A zenés bejegyzés, amire utaltam még az előző zenés bejegyzésben...
Amúgy lesz majd meglepetés a következő bejegyzésben... legalábbis nekem meglepetés volt, másokat nem biztos hogy meg fog lepni.
Igyekeztem minél változatosabb képet adni az együttesről a belinkelt számok terén, több lemezből válogattam, és azokat vettem, amik eléggé eltérnek egymástól... de még ez is kevés, ha érdekel téged egy banda, nézz utána, mert lehet hogy pont azt a számot hagytam ki, amelyik életed egy meghatározó része lesz ;P
Éééés amiknél nagyobb a lejátszási kép, azok klipek!
Kilimanjaro Darkjazz Ensemble
Ezt teljesen véltelenül találtam, de imádom, már kívülről vágom minden számát nem tudom abbahagyni a hallgatását. Pont egy ilyen együttest szerettem volna, hogy legyen... és van!
2000-ben alakult, főhadiszállásuk Hollandia, stílusuk hangulatra leginkább a Portisheadhez és a Red Snapperhez hasonlítható, de teljesen egyediek. Kicsit régies , de olyan "éjfél van, jönnek a kísértetek, meg esik az eső is és egy kihalt sikátorban vagyok valamiért" hangulata van az egésznek.
Van állandó énekesük, viszont sok számban nincs ének, időnként régi némafilmekhez csinálnak háttérzenét.
Voltak kétszer is Magyarországon, utoljára 2011-ben... már csak abban reménykedem, hogy ha már többször is megfordultak itt, máskor is jönni fognak, elég zavaró szembesülni azzal, milyen kicsi választott el attól hogy ott legyek egy koncertjükön... későn találtam meg őket...
Sokat elárul róluk a számokhoz címválasztásuk is, pl.: Past Midnight vagy Cotard Delusion (ez amúgy egy elég érdekes és ritka betegség, az illetőnek teljesen eltorzul a valóságképe pl.:valamelyik testrészét idegennek érzi, stb.)
Mogwai
'95 óta működő posztrock együttes Skóciából, viszonylag kevés számban van szöveg, leginkább a dobokon és a gitáron van a hangsúly (meg akad zongoraszó is...). Nagyon eredetiek, és érdekes címeket tudnak adni a számokhoz (pl.:"I Love You, I'm Going to Blow Up Your School" a The Hawk Is Howling (2008) c. CD-ről).
Amúgy a nevüket a Szörnyecskék c. filmből vették.
Tipikusan olyan zene, amit bármikor elő lehet venni és hallgatni, nem kell hozzá pont olyan hangulat, hogy tetsszen.
Have a Nice Life/Giles Corey/Nahvalr
Erről már írtam korábban, mindhárom együttes nagyjából ugyanazon személyekhez köthető.
Egyik fő alakja, Dan Barrett nem sok reményt táplál jövője felé, volt, amikor próbált megszabadulni tőle... ehhez mérten komor zenét játszanak, a Have a Nice Life és a Giles Corey attól függetlenül hogy irtó depresszív, könnyebben fogyasztható a többnyire tiszta, de mintha valahonnan a föld alól szóló énekkel, és szomorú, de szép dallamokkal...ehhez képest a Nahvalr nagyban más, nemcsak azért, mert a tagok amíg az albumot összerakták nem is találkoztak személyesen (pedig úgy hangzik minden a CD-n, mintha össze lettek volna zárva egy stúdióban), de azért is, mert még ritkásabban akad olyan, akinek tetszik az a sok disszonáns hang és mindenféle zaj/kiabálás/halálsikoly/egyebek, amik amúgy teljesen összepasszolnak és igényesen megalkotott zenét adnak... (de mondom, ízlés kérdése, én mondogathatom mindenkinek hogy a tengeri alga tök finom, de egy csomóan attól még fintorognak erre, hogy "de az olyan zöld!!!"...)
Red Snapper
Erről is írtam, bár nem sokat.
Ez a Brit banda már vagy 20 éve zenél, itt is, mint a Mogwai-nál a hangsúly a hangszereken van, kevés az olyan szám, amiben hallható ének. Ha van, akkor vendégénekes jön, néha vannak vendégzenészek is.
Acid jazz, időnként trip-hop muzsikát csinálnak.
Egy koncertjük így néz ki kb: sok füst, néhány 40-es éveit taposó fickó, akik bossként nyúzzák a dobot, gitárt, nagybőgőt, szaxofont, trombitát, meg amit még el lehet képzelni egy jazzegyüttesnél... egyszer még kijutok egy koncertjükre!
Amúgy tökéletes minden asztali ténykedéshez és egyéb munkálkodáshoz a zene, mert nagyon pörgős.
(Először apám munkahelyén hallottam meg, ős is azért hallgatta mert jó dolgozni rá... meg gondolom tetszik is neki.)
Holden
Már írtam erről is, és akkor is kiakadtam, mennyire kevesen ismerik.
'97-ben alakult, elsősorban francia, másodsorban chilei együttes, "hivatalos" besorolás szerint indie pop-rock műfajban mozognak... háááát... igen. de annyira nem, vagyis hangulatra ennél sokkal komolyabb az egész, nekem mindig "a 60-as évek francia krimijeihez illő zene" érzésem lesz, amikor meghallom... Több olyan számuk is van, ami lehet hogy másoknak vidámnak hangzik, nekem valamiért viszont a 90% nem az (eleve a harmonika zenét nem tudom annyira vidám eseményekhez kötni...).
Armelle Pioline, az énekes élőben is nagyon szépen énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése