In my skin/Dans ma peau

Év: 2002
Ország: Franciaország
Műfaj: dráma, horror
Rendező:Marina de Van
Szereplők: Marina de Van, Laurent Lucas,

A történet:
Esther életében minden remekül megy: párja szereti őt, igaz barátai vannak, és a munkahelyén is egyre sikeresebb.
Egyik este, egy összejövetelen főszereplőnk kisétál az udvarra, ahol éppen senki nincsen. A földön mindenütt szerszámok hevernek, Esther pedig nem veszi észre ezt a sötétben, és valamiben megbotlik. Csak később tűnik föl neki, hogy komolyan megsérült, de nem törődik vele túl sokat, és barátainak sem szól róla, csak elmegy egy orvoshoz, ahol összevarrják a sebet.
A nő otthon megvizsgálja a lábát, ami elég durván néz ki, a barátja is aggódik érte, de ő megnyugtatja, hogy nincs baja... Azonban Esther egyre furcsábban kezd viszonyulni a lábán esett vágáshoz, annyira, hogy a munkahelyén egy üres területre lopózva ismét vizsgálgatni kezdi a sebet, majd egy éles tárggyal felvágja a varrást.
Beszámol barátnőjének is erről, de mivel az nem mutatja a várt lelkesedést, hanem inkább aggódik, Esther jobbnak látja, ha hallgat új hobbijáról.
Miután senki sem reagál pozitívan Esther furcsa új szokására, titokban folytatja felfedezéseit, próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne...
Idővel a nő egyre kezd elmélyedni saját testének csonkításában, mintha nem is saját magát bántaná, lenyűgözi az egész tevékenység, és saját maga is. Annyira, hogy megkóstolja, és ízlik magának...

Személyes vélemény:
Merész kísérletezés volt ez, ráadásul a rendező-főszereplő Marina de Van olyan beleéléssel játszotta Esthert, hogy azt hiszem, minden nézőt sikerül legalább egy kicsit elborzasztania a filmnek. Van egy olyan érzésem, hogy sokan hagyták ott a széküket a film közben a mozikban, és nem azért, mert sajnálták rá az időt...
Hiszen szerintem már sokan megszokták annak a látványát, hogy valaki megvág egy másik embert... az nem tűnik annyira betegnek, mint az, hogy valaki saját magából vágjon ki szeleteket, méghozzá élvezettel. Szóval a rendezőnőnek sikerült megtalálnia azt a pontot, amire majdnem mindenki ugyanúgy reagál, és egy egészen érdekes formában tálalta... úgy értem, a néző elhiszi, hogy Esther imádja magát, és nem azért vagdossa magát, mert fájdalmat akar okozni... inkább elmerül önmaga csodálatában, ilyen borzasztóan, titokban, nehogy valaki rajtakapja, hiszen tudja, hogy nem szabadna ezt tennie. Esther szinte végigpucérkodja az egészet (azt hiszem rendes ruhában csak a munkahelyén és az utcán van...), ezzel is éreztetve, mennyire személyes az egész...
Amúgy viszonylag lassú film, nem is lehetne túl nagy akcióra számítani, filmdráma ez, horror elemekkel. Jobb, ha inkább valami filozofikusabb hangulatban ül neki, vagy teljes elhatározással, hogy mindenképp meg akarja nézni az illető, máskülönben lehet, hogy kifog rajta a film...
Ja, és nem ajánlom kajálás közben... rossz ötlet...

Ajánlás:
18 éven fölöttieknek, azon belül pedig azoknak ajánlom, akik biztosak a dolgukban... de komolyan, még az én viszonylag stabil lelkiállapotomat is megingatta egy kicsit XD... azt senkinek sem mondom, hogy ne nézze meg, szerintem egész jó volt... csak hozzáállás kérdése.

Ok, nem egy ijesztő film, de legalább annyi ideg kell hozzá, mint azokhoz, amiket ebbe a kategóriába soroltam...