"Dzöááá írni akoöaröok öa blüögöböaaaa......"
Ez szokott lenni nap végén az utolsó gondolatom, de aztán vagy elalszom, vagy folytatom a tanulást... mert most kb. ennyit tudok csinálni.
Ez egy nagyon régi, masszívan berögzült rossz szokásom, hogy automatikusan túlvállalom magam, egyszerre mindent akarok csinálni és tudni, csak a képességeim messze alulmaradnak attól hogy elérjem a kitűzött célokat...
Valamiért úgy érzem, ha nem törekszem eléggé, és egyik nap random elpatkolok, befejezetlenül maradok, úgy hogy még egy csomó mindent nem tudok, és nem csináltam meg amit szeretnék. Nem a haláltól félek, hanem az időhiánytól, és attól hogy értéktelen maradok magam számára.
Egyszerre vagy hatezer könyvet olvasok, de abból alig fejezek be valamit, most írtam meg a japán nyelvvizsgámat vasárnap, de kínaiból képtelen vagyok haladni, pedig abból is nemsokára vizsga lesz (ráadásul mivel az agyam nem hajlandó megjegyezni a pinyint alig tudok belőle valamit, cikinek érzem a silány órai teljesítményemet, és csak gyűjtöm a sikertelen dogákat, emiatt folyton ellógom az órákat... utána meg kb. még bénább, amikor úgy bukkanok fel ismét hogy semmit nem tudok még mindig... ennek sosem lesz így vége), elmegyek egy rakás programra, mert ott akarok lenni, de utána már jön a bűntudat hogy akár tanulhattam is volna ahelyett...
Pluszban a szervezetem teljesen gagyi, és nem tudja feldolgozni, hogy kénytelen vagyok kihagyni vagy csökkenteni az alvást, mert arra végképp nincs időm, ennek eredményeképp pedig folyton beteg (pl most is) és/vagy agyhalott vagyok...
A jó hír (jó ez? valaki mondja, hogy jó, légyszi...!): Ha már annyi programon voltam, írni is fogok róluk... ez pár koncertet és színi előadást takar, ja és majd összeírom, hogy a jövőben mire fogok menni, általában azokat mondom amikre már jegy is van, nem a csak "jó lenne elmenni rá" dolgokat. Van még egy nem teljesen konkrét dolog: az Örkény színházba szereztem bérletet, méghozzá az abszurd kategóriába eső előadáscsokorra, szóval ott nem nagyon tudok dátumot mondani, amikorra ráérek, akkora váltom ki a jegyeket...
Amúgy ha valakinek vannak kedvelt színházai, ahol érdekes, ötletes, bátran megrendezett és kigondolt darabokat játszanak, írja meg mert a Nemzeti sorsa miatt baromira aggódom, és ha a rosszabbik oldalra dől el a végeredmény (ami a valószínűbb) akkor nem hiszem hogy járnék oda a jövőben... nagy kár érte...
Már megint Anilogue, sokadszorra és ismét remek dolgok kerültek a műsorba.
Időpont: november 21-től 25-ig, helyszínek: Toldi mozi és Uránia.
Én arra az időre biztos beköltözöm a moziba, ajánlom mindenkinek a jelen levést, mert sok-sok csodát és vidámságot láthattok (ok, ez baromság volt...) de jó lesz, az biztos.
Holnap, amikor jobb állapotban lesz az agyam (ez csak önámítás, ilyen valójában sosem lesz...) kiegészítem ezt a bejegyzést azzal a listával hogy mire fogok/szeretnék menni, hátha valakit érdekel...
Zenét! (ezt képzeljétek úgy, mintha a kövér fehér macska mondta volna a Macskafogóból (a végén, amikor a csaj macska énekli egy telefonnal hogy "Miu Miújság? ..." amúgy már vagy 7-8 éve nem láttam azt a rajzfilmet, elég durva hogy ilyen jól emlékszem az egészre... ahhoz képest hogy minden mást egyből kidob az agyam...))
Asszem ez amúgy csúszik, de mert most mutat nullát a visszaszámláló cuccos ezért most kívánok mindenkinek (inkább csak annak, aki akarja...) hátborzongató Halloweent!
Amúgy érdekes volt amikor rádöbbentem hogy ma van... mert nincs őszi szünetünk, miután hazaértem a suliból sikerült végre lerendezni a holnapi dolgokat (szokás szerint Roslin elnökasszonynál töltöm ezt az ünnepet...), akkor tudatosult bennem, hogy ma a föld másik pontján szörnyjelmezes emberek duhajkodnak... ezen ki is akadtam, mert kb. minden elmaradt innen amit meg akartam csinálni... már eleve kiszámíthatatlan a bejegyzések megjelenése, szóval nem sikerült emelnem a silány színvonalon... és az a baj hogy nem is ígérhetem hogy jobb lesz. Vagyis azt igen, hogy valamikor biztos rendesebben fog működni, de most ettől függetlenül is káosz van, igyekszem annyira nem lemaradni...
Igazából valami értelmesebbet akartam ide írni csak azt elfelejtettem, helyette meg lett egy csomó bullshit...
Élvezzétek a nagyon nem idevágó, de annál is sokkolóbb videót:
Képek holnap lesznek, mert a fotómasina amíg nem töltöm fel az akkumulátorát nem akar együttműködni, és őrzi a fotókat
Mert ebből még viszonylag sok lesz (annyi, amennyi ide illő mangám van...) gondolom nem fog random szétesni a világ, ha egy kis háttértörténettel töltöm meg a dolgot.
Ha nem érdekel görgess le, a sorminta után lesz a lényeg.
Szóóóval horror/seinen/fura mangákat kb. 14 éves koromban kezdtem gyűjteni, már nem veszek ilyet, mert baromi drága lett, és már nincs is annyi minden, amit meg akarnék venni (mert azokat már megszereztem). Ez a gyűjtemény tehát kb. 4 év alatt gyűlt össze (az utóbbi két évben erős voltam, és a bolt közelébe sem mentem...), és általában pár hetente szereztem újabb köteteket amikor már összeszedtem annyit a kaja/zsebpénzből... Ez azt jelenti, bárki vehet ilyet, ha valami nagyon tetszik, és szívesen birtokolná az ember, hát hajrá! ( a boltot nem nagy ördöngösség megtalálni (remélem, még mindig minden ok náluk...), segít google barátod! (ez elég ijesztően hangzik...) nemtom, hogy segítenék-e vagy ártanék az üzletnek ha közzétenném elérhetőségeit, ezért nem teszem azt. ha valaki nagyon tudni akarja, és lusta, kérdezzen meg e-mailben vagy kommentben.) (de ha még nem vagy 18, várj addig... ja, és ne is nézd ezt a blogot! ...én csak egy ellenpélda vagyok, mint általában.)
Persze nem úgy értem, hogy mindenki köteles ilyet tenni, csak ösztönzőleg írtam, hiszen ha valami érdekel, max. 5 perc alatt már le lehet tölteni azt valahonnan, de az egészen más, ha valaki személyesen is támogatja a készítőket, és azzal a plusz egy megvásárolt példánnyal mutatja, hogy igenis van erre igény...
Ja, és magyarul természetesen ezeket sehol nem fogod megtalálni (csak neten, ha valaki kitalálta, hogy lefordítja valamelyiket), minden bemutatott mangám angolul van.
És a lényeg: a sorminta:
°oOo°oOo°oOo°
Hideshi Hino
Lullabies From Hell
Év: 2005
Kiadó: Dark Horse Manga (a legjobb/legigényesebb képregénykiadó szerintem)
Műfaj: Horror, Seinen, Természetfeletti
Hossz: 1 kötet/225 oldal
One-shotok (egyfejezetes művek) gyűjteménye, 4 történet van benne
Először is, nem árt megemlíteni egy-két dolgot magáról a mangakáról...
Kínában született, de a II. vh után Japánba menekült a család, érdekes fiatalkora lehetett, ráadásul a nagyapja yakuza volt (ami azért elég cool dolog...).
Először a filmipar terén próbálgatta szárnyait, majd doujinshik (amit a mangát kedvelők szoktak rajzolni... "fanmanga") útján tért át a mangakák mezejére. (yay! egy ember élete két mondatban!)
Ez amiatt fontos, mert műveiben elég gyakoriak a magánéletéből vett részletek
Lullaby from hell
Az első fejezetben maga a mangaka rajzolt verziója üdvözöl minket, és mutatja be meghitt hétköznapjait meghatározó eseményeket/helyeket: láthatjuk kedvenc mocskos folyóját, és a nagy becsben tartott tartósított-testrész gyűjteményét és elmeséli, hogyan lett az ilyen groteszk dolgok kedvelője, egészen gyerekkorától kezdve...
Ez a történet elég különös, ha úgy vesszük, mennyire összemosódik a reálisnak mondható és a szürreális.
Például a folyó, ami annyira szennyezett, hogy a színe folyamatosan változik a szivárvány skáláján...
Unusual fetus, My Baby
A második fejezetben egy fiatal házaspár első gyermeküket várják... embergyerekre számítanak, azonban a természet egy kicsit megvicceli őket...
Szerintem a legnyomasztóbb sztori ez az összes közül, hiszen benne van az a tipikus emberi reakció, hogy ha valami hihetetlen/megrázó történik, és az illetőnek ötlete sincs megoldásra (és jó megoldás nem is nagyon van), akkor úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne... egyszerűen az agya átugorja azt a tényt, hogy ez így nincs rendben (persze van, hogy másképp történik ez...). Valahogy az olvasó át tudja venni a történetben megjelenő tehetetlenség érzését...
Train of Terror
Néhány gyerek mikor hazautazik vakációjukról fura dolgokat tapasztalnak meg a vonaton. Otthon minden rendben van már, azt leszámítva, hogy mindenki idegbeteg módon viselkedik körülöttük, és ki akarja őket nyírni...
Ez a kevésbé különleges történet, de amúgy izgalmas volt... elég (rém)meseszerű, ami végigment ott.
Zoroku's Strange Disease
Van egy rettegett mocsár, amit mindenki kerülni igyekszik. Ennek szomszédságában meg egy falu, ahol Zoroku is él. A fickó nagyon lassú felfogású, de imád festeni, főleg a színeket kedveli. Egyik nap megbetegedett, és furcsa, szivárvány színű kiütések jelentek meg rajta, kénytelen volt betegségével a mocsárhoz közeli erdőbe költözni.
Ez pedig a legfurább fejezet volt, kiszámíthatatlan és félelmetes. És undorító... hát igen, elég sok párhuzam van a manga és a Mermaid in a Manhole c. Guinea Pig film között, amit nagy meglepetésre pont Hideshi Hino rendezett...
A Guinea Pigről majd lesz később bővebben írás és majd akkor fejtem ki, mennyi köze is van Hideshi Hinonak ahhoz a sorozathoz.
Rajzstílusát tekintve nekem mindig a gyerekrajzfilmek jutnak róla eszembe, ami vicces, hiszen a képek tárgya meg nagyon nem oda illő. Ráadásul csak első ránézésre tűnik elnagyoltnak a rajzolás, ha az ember jobban megnézni a képeket, azok elég aprólékosak és látszik, a művész mennyire odafigyelt még a legapróbb részletekre is.
Az emberek ábrázolása néha Kazuo Umezu munkáiéra emlékeztetnek, de mégis egyediek.
Különleges mangának tartom ezt, örülök hogy meg tudtam szerezni, bár érdekes az ember reakciója, amikor először lapozza át a kötetet...
Egy másik munkájából sorozat is készült, ez annak az introja:
