A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noboru Iguchi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noboru Iguchi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 17., kedd

Noboru Iguchi elmebeteg csodái #2 - Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Ez az egy film eléggé kilóg a sorból, de gondoltam érdemes megemlíteni, hiszen Noboru Iguchitól készült ám ilyen is( és annyira a bejegyzés címe sem passzol hozzá, de ennek keretén belül csináltam, szóval az marad)... Amúgy a rendezőn kívül a másik szál ami összeköti ezt a filmet a listámon szereplőkkel, az a zeneszerző, Takashi Nakagawa, aki többek közt a Machine girl zenéjét is csinálta, de ez nem akkora dolog...

Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito

Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.

Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...

Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...

Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...


2011. május 15., vasárnap

Hujhé hurrá, a Predatorcake már kb.31561200 másodperce műxik!!!

Szóóóval a blog szülinapos... egy teljes éve kezdődött.

Most egy jó hosszú, hihetetlen megható és érdekfeszítő pofázás következik arról, hogy eddig mi történt a bloggal, velem, meg a többi hülyeségről (igazából nagyon unalmas az egész, csak leírtam, mert miért ne)... akit ez nem érdekel, ugorjon az uccsó pár sorra, mert ott van a lényeg.

Az egész sok-sok éve kezdődött, mer' ugyebár aki szereti a horrorfilmeket, az általában már gyerekkora óra próbálja megkapni a maga adagját belőle, de azért ennyire nem akarok visszamenni... tehát mondjuk 4 éve (azért mondjuk, mert nálam az évek mindig összefolynak...) odáig jutottam, hogy majdnem minden nap megnéztem egy horrorfilmet... valamiért szinte mindegyik érdekelt, és azon voltam, hogy minél tájékozottabb legyek a témával kapcsolatban... a környezetemet ez nem nagyon izgatta, vagy cseszegettek miatta, vagy nem foglalkoztak vele. Én emiatt feleslegesnek éreztem sokszor, hogy ennyi időt töltök horrornézéssel, listákat írtam, összefüggéseket kerestem a filmek között, de ha már ennyi hülyeséget csinálok, akkor mi értelme annak, hogy ezek az infók a baromi rendetlen és sötét szobám mélyén elzárva porosodjanak? Arra gondoltam, hogy kéne csinálni egy oldalt... akkor még azt hittem, hogy csak azok tehetik ezt meg, akik képesek rendesen írni, és meg tudják fizetni... Majd kiderült, hogy blogot bárki írhat(még én is), és tökre ingyé' van! (szal ha nem tetszik a Predatorcake, tessék jobbat írni...)
Eltelt kb. 3 év (ami alatt volt legalább egy költözés, egy évismétlés matek miatt (ekkor süllyedtem földszint alá a környezetem szemében), meg egyebek), és már nagyon elegem volt, tehát annak érdekében, hogy valami hasznosat csináljak, elkezdtem írni ezt a blogot... azóta már sok minden változott. A fő célom ezzel a boggal az, hogy legyen a neten valami magyarul azokról a dolgokról, amikkel általában nem foglalkoznak túl sokat az emberek, vagy nem ismerik eléggé, és pont ezért nem is írnak róla nagyon... Igyekszem megkönnyíteni azok dolgát, akik valamiféle infót keresnek mondjuk egy horrorfilmmel kapcsolatban, de vagy nem találnának semmit róla, mert szinte senki sem látta, vagy nem magyarul van az írás... Meg persze az is benne van, hogy ha már filmekről írok, inkább olyanokról, amikről eddig nem írtak igazán, hiszen tudom, hogy nem valami high-tech a stílusom, és ha valaki elolvasná egy bejegyzésemet, akkor inkább a tartalma érdekelné, egy olyan filmről, amiről máshol nem talált semmit (ez hasonlít az előzőhöz, de mégsem ugyan azt írtam...). A harmadik ok meg az egóm növelése, de ezt most hagyjuk...

Az egy év során a blog kinézetre és tartalmilag is sokat változott, és ha úgy látom alakítok még rajta... Nagyjából kezdek rájönni, hogyan lehet jó ismertetőket írni, bár még messze vagyok attól, hogy témától függetlenül bárki számára jó legyen olvasni a blogot... majd egyszer odáig is eljutok.
Nem tudom, hogy mennyire vannak rendszeres olvasóim, mert eddig van 2 követőm, és egy ember, aki többször is írt már megjegyzést, nekik hálás vagyok, de igazán fogalmam sincs, hogy mit gondolnak az emberek a Predatorcake-ről... szal ha valakinek valamelyik bejegyzést olvasva valami eszébe jut, amit megosztana, nyugodtan tegye meg, mert a visszajelzés baromi fontos... Erről korábban nagyon sokat írtam, túl sokat, de jobb, ha nem emlegetem annyit, mert az olvasóknak elegük lesz belőle... annyit tudok, hogy jönnek, és olvassák amit írok, egy nap akár húszan is, ami elég jó ahhoz képest, hogy az első hónapokban én voltam az egyetlen olvasóm szinte...

Már fél tizenkettő van (a bejegyzés ideje azt mutatja mindig, amikor elkezdem írni..), úgyhogy abbahagyom... Tehát egy éve megy a blog, és többé-kevésbé rendesen... (inkább kevésbé, de egy ilyen link embertől mit én, már ez is nagy dolog...)

Az ajándék holnapra marad, amúgy csak annyi, hogy pár hétig minden nap jön egy Noboru Iguchi/Yoshihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu film (meg a többi ilyesmi kategóriás), ha valaki nem tudja, hogy kik ők, segít a Google, holnap mindent elmagyarázok, addig el lehet dönteni, hogy érdekel-e valakit a dolog :D...

2010. november 11., csütörtök

...0.6

Hétvégére készülök valami cool dologgal (vagyis egy összefoglalós filmismertetős bejegyzéssel), hogy milyen filmekből, azt még én sem tudom (nagyon kedvfüggő), valszeg a Tomie sorozat lesz az, csak hogy a Junji Itos bejegyzés teljes legyen (de az is lehet, hogy nem az lesz... vagy talán mégiscsak az lesz... vagy lehet, hogy inkább más...).
És csak hogy legyen érdemleges információ is ebben a bejegyzésben (már akinek ez új infó...), meg ha már úgyis megemlítettem, készül egy újabb Tomie film-> Tomie Unlimited. 2011-ben fog elvileg megjelenni, Noboru Iguchi rendezésében, akinek mond valamit ez a név, vagy a következő címek pl: Machine Girl, Robo-geisha, akkor az sejtheti, hogy milyen lesz az új filmje... Annyi biztos, hogy itt majd olvashattok róla, miután sikerül megnéznem...

Addig meg lehet mondjuk Joy divisiont meg Radioheadet hallgatni, hogy vidámabban teljenek a napok...

Megj.: Szembesülnöm kellett azzal, hogy a lista a filmekről, amikről írni fogok abban a bejegyzésben irdatlan hosszú, ezért nemtom, mikor lesz kész... majd csak úgy egyik nap fel fog bukkanni... addig a szokásos egyfilmes ismertetők lesznek. (nov. 13.)