Nézzétek meg a Holdfény Királyságot, mert jó film!

És ez parancs!
Ok, nem parancsolgatok senkinek,... de akkor is...
Ma anyám ripityára tört lelkét próbáltam segíteni összeragasztani, ezért is néztük meg ezt a filmet, de amúgy is megnéztem volna... meg több, mint valószínű hogy a DVD-t is megveszem ha kijön Mo.-n... Nagyon régen nem láttam ilyen jó filmet moziban úgy, hogy egy plázamozi műsorára mentem...
Ja, és a zenéje szintén remek, elég nagy hangsúlyt fektettek rá.
Meg a beállítások...

Eredeti cím: Moonrise Kingdom
imdb-s oldala: http://www.imdb.com/title/tt1748122/

Nekojiru-so / Cat soup

Év: 2001
Ország: Japán
Műfaj: fantasy, animáció
Rendező: Tatsuo Sato

A történet:
Egy macskakölyök a kádban játszik a kisautójával... lebukik a víz alá, és jó sokáig ott is marad (ennél a pontnál a néző eldöntheti, hogy az állat meghalt-e, vagy sem)...
Miután a kölyök megtudja, hogy a betegeskedő nővére lelkét elviszik, utánuk rohan, de csak a lélek felét sikerül visszaszereznie. Emiatt a nővére fogyatékossá válik, a kölyök pedig elindul vele, hogy felkutassák azt a virágot, amivel meg tudják gyógyítani őt...

Személyes vélemény:
Először úgy gondoltam, hogy majd írok egy rakás hű-de-okos dolgot a film értelmezéséről, de jobb, ha nem teszem, mert az befolyásolná mások nézőpontját... Mert teljesen a nézőtől függ, hogy mit lát a filmben, nincs előre megadva egy konkrét magyarázat, hagyják mélyentöprengeni a sok szerencsétlent (pl. az olyanokat, mint én, aki tudja, hogy a film végére teljesen ki fog készülni, de azért még egyszer megnézi), akik végignézték az egészet... Ok, csak fél órás, de ha ennél több lenne, a világ gyógyszertárai valszeg kiürülnének a Xanax készleteikből... Nagyon nyomasztó egy film, néhány helyen vígjátékként említik, szerintem rohadtul de nem vicces az egész, de hát ezt csak én mondom... Már többször láttam, néhány évente újranézem, és akkor egy kicsit másképp látom az egészet, de ez semmit sem változtat a hangulatán, nagyon könnyen kiboríthatja a nézőt, úgyhogy erre lelkileg jobb, ha felkészül az, aki meg akarja nézni a filmet.
A műfaji meghatározással kicsit bajban voltam, ezért csak a biztosat írtam le, vannak benne horrorisztikus elemek, de nem horror, sejtem, hogy miért nevezik vígjátéknak, de szerintem az sem...
Nincs benne túl sok beszéd (meg a macskák úgyis csak nyávogni szoktak...), az a pár mondat viszont szövegbuborékban hagyja el a beszélő száját, mint a képregényekben. Egy manga alapján készült, a mangaka, Nekojiru, szerette macska formában ábrázolni az embereket...
A rajzolása néhány résznél elég gyerekes, van ahol szépen kidolgozott, de az egész inkább ceruzarajznak tűnik, mintsem valami high-tech CGI cuccnak. Ennek ellenére a film egyáltalán nem gyerekeknek való!!!
Szürreális, egyedi, furcsa, nyomasztó, zavaró, ijesztő (persze nem a látvány...), elgondolkodtató alkotás, egyértelműen rétegfilm, úgyhogy szerintem csak azoknak érdemes ezt megnéznie, akik kaphatóak az ilyenre, akik jól elvannak a felszínes, könnyed, sablonos mondanivalójú filmekkel, azok messzire kerüljék el ezt.

Alice

Eredeti cím: Něco z Alenky
Év: 1988
Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország
Műfaj: fantasy, thriller, animáció
Rendező: Jan Švankmajer
Szereplő: Kristýna Kohoutová

A történet:
Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!"
Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt...
Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást.
Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...

Személyes vélemény:
Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film.
A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...

Ajánlás:
Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...

Save the green planet!

Eredeti cím: Jigureul jikyeora!
Év: 2003
Ország: Korea
Műfaj: sci-fi, dráma, fantasy, thriller, vígjáték
Rendező: Joon-Hwan Jang
Szereplők: Ha-kyun Shin, Jeoung-min Hwang, Yun-shik Baek

A történet:
Kang Man-shik 45 éves, jó módban él feleségével és gyerekeivel, munkahelyén vezetői posztot foglal el. De ez mind csak a látszat, mert valójában ő egy idegen az Andromédáról... vagy legalábbis Lee Byeong-gu, a megszállott sci-fi rajongó, gyógyszerfüggő méhész biztos benne... Ráadásul az űrlények hercege el fog jönni a következő teliholdkor, ami semmi jót nem ígér.
Az egyetlen, aki megállíthatja ezt a katasztrófát maga Lee Byeong-gu! Így hát elrabolja a fickót, majd leviszi őt a földalatti bunkerébe. Miután a túszt alsógatyára vetkőztette, lenyírja a haját (ami Lee Byeong-gu szerint antennául szolgál az idegeneknél), és különböző kínzásoknak veti alá, részben vallatásból, részben azért, hogy "ártalmatlanná" tegye... Mindebben segítőtársa Su-ni, az infantilis, nagydarab cirkuszi kötéltáncosnő.
Eközben persze a rendőrség is felfigyel az elrablásra, és Choo nyomozó is, aki a többi rendőr megvetésének tárgya...
Később megtudhatjuk, nem csak a föld megmentésének célja áll a rablás mögött...
A rendőrök egyre közelebb jutnak a tetteshez, a telihold napja pedig vészesen közeleg...

Személyes vélemény:
A rendező első filmjében remekül megoldotta a műfajok keverését... Ebben szinte minden van, mégsem lett zavaros, a nézőnek nem az jut eszébe, hogy túl sok mindent akartak beletenni. A film vége különösen tetszett, mert nem a szokásos módon ér véget, és ez számomra felüdülés azok után, hogy az ilyen típusú filmek általában egy vonalat követnek. És lelkileg mindenki, aki meg akarja nézni készüljön föl arra, hogy a vége fele egyre szomorúbb lesz, néhány viccesebb résszel megszakítva... Amúgy nagyon sokszínű és mozgalmas, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki is unná magát a filmen... nekem legalábbis bejött.

Ajánlás:
Kb. 16 éves kor fölötti nyitottabb embereknek ajánlanám. (Méheknek tilos!)

Karaoke terror

Eredeti cím: Showa kayo daizenshu
Év: 2003
Ország: Japán
Műfaj: dráma, thriller, vígjáték
Rendező: Tetsuo Shinohara
Szereplők: Ryuhei Matsuda, Masanobu Ando, Miwako Ichikawa, Sawa Suzuki, Hiroyuki Ikeuchi, Kayoko Kishimoto

A történet:
Sugioka, a huszonéves srác barátaihoz indul, ám mielőtt odamenne hozzájuk, elrejt egy kést az övénél (ő az a paranoid fajta...). A megbeszélt helyen találkozik Ishiharával, akit akkor mutat be neki Nobu-chin. Miután még 4-en csatlakoznak, a csapat egy félreeső stéghez utazik, és megkezdik az előkészületeket... Az inspirációt még korábban kapták, mikor a szomszéd félmeztelen nő táncát végigcsodálva megvilágosodtak, és úgy érezték, énekelniük kell a csodára... A kamera készen áll, mindenki jelmezben, és eldalolják a régi nagy slágereket...
Egy álmos délután, Sugioka unalmában sétálni indul, de az utcán véletlenül nekimegy egy középkorú nő, Midori Yanagi. A fiú minden meggondolás nélkül követni kezdi őt, majd mikor egy kihalt utcába érnek, megpróbálja felszedni. Midori nem megy bele, előbb elküldi, majd mikor Sugioka egyre durvábban viselkedik, segítségért kiabál. A fiú előkapja a kését, és azonnal elvágja a nő torkát, majd elrohan az esőben....
Midori Hemi, a középkorú nő felajánlja az esernyőjét egy fiatalabb férfi munkatársának, aki ezen felbátorodva dugásra invitálja őt. Midori visszautasítja a fickót, majd elmegy. Hazafele menet rátalál az utcán a másik Midori holttestére...
A halottat 5 Midori nevű középkorú nő gyászolja, akik mindannyian elváltak, és szeretnek karaokézni. Miután a rendőrség nem találta meg a tettest, elhatározzák, hogy megbosszulják Midori halálát, minden középkorú nő sérelmeként.
Megkezdik a nyomozást, és az akció sikerrel végződik, a huszonéves srácok táborából meghal a gyilkos, azonban a fiúk bosszút forralnak barátjuk elvesztéséért, és addig nem nyugszanak, míg a tettest ki nem nyírják...

Személyes vélemény:
Nagy kedvencem ez a film, úgyhogy igyekszem nem sokat áradozni róla... Az egész fura, meghökkentő, zavaró, vicces... elég sok benne az ének, de távol áll a musicalektől... Még soha nem láttam ehhez hasonlót, és szerintem nem is fogok. A film lényege, hogy a bizonyos korcsoportokról szóló sztereotípiákat bemutassa, és azt hiszem, érdemes elgondolkodni azokon a dolgokon, amiket felvet... de nem fogok túl sok mindent elárulni róla, mert meg kell nézni a filmet, és kész ;) Amúgy nem azok az erőltetett poénok vannak benne, és inkább a fekete humor van jelen, úgyhogy nem szabad komolyan venni, mert különben nem fog tetszeni (azt hiszem, bár nemtom, hogy ki tudná ezt komolyan venni o.O...) Gondolkodtam azon, hogy a horrorok közé sorolom, mert a gyilkolászós részek baromi véresek benne, de egyáltalán nincs horrorfilm hangulata, úgyhogy inkább nem tettem...

Ajánlás:
Tényleg véres, de attól függetlenül mindenkinek ajánlom, aki értelmesebb egy adag ceruzareszeléknél, és elmúlt kb. 15 éves...