Év: 2010Ország: Korea
Műfaj: dráma, thriller, horror, slasher
Rendező: Chul-soo Yang
Szereplők: Seo Young-Hee, Ji Seong-Won, Park Hjung-Hak
A történet:
Megismerhetjük már az elején Hye-wont, akinek a legmeghatározóbb tulajdonsága az a masszív szemétség, ami minden cselekedetében megtalálható. Nem mintha bármi oka lenne rá, hiszen baromi jól él, csak egyszerűen nem fárasztja magát azzal, hogy rendes legyen másokkal....
Amikor már elege lesz a dolgokból, elutazik egy kis szigetre, ahol a gyerekkorát töltötte, hogy találkozzon egy régi barátjával.
A szigeten minden normálisnak tűnik, itt is jellemzően kevesen élnek, és sokkal elmaradottabb a fővároshoz képest, mint ahogy az lenni szokott. A parton Bok-nam várja barátnőjét, a 30-as éveiben jár, a szigeten kifejezetten fiatalnak számít, kissé gyerekesen is viselkedik, még azon sem akad fönn, amikor a hajós durván beszél vele... Végül is ez sem furcsa.
A szigeten egy idős hölgycsoport dirigál legfőképp, ők mindenütt ott vannak, mindenbe beleszólnak, különösen, ha Bok-namot kell szapulni.
Bok-namot az egész sziget kiközösíti, a nők vele végeztetik a munka oroszlánrészét, a férfiak pedig amikor olyan kedvük van, átjárnak hozzá. Minderre az indok valami régi begyepesedett "a nőnek ez és ez a dolga, és akkor boldog, ha az urának kedvére tesz" gondolkodásmód, tehát az is teljesen magától érthető, hogy ha valamit nem jól csinál, el kell verni...
A nő igyekszik túlélni a szigeten, és amikor a dolgok még rosszabbra fordulnak, segítséget kér Hye-wontól, aki szembesült barátnője helyzetével, azonban ő jobbnak látja, ha kimarad ebből, és inkább hazamegy...
Bok-nam egyik nap a szántóföldön, mikor végzett már szinte mindenki munkájával, az égre nézett, és a nap mondott neki valamit. Hogy mit, azt nem tudni, de az sokmindent elárul, hogy ezek után a nő sarlót fogott, és ölni kezdett mindenkit, aki eddig bántotta őt.
Személyes vélemény:
A film két részből áll: egy szomorú, nyomasztó drámából, még az első felében, amikor felvezetik, hogy hogyan jut el Bok-nam a gyilkosságig, aztán pedig a valamivel akciódúsabb, és igencsak véres slasheres rész, amikor igazságot tesz. Ez a fordulópont tényleg a közepén van, és ha úgy vesszük, hogy a film 2 órás, akkor a nézőnek egy teljes órányi idegeskedéssel kell szembenéznie, hiszen a szigetlakók viselkedése bárkiből kiváltaná a gesztust, hogy ha a néző találkozna velük, minimum mindegyiket egyenként arcon köpné. Annyira idegesítően szemetek, hogy az már túlzásnak tűnhet, de van ilyen, csak elvétve, és nem egy teljes szigetnyi egyszerre...
Aztán a kaszabolós rész hirtelen jön, eléggé hatásos, mert közvetlenül előtte nincs semmi figyelmeztető jelzés (annak ellenére, hogy már a film eleje óta lehet rá számítani...).
Azt nem tudom, hogy a készítők mennyire szándékosan akarták felhívni arra a figyelmet, hogy még mindig sok Bok-namhoz hasonló helyzetű nő él (bár valszeg nem ennyire szélsőségesen), annyi biztos, hogy nagyon hatásvadász lett az egész, ha ennyire eltúlozzák az emberek viselkedését, tulajdonságait, és a főszereplőhöz való hozzáállásukat, akkor csak annyit érnek el, hogy a film valószerűtlennek fog hatni. Ez a problémám amúgy a legtöbb koreai film képeivel is, hogy ha túl tiszta, élénk színű, már-már tökéletes a kép, nincs meg a valós érzete, hanem csak egy film, amit ennyire precízen csináltak meg. Ok, a rendező első saját munkája ez, eddig főleg segítő volt a filmek készítéseiben, szóval ennek tudatában jó kis film.
A hatásvadászkodás ellenére a színészek közül a 2 fontosabb szereplő, Seo Young-Hee és Ji Seong-Won elég jók voltak, a többieknek nem volt olyan különösen bonyolult szerepük, hogy nehéz dolguk lett volna.
Ja, és ha valaki olyan, lehet készülni egy nagy adag zsebkendővel a film végére, néhányakat biztos megríkathat...
