Weiduoliya yi hao/Dream home

Év: 2010
Ország: Kína (Hongkong)
Műfaj: horror, dráma, gore
Rendező: Ho-Cheung Pang
Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching

A történet:
Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.

Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként.
A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára.
Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...

Személyes vélemény:
Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)...
Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat.
...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát.
A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni...
A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant.
Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes.
Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...