jüket/számaikat (bár valszeg ezt mindenki tudja, csak emlékeztetőileg írtam meg...)
5) Radiohead: There there
Ezt a klipet 11-12 éves koromban láttam az MTV-n (nem a magyar, hanem a music), és akkor baromira megijedtem tőle, de attól még bírtam, úgyhogy utána néztem, és azóta ismerem a Radioheadet, ha csak egy kedvenc együttest lehetne megneveznem valahol, akkor ez lenne az.
4) The Horrors: Sheena is a parasite
Először rádióban hallottam az együttes felől, ami nagy szerencse, mert visongó tinilányok sírják magukat álomba a tagok fényképeivel kiragasztott falú szobájukban, nekem meg akkor ugyebár fogalmam sem volt, hogy hogy néznek ki vagy egyáltalán hány évesek az együttes tagjai, csak annyit tudtam, hogy jó zenét csinálnak. A klip meg... akárhányszor megnézem, megkérdezem magamtól, hogy ez most mi a szar volt...
3) Soundgarden: Black hole sun
Ez is egy olyan együttes, amit még gyerekkoromban ismertem meg, bár ezt nem hallgatom annyit, minden esetre ez a klip még mindig fura...
2) The Mars Volta: Aberinkula
Hát, ehhez nincs mit hozzáfűznöm... remek együttes, agycsesző klip.
1) Aphex Twin: Come to daddy
Ezt a klipet egyszer sikerült végignéznem, akkor, amikor kitaláltam, hogy megcsinálom ezt a listát. Amúgy nem hallgatok tőle túl sokat, csak 1 lemezt ( Selected ambient works 85-92 ), nem szeretem ezt a műfajt, de ha jól csinálják, rendben van... Ez a szám sem jön be igazán, de a klip sztem sokaknak okozott rémálmot...
Szórakoztató és érdekes karácsonyt mindenkinek! (ilyet valszeg még úgysem kívánt senki...)
Az ijesztő reklámokban az a legjobb, hogy a készítők azt hiszik, hogy barátságos és vevőcsalogató a hirdetés... a néző meg kiakad rajta, és az áru közelébe sem fog menni XD...
Ha már úgyis mingyá' karácsony (még 5 nap, és jön az ajándékáradat...) itt van néhány régi játékreklám, olyan játékokról, amiktől a kölyöknek garantált rémálmai lesznek...
(Az egyik kedvenc... ki nem akar megállás nélkül-őrülten röhögő-dülöngélő-babát?)
Éééés, persze a fiúknak játék géppisztoly a Matteltől...
----------------------------------- Ezek meg csak szimplán ijesztőek/zavaróak...
Kinder tojás
Tabasco, meg az éneklő pepperónik...
Korai McDonald's reklám...
--------------------------------- Ezt meg nem lenne szükséges megírnom, de ha már youtube, íme 2 dal, mert lecseréltem a csengőhangom a telefonomon (masszív darab, már vagy 4-5 éve megvan, és csak néha hülyül meg...) 2 évig volt ez a csengőhangom, amúgy Ichi the killer soundtrack, és Kakiharának is ez a csenőhangja a filmben...
Ez meg az új, mer' a Rosemary gyermeke jó film...(nem mintha az I.t.k. nem lenne az...)
Ország: USA Műfaj: fantasy, horror Rendező: Stuart Gordon Szereplők: Ezra Godden, Chelah Horsdal, Campbell Lane, Jay Brazeau
A történet: Walter egy csöndes, nyugodt helyet keres, ahol a tanulásra koncentrálhat... Talál is egy öreg szállóban egy szobát, ráadásul a bérleti díj sem sok. A szoba kissé lerobbant, és néha patkányok randalíroznak az épületben, de a fickó még ezzel is megbarátkozik valahogy... De amikor baljós hangokat hall a fal mögül a sarokból, és egy emberarcú patkány dumál hozzá, Walter kezdi magát hülyének érezni, ráadásul ebben környezete is egyetért vele...
Személyes vélemény: A vége felé van pár véresebb jelenet, de nem sorolnám attól még a horror műfajhoz a filmet... inkább valami fura fantasy-vígjáték mix horror elemekkel, de nem annak írtam, mert nem tudom biztosra, hogy milyen szándékkal csinálták az egyes jeleneteket... mondjuk, hogy horror-fantasy (ha már ez egy horrorfilm sorozat...). Ha vígjátéknak szánták, akkor az sikerült is nekik, szerintem a patkány, meg a Csillagkapuból kölcsönzött speciális effektek elég viccesek voltak, ha viszont komolyan gondolták ezt, hááát... akkor elcseszték. Attól eltekintve, hogy ennyire idétlen lett, az előző filmmel ellentétben itt legalább sikerült a megfelelő hangulatot(, ebben az esetben misztikus/néha horrorisztikus) megteremteni. Egy H.P. Lovecraft mű alapján dolgoztak a készítők, ami nem annyira különleges, rengeteg filmben dolgozták már fel az író munkáit. Annyi biztos, hogy azok közül nem ez a legrosszabb darab. Vannak hibái, de egészen okés volt, a néző elszórakozik rajta, tehát a célját végülis eléri...
(Amúgy a sorozat címe csalóka, mert több rendezőnél szerintem egy kicsit erős ez a "horror mestere" titulus, ok, van egy-két híresebb horrorfilmjük, de nem kifejezetten a legnagyobb horrorfilm rendezők, és úgy sejtem, nem az ehhez a sorozathoz készített filmjeikkel fogják megváltani a világot... Stuart Gordon esetében, Re-animator ide vagy oda, sajnos ez nem eléggé horror film.)
Ország: USA Műfaj: horror Rendező: Don Coscarelli Szereplők: Bree Turner, John DeSantis, Angus Scrimm, Ethan Embry
A történet: Nyugis utazás a semmi közepén végigfutó, kihalt autópályán. Ellen egy percre nem figyel oda, és máris balesetet szenved...Flashback egy randiról és az utána történtekről... A csaj fölébred, anyázik egy sort, de ennél még nagyobb szarban lesz, amikor észreveszi a vércsíkot, ami abból az elhagyott kocsiból ered, ami miatt Ellen karambolozott. Felbukkan az ezüstfogakkal és minikéssel ellátott szörny/ember, és ezzel elkezdődik a harc, de a két fél közti erőkülönbség nem is olyan nagy, mint ahogy elsőre gondolnánk...
Személyes vélemény: Annak ellenére, hogy a főszereplő csaj nem volt túl szimpatikus, és nem igazán érdekelt, hogy megmenekül-e, vagy sem, jó volt végre látni, hogy a női szereplő nem csak egy kis szerencsétlen ribanc, aki végignyafogja az egészet, majd valami elképesztő szerencsével sikerül túlélnie... Persze azért vannak olyan filmek, ahol tudják hozni a cool főszereplőcsaj figurát, de sajnos még mindig kevés van belőle, a másikhoz képest... Ha valaki értékeli az ilyet, meg a MacGuyver sorozatot, sztem ez is tetszeni fog neki... Amiért igazán kár volt, az Moonface (a szörnymuksó) megjelenítése. Sem kinézetre, sem viselkedésre nem volt ijesztő, a néző nem parázik, amikor meglátja, csak szimplán nyugtázza magában, hogy most Moonface látható a képernyőn... és ennyi. Emiatt csak a szörny első megjelenéséig van horrorfilmes hangulat, aztán inkább valamilyen menekülős-akciófilmes hangulatom volt, ami nem túl szerencsés... de valszeg ez csak egyéni probléma, másoknál más reakciót válthat ki... Ez az alkotás úgy egészében rendben volt, sikerült egy kis egyediséget csempészni a megszokott sztoriba (mert valljuk be, ez egy nagyon elcsépelt történet...), kb. az utolsó harmada már teljesen sajátos, sokkal érdekesebbé válik emiatt a film, de még így sem annyira extra...
Ok, talán az már kiderült néhány ember számára, hogy baromi sok zenét hallgatok... De ha nem derült ki, akkor most mondom: baromi sok zenét hallgatok. (Talán túlzásba is viszem, ha lehet ilyet csinálni...) Szóval gyakoriak lesznek az ilyen "mostanában-ezeket-az-együtteseket-hallgatom-és-ezért-linkelek-egy-számot-tőlük-hátha-valakinek-hasznos-lesz,-új-együttest-ismer-meg-közöttük,-vagy-valami-hasonló-fog-történni" bejegyzések tőlem. Csak zene, egyikhez sincs klip, ezért kisebbre vettem a lejátszót... Ha valaki akar, reagálhat rájuk...
Salyu (vagyis Lily Chou-chou, mert az All about Lily Chou-chou c. filmben az énekes dalai ezek, amúgy nincsenek ilyen jó számai, csak azok, amiket ehhez a filmhez csinált... de azok nagyon jók. Faye Wong hatására lett ilyen...)
Suicide
The cure
Goldfrapp (A Felt mountain c. CD zseniális lett tőlük, a többi nem igazán... nem tett jót nekik a stílusváltás szerintem.)
Még egy kicsivel több, mint 1 hónap van hátra ebből az évből, és már jópár 2011-re (ok, vannak ezek között olyanok is, amiket valahol már idén levetítettek, de azok még csak fesztiválokon voltak, meg sok oldalra amúgy is 2011-et írtak hozzájuk, úgyhogy én is úgy veszem...) ígért horrorfilmről jelentek meg infók, úgyhogy összegyűjtöttem néhányat, amit érdekesebbnek találtam. Konkrét dátumot nem írok, mert valszeg úgyis csúszni fognak... ja, és a leírások nem saját agyból vannak(ez nem hangzik túl jól...) , az imdb-ről, meg az UHM-ről okoskodtam össze őket (ööö... vagyis nem én vagyok az okos, hanem ők, de mindegy...) Remélem, adok ezekkel valami új infót, és nem írom le ugyan azt, amit már mindenki tud... A trailerek (már amihez volt) csak nagyban voltak, a kép széléről le van vágva egy kicsi, de ha valakit érdekli az egész kép, akkor kattintson a trailerfölső bal sarkában lévő címre, és egy külön lapon meg fog nyílni a youtube-on a teljes trailer (elvileg...)
YellowBrickRoad (USA) 1940-ben egyik nap egy kis falu lakói nem tudni miért, mindent hátrahagyva elindultak egy hegyi ösvényen, be az erdőbe. Egyesek halálra fagytak, másokat lemészároltak... Az évek múltával újraépült a falu, és elfelejtették az ott történteket, de 2008-ban egy kisebb csapat elindul az úton, hogy felderítsék a rejtélyt...
Seconds apart (USA) Egy ördögi ikerpár, akiknek természetfeletti képességeik vannak, gyilkolásznak és duhajkodnak, de ezt senki nem tudja róluk. Majd mikor a helyi igazságszolgáltatás/rendőrségnek gyanúsak lesznek, az ikrek egymás ellen fordulnak...
At the end of the day /War games (USA) Néhány ember elmegy az erdőbe paintballozni, de ott van néhány őrült ex-katona, akik szintén beszállnak a játékba, és levadásszák a paintballosokat (persze igazi fegyverrel...)
Insidious(USA) Egy kissrác eszméletlenül fekszik, a családja meg észreveszi, hogy a kölyök körül baljós, természetfeletti dolgok történnek... Elvileg valami kísértetházas film James Wan és Leigh Whannelltől (Saw/Fűrész).
The tall man (USA) Van egy helyi legenda, miszerint a gyerekeket elrabolja a "tall man" (=magas ember, de ha egészen véletlenül és csodával határos módon Mo.-ra is eljutna valahogy a film, lehet, hogy adni fognak neki valami más fantázianevet... ki tudja...), és többé senki sem látja őket. Csakhogy ez a legenda igaznak tűnik, az évek során több gyereknek is nyoma veszik, és amikor egy nőnek eltűnik a fia, nyomozásba kezd, hogy kiderítse, hova lesznek a kölykök, és ki az a "tall man". A rendező Pascal Laugier, aki pl. a Martyrs-t is csinálta...
Atrocious (Spanyol) 2010 ápr. 4-én a Quintanilla családot holtan találták a házukban. Készült egy felvétel is az ott történtekről, mert 2 gyerek valami legenda után kutatott, és filmeztek egész nap. A felvételek a család utolsó 5 napját mutatják. (Feltűnt már valakinek, hogy az áldokumentumfilmeknek mennyire hasonlóak a posztereik?) Amúgy többek között ezt a filmet nagyon várom, ebben a műfajban, ha a filmet nem cseszik el, a néző napokig paranoiás lesz utána... (éééés, figyeljétek a trailer elején (ha nem vágja le annyira a képet) a falon Ponyvaregény és mellette Love Hina posztert... )
Urban explorer(Német) 4 különböző nemzetiségű városi felfedező, és egy helyi idegenvezető felderíti a Berlin alatt futó alagútrendszert, de rosszul alakulnak a dolgok, és elvesztik a vezetőt. Felbukkan a semmiből egy volt határőr, és felajánlja a segítségét, amit a többiek el is fogadnak, és később nagyon rosszul járnak vele...
Livide (Francia) Lucie újonc házi gondviselő egy idős hölgynél, aki öntudatlan állapotban fekszik a hatalmas házában. A csaj véletlenül megtudja, hogy lehet, hogy kincset rejteget valahol a házában. Néhány barátjával éjjel betörnek és keresni kezdenek, de egy rakás végzetes természetfeletti dologgal találják szemben magukat... A rendezőpáros, Alexandre Bustillo és Julien Maury előző filmje, az À l'intérieur/Inside/Betolakodó alapján elég nagy elvárásaim vannak ezzel a filmmel szemben, ugyanis a másik egy baromi jó kis film lett (de tényleg, megérte elszórni a DVD-re többheti kajapénzem...).
Év: 1971 Ország: USA Műfaj: horror, pszichológiai Rendező: John D. Hancock Szereplők: Zohra Lampert, Mariclare Costello, Barton Heyman, Kevin O'Connor
A történet: Jessicát kiengedték az elmegyógyintézetről, és most próbál új életet kezdeni (mert már szinte minden rendben van). Férjével és a haverjukkal egy falusi villába költöznek, hogy Jessica megszabaduljon a rossz emlékeitől (mert néha még mindig olyan dolgokat lát és hall, amik valójában ott sincsenek). A házban találnak egy Emily nevű lányt, aki miután látta, hogy a ház üresen áll, gondolta beköltözik. Jessica megtudja, hogy Emilynek nincs hová mennie, ezért arra kéri, hogy maradjon náluk egy darabig. Ahogy telnek a napok, remekül összebarátkoznak a lánnyal (pedig valami nagyon nincs rendben vele). Az egyetlen kellemetlenség, a falusi öregek ellenséges viselkedése (mindegyiknek sebhely van a karján vagy a nyakán). Jessica és a férje egyik nap elmennek, hogy eladjanak néhány otthagyott cuccot a házból. A régiségbolt vezetője elmond egy legendát az előző lakókról... állítólag egy nő az esküvője napján vízbe fulladt, és még mindig a ház környékén ólálkodik... állítólag olyan, mint egy vámpír, de ez úgyis csak mendemonda (pedig nagyon is valószínűnek tűnik).
Személyes vélemény: Baromi jó ötlet volt, hogy néha hallhattuk Jessica gondolatait, vagy azt, amit ő hall, a suttogásokat... elég szar lehet az ő helyében lenni. A néző könnyen át tudja érezni azt a kellemetlen helyzetet, amiben Jessica van, ráadásul Zohra Lampert remekül alakította a "nemrég szabadult a diliházból" nőt, nem tudom, hogy valójában milyen a viselkedése, de a filmben görnyedt testtartásával, meg azzal az állandó kómás arckifejezéssel (érdemes a szemét figyelni, néha egyértelműen a "semmibe" néz) teljesen el lehet hinni neki, hogy nincs jól. Az viszont nekem jobban bejött volna, ha nem lett volna ennyire egyértelmű, hogy csak beképzeli-e magának a dolgokat, vagy nem... egy kicsit olyan volt, mintha a végére kifogytak volna az ötletből a készítők, és csak úgy összecsapták volna, hogy befejezhessék... Amúgy meg tök jól bemutatták, hogy milyen, ha valaki skizofrén... Mert ez volt a skizofrénia, és nem az, amikor valakinek több személyisége van, és egyik pillanatról a másikra már másképp viselkedik (mintha egy másik ember lenne), mert az a disszociatív személyiségzavar. A hangulatot elég jól meg tudták adni, a zene is a helyén volt, bár valszeg ez annak idején sokkal ijesztőbb lehetett, mint most... nekem egyáltalán nem volt ijesztő, de simán el tudom képzelni, hogy 1971-ben egy felnőttnek is rémálmai voltak a film után... vagy nem. Egy kicsit bajban vagyok ezzel az alkotással, mert az első kb. kétharmada baromi jó volt, a végére meg csalódást okozott, nem sikerült adnia azt az extrát, amitől a nézőt "kiüti" a film. Szóval a pontozást is úgy lehet értelmezni, hogy a vége miatt vontam le a maximumból...
Év: 1989 Ország: USA Műfaj: horror, thriller, gore Rendező: Scott Spiegel Szereplők: Sam Raimi, Ted Raimi, Dan Hicks, Ellisabeth Cox, Burr Steers, Bruce Campbell
A történet: Egy kisebb közért záráshoz készülődik. Az utolsó vendég, az egyik alkalmazott exe, aki azért balhézik, hogy a lány nem akar visszamenni hozzá. A fickót az összes alkalmazott jól szervezett csapatmunkájával sikerül leszerelni, majd az elmenekül. Később, a zárást követő ellenőrzésen úgy tűnik, elmúlt a veszély. Minden a megszokott rendben megy tovább, de egyre több jel utal arra, hogy a problémák csak most jönnek, mivel a kint őgyelgő szociopata bejut a boltba, és rendkívüli ötletességgel kezdi egyenként lemészárolni a dolgozókat, anélkül, hogy ezt a többiek különösebben észrevennék...
Személyes vélemény: A slasherek többsége szerintem nem túl ijesztő (ok, egyáltalán nem), ezen a vonalon viszont meglepően jó volt a film. A feszültségkeltő zene szinte az egész filmet végig kíséri, de az elején még nagyon kevés valódi riogatás van, legtöbbször csak vaklárma, ami hülyeségnek tűnhet, de így a néző megszokja, hogy nem történik semmi durva, majd amikor ezt a sort megszakítják egy hirtelen gyilkolászással, elég jó reakciót hozhatnak ki a nézőből... Legalábbis nálam ez bejött. Nem mondanám vígjátéknak, de nem is egy halál komoly film, valahol a kettő között van, akad néhány elég vicces/morbid jelenet benne (már ha valaki értékeli az ilyet... ha valaki nem bírja a fekete humort, nem fogja viccesnek találni ezt sem). A gyilkolós jelenetek nagyon változatosak, igényesek, a speciális effektekért felelős emberek rengeteg más horrorfilmnél (pl Evil dead 2, Day of the dead) is dolgoztak, elég profi munkát végeztek. A színészek többsége is valahogy kapcsolódik az Evil deadhez, valszeg nem véletlenül. Fontosabb szerepekben Sam Raimi, Dan Hicks, Ted Raimi és csak pár percre a végén Bruce Campbell is feltűnik, mind játszottak az Evil Deadben vagy a folytatásában, amiben pedig Scott Spiegel is színész és társíró... szóval elég nagy az átfedés a filmek között, ennek köszönhetően a színészi játékra nem lehet panasz, és úgy az egészet nézve is nagyon jól sikerült a film. Különösen tetszett, ahogyan szórakoztak a kameraállásokkal, például amikor az egyik jelenetben az ajtógomb elfordult, az ajtóval szemben álló emberre nézve a kamera is elfordult. Gyakran nem közvetlen közelről mutatták a szereplőket, az előtérben valamilyen rács, polc vagy hasonló volt, és a mögött álltak az emberek, így még a kevésbé érdekes jeleneteket is fel tudták dobni, vagy rásegített a feszültség fokozására.
Amit negatívumként tudnék megemlíteni, hogy a film eleje kissé unalmas. Az első 15-20 percben azt hittem, hogy végig olyan lesz, de ha ennyit kibír az ember, utána már sokkal pörgősebb.1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...
Ajánlás: Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon véres/erőszakos slashernek (akkor ez már splatter... mindegy), szóval ha valaki nem bírja az ilyet, nem ez lesz a kedvenc filmje. Aki pedig pont a vérengzés emiatt akar filmet nézni, szerintem ez egy elég jó választás... Amúgy én a kevésbé megvágott (vagy vágatlan) verziót néztem, azt érdemesebb...
Év: 1995 Ország: USA Műfaj: horror, vígjáték Rendező: Paul Norman Szereplők: Clint Howard, David Naughton, Olivia Hussey, Mikey LeBeau, Jojo Adams
A történet: Miután néhány maffiózó szitává lövi a helyi jégkrémárust, a világból kiábrándult 10 év körüli Gregory felteszi a nagy kérdést: "Vajon ki fogja ezentúl hozni a jégkrémet?" Évekkel később új jégkrémárus jelenik meg a környéken, baljós, ijesztő viselkedésével a kölykök azonnal sejtik, hogy valami nincs rendben vele... Először egy kutya, majd egy gyerek is eltűnik, méghozzá nem akárhová... Miután Gregory (igen, a gyerek a film elejéről) a szanatóriumban töltött vidám napokról álmodik, ideje munkába állnia. Megjelenik néhány detektív is, megkérdezik a fagyis embert, az eltűnt gyerek felől, de ő persze semmi gyanúsat nem látott... Az egyik detektív kér egy fagyit, azonban azt csak a néző tudja, hogy ez nem volt valami jó ötlet tekintettel a fagyasztó tartalmára, és arra, hogy mi kerül a fagylaltba (hmmm... fincsi). Az egyik kölyök szemtanúja lesz annak, ahogy Gregory elrabolja egyik barátját, ezért ő, és még néhányan elhatározzák, hogy megállítják a fagyis embert. De a sötét titkok leleplezése nem lesz egyszerű, és mint ahogy Gregory orvosa is tanította: "Nincsenek rossz napok, csak vidám, vidám napok!"...
Személyes vélemény: Vicces is volt, meg véres is, úgyhogy az elvárásaimnak teljesen megfelelt. Na jó, nem szakadtam meg végig a röhögéstől, de a megfelelő helyeken elég jó poénok voltak. Szóval ez teljesen rendben volt, néha egy kicsit unalmas volt, de még az is belefért, úgy összességében nincs is mit tárgyalni rajta, mert jól teljesítette feladatát: szórakoztató volt. Nincsenek benne rejtett bölcsességek, néha még a logika is hiányzott, de az ilyenkor kit érdekel? Van helyette szemgolyós, meg levágott fejes fagyi, ami szerintem elég jó üzlet ;)... Ja, és vicces volt amikor utána néztem, hogy vajon csinált-e más filmeket is a rendező, mert csinált... vagy egy tonnányi pornófilmet, és asszem ez az egyetlen "normális" film tőle, semmi pucérkodással... Gregory (Clint Howard) meg nálam a 2. a főgonosz toplistán, csakis Dara (az Istennő) után, remek volt a karaktere, meg a színész is tökéletes volt a szerephez...
Ajánlás: Csakis azoknak, akik nem vesznek komolyan minden filmet... És nem ajánlatos közben fagyit enni... meg utána, legalább egy hétig ;).
Év: 2006 Ország: USA Műfaj: horror, thriller Rendezők: Jeff Crook, Josh Crook Szereplők: Lauren Currie Lewis, Chris Ferry, Cody Darbe
A történet: Clarie egy kis éjjelnappali boltban pénztáros. Munkája végeztével várja barátját, hogy az felvegye, és hazavigye őt a kocsijával. De amikor az autó megérkezik, nem a várt személy ül benne. Egy Duke nevű fickó, akit állítása szerint Jimmy (Clarie barátja) küldött. A lánynak nem tetszik ez, de egy kis habozás után beszáll a kocsiba. Duke ellenszenvesen viselkedik az út alatt, ezért ahogy megérkeznek a házig, Clarie berohan, és telefonál Jimmynek. A fiú nem veszi föl a telefont, de Clarienek nagyobb oka is lesz az aggodalomra, amikor kiderül, hogy Duke bejutott a házba... Szóval a lányt csúnyán kinyírják... ...Másnap Clarie kissé leverten fejezi be munkáját. Jön a kocsi is, hogy hazavigye őt, és mint általában, most is Jimmy ül benne. Clarie mesél neki a rémálmáról, és az egésszel nem is foglalkoznak többet. Néhány apróbb baljóslatú dolgon kívül minden a megszokott módon alakul, azonban gyakran vannak látomásai arról a fickóról, és úgy érzi, mintha valaki figyelné őt... Egyik este az éjszakai műszakján ismét megtámadja őt Duke, de mire kiérkezik a rendőrség, sikerül elmenekülnie. Clarie megadja a rendőröknek a személyleírást, de a rendőrség nem veszi őt komolyan... azt mondják, hogy az a férfi már rég halott.
Személyes vélemény: Először is, a történet leírásom egy kicsit félrevezető, ugyanis ez nem valami tipikus gagyi szellemtörténet... ennél valamivel jobban oda kell figyelni, és gondolkodni, hogy kiderüljön az "igazság"... próbáltam, de nekem nem sikerült kitalálnom idő előtt, hogy mi is történik, sztem másnak sem ment, a végén elárulják, hogy mi van, a néző meg rávághatja, hogy "jééé, tényleg! Hmmm...ez tök jó!"... vagy valami hasonlót. Mert tényleg jó. Ötletes. Amúgy kis költségvetésből, kevés színészből (azok is amolyan "a rendező szomszédjai meg unokatestvérei" szinten, mégis nagyon hihetően játszottak), ja, és néhány ember nem csak színész volt, hanem más feladatokat is ellátott (például a Clariet játszó Lauren Currie Lewis egyben sminkes is volt), tehát elég jól meg tudták oldani a problémákat, és egy remek filmet raktak össze. Ami még külön tetszett, az az volt, hogy néhány aprósággal mennyire jól meg tudták az adott jenetek hangulatát adni. Néhány baljóslatú helyzetben például mintha köd lett volna a szobában, a háttér homályosnak tűnt, vagy amikor a fénnyel és az árnyékokkal játszottak. Ja, és akárhányszor lehetett volna valami pucérkodós jelenet, valahogy megoldották, hogy ne legyen. Ezt jól tették. Elrontották volna vele a filmet, hiszen nem is illett volna ide egyáltalán. Clarie sem picsáskodott, egyáltalán nem volt idegesítő, így a néző szimpátiáját is jobban el tudta nyerni. Szóval néhány apróbb bakitól eltekintve (utálom, amikor észreveszek valami bakit egy filmben, mert az teljesen el tudja terelni a figyelmem, és hülyeség is azokkal foglalkozni, egyébként sem jó, ha egy film túl tökéletes... bah..) nekem nagyon bejött ez a film, remek ötlet, jó kivitelezéssel.
Ajánlás: Mindenkinek ajánlom, aki nem akar éppen nagy robbanásokkal és CGI szörnyekkel teli horrorfilmet nézni, de valami újat és érdekeset akar látni.
Igen, a trailer megint nem látszik rendesen... a lényeget látni, de ha valakit érdekel a teljes kép, tudja, hol találja meg ;)...
Év: 1974 Ország: USA Műfaj: horror, thriller, dráma Rendező: Buzz Kulik Szereplők: Scott Jacoby, Kim Hunter, Pippa Scott
A történet: Ronald rendes gyerek... Szót fogad beteg anyjának, aki egyedül neveli őt, művészi ambíciókkal bír, és úgy általában nincs vele baj... Azonban környezete nem igazán értékeli ezt, gúnyt űznek belőle és genyák vele, amikor csak lehet. Amikor a fiú véletlenül fellök egy bicikliző lányt, a gyerek sértegetni kezdi őt, és az anyját. Ronald erre meglöki a lányt, aki beveri a fejét egy téglába és belehal. A srác otthon elmeséli anyjának, hogy mi történt, és azt is, hogy elásta a hullát. Az anyja fél, hogy mi lesz, ha a rendőrség nyomozni kezd, ezért el kell rejtőznie Ronaldnak. A nő kitalálja, hogy a földszinti fürdőszoba ajtaját befalazzák és lefedik tapétával, mintha semmi sem lenne ott, és Ronald ott fog élni ezentúl. A konyhapolc alatti kis ajtón tud ki- és bemászni, de miután a rendőrség megtalálja a holttestet és Ronald felől érdeklődik, ráadásul a szomszéd is figyeli őket, a fiú nem hagyhatja el a szobát. Az anyja viszi neki az ételt a kis ajtón keresztül, de nem sokáig, mert egyik nap elment a kórházba egy műtétre, és többé nem tért vissza... Ronald egyedül marad a házban, lyukakat fúr a falba, hogy tudja, mi történik körülötte. Egyszer csak új lakók érkeznek a házba: egy idősebb házaspár, és 3 dögös lányuk (persze Ronald rögtön belezúg a legfiatalabba...). Így nem lesz könnyű Ronaldnak észrevétlenül maradnia, a lakók pedig kezdik észrevenni az árulkodó jeleket (eltűnik a kaja a hűtőből, zajokat hallanak, és úgy érzik, valaki figyeli őket...) Ronald pedig kezd bekattanni...
Személyes vélemény: Először is, ez egy tévéfilm... Azaz levetítették valamelyik kereskedelmi csatornán a tévében, kiadták kazettán, és ennyi... Igazán nem is tudom érzékeltetni, hogy mennyire alulértékelt film, és hogy mennyire igazságtalan, hogy amíg ezt nagyon kevesen ismerik, más baromi gány filmet a világ bármelyik pontján meg lehet nézni a mozikban... Még DVD-n sem jelent meg! Pedig jó film... méghozzá nagyon. Nyomasztó is, mert a néző tudja, hogy mi történik, a szereplők viszont igazán nem, és ez ad egy kis pluszt az egészhez. Azt hiszem, hogy a legijesztőbb az, hogy ha jobban belegondol az ember, ilyen simán megtörténhet (ok, ha mondjuk valaki megnézi a háza alaprajzát, és látja, hogy ott van egy szoba, valszeg kideríti, hogy miért falazták be...), azt hiszem, egy kicsit rajtam is kijött a paranoia a film nézése közben... Tényleg nyomasztó, arra jobb, ha felkészül mindenki, aki meg akarja nézni a filmet (amit nagyon ajánlok), rossz Ronaldnak mert tök egyedül van, és folyamatosan retteg hogy megtalálják (a mentálhigiénés állapotáról nem is beszélve), rossz a lakóknak, hiszen egy őrült folyamatosan kukkolja őket, ők meg csak találgatni tudnak, hogy mi történik, rossz a nézőknek, hiszen ők meg az egészbe be vannak avatva, és átérzik a szereplők szorongását... Na, hát ezt ki kell bírni, és egy igazán remek filmélménnyel lesz mindenki gazdagabb. Tényleg jól sikerült... és ijesztő is, pedig nem gondolná az ember, hogy egy ilyentől megijedne... Az egyetlen kifogásolható dolog a színészek játéka lehet, nem mondom, hogy rossz, sőt, Scott Jacobyt még egy filmben sem láttam, de elég meggyőző. Hanem néhány másik színész... hát, itt érződik a tévéfilm minőség.
Ajánlás: Bár nem tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, mégis mindenkinek ajánlom, hogy megnézze... Aki már egy bizonyos kor fölött van, az bármikor, a kisebbek pedig, ha elég idősek hozzá. Régen készült, de semmit nem vesztett az értékéből, úgyhogy szerintem jó pár év múlva is élvezhető lesz. Ja, és ha valaki megnézte, és tetszett neki, terjessze az igét, és ajánlja másnak is!
Év: 1958 Ország: USA Műfaj: horror, sci-fi, dráma Rendező: Kurt Neumann Szereplők: Vincent Price, Patricia Owens, David Hedison, Herbert Marshall
A történet: Helen, miután egy gyárban az egyik géppel megölte a férjét, felhívja annak testvérét, és megkéri, hogy értesítse a rendőrséget. Francois felhívja a rendőrfelügyelőt, aki azonnal odamegy. Kiszedik Andre maradványait a gépből, majd elszállítják. Francois nem érti, Helen miért ölte meg ilyen brutálisan a férjét, hiszen boldog házasságban éltek. Elmennek Helenhez, a nő pedig teljes nyugalommal ismeri be a gyilkosságot. Azt is elmondja, hogy maga Andre mászott a gépbe, hogy a felesége megölje, de hogy miért tette, nem volt hajlandó elmondani. Napokkal később, Helen hisztérikusan viselkedik, mert a nővér a szobájában lecsapott egy legyet. Mikor Francois elmegy hozzá, egy hazugsággal ráveszi a nőt, hogy elmesélje, mi történt.
