2014. április 12., szombat

บุปผาราตรี - Buppah Rahtree: Flower of the Night

 
Év: 2003
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, természetfeletti, dráma, vígjáték
Rendező: Yuthlert Sippapak
Szereplők: Laila Boonyasak, Krit Sripoomseth, Sayan Meungjarern, Sirisin Siripornsmathikul

A történet:

Buppah egy csendes, visszahúzódó lány, aki senkinek nem nyílik meg. Az aranyifjú Ake ezt különleges kihívásnak tekinti és több hónapon át ostromolja őt, amíg végül össze nem jön a lánnyal.
Miután megvolt neki a lány, kiderül hogy csak egy üveg piában fogadott pár haverjával, és nyert, ezért már csak annyi a gondja, hogyan rázza le a lányt. Buppahnak viszont sok minden összejön, és a lehető legrosszabb fajtákból... Ake ismét felkeresi, hogy beszéljenek, úgy tesz, mintha minden rendben lenne és mindent megígér a lánynak, majd másnap elutazik külföldre... Egy hónappal később a pénzéhes tulajnő elmegy begyűjteni a lakbért, de csak egy halott Buppaht talál otthon. Buppah kísért és nagyon dühös, és csak azt akarja hogy mindenki hagyja őt békén, a házinéni szintén dühös, és azt akarja, Buppah tűnjön már el onnan...

Személyes vélemény:

A történet egyszerre vicces és szomorú. Nevetni lehet rajta, mert remek társadalomkritikát mutat, hiszen az egykor még valóban komolyan vett hagyományok és vallások mostanra már nagyobb arányban inkább pénzről és szemfényvesztésről szólnak, de mindezt viccesen tálalja a film. Érdekes, hogy elég sok vallás képviselőjét sorakoztatták fel a filmben, de mindegyik kb. ugyan azt csinálta, és mindegyik kudarcot vallott végül... És szomorkodni is, mert a főszereplő élete és sorsa valóban szívszorító, hiszen semmi igazán jó nem történt vele az életben (és azután sem), és még az is, amiről azt hitte jó lesz, kiderült róla hogy hazugság. Nagyon érdekes film, mert mindkét oldala egyenlően érvényesül benne, egyik sem nyomja el a másikat. Csak hallásból ismerem a thai nyelvet, ezért nem tudom igazán megmondani hogy amúgy hogy szoktak beszélni, de nekem eléggé úgy tűnt, hogy túlaffektálták egyes színészek a szövegüket, valószínűleg hogy viccesebbnek tűnjön... volt benne valami szórakoztató, bár néha túlzásnak találtam, amúgy teljesen rendben volt a színészi játék.
Tetszett a helyszín, a romos, sokat megélt panelépület, önmagában is elég félelmetes, és simán kinézi az ember belőle hogy tele van kísértetekkel. Szinte végig itt folyik a cselekmény, csak kis időre váltanak helyszínt. A speciális effektek szintén jók voltak, inkább maszkmesterek munkáit dicsérhetjük szerencsére, mint a számítógépes grafikusokét... Az egyetlen dolog ami fura volt és nem tudom eldönteni hogy mennyire volt szándékos a dolog, amikor Ake-t behúzza Rahtree a házba és a lábánál látszik a kötél...de mindegy.
Ezt a filmet jópár éve láttam már, de most megint megnéztem, mert úgy emlékeztem hogy egy jó film, és valóban, másodjára is jól szórakoztam rajta. Mindenképp érdemes megnézni legalább egyszer, mert különleges filmmel van dolgunk, hiszen a főszereplő a kísértet, a többiek pedig a mellékszereplők, ugyebár ez fordítva szokott lenni... ráadásul ebben a filmben a néző számára a legszimpatikusabb karakter egyértelműen Rahtree, és szinte már drukkol neki az ember (én legalábbis...) hogy sikerüljön neki bosszút állni és mindenkit elküldeni a sunyiba.
Nem volt igazán félelmetes, a készítők igyekezte jó sok riogatást belecsempészni hirtelen hangeffektekkel, de valahogy annyira nem találtam ijesztőnek a dolgot.
Összegzésképp: Egy egész jó film, ajánlom megnézésre mindenképp, jó hangulata van és kellően szórakoztató de azért nem kevés gondolat van a film mögött. Ja, és senki ne számítson arra, hogy ez lesz élete legfélelmetesebb élménye!

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése