Let's scare Jessica to death

Év: 1971
Ország: USA
Műfaj: horror, pszichológiai
Rendező: John D. Hancock
Szereplők: Zohra Lampert, Mariclare Costello, Barton Heyman, Kevin O'Connor

A történet:
Jessicát kiengedték az elmegyógyintézetről, és most próbál új életet kezdeni (mert már szinte minden rendben van). Férjével és a haverjukkal egy falusi villába költöznek, hogy Jessica megszabaduljon a rossz emlékeitől (mert néha még mindig olyan dolgokat lát és hall, amik valójában ott sincsenek). A házban találnak egy Emily nevű lányt, aki miután látta, hogy a ház üresen áll, gondolta beköltözik. Jessica megtudja, hogy Emilynek nincs hová mennie, ezért arra kéri, hogy maradjon náluk egy darabig. Ahogy telnek a napok, remekül összebarátkoznak a lánnyal (pedig valami nagyon nincs rendben vele). Az egyetlen kellemetlenség, a falusi öregek ellenséges viselkedése (mindegyiknek sebhely van a karján vagy a nyakán). Jessica és a férje egyik nap elmennek, hogy eladjanak néhány otthagyott cuccot a házból. A régiségbolt vezetője elmond egy legendát az előző lakókról... állítólag egy nő az esküvője napján vízbe fulladt, és még mindig a ház környékén ólálkodik... állítólag olyan, mint egy vámpír, de ez úgyis csak mendemonda (pedig nagyon is valószínűnek tűnik).

Személyes vélemény:
Baromi jó ötlet volt, hogy néha hallhattuk Jessica gondolatait, vagy azt, amit ő hall, a suttogásokat... elég szar lehet az ő helyében lenni. A néző könnyen át tudja érezni azt a kellemetlen helyzetet, amiben Jessica van, ráadásul Zohra Lampert remekül alakította a "nemrég szabadult a diliházból" nőt, nem tudom, hogy valójában milyen a viselkedése, de a filmben görnyedt testtartásával, meg azzal az állandó kómás arckifejezéssel (érdemes a szemét figyelni, néha egyértelműen a "semmibe" néz) teljesen el lehet hinni neki, hogy nincs jól.
Az viszont nekem jobban bejött volna, ha nem lett volna ennyire egyértelmű, hogy csak beképzeli-e magának a dolgokat, vagy nem... egy kicsit olyan volt, mintha a végére kifogytak volna az ötletből a készítők, és csak úgy összecsapták volna, hogy befejezhessék...
Amúgy meg tök jól bemutatták, hogy milyen, ha valaki skizofrén... Mert ez volt a skizofrénia, és nem az, amikor valakinek több személyisége van, és egyik pillanatról a másikra már másképp viselkedik (mintha egy másik ember lenne), mert az a disszociatív személyiségzavar.
A hangulatot elég jól meg tudták adni, a zene is a helyén volt, bár valszeg ez annak idején sokkal ijesztőbb lehetett, mint most... nekem egyáltalán nem volt ijesztő, de simán el tudom képzelni, hogy 1971-ben egy felnőttnek is rémálmai voltak a film után... vagy nem.
Egy kicsit bajban vagyok ezzel az alkotással, mert az első kb. kétharmada baromi jó volt, a végére meg csalódást okozott, nem sikerült adnia azt az extrát, amitől a nézőt "kiüti" a film. Szóval a pontozást is úgy lehet értelmezni, hogy a vége miatt vontam le a maximumból...

Bad Ronald

Év: 1974
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, dráma
Rendező: Buzz Kulik
Szereplők: Scott Jacoby, Kim Hunter, Pippa Scott

A történet:
Ronald rendes gyerek... Szót fogad beteg anyjának, aki egyedül neveli őt, művészi ambíciókkal bír, és úgy általában nincs vele baj...
Azonban környezete nem igazán értékeli ezt, gúnyt űznek belőle és genyák vele, amikor csak lehet.
Amikor a fiú véletlenül fellök egy bicikliző lányt, a gyerek sértegetni kezdi őt, és az anyját. Ronald erre meglöki a lányt, aki beveri a fejét egy téglába és belehal.
A srác otthon elmeséli anyjának, hogy mi történt, és azt is, hogy elásta a hullát. Az anyja fél, hogy mi lesz, ha a rendőrség nyomozni kezd, ezért el kell rejtőznie Ronaldnak. A nő kitalálja, hogy a földszinti fürdőszoba ajtaját befalazzák és lefedik tapétával, mintha semmi sem lenne ott, és Ronald ott fog élni ezentúl. A konyhapolc alatti kis ajtón tud ki- és bemászni, de miután a rendőrség megtalálja a holttestet és Ronald felől érdeklődik, ráadásul a szomszéd is figyeli őket, a fiú nem hagyhatja el a szobát.
Az anyja viszi neki az ételt a kis ajtón keresztül, de nem sokáig, mert egyik nap elment a kórházba egy műtétre, és többé nem tért vissza...
Ronald egyedül marad a házban, lyukakat fúr a falba, hogy tudja, mi történik körülötte.
Egyszer csak új lakók érkeznek a házba: egy idősebb házaspár, és 3 dögös lányuk (persze Ronald rögtön belezúg a legfiatalabba...).
Így nem lesz könnyű Ronaldnak észrevétlenül maradnia, a lakók pedig kezdik észrevenni az árulkodó jeleket (eltűnik a kaja a hűtőből, zajokat hallanak, és úgy érzik, valaki figyeli őket...)
Ronald pedig kezd bekattanni...

Személyes vélemény:
Először is, ez egy tévéfilm... Azaz levetítették valamelyik kereskedelmi csatornán a tévében, kiadták kazettán, és ennyi... Igazán nem is tudom érzékeltetni, hogy mennyire alulértékelt film, és hogy mennyire igazságtalan, hogy amíg ezt nagyon kevesen ismerik, más baromi gány filmet a világ bármelyik pontján meg lehet nézni a mozikban... Még DVD-n sem jelent meg!
Pedig jó film... méghozzá nagyon. Nyomasztó is, mert a néző tudja, hogy mi történik, a szereplők viszont igazán nem, és ez ad egy kis pluszt az egészhez. Azt hiszem, hogy a legijesztőbb az, hogy ha jobban belegondol az ember, ilyen simán megtörténhet (ok, ha mondjuk valaki megnézi a háza alaprajzát, és látja, hogy ott van egy szoba, valszeg kideríti, hogy miért falazták be...), azt hiszem, egy kicsit rajtam is kijött a paranoia a film nézése közben...
Tényleg nyomasztó, arra jobb, ha felkészül mindenki, aki meg akarja nézni a filmet (amit nagyon ajánlok), rossz Ronaldnak mert tök egyedül van, és folyamatosan retteg hogy megtalálják (a mentálhigiénés állapotáról nem is beszélve), rossz a lakóknak, hiszen egy őrült folyamatosan kukkolja őket, ők meg csak találgatni tudnak, hogy mi történik, rossz a nézőknek, hiszen ők meg az egészbe be vannak avatva, és átérzik a szereplők szorongását... Na, hát ezt ki kell bírni, és egy igazán remek filmélménnyel lesz mindenki gazdagabb.
Tényleg jól sikerült... és ijesztő is, pedig nem gondolná az ember, hogy egy ilyentől megijedne...
Az egyetlen kifogásolható dolog a színészek játéka lehet, nem mondom, hogy rossz, sőt, Scott Jacobyt még egy filmben sem láttam, de elég meggyőző. Hanem néhány másik színész... hát, itt érződik a tévéfilm minőség.

Ajánlás:
Bár nem tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, mégis mindenkinek ajánlom, hogy megnézze... Aki már egy bizonyos kor fölött van, az bármikor, a kisebbek pedig, ha elég idősek hozzá. Régen készült, de semmit nem vesztett az értékéből, úgyhogy szerintem jó pár év múlva is élvezhető lesz.
Ja, és ha valaki megnézte, és tetszett neki, terjessze az igét, és ajánlja másnak is!

The children

Év: 1980
Ország: USA
Műfaj: horror, sci-fi
Rendező: Max Kalmanowicz
Szereplők: Martin Shakar, Gil Rogers, Gale Garnett, Shannon Bolin, Tracy Griswold

A történet:
Néhány gondatlan munkás miatt egy ravensbacki atomerőműnél egy cső szivárogni kezd, és sárga radioaktív gáz keletkezik.... Egy iskolabusz 5 vidáman daloló gyerekkel áthajt a gázfelhőn, ami már az úttestet is ellepte. Később egy arrafelé tartó rendőr, Billy talál rá az úttesten keresztbe fordult buszra, de az utasai és a vezető viszont sehol. Billy elmegy az egyik szülőhöz, hogy utánanézzenek a dolgoknak. A helyszínen Billy értesíti Harryt, a fiatal rendőrtársát, hogy jöjjön ide, és derítse ki, hogy mi folyik itt, majd elmegy. A nő egyedül indul haza, ám útközben a közeli temetőben meglátja Tommyt, az egyik kisfiút a barátaival szaladgálni. Mikor a nő odakiált, a fiú eltűnik, ezért utánaered... Az egyik sírnál orra esik a buszsofőr szénné égett hullájában. Előkerül Tommy is, akinek látszólag semmi baja, csak a körmei lettek feketék. A kisfiú megöleli a nőt, aki nyomban a buszsofőr sorsára jut, majd egykedvűen tovaballag.
A fertőzött gyerekek szétszélednek, és minden naiv felnőttet kinyírnak gonosz ölelésükkel... Vajon hogy fogják megállítani őket???

Személyes vélemény:
Nem tudom elhinni, hogy tetszett ez a film XD... Mondjuk többször nem vagyok hajlandó megnézni, de egyszeri megtekintésre szórakoztató (bár én kb. úgy néztem, mint egy vígjátékot, valójában nem tudom, hogy milyen szándékkal csinálták a készítők az egyes részeket...) Szóval vicces, abszurd és a gyilkolászós részek nagyon műre sikeredtek... Lehetne azt mondani, hogy "De hát milyen régen csinálták már...!" Csak emlékeztetném azokat, akikben felmerül ez a mondat, hogy többek közt ebben az évben készült a Friday the 13th, Cannibal holocaust és a japánok meg majdnem minden évben kiadtak egy Guinea pig részt '80 körül... (SPOILER: szóval, ha valakinek levágják a kezét, elvárható, hogy legalább egy kis vért produkáljon a csonk XD...)
Tehát egy csomó mindenbe bele lehet kötni, tele van kisebb-nagyobb hibával, de jobb, ha a többségével nem foglalkozik az ember, és jól elszórakozik ezen a filmen. (Engem nem nagyon rázott meg a film, én mindig is tudtam, hogy genyák a gyerekek :P...)

Ajánlás:
Óvónénik, terhes nők inkább ne, rajtuk kívül viszont bárki megnézheti 10 éves kor fölött ;).

Martin

Év:1977
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: George A. Romero
Szereplők: John Amplas, Lincoln Maazel, Elyane Nadean, Christine Forrest, George A. Romero

A történet:
A főszereplő vonattal utazik Pennsylvaniába. Este, mikor már szinte mindenki alszik, ő belopózik a mosdóba, és orvosi csomagból injekciós tűt vesz elő. Megtölti azt valamilyen szerrel, és elmegy. Miután sikerül bejutnia egy nő fülkéjébe, rátámad, de a nő kiüti a tűt a kezéből. Martin lebírkózza őt, majd pengével egy vágást ejt a nő csuklóján, és megissza a vérét. Dolga végeztével eltünteti a nyomokat, és csendben távozik. Martin egy vámpír, vagy legalábbis annak tartja magát. Nem bírja ki vér nélkül, mindig újabb áldozatok után kutat. Zsákmányát nem vonzerejével vagy hipnózissal ejti el, hanem injekcióval, amiben altató van, és nem tűhegyes szemfogaival ejt vérző sebet rajtuk, hanem egyszerű borotvapengével... A vonatállomáson idős, fanatikus vallásos Cuda unokatestvére várja, nála fog lakni ezentúl. Látszik, hogy a család nincs oda Martin vámpírkodásáért, azért is küldték ide, hogy kineveljék belőle ezt, és kiűzzék belőle a gonoszt. Az idős férfi megtiltja Martinnak, hogy bárkivel is beszéljen, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön. Mikor Martinnak elege lesz abból, hogy mindenütt fokhagymafüzérek lógnak, unokatestvére pedig nosferatunak szólítja, a fiú elárulja neki, hogy sem a fokhagyma, a kereszt, sem a szertartásos szövegek nem fognak használni ellene. A házban él még Cuda unokája, Christina is, aki próbálja meggyőzni nagyapját, hogy nem kéne Martint bezárva tartani, és hogy kizárt, hogy a fiú vámpír legyen, de nem jár sikerrel. Később, mikor Martin és Christina beszélgetnek, a srác elmondja neki, hogy ő már 84 éves. Christina szerint Martin beteg, kórházban lenne a helye, és nem itt, a fiú viszont azt mondja, teljesen jól van... Így kell Martinnak élnie ebben az ingerszegény környezetben, azonban mivel szüksége van a vérre, újabb áldozatokat kell találnia...

Személyes vélemény:
George A. Romeroról szerintem mindenkinek a zombik jutnak eszébe, pedig mást is csinált a hatszázmillió zombisfilmen kívül. Például ilyen gyöngyszemeket is, mint a Martin. Egyébként utálom a vámpírokat, mert (bár van egy-két kivétel) mindegyik folyton pózol, túl szép, de közben meg túl gagyi, mindig drámáznak, nagyon könnyen ki lehet nyírni őket, és egyáltalán nem ijesztőek... de Martin a kivételek sorába tartozik. Nem normális a kölyök, de én bírtam... Ja, és a fekete-fehér bevágások, amik Martin szemszögéből mutatták a különböző helyzeteket, pedig külön tetszett. Szóval, a lényeg ennyi: emberek, nézzétek meg mert ez egy jó film. Bravó, meg minden XD...

Ajánlás:
Talán az, aki nem szereti az elvont dolgokat, nem biztos, hogy érteni fogja vagy tetszeni fog neki, de amúgy mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele. Mindenképp valami újat fog látni, nincs benne semmi klisé, amit el lehetett volna sütni egy ilyen filmmel kapcsolatban.