Weiduoliya yi hao/Dream home

Év: 2010
Ország: Kína (Hongkong)
Műfaj: horror, dráma, gore
Rendező: Ho-Cheung Pang
Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching

A történet:
Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.

Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként.
A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára.
Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...

Személyes vélemény:
Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)...
Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat.
...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát.
A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni...
A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant.
Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes.
Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...

Cure

Év: 1997
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, dráma, pszichológiai, krimi
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Koji Yakusho, Masato Hagiwara

A történet:
(különböző színekkel írtam a különböző jelenetekhez tartozó részeket, hogy ne legyen olyan zavaró az ugrálás.)
Egy férfi fém csővel agyonver egy prostituáltat. Nem sokkal később már a rendőrség vizsgálódik a helyszínen, de nincs nehéz dolguk, hiszen Takabe detektív megtalálja a tettest a szellőzőnyílásba bújva, meztelenül és rémülten. Ez már a harmadik ilyen ügy az utóbbi két hónapban... Csak annyi a közös bennük, hogy minden alkalommal a gyilkos azonnal bevallotta bűnét, és az áldozat torkába egy X-et vágtak.
Egy fickó a tengerparton afelől kérdezget valakit, hogy hol van, és milyen nap van. Minden válasz után pár perccel az egészet elfelejti, ezért újra megkérdezi ugyan azokat a dolgokat... Mikor látja a férfi, hogy a másik fickóval valami nem stimmel, hazaviszi, és segíteni próbál rajta. Nem sikerül túl sok mindent kideríteni róla, csak annyit, a kabátjában lévő címke alapján, hogy Mamiyának hívják... Mamiya semmire nem emlékszik vele kapcsolatban, de arra kéri a férfit, hogy meséljen magáról, és a feleségéről... Másnap Takabe megtudja, hogy egy férfi megölte a feleségét (a korábbi módszerekhez hasonlóan), és kiugrott az ablakon... A férfi életben van, de fogalma sincs, miért nyírta ki a feleségét.
Egy rendőr talál rá Mamiyára, aki éppen egy háztetőn áll. A rendőr le akarja hozni, de Mamiya leugrik, nem sebesül meg nagyon, ezért a rendőr beviszi őt a rendőrfülkébe, és beszélgetni kezdenek.... Másnap a rendőrmuksó főbe lövi a társát, és belevág egy X-et. Takabét értesítik, hogy a kórházban találtak egy gyanús fickót, azonban az illető semmire sem emlékszik, így Takabénak kell kiderítenie, hogyan és miért vette rá Mamiya az embereket a gyilkosságokra...

Személyes vélemény:
Azt rögtön le kell szögeznem azok számára, akik még nem látták ezt a filmet (ebben az esetben, és ha adnak a szavamra, a következő 24 órán belül tessék pótolni eme hiányosságot ;)), hogy én csak egy töredékét meséltem el a filmnek... ennél sokkal összetettebb az egész. Ott van még Takabe felesége is, aki súlyos beteg, Takabénak pedig ez egy plusz probléma, és így sokkal nagyobb a nyomás is rajta. És Mamiya pedig komolyan pár perc alatt gyilkost tud bárkiből csinálni, ha beszélgetni kezd vele, Takabéval meg rengeteget beszél...
A nézőt teljesen magába szippantja a film, a rendező filmjeire jellemző hangulatot könnyű átvenni, bár ha valakit zavar, ha nincs ötpercenként robbantgatás, és dugás egy filmben, talán nem lesz türelme, kivárni a végét... őket sajnálom...
Érdemes figyelni, mert a végén általában a nézőnek kell a fejében összeraknia, befejeznie az egészet, de ebben szerencsére segít az a hangulat, ami a film megnézése után is még sokáig ott van, és nem könnyű kiszakadni abból.
Amit nagyon szeretek a rendező munkáiban, az az, hogy akárhányszor is nézek meg tőle valamit, a végén mindig egyfajta elégedettség, nyugodtság és melankólia tölt el... elég érdekes.
Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei (a többség) lassúak, aprólékosak, szépek de hátborzongatóak és nyomasztóak (de nagyon!).

Ajánlás:
Nagyon jó film, úgyhogy ha tehetném, mindenkinek ajánlanám, de mivel nem biztos, hogy mások is úgy értékelik mint én, ezért azoknak ajánlom, akik adnak a véleményemre (tudom, hogy ezt írtam néhány sorral feljebb is, de ez van...). Aki pedig nem lesz megelégedve, visszakérheti azt a 2 órát az életéből ;).


A trailer megint nagyobb, mint kéne... a youtube-on meg lehet nézni az egészet, ha valakit érdekel.

Karaoke terror

Eredeti cím: Showa kayo daizenshu
Év: 2003
Ország: Japán
Műfaj: dráma, thriller, vígjáték
Rendező: Tetsuo Shinohara
Szereplők: Ryuhei Matsuda, Masanobu Ando, Miwako Ichikawa, Sawa Suzuki, Hiroyuki Ikeuchi, Kayoko Kishimoto

A történet:
Sugioka, a huszonéves srác barátaihoz indul, ám mielőtt odamenne hozzájuk, elrejt egy kést az övénél (ő az a paranoid fajta...). A megbeszélt helyen találkozik Ishiharával, akit akkor mutat be neki Nobu-chin. Miután még 4-en csatlakoznak, a csapat egy félreeső stéghez utazik, és megkezdik az előkészületeket... Az inspirációt még korábban kapták, mikor a szomszéd félmeztelen nő táncát végigcsodálva megvilágosodtak, és úgy érezték, énekelniük kell a csodára... A kamera készen áll, mindenki jelmezben, és eldalolják a régi nagy slágereket...
Egy álmos délután, Sugioka unalmában sétálni indul, de az utcán véletlenül nekimegy egy középkorú nő, Midori Yanagi. A fiú minden meggondolás nélkül követni kezdi őt, majd mikor egy kihalt utcába érnek, megpróbálja felszedni. Midori nem megy bele, előbb elküldi, majd mikor Sugioka egyre durvábban viselkedik, segítségért kiabál. A fiú előkapja a kését, és azonnal elvágja a nő torkát, majd elrohan az esőben....
Midori Hemi, a középkorú nő felajánlja az esernyőjét egy fiatalabb férfi munkatársának, aki ezen felbátorodva dugásra invitálja őt. Midori visszautasítja a fickót, majd elmegy. Hazafele menet rátalál az utcán a másik Midori holttestére...
A halottat 5 Midori nevű középkorú nő gyászolja, akik mindannyian elváltak, és szeretnek karaokézni. Miután a rendőrség nem találta meg a tettest, elhatározzák, hogy megbosszulják Midori halálát, minden középkorú nő sérelmeként.
Megkezdik a nyomozást, és az akció sikerrel végződik, a huszonéves srácok táborából meghal a gyilkos, azonban a fiúk bosszút forralnak barátjuk elvesztéséért, és addig nem nyugszanak, míg a tettest ki nem nyírják...

Személyes vélemény:
Nagy kedvencem ez a film, úgyhogy igyekszem nem sokat áradozni róla... Az egész fura, meghökkentő, zavaró, vicces... elég sok benne az ének, de távol áll a musicalektől... Még soha nem láttam ehhez hasonlót, és szerintem nem is fogok. A film lényege, hogy a bizonyos korcsoportokról szóló sztereotípiákat bemutassa, és azt hiszem, érdemes elgondolkodni azokon a dolgokon, amiket felvet... de nem fogok túl sok mindent elárulni róla, mert meg kell nézni a filmet, és kész ;) Amúgy nem azok az erőltetett poénok vannak benne, és inkább a fekete humor van jelen, úgyhogy nem szabad komolyan venni, mert különben nem fog tetszeni (azt hiszem, bár nemtom, hogy ki tudná ezt komolyan venni o.O...) Gondolkodtam azon, hogy a horrorok közé sorolom, mert a gyilkolászós részek baromi véresek benne, de egyáltalán nincs horrorfilm hangulata, úgyhogy inkább nem tettem...

Ajánlás:
Tényleg véres, de attól függetlenül mindenkinek ajánlom, aki értelmesebb egy adag ceruzareszeléknél, és elmúlt kb. 15 éves...

Noroi

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, áldokumentum
Rendező: Koji Shiraishi
Szereplők: Jin Muraki, Rio Kanno, Tomono Kuga, Maria Takagi, Satoru Jitsunashi

A történet:
Masafumi Kobayashi újságíró 1995 óta foglalkozik természetfeletti dolgokkal, könyveket ír és interjúkat készít különböző jelenségekről. Azonban a 2004-ben Noroi címen dokumentált események után a férfi háza leégett, felesége meghalt, ő maga pedig nyomtalanul eltűnt.
2002 novemberében Kobayashit kihívja egy nő és lánya, mondván hogy furcsa hangokat hallanak a szomszéd felől, főleg kisgyerekhangokat. A szomszéd egy barátságtalan asszony, jóformán elküldi a fenébe a férfit, amikor az a hangok felől érdeklődik. A hangok rögzítésre kerültek, és egy analízis után megállapították, hogy legalább öt kisgyerekhez tartoznak a zajok. Pár nappal később, miután a nő elköltözött, abbamaradtak a fura zajok. A fickó körbenéz a nő udvarán, egy levél alapján megtudja, hogy a neve Junko Ishii, és mikor tuvább kutakodik, a sok szemét mellett néhány döglött galambot is talál... A nő és a lánya, akik kihívták Kobayashit, 5 nap múlva meghalnak....
Yano Kana egy 10 év körüli parafenomén lány, akit a TV hamar felkap képességei miatt...
3 fiatal híresség egy műsor kedvéért elmegy szellemeket keresni egy templomhoz, és az a körüli erdőhöz. A lány, Marika gyerekkorától fogva látja a szellemeket, nem sokkal odaérkezésük után észre is vesz valami különöset, de rosszul lesz, és a forgatást le kell állítani. A felvételeket egy varieté show-ban adják le, és egy Mitsuo Hori nevű paranormális jelenségekkel foglalkozó fickót is meghívnak, hogy kielemezze a történteket. A fickó beszámíthatatlanná válik, és rátámad Marika-ra, aki szintén ott van, és figyelmeztetni próbálja az embereket a galambokra...
Később a stúdióban megmutatják Kobayashinak a videót, és azt, amit csak kevesen vennének észre rajta... A különböző jelenségeket egyre több haláleset követi, és a megoldást keresve Kobayashi a Kagutaba névbe botlik, ami talán a legnagyobb problémát fedi mind közül.
Idővel több lesz az összefüggés az események között, és a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgoknak is nagy szerepük lesz, úgyhogy érdemes odafigyelni...

Személyes vélemény:
Hát így érdemes áldokumentumfilmet csinálni... A színészek játéka kifogásolhatatlan, a történet pedig jól felépített, folyamatosan fenn tudja tartani a néző érdeklődését. Amúgy már pár éve láttam ezt a filmet, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, de néhány résznél még most is csendben anyáztam magamban... Azaz elég félelmetesre sikeredettXD...

Ajánlás:
Aki könnyen megijed, annak semmiképp sem ajánlom, hacsak nem akar az illető égő lámpa mellet aludni esténként... Amúgy mindenki másnak ajánlom, a horror műfaj egyik kiemelkedő alkotása szerintem ;)

Вий (Viy)

Év: 1967
Ország: Oroszország
Műfaj: vígjáték, horror, dráma, fantasy
Rendezők:Georgi Kropachyov, Konstantin Yershov
Szereplők: Leonid Kuravlyov, Natalya Varley, Pyotr Vesklyarov, Aleksei Glazyrin

A történet:
Khaliava, Gorobetz és Brutus, a szerzetesnövendékek a szabadban kószálnak, de mivel közeleg az este, és nem akarnak a szabad ég alatt aludni (és persze jól le akarnak részegedni egy nagy adag vodkával) bekéredzkednek egy közeli farmhoz, hogy ott tölthessék az estét. Az idős hölgy csak azzal a feltétellel engedi be őket, hogy mindhárman külön helyen alszanak, amibe a 3 férfi bele is egyezik. Mikor Brutus a pajtában aludni próbál, megjelenik a vénasszony, és gyanúsan közeledni kezd a fickóhoz, aki menekülni próbál, de végül a vénasszony győz, beleül Brutus nyakába, és elnyargal vele, mint egy lóval. Elemelkednek a földtől, és messze elrepülnek, miközben Brutus könyörög a boszorkánynak, hogy azonnal tegye le őt. Mikor földre érnek, a férfi elveri a boszorkányt, aki egy gyönyörű nővé változik. Brutus megijed, és elmenekül. Mikor visszatér a szemináriumba, a rektor hívatja, és elmondja neki, hogy egy gazdag család lánya egyik nap összeverve tért haza, és most haldoklik. A lány utolsó kívánsága az volt, hogy Brutus üdvözítse őt. A fickó nem akar menni, de nincs más választása... Mire elérnek a házhoz, a lány már halott. Brutus a halottban a boszorkányra ismer, de amikor a lány apja megkérdezi a fickót, hogy honnan ismeri a lányát, azt válaszolja, hogy még sosem találkozott vele... 3 éjjel kell imádkoznia a halott lelkének üdvéért, mert ezt kérte a lány, az apja pedig rendesen megfizeti érte... Az első éjjel a családfő utasítására bezárják a templomba a halottal együtt Brutust. Furcsa dolgok történnek, a fickó pedig félelmében az egész templomot kidekorálja gyertyákkal, hogy világosabb legyen, de az sem segít, mert amikor elkezdi az imát a halott boszorkány feltámad, hogy bosszút álljon gyilkosán...

Személyes vélemény:
Az oroszok első horrorfilmje ennél jobb nem is lehetve... Az elejétől a végéig izgalmas, rendkívül ötletes és szórakoztató (a viccek nem erőltetettek), néhol kicsit szürreális. Egyáltalán nincs a nézőnek olyan érzése, hogy most egy régi filmet néz, valahogy az egész újszerűen hat, a "speciális effektek" elég jól sikerültek (szerencsébe nem vitték túlzásba, nincsen benne tűzgolyó dobálás (ami szerintem baromi idétlen dolog) meg ilyenek...) Ez még 10-20 év múlva sem fog elavultnak tűnni szerintem... Én nagyon élveztem, szerintem még jó párszor meg fogom nézni. Remélem, hogy másokat is érdekel, érdemes megnézni. Egyébként is csak 77 perces, ennyit meg igazán áldozhat mindenki egy ilyen jó filmre...

Ajánlás:
Ööö... az első Orosz horrorfilm, ráadásul baromi jó és vicces... mindenki átgondolhatja, hogy megszeretné-e nézni... (Írhatnám azt is, hogy kihagyhatatlan, de így sokkal rávezetőbb ;))


Megj. a trailerhez: csak ezt találtam, ami nem is biztos, hogy az igazi trailerje, és elég sok is benne a spoiler, szóval ha valaki meg akarja nézni a filmet, ezt a trailert inkább hagyja ki... bocsi

Martin

Év:1977
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: George A. Romero
Szereplők: John Amplas, Lincoln Maazel, Elyane Nadean, Christine Forrest, George A. Romero

A történet:
A főszereplő vonattal utazik Pennsylvaniába. Este, mikor már szinte mindenki alszik, ő belopózik a mosdóba, és orvosi csomagból injekciós tűt vesz elő. Megtölti azt valamilyen szerrel, és elmegy. Miután sikerül bejutnia egy nő fülkéjébe, rátámad, de a nő kiüti a tűt a kezéből. Martin lebírkózza őt, majd pengével egy vágást ejt a nő csuklóján, és megissza a vérét. Dolga végeztével eltünteti a nyomokat, és csendben távozik. Martin egy vámpír, vagy legalábbis annak tartja magát. Nem bírja ki vér nélkül, mindig újabb áldozatok után kutat. Zsákmányát nem vonzerejével vagy hipnózissal ejti el, hanem injekcióval, amiben altató van, és nem tűhegyes szemfogaival ejt vérző sebet rajtuk, hanem egyszerű borotvapengével... A vonatállomáson idős, fanatikus vallásos Cuda unokatestvére várja, nála fog lakni ezentúl. Látszik, hogy a család nincs oda Martin vámpírkodásáért, azért is küldték ide, hogy kineveljék belőle ezt, és kiűzzék belőle a gonoszt. Az idős férfi megtiltja Martinnak, hogy bárkivel is beszéljen, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön. Mikor Martinnak elege lesz abból, hogy mindenütt fokhagymafüzérek lógnak, unokatestvére pedig nosferatunak szólítja, a fiú elárulja neki, hogy sem a fokhagyma, a kereszt, sem a szertartásos szövegek nem fognak használni ellene. A házban él még Cuda unokája, Christina is, aki próbálja meggyőzni nagyapját, hogy nem kéne Martint bezárva tartani, és hogy kizárt, hogy a fiú vámpír legyen, de nem jár sikerrel. Később, mikor Martin és Christina beszélgetnek, a srác elmondja neki, hogy ő már 84 éves. Christina szerint Martin beteg, kórházban lenne a helye, és nem itt, a fiú viszont azt mondja, teljesen jól van... Így kell Martinnak élnie ebben az ingerszegény környezetben, azonban mivel szüksége van a vérre, újabb áldozatokat kell találnia...

Személyes vélemény:
George A. Romeroról szerintem mindenkinek a zombik jutnak eszébe, pedig mást is csinált a hatszázmillió zombisfilmen kívül. Például ilyen gyöngyszemeket is, mint a Martin. Egyébként utálom a vámpírokat, mert (bár van egy-két kivétel) mindegyik folyton pózol, túl szép, de közben meg túl gagyi, mindig drámáznak, nagyon könnyen ki lehet nyírni őket, és egyáltalán nem ijesztőek... de Martin a kivételek sorába tartozik. Nem normális a kölyök, de én bírtam... Ja, és a fekete-fehér bevágások, amik Martin szemszögéből mutatták a különböző helyzeteket, pedig külön tetszett. Szóval, a lényeg ennyi: emberek, nézzétek meg mert ez egy jó film. Bravó, meg minden XD...

Ajánlás:
Talán az, aki nem szereti az elvont dolgokat, nem biztos, hogy érteni fogja vagy tetszeni fog neki, de amúgy mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele. Mindenképp valami újat fog látni, nincs benne semmi klisé, amit el lehetett volna sütni egy ilyen filmmel kapcsolatban.

Diary: Wishful thinking

Eredeti cím: Mon seung
Év: 2006
Ország: Kína
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai, romantikus
Rendező: Oxide Pang Chun
Szereplők: Charlene Choi, Isabella Leong, Shawn Yue

A történet:
Leung Wing-na szeret főzni, bábukat készíteni és naplót írni. Magányosan él, amióta a párja lelépett. Hogy megkeresse az exét, elmegy az irodaházba, ahol dolgozik, de a recepciós hölgy arról tájékoztatja, hogy a férfi kilépett munkahelyéről. Mivel a telefonját sem veszi fel, Wing-na egy kávéházban ülve figyeli az embereket. Észrevesz egy fickót, aki teljesen úgy néz ki, mint az exe. Először azt hiszi, hogy tényleg ő az, de mikor kérdőre vonja őt, kiderül, hogy egy teljesen más személy. Ekkor eszébe jut a nőnek, hogy a recepciós valójában nem azt mondta, hogy kilépett, hanem azt, hogy nem is dolgozik ott... Este a barátnőjével beszélgetve úgy adja elő az egészet, hogy találkozott a volt barátjával, de az úgy tett, mintha nem is ismerné őt. Majd kijavítja magát, és közli, hogy összetévesztette valakivel. A barátnője azt javasolja, kezdjen el járni valakivel, így könnyebben túl fogja tenni magát az egészen. Megfogadva a tanácsot, Wing-na követi az exe hasonmását. Összeszedve bátorságát elhívja beszélgetni a férfit, aki felajánlja, hogy a nő bármikor hívhatja őt... Megtudjuk, hogy bár néhány fura dolgát leszámítva egész normálisnak tűnik, de valójában súlyosan beteg, zavart elméjű Wing-na (többek közt erősen paranoid, skizofrén). De mivel majdnem mindig egyedül van, nincs jele a gyógyulásnak, hallucinációi miatt pedig szinte egy alternatív valóságban él...

Személyes vélemény:
Sokadszorra néztem meg ezt a filmet, de képtelen vagyok megunni. Lassú, de nem unalmas, szépen lassan kapjuk meg a puzzle darabokat, hogy aztán a végére az egészet ki tudjuk rakni. Az egyértelmű, hogy Wing-na őrült. A kérdés csak az, hogy mennyire... erre a film végi csavarból kapunk választ, ami eléggé meglepő... Nagyon szép, jól megcsinált film, egyébként a rendező az egyik Pang tesó (The Eye), de az írásban a másik is besegített... ez a kedvenc filmem tőlük, és talán az összes kínai film közül is.

Ajánlás:
Azoknak ajánlom, akik semmi pörgősre nem vágynak éppen, de egy jó horrorfilmet szeretnének nézni, szeretik megdolgoztatni az agyukat és nem borulnak ki, ha valami sokkolót látnak. (Meh... ebből a kombinációból asszem túl kevés van XD...)