Helen elmondja, hogy a gyilkossággal férje utolsó kívánságát teljesítette... Az egész 3 hónappal ezelőtt kezdődött, mikor Andre nagy boldogan elújságolta Helennek új találmányát, egy teleportáló gépet...
Személyes vélemény: Régi, de hatásos film. Egészen az utolsó 10-15 percig tartja a feszültséget, és nem mutatja a szörnyet, csak Andret egy fekete kendővel letakarva (ami még így is zavaró látvány volt...). És pont ez a jó sok régi horrorfilmben, hogy nem hagyja, hogy a néző megszokja a szörny látványát, és csak időnkét, pár pillanatra mutatja... bár a légyember mai szemmel nem annyira ijesztő, a légy fejét elég élethűen csinálták meg, úgyhogy nem nagyot, de azért ütött. Érdekes és izgalmas volt, látványra is jó volt, különösen a teleportáló gép a neoncsövekkel... Vincent Price meg... hát, nem hiába csináltam neki külön címkét ;)
Ajánlás: Mindenkinek ajánlom, mert ez egy olyan klasszikus, amit nem szabad kihagyni...
Év: 1989 Ország: USA Műfaj: horror, gore, vígjáték Rendező: Mik Cribben Szereplők: Michael Robertson, Lory Tirgrath, Sunshine Barrett, Robin Lilly, Rich Hamilton, Jamie Krause
A történet: Apa és fia az erdőben kempingezik. Horgásznak, bújócskáznak, tábortűznél énekelnek, minden szép és jó, egészen addig, amíg az apuka egyik bújócska alkalmával véletlenül bele nem lép egy medvecsapdába. A férfi tehetetlenül fekszik, így fiának kell mindenről gondoskodnia. A fickó szépen lassan megőrül, a kölyök meg csendben tűri. Egyik nap mikor az apuka elájul, a fia felvágja őt, és kiszedi a szívét... 10 évvel később a DeWolfe-család utazik egy szülinapi buliba. Út közben egy vita miatt John nem figyel oda, és elütnek egy fiút. A gyerek nem sérült meg túlzottan, gyorsan elbiceg, mikor az apuka utána rohan, már nem találja... Szóba elegyednek egy fickóval, akinek lerobbant az autója, és bibliákat árul. A muksó elmondása szerint a környékbeliek nagyon babonásak, és több mint 10 gyerek tűnt el az utóbbi pár évben. Miután a család elhajt a kocsival, a bibliaárust becsalja egyik ismerőse a fák közé, és egy éles kaszával derékba törik a muksó karrierjét... A család Rosstól, a buli házigazdájától is értesül a gyerekek rejtélyes eltűnéséről, hogy minden második hónapban egynek nyoma veszik. Ross seriffi munkájába John is besegít. Elmennek egy Braun nevű férfihoz, aki azt állítja, hogy látta az eltűnt fiát, de nem ment oda hozzá, mert a gyerek csak látszólag volt a fia... Miután a seriff lánya is eltűnik, kétségbeesésükben egy jósnőt hívnak, aki azt mondja Rossnak, hogy a lánya jól van, csak átváltozik... A gyerekekből vérszomjas szektatagok lettek, akik elcsalják a többi kölyköt és kinyírják a felnőtteket...
Személyes vélemény: Azt hiszem, túl sokat vártam ettől a filmtől. Persze azt eleve tudni lehetett, hogy nem a történet a lényeg, mondanivalója sincs túlzottan, ééés akkor mi marad? Hát persze, hogy a véres jelenetek! Na, hát én is ezért néztem meg...és néztem...és néztem... egészen, kb. az utolsó 15-20 percig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne tekerjek bele, az egész lassú és vontatott volt. De mikor végre elértem a végére, a leszámolásszerűség után is csak egy "aha, ok... ennyi?" jutott az eszembe. Jó, van benne néhány viszonylag zavaró jelenet, de még azok is gyengék... ennyi.
Ajánlás: Lehet, hogy szubjektíven ítélem meg, de ezt a filmet senkinek sem ajánlom... ok, vannak benne kannibál kölykök meg megnyúzott emberek (a Texasi Láncfűrészes talán értékelné...) és ilyesmik, de egyszerűen nem éri meg végignézni a filmet... Csak Troma rajongóknak... nekik kötelező, de ők valszeg úgyis hozzászoktak az ilyenhez... hát, van jobb filmje Tromáéknak, az biztos...
ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni...
1/2 off... na, hát ilyen poénok vannak benne...
