Ngok toi/Womb ghosts

Év: 2010
Ország: Kína
Műfaj: horror, dráma
Rendező: Dennis law
Szereplők: Suet lam, Chrissie Chow, Koni Lui, Lok-yi lai

A történet:
A kórházban egy őrült nő halott magzatát kell kioperálni... Az utóbbi időben több ilyen eset is előfordult, ráadásul azt sem lehet tudni, hogy kitől eshettek teherbe a páciensek.
Ezalatt 2 másik nő szintén terhességgel kapcsolatos problémákkal küszködik...

Láthatunk még egy babonás muksót is, aki egy fura módszert alkalmazva elásott egy halott embriót a kertben, és a szellemét segítőjeként használja...

Idővel kiderül a kapcsolat köztük, és az is, hogy miért kísérti őket egy dühös-kiscsaj-embriókísértet...

Személyes vélemény (enyhén SPOILERes):
Azt hiszem, itt elsősorban a rendezővel (aki eddig főleg akció/romantikus téren mozgott, meg szintén 2010-ben még egy rosszul kinéző vámpíros filmet is csinált...) volt probléma, mert rajta kívül mindenki tök jó munkát végzett a filmmel kapcsolatban. Még az alapötlet sem volt rossz, mégis el lett szúrva az egész... Pedig mekkora riogatást lehetett volna ebből csinálni!
Először is, ez annyira nem horrorfilm, inkább valami dráma, az elcseszett kapcsolatokról. Annak ellenére, hogy a kísértet elég gyakran felbukkan ideget tépni, nem elég ijesztő ahhoz, hogy a nézőt kiborítsa... csak ott van, és kész. (Igazából a film fő mondanivalója a reinkarnációval kapcsolatos, és hogy emiatt milyen csúnya dolog az abortusz, csakhogy én úgy gondolom, hogy ha valaki nincs olyan helyzetben, nem kell gyereket vállalnia, csak ha akarja... Szal igazán azon akadtam ki, hogy miért gondolják a készítők, hogy ez fair dolog: Ha csaj vagy, és egy muksó teherbe ejt, majd tovább áll, neked viszont alig van annyi pénzed, hogy magadat eltartsd, szüld csak meg azt a gyereket, hátha idegösszeomlást kapsz, máskülönben a halott embriók kísértetei őrületbe kergetnek, mert beleköptél a reinkarnációs levesükbe... Hát, tőlem gondolják így, csak ne próbálják ráerőltetni másokra... Persze ebből kiindulva abban sem kell hinni, amit én gondolok... mindenki abban hisz, amiben akar.)
A fent említett dolog egy teljesen személyes probléma, egy másik gond viszont több mindenkit is érinthet: Még hónapokkal korábban több oldalon is azt olvastam, hogy ez a film milyen hű-de-durva és ijesztő lesz, ez viszont teljesen téves infó, viszonylag kevés az olyan rész, amivel a készítők ijesztgetni akartak, és még kevesebb az, ami valóban ijesztő lett...
Ok, most eléggé lehúztam ezt a filmet, de a csalódásomtól függetlenül, más szempontból nem olyan rossz film ez, szépek a beállítások, jók a színek, a zene kifejezetten tetszett, a speciális effektek igazinak tűnnek, a színészek játéka teljesen hihető, szal ez mind rendben van, csak egy nagyon lényeges dolgot szúrtak el... ja, és az ijesztőnek szánt kiscsaj (aki valamiért sokkal idősebbnek tűnik, mint kéne...) nem ijesztő. Sem kinézetre, sem viselkedésre... Ez van...

Weiduoliya yi hao/Dream home

Év: 2010
Ország: Kína (Hongkong)
Műfaj: horror, dráma, gore
Rendező: Ho-Cheung Pang
Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching

A történet:
Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.

Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként.
A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára.
Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...

Személyes vélemény:
Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)...
Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat.
...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát.
A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni...
A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant.
Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes.
Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...

6 japán+ 1 kínai ---->ha valaki valami érdekeset és jót akar hallgatni, nézzen utána ezeknek

Elszántan kutakodom a jó együttesek és énekesek után, de csak keveset találok... azok viszont baromi jók, szóval ha úgy vesszük, megériXD... Na mindegy, a lényeg annyi, hogy ha valakit érdekel, én ezeket tartom a listám tetején az ázsiai vonalon:

Number Girl (ok, ez mondjuk az egyik kedvenc együttesem is, bár sajnos a tagok szétszéledtek már... :'(....)


Usotsuki Barbie (Amilyen idióta klipeket csinálnak, olyan jók...)


Mass Of The Fermenting Dregs


Kaji Meiko (Rettentő cool, régebbi bűnözős-bosszúállós-gyilkolászós filmekben játszott főszerepeket, és a filmekhez ő is csinálta a dalokat...)


Yura Yura Teikoku (Pszichedelikus rock, fura kinézetű muksók, és többek közt Sion Sono Love Exposure-jának filmzenéje is hozzájuk köthető...)


Seagull Screaming Kiss Her Kiss Her


Faye Wong ( A kínai énekesnő, aki szerintem a legjobb az országában...)

Diary: Wishful thinking

Eredeti cím: Mon seung
Év: 2006
Ország: Kína
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai, romantikus
Rendező: Oxide Pang Chun
Szereplők: Charlene Choi, Isabella Leong, Shawn Yue

A történet:
Leung Wing-na szeret főzni, bábukat készíteni és naplót írni. Magányosan él, amióta a párja lelépett. Hogy megkeresse az exét, elmegy az irodaházba, ahol dolgozik, de a recepciós hölgy arról tájékoztatja, hogy a férfi kilépett munkahelyéről. Mivel a telefonját sem veszi fel, Wing-na egy kávéházban ülve figyeli az embereket. Észrevesz egy fickót, aki teljesen úgy néz ki, mint az exe. Először azt hiszi, hogy tényleg ő az, de mikor kérdőre vonja őt, kiderül, hogy egy teljesen más személy. Ekkor eszébe jut a nőnek, hogy a recepciós valójában nem azt mondta, hogy kilépett, hanem azt, hogy nem is dolgozik ott... Este a barátnőjével beszélgetve úgy adja elő az egészet, hogy találkozott a volt barátjával, de az úgy tett, mintha nem is ismerné őt. Majd kijavítja magát, és közli, hogy összetévesztette valakivel. A barátnője azt javasolja, kezdjen el járni valakivel, így könnyebben túl fogja tenni magát az egészen. Megfogadva a tanácsot, Wing-na követi az exe hasonmását. Összeszedve bátorságát elhívja beszélgetni a férfit, aki felajánlja, hogy a nő bármikor hívhatja őt... Megtudjuk, hogy bár néhány fura dolgát leszámítva egész normálisnak tűnik, de valójában súlyosan beteg, zavart elméjű Wing-na (többek közt erősen paranoid, skizofrén). De mivel majdnem mindig egyedül van, nincs jele a gyógyulásnak, hallucinációi miatt pedig szinte egy alternatív valóságban él...

Személyes vélemény:
Sokadszorra néztem meg ezt a filmet, de képtelen vagyok megunni. Lassú, de nem unalmas, szépen lassan kapjuk meg a puzzle darabokat, hogy aztán a végére az egészet ki tudjuk rakni. Az egyértelmű, hogy Wing-na őrült. A kérdés csak az, hogy mennyire... erre a film végi csavarból kapunk választ, ami eléggé meglepő... Nagyon szép, jól megcsinált film, egyébként a rendező az egyik Pang tesó (The Eye), de az írásban a másik is besegített... ez a kedvenc filmem tőlük, és talán az összes kínai film közül is.

Ajánlás:
Azoknak ajánlom, akik semmi pörgősre nem vágynak éppen, de egy jó horrorfilmet szeretnének nézni, szeretik megdolgoztatni az agyukat és nem borulnak ki, ha valami sokkolót látnak. (Meh... ebből a kombinációból asszem túl kevés van XD...)