Év: 2013
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, vígjáték, fantasy, áldokumentum
Rendező: Kouji Shiraishi
Szereplők: Mari Iriki, Yuu Abiru, Mayuko Iwasa, Ryosuke Miura
A történet:
A film azzal kezdődik, hogy három lányt felkérnek, hogy rögzítsék kamerára az aktuális műsortémát. Az elején meg is kapják a hattérinfót egy házi videó képében, ahol is egy anyuka és lánya valami furcsa zaj forrását keresik, majd miután felmentek a emeletig, onnan visszafordulva az ajtóban egy eléggé sokkoló dolgot pillantottak meg.
A lányok feladata, hogy végigkísérjék az eseményeket addig, míg a helyzet meg nem oldódik. Persze velük lesz végig egy spirkó pap is, hátha elmérgesedne a helyzet...
Az ottani vizsgálatok persze kimutatták hogy valami nagyon nincs rendben ott, ezért a spirkó pap még aznap démonűzést eszközölt. De a dolgok idővel valóban rosszul alakultak és két pap is elhasználódott, mire az utolsó remény egy szuperstílusos szőkített hajú fickóra került, aki Neo-nak hívatja magát...
Személyes vélemény:
Vegyük úgy, hogy ezt vígjátéknak szánták, és akkor valóban szórakoztató lesz a film és nem kínos. Csak mert nem igazán találtam infót arról, milyen műfajúnak szánta is ezt a rendező azon kívül, hogy horror, és annyira azért nem egyértelmű a dolog...
Igazából az egyetlen kérdéses alak Neo, akit Ryosuke Miura alakít, ugyanis ahogy végig ripacsokta a dolgot az elég abszurd volt, ha ezt tényleg viccnek gondolták, akkor jól sikerült a figura.
A másik nevetséges dolog a CGI démonok, de az inkább sajnálatos, bár az tetszett, hogy nem voltak igazán csilivili dolgok, egyszerűségükben rendben voltak, csak az látszott nagyon , hogy mintha painttel rakták volna oda őket... de a CGI sehol sem néz ki igazán jól, úgyhogy nem ér csak ezt az egy filmet bántani ezért.
Hangulatára és kivitelezésre kifejezetten aranyos film, nem igazán történnek durva dolgok benne, egyszerűen csak szórakoztat egy hátborzongató sztori elmesélésével, de nem akar senkit sem igazán kiborítani. Könnyű kikapcsolódásnak teljesen jó.
Már kezd alábbhagyni az áldokufilmek népszerűsége, de azért még mindig készül egy pár, ebben elég jó volt, hogy volt egy csak kameraman, aki néha beszélt, meg nagy ritkán látszott, de az egyetlen dolog ami miatt ő igazán ott volt, hogy rendesen tartsa azt a kamerát. Mert ugye ami a legnagyobb gond tud lenni az a kamera rángatás, jópár embertől hallottam hogy rosszul tud lenni ettől, és az nem túl szerencsés. Ebben az esetben nem áll fenn ez a probléma. A másik, ami gyakran feltűnik, a háttérzene. Ebben kifejezetten hangulatos zajszerű zene volt amivel önmagában nem lenne baj, ha nem egy áldokumentum filmhez tennék be, ami elvileg úgy akar csinálni, mintha egy megtörtént esetet mutatna, az meg hülyén jön ki, hogy magától zene van az út szélén, csak mert akkor történik valami különös dolog... itt mondjuk betudhatjuk annak, hogy volt napszámlálás megy egyebek, tehát ráfoghatjuk szándékos utómunkálatnak, de más filmeknél nem nagyon találni rendes magyarázatot rá.
Amúgy a rendezőnek szép számú munkája van már a horror műfajban, mint például a 2007-es Kuchisake-onna, vagy az előbbinél sokkal csúfabb Gurotesuku (2009), és a szívem csücske Noroi (2005) amiről már olvashattatok itt korábban.
A lényeg, hogy messze nem tökéletes film, kiszámítható, a történet sem valami nagyon különleges, de teljesen jó ha valaki pihenésképp akarja megnézni csak úgy, extra elvárások nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése