Ilyen volt a Peer Gynt

Először is, ez egy durván 3 órás darab... nem mintha ez valami brutális dolog lenne, de a székek csak egy fokkal kényelmesebbek az iskolai padoknál lévőeknél (és az ember lábának is kb. annyi hely jut, mint a suliban...), szóval ha valaki nem volt még hosszabb előadáson a Örkényben, készüljön fel lelkileg arra, hogy amikor vége van a darabnak, úgy fog távozni onnan, mint egy hatszáz éves öregember... ok, most magamból indultam ki.

Ettől függetlenül megint egy nagyon jól sikerült darabot láthattam, a történet eléggé felnőtt-tündérmese-szerű, dióhéjban ennyi: Peer kiskorától kezdve mesevilágban él, életét átszövik a hazugságok és hihetetlen történetek, amiket felhasználva igyekszik kimentenie magát a bajból, és elhitetnie magával, hogy nincs baj körülötte. Egyszer megszöktet egy csajt az esküvőjéről, de nyomban ott is hagyja őt, mivel a menyasszony annyira nem is érdekelte, ráadásul a násznép ha megtalálja őt, azonnal a torkának ugorna... szóval elszökik, időközben elcsábítja Solvejget (überártatlan... még Bibliája is van!) is, akit még az esküvőn látott meg, de őt is otthagyja, hogy világ körüli, gazságokkal teli kalandban legyen része, de a végén persze visszaüt duhajkodásainak árja...

Nagyon tetszett a képi világa, egészen egyszerű volt a díszlet, de remekül megadta a jelenethez illő hangulatot, gyakran a díszlet átalakítását beleépítették a darabba, ami különösen jó volt. Egy kicsit nyomasztónak találtam, hogy majdnem egész idő alatt havazott a színpadon, de persze norvég drámáról van szó, hideg helyen meg sokat havazik, ez náluk teljesen rendben van, nekem viszont olyan melankolikus lett az egész tőle. Mondjuk ez lehet, hogy csak nálam merült fel...
Ettől függetlenül rengeteg vicces rész volt benne, könnyed, dinamikus előadás volt (ez hülyén hangzik, de az volt és kész...), mostanában egyre több a zenés-éneklős részlet a színházi előadásokban, nem?

Nem régóta megy, egészen pontosan idén, március 17-én kezdték adni, szóval még elég gyakran van műsoron... remek rendezés(Ascher Tamás), remek színészek(Szandtner Anna, Polgár Csaba, Kerekes Éva, Für Anikó, Csuja Imre, és még sokmindenki)  , remek darab, szóval nézzétek!!! (ps. gyereket ne nagyon vigyetek rá...)

További infókért kattintsatok erre a szövegre, és a színház idetartozó oldala meg fog nyílni előttetek!

De dødes tjern/ Lake of the dead

Év: 1958
Ország: Norvégia
Műfaj: horror, pszichológiai, thriller
Rendező: Kåre Bergstrøm
Szereplők: Bjørg Engh, Henki Kolstad, André Bjerke, Henny Moan

A történet:
6 jó barát utazik egy a várostól félreeső vidékre. Liljan már korábban szólt bátyjának, hogy átmennek hozzá, de nem kapott még választ. Aggódik a bátyja miatt, mert egy ilyen elszigetelt helyen él, ráadásul még egy furcsa legenda is szól a környékről...
A csapat megérkezik a házhoz, de az ajtót nyitva találják, és Bjørn sehol. Úgy döntenek, megszállnak bent, és megvárják, hogy a fickó hazajöjjön.
Ebéd közben egyikük elmesél egy régi történetet a házról: 100 évvel ezelőtt egy Tore Gråvik nevű férfi építette, akinek furcsa hajlamai voltak, és fél lábú volt. Egyszer rajtakapta a húgát, hogy egy másik fickóval van, és megtámadta őket a baltájával. A pár eltűnt a közeli tóban, Gråvik pedig 3 nap múlva követte őket...
Azóta a férfi szelleme visszajár, és éjjelente megszállja az embereket, hogy azok is a tóba vesszenek...

Személyes vélemény:
Nem ismerem a régi norvég filmeket (ok, az újabbakat sem túlzottan...), de azt jó volt látni, hogy az amerikai filmipar nem hatott rá túlzottan... Például a szereplők nem voltak olyan mesterkéltek, hétköznapibbnak, hihetőbbnek tűntek ezek a figurák. A párbeszédek is elég jók voltak, szórakoztató volt, ahogy beszólogattak egymásnak, nem volt az a felesleges, túlzott udvariaskodás... Tehát csak ilyen apróságokban, de érezhető volt, hogy egy másik kultúrához tartozik a film...
Nagyon jól megoldották a hangulatot, nyomasztó és ijesztő is tudott lenni, ahol kellett... Voltak igazán félelmetes jelenetek is benne, és nem számít, hogy régi és fekete-fehér, akkor is zavaró tud lenni a néző számára.
De ami még különös volt, az az, hogy néha úgy éreztem, mintha egy korai, fekete-fehér, élőszereplős norvég verzióját nézném a Scooby-Doo-nak... ja, meg a kutya nélkül. Majdnem végig annak a vonalát követi: a szereplők elmennek valahová, valaki rejtélyesen eltűnik, van valami helyi mendemonda, a szereplők elhatározzák, hogy megoldják a rejtélyt, stb... (nem áll szándékomban elmesélni az egész filmet, de ha valaki ismeri a rajzfilmet, ki tudja találni...). Mondjuk lehet, hogy csak az én hülyeségem, párhuzamot állítani két ennyire különböző dolog között...
Összességében nekem nagyon bejött, érdekes film, nem laposodik el, szórakoztató és félelmetes.

Ajánlás:
Ha valakit érdekelnek a korai horrorfilmek, és nem csak az amcsi vonalon akar mozogni, ez egy elég jó választás lehet... És van benne egy dühös falábú favágó!!!

Skjult

Év: 2009
Ország: Norvégia
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: Pål Øie
Szereplők: Kristoffer Joner, Cecilie A. Mosli, Anders Denielsen Lie,

A történet:
Kai Koss 19 év távollét után hazatér szülőfalujába, mikor megtudja, hogy anyja meghalt. Letörve érkezik, de nem családtagja elvesztése miatt, hanem azért, mert újra találkoznia kell vele (bár, csak a holttesttől kell elbúcsúznia). Egy régi ismerősével, Saraval találkozik a hullaházban, aki elmondja Kainak, hogy mivel nem találtak az anyjánál semmi iratot vagy végrendeletet, a házat és minden egyebet ő fog örökölni....
Kai elmegy a régi roskadozó házhoz két benzines kannával, majd körbenéz. A halott anyja emléke kísérti őt, azt várja, mikor fog felbukkanni a semmiből, és bántani őt, mint ahogyan azt gyerekkorában tette. Mikor a férfi a pincefele jár, valaki odagurít hozzá egy piros labdát... A fickó rémült, szeretne túl lenni az egészen, úgyhogy magához veszi az egyik kannát. Azonban megjelenik ismét Sara, és félbeszakítja Kai terveit, elkobozza a benzines kannákat, mondván, hogy amit tenni akar az illegális...
Kai egy közeli hotelben száll meg. Először a recepcióshölgy el akarta küldeni, mert lejárt a szezon, de egy telefonhívás miatt mégis beleegyezett, hogy maradjon. A hotelszoba ablakából rálátni a házra, a fickót pedig rémálmok gyötrik, ezért elmegy inni Sara szülinapi bulijára. Sara és Kai beszélgetéséből kiderül, hogy miután a férfi elkerült szociopata anyjától nem lett sokkal jobb a sorsa, 4 árvaházat járt meg.
A férfit emlékei visszakergetik a régi házhoz, melynek egyik ablakából lámpafény szűrődik ki...

Személyes vélemény:
Szép, lassú, gondolkodós film. Inkább riogatások vannak benne, amitől az ember összerezzen, de meg nem ijed, a hangulatát viszont remekül eltalálták, ott van az a folyamatos nyomasztó érzés a film nézése közben. A helyszínek nagyon szépek, a színészek játéka tökéletes, a filmet is jól építették fel, nekem mégis volt egy kis hiányérzetem... nem tudom, miért... Ettől függetlenül jó lett szerintem. Érdekes... bocs, nemtok mást mondani róla, még mindig a filmen jár az agyam XD... nehéz kiszakadni belőle... teljesen kikapcsol...

Ajánlás:
Azoknak nem ajánlom, akik csak valami agyatlan kaszabolásra/belezésre vágynak, türelmetlenek, és fedetlen női kebleket akarnak csodálni (mert itt csak egy undorítóan hegesedett Kai felsőtest volt pucéran...). De akik egy szép, lassú, gondolkodós horrorfilmet akarnak látni (csak ismételni tudom magam...) nézzék meg ezt, mert szerintem nem fognak csalódni benne.

Megjegyzés a trailerhez: nem volt normális méretben, úgyhogy vagy a fele le van vágva a képnek, szóval ha valakit érdekel, keressen egy trailert a filmhez a youtube-on, és ott mindent látni fog rajta normálisan (Bah...asszem ez a mondat teljesen értelmetlen lett o.O) XD... bocsi.