Pyega/The haunted house project/Deserted house

Év: 2010
Ország: Korea
Műfaj: horror, áldokumentum
Rendező: Lee Cheol-Ha
Szereplők: Yoon E-Na, Lee Hwa-Jung, Jun In-Kul, Shin Kyung-Sun, Shin So-Yul, Hyun Tae-Ho

A történet:
Egy Kim nevű fickó költözött egykoron a kisvárosba, építtetett egy sütigyárat, és nagy sikereket ért el.
Azonban valaki lemészárolta a család mind az öt tagját, és a tettest azóta sem találták meg, nyomra vezető bizonyítékokat sem találtak.
Azt beszélik, Kim a titkárnővel csalta az asszonyt, és mikor az megtudta, nagy veszekedések kezdődtek, és beütött a tragédia...

Egy 6 fős csapat érkezik a romos házhoz: 3-an a stáb tajgai, 3 másik ember pedig egy kísértetkutató klub tagjai, akik munkája kerül majd lefilmezésre...
A klubtagok hozzák magukkal a speckó szellemdetektor cuccaikat is, elkezdik a nyomozást, de semmit sem találnak még egy jó darabig... A szerencséjük később változik, de már túl sok lesz a jóból, találkoznak a szellemekkel, de ők maguk már nem fognak tudni beszámolni erről, helyettük megteszi azt a videokamera, ami rögzítette az eseményeket.
Az eltűntek keresésére megy egy csapat, de csak a kamerát találják meg, a film nincs túl jó állapotban, de több napos fáradtságos munkával sikerült helyrehozni azt, hogy csak mi, csak most, exkluzívan láthassuk, mi is történt azon az éjjelen...

Személyes vélemény:
Kezdem azokkal a dolgokkal, amiket szerintem elszúrtak a filmben: a "riogatást" az utolsó fél órára nagyon összesűrítették, és az első fél/egy órában meg elég lapos volt a film, a néző végig azt várja, hogy történjen már valami, sokáig viszont semmi sem történik, és nincs is igazán átmeneti rész, csak jön az "ááááá!!!!! Mi a @!#$ volt ez?! Tűnjünk már innen!!!", és mindenki sikítozik, és rohangál, idő közben meg fogyatkoznak, de valahogy nem sikerült megadni azt a hangulatot, hogy az ember úgy érezze, hogy amit lát, az tényleg megtörtént... Bár annyira nem vészes, mert csak az utolsó kb. fél órát szúrták így el, volt néhány elég ijesztő rész, de sajnos volt néhány olyan, amit nem értettem, hogy miért kellett belerakni. Ilyen volt például az a néhány képbevágás egy fehér ruhás, hosszú fekete hajú nőről, aki talán puszta unalomból lement hídba, meg négykézláb mászkált... Koreai filmről van szó, tehát tételezzük fel, hogy sok koreai nézi meg... miből gondolták a készítők, hogy miután az utóbbi kb. 10 évben a koreai és japán horrorfilmek fele a hosszú fekete hajú, baljós tekintetű, extrahajlékony csajokkal riogat, a nézők még nem unják a látványt? Bizonyos helyzetekben persze még mindig ijesztő tud lenni, de ha egy fekete-fehér felvételben látja ezt az ember (ja, és a fehér szín dominál, úgyhogy a kép kifejezetten világos), akkor ez már nem elég. (Egyébként eddig szerintem a legjobban sikerült feketehosszúhajú-négykézlábmászós riogatást a Ju-on (TV) 1 hozta, ezt azóta nem tudták überelni...)
A másik problémám pedig az volt a filmmel, ami igazából csak szőrszálhasogatás, hogy a szereplők nem még ismeretlen színészek voltak, mindegyiknek volt már kisebb-nagyobb szerepe mozifilmben, így valami nagy mozi-fanatikusnak akár rögtön be is ugorhatott valamelyik másik film ugyanazzal a színésszel, és annyi a "dokumentumfilm arról, hogy néhány szellem kinyír egy pár ismeretlen kalandvágyó fiatalt " hangulatnak. Ugyanígy megölhette a "valóságos" hangulatot a zene is, ami nem volt túl feltűnő, de talán jobban tették volna, ha mellőzik, és csak az intróban meg a legvégén hagyják...
A többi dolog rendben volt, a történet egyszerű volt, de nem is kellet, hogy bonyolítsanak rajta, a színészek rendben voltak, kellően hétköznapian viselkedtek, a ház meg már önmagában is ijesztő volt. De még mennyire! Még nappal sem mennék oda...
Lee Cheol-Ha eddig a drámai romantikus filmek és a videoklipek területén munkálkodott, ez egy elég érdekes váltás, de nem lett rossz, úgyhogy csinálhatna még párat...