Csak egy hírdarab

Előre szólok, hogy jóvő hét végéig ismét számítógépmentes helyen leszek, szal, továbbra is lehet sütkérezni linkségem fényárában...

Ma reggel eléggé álmos fejjel futottam át néhány oldalt, hogy csak nagyjából képet kapjak arról, mik történnek(mondjuk ezeknek a felét ilyenkor még föl sem fogom...) és ez a hír kiemelkedő fontosságú számomra, szal gondoltam nem lenne rossz megosztani...

Mégpedig, hogy az egyik kedvenc mangámból, a Himizuből film készül, ééééés, a rendező Sion Sono lesz, ha valaki ismeri a fickó munkásságát, akkor most kb. úgy vigyoroghat, mint én... Lesz mit várni jövőre is!

Bővebben itt lehet olvasni a dolgokról, angolul. (bocsi, de hülyén jött volna ki, ha lefordítva ideírok mindent egy másik blogból... ha valaki nem érti, írjon a kommentbe, és oda megírom, mi van a szövegben.)

Arról, hogy mit műveltem az utóbbi hetekben

Ööö... már pontos dátumokra nem nagyon emlékszem, de végül is nem az számít.

Tehát 3 hete, csütörtöktől szombatig Répáshután (és annak környékén) voltam az iskolám által szervezett terepgyakorlaton, ami jó lett volna, ha csináltunk volna valami értelmeset is... Mert csak mentünk, és más program nem is volt... Kivitt minket a busz a halálba, hogy aztán visszasétáljunk a szálláshoz, meg ilyenek... semmi igazi cél, és még csak múzeumot vagy hasonlót sem néztünk. A szállásról nincs mit írni, olyan, mint a legtöbb erdei táborhely, nem azért mennek oda az emberek, hogy kényelmes ágyban, tiszta környezetben kellemesen pihenjenek, ezt nem is lehet elvárni... ami viszont zavart, az az ebéd (vagy vacsora) volt mert vega vok, emiatt gyakorlatilag csak reggel tudtam enni, és ez hülyén jött ki... nem akarok nyafogni, nem kell nekem valami extra ebéd, el lettem volna egy szelet kenyérrel meg sajttal, de ha már fizettem a kajáért, akkor legalább kapjak is valamit...

Aztán szombaton alig értem haza, máris lehetett este rohanni hangversenyre, először Elgar, majd Mozart, majd Strauss volt, Elgartól még nem nagyon hallottam semmit szerintem (vagy ha mégis, akkor nem tudtam arról, hogy tőle van), de tetszett, úgyhogy szerintem még belehallgatok más zenéibe is. Mozart jött utána, amit én annyira nem szeretek, mert nekem túl gyerekes, és csak a szórakoztatásra megy rá... Ez kitett egy órát, a másik egy óra pedig végig Strauss volt, amit baromi jó volt hallgatni, ráadásul érdekes volt nézni, mert a karmesterrel pont szemben ültem, a zenészek meg háttal voltak, és így tök jól láttam, hogy mit művelnek... Bár nagyon fáradt voltam a kirándulás miatt, és a végén pár percre el is aludtam, amit sajnálok, mert szívesebben hallgattam volna végig az egészet rendesen, anélkül, hogy különböző módszerekkel próbáljam magam ébren tartani...

Ezek után pár napig ha jól emlékszem semmi nem történt, és múlt hét csütörtökén E.-vel elmentem egy buddhista zarándokútra, ami vasárnapig tartott, de szombat délutánig mentünk. Kb. 100 km-t tettünk meg (napi 30 km kb.) , nagyon szép helyeken mentünk (Mátra/Bükk felé), sátoroztunk, sikerült remekül összefoltoznom az agyamat, és annak ellenére, hogy senkit nem ismertünk ott, tök jól elvoltunk, mert mindenki rendes volt.... ez egy jó dolog.

Hát igazából csak ennyi volt, amit még csinálni kell, az a Moholy-Nagy kiállítás megnézése a Ludwig Múzeumban... valamelyik nap el is megyek, és majd megírom, hogy milyen... asszem még nem említettem meg, hogy van egy éves bérletem a Ludwigba... hehehe...

Vissza vagyok térve + egy kisebb újítás a blogon

Tegnap vége lett az évnek (tanévnek...), még kell pár nap, hogy összeszedjem magam, de már jönnek rendesen a bejegyzések, pl. az animékből, amiket valszeg nagyobb adagokban fogtok kapni, hogy behozzam azt a jópár részes elmaradásom, a szünet miatt... meg persze a filmek.
Ma este még jön egy bejegyzés arról, hogy az utóbbi pár héten mik történtek (főleg programok) hátha valaki kedvet kapna valamire az általam megemlített dolgok közül...

Éééés, az újításról: az enyhén túlzsúfolt oldalrészben lehet majd egy újabb szöveget is találni (mingyá' megcsinálom, pár perc...), mégpedig arról, hogy milyen olvasni/nézni/hallgatni valókat ajánlok... ez csak amolyan ötlet azoknak, akik hű-de megnéznének/olvasnának/hallgatnának valamit, csak nincs ötletük, hogy mit... kb. 5 naponta fogom frissíteni, lesznek rajta olyan dolgok, amiket már megemlítettem a blogon(netán egy teljes bejegyzést szántam rá), de lesznek olyanok is, amikről, még nem írtam...

Ja, és van egy egér a házban... valszeg az eső miatt jött be, apám Bear Gryllses módszerekkel igyekszik elkapni, hogy kirakjuk a szerencsétlent... azt mondta, hogy elég kövér egy állat volt... vagy valakitől megszökött, vagy baromi jól élhetnek a budai egerek...

Ennyi, minden jót!

Egy rövid, csúnya és felesleges bejegyzés, csak úgy...

Nem mondom, hogy bármiben is egyet kell érteni velem, vagy hasonló (sőt!), de azért mégis... Mi a szar ez??

Ma a suliban nap vége felé bárhová ment az ember, legalább 2-3 síró lányba botlott... volt, aki a földön ült, volt, aki már a termében volt, de ma sztem a lányok negyede sírt... és ez már hetekkel korábban elkezdődött, van, akin már sokkal korábban kezdett látszani, hogy mennyire kikészült... De mire jó ez? Mintha az lenne a lényeg, hogy a kölykökből kellően idegbeteg embereket gyártsanak, hogy aztán a megfelelően bomlott elmeállapotban kezdhessék önálló életüket... Az egy dolog, hogy engem meghúztak fizikából és úgy csinálok, mint egy hű-de-faszán-laza gyerek, és idiótán vigyorgok, mintha nem érdekelne (mert az én drámázásomra végképp nem kíváncsi senki..), de ma pl. majdnem minden órán volt legalább egy lány az osztályban, aki elsírta magát az év végi jegye miatt, pedig valszeg rohadt sokat dolgozhatott azon, hogy jobbat kapjon... (Amúgy azért jövök azzal, hogy a lányok negyede sírt, mert az én sulimban legalább kétszeres többségben vannak a lányok...)
Ez hihetetlenül nyomasztó, és úgy tűnik, mintha a suli kezdene elmegyógyintézetté válni... lassan mindenki bekattan.
Ez az utolsó hét.

A Predatorcake 2-3 hétig szünetel

Mert elég feltűnően nem megy a dolog, év vége felé nem tudok annyit írni, mint szeretnék, nem tudom soha betartani azt, amit ígérek, és miután ez a blog szórakozásból/hobbiból készült, nem lenne az igazi, ha csak azért írnék, hogy letudjam az 1 film/nap dolgot. Fogalmam sincs, hogy tavaly hogy ment ez nekem május-június környékén...

Tehát csak szólok, hogy addig nem nagyon lesz újabb bejegyzés, amíg a sulival csesződöm, a következő bejegyzés kb. június közepétől várható, és onnantól kezdve már normálisan tudok írni, ahogy elterveztem... bocsi.

Addig lehet Modest Mouse-ot hallgatni... újra és újra és újra....

Forrás

A szerdáról (ssszínházzz)

A szerdai napom elég érdekesen alakult (suli+szakkör+japánóra+színház), és most annak is a színház része a lényeg.
Az előadás címe Három nővér, Csehov ugyanezen című munkája alapján készült, ami baromi unalmas... az előadás kb. 3 és fél órás volt (19:00-22:30), és ha a hagyományos rendezésben látom, biztos nagyon jót aludtam volna rajta, főleg, hogy eleve fáradtam mentem. De nem az volt, ez egy teljesen modern verzió, nagyon érdekes látvánnyal, hangulattal. Irtó jó volt nézni, szerintem kizárt, hogy bárki is unalmasnak találta volna a nézők közül...
A rendező Andrei Şerban, és ha erre a másmilyen színű szövegre kattintotok, elolvashatjátok a Nemzeti Színház (mer' ott volt) honlapján az infókat az előadásról, kik játszottak benne, meg minden egyebet...

Nem tudom, mikor adják legközelebb (nem találtam meg a honlapon), de szerintem érdemes megnézni, mert egy nagyon különleges darab ez... Ja, és vicces!

Noboru Iguchi elmebeteg csodái #2 - Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Ez az egy film eléggé kilóg a sorból, de gondoltam érdemes megemlíteni, hiszen Noboru Iguchitól készült ám ilyen is( és annyira a bejegyzés címe sem passzol hozzá, de ennek keretén belül csináltam, szóval az marad)... Amúgy a rendezőn kívül a másik szál ami összeköti ezt a filmet a listámon szereplőkkel, az a zeneszerző, Takashi Nakagawa, aki többek közt a Machine girl zenéjét is csinálta, de ez nem akkora dolog...

Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito

Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.

Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...

Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...

Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...