2012. január 16., hétfő

Kyofu (The Sylvian Experiments)


Év: 2010
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, paranormális
Rendező: Hiroshi Takahashi
Szereplők: Mina Fujii, Yoko Chosokabe, Momoko Hatano, Tomohiro Kaku

A történet:
Egy idegsebész házaspár régi felvételt néz: 3 embernél, mint kísérleti nyulaknál, furcsa módszerekkel sikerül elérnie pár orvosnak, hogy kilépjenek a testükből...
Évekkel később egy csaj kórházi ágyban ébred, de hamar kiderül, hogy nem ott van, ahol gondolja.
Egy nővér ruhás nő érkezik, és közli a lánnyal, hogy ő már halott, majd elvezeti, hogy bizonyítékként megmutassa neki a testét...
Vissza ugorva pár nappal korábbra láthatjuk, ahogy 5 idegen találkozik egy vonatállomáson, majd elmennek egy erdőhöz, hogy csoportos öngyilkosságot kövessenek el. A dolgok viszont egészen másképp alakulnak, mint ahogyan azt négyük sejtette volna...
Az eszméletlen kölyköket ezután egy kórháznak tűnő épületbe viszik és kísérleteket végeznek rajtuk, mert milyen izgalmas már, hogy ha a halántéklebenybe közvetlenül áramot vezetnek, akkor az illető kívülről látja önmagát (és így akár egy sokkal high-techebb spirituális szintre is léphet!)

Személyes vélemény:
Az első gondolatom az volt, hogy milyen régen nem láttam ennyire furcsa filmet... Mert ok, az ember sok fura dologra számíthat egy japán filmben, pl.: egy lassú iskolás gyerek csigává változik (Uzumaki), a csajok szoknyája alá való befotózást sportként is lehet űzni (Love exposure), egy üzletember úgy éli le az életét, hogy madárnak képzeli magát, mert a hipnotizőr nem tudta visszaalakítani (Survive style 5+), és még jó sokáig lehetne sorolni... Ez a film számomra még ezeknél is furcsább volt, és nem a történet miatt (pedig az sem szokványos), hanem a hangulata miatt. Nagyon súlyos, nyomasztó volt, részben a színészek játéka miatt (szinte soha senki sem mosolygott, majdnem végig le vagy a távolba néztek), részben, mert szinte semmi szokványos, random társalgás nem volt az emberek között, ha beszélgettek, akkor az valami fontosabb információcsere céljából történt, még a családtagok is úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lettek volna...
Nem valami kiszámítható, sok minden történt ami a film nézése közben meglepett, egy-két jelenet eléggé véres volt (az agyműtéteket jóóóóó közelről mutatják), de azokon kívül nem lehetett vért látni, és a semmiből a kamerába ugró riogatós lények sem voltak, nem ijesztő volt a film, hanem félelmetes inkább, és nem volt semmi 'szünet', könnyedebb jelenet.
Ami egyesek számára negatívum lehet az a sok számítógépes speciális effekt, amiket én is nagyon utálok, mert kb. annyira hatásosak, mintha valaki magára húzna egy fehér lepedőt, és azt mondaná: 'hurrrrgwuáááá éééén eggggy szelllem vagyoooook!', és az ember nem is érti, miért nem látják a készítők, hogy ez mennyire mű... sajnos itt sem sikerültek jól ezek az extrák, de valahogy itt nem tűntek olyan idegesítően rossznak... talán csak én gondolom így, de ez van... amúgy sem éreztem a filmen azt az 'új'ságot, nemtom, más hogy van ezzel, de ha 1-2 éven belül készült filmet látok, végig ott van ez az új film hangulat (ez igazából sem jót, sem rosszat nem jelent, csak ott van és kész), ennél meg valamiért nem volt ott, gondolatban nem kötöttem időhöz, talán mert annyira elrugaszkodott a valóságtól a történet...
Az egész nagyon lassan indul, fokozatosan adagolják az infókat, és kb. a kétharmada után gyorsul fel igazán a cselekmény, (Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei jutottak néha eszembe erről, meg a film által teremtett hangulatról) szerencsére nincsen túlcsavarva a történet.
A zene gyakran elég feltűnő volt (de nem volt harsány), a legtöbb esetben alig szoktam emlékezni a horrorfilmzenékre, mert majdnem mindegyik ugyan olyan, de ezt nem a szokásos kaptafára készítették, nagyban segített a hangulatteremtéshez, csakúgy mint a színészek játéka, ami remek volt, és a maszkmesterek is elég jó munkát végeztek, főleg az agyműtétes részeknél (bár gondolom igazi (állati) agyat és egyebet használtak...)

Amúgy érdekes, hogy egyes embereket mennyire hajtja az "újat, még nagyszerűbbet, eddig sosem látottakat és tapasztaltakat" felfedezni való vágy, és ezért baromi sok mindent képesek feláldozni...
TRAILER (az első pár másodperc valamiért (reklám a reklámban?)egy csomó más japán horrorfilmből (Kansen, Sakebi, Rinne, stb...)részlet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése