A műveit feldolgozó filmek 2/3-át a Tomie sorozat teszi ki, az egy külön bejegyzésben lesz az áttekinthetőség érdekében... meg amúgy is azok a kevésbé jól sikerült alkotások...
.....................................................................................
Higuchinskynek, az ukrán születésű japán filmrendezőnek sikerült talán az egyik legjobban visszaadnia filmjeivel az eredeti történetek hangulatát.
2000-ben a Long dream c. filmjén minimális költségvetéssel kellett dolgoznia, ami szembetűnő, elég megemlíteni csak a "szörny" kinézetét (a hozzávalókat a legközelebbi hobbi boltban meg lehet találni...) a zenét (ami amolyan "üssünk le random billentyűket a zongorán, hogy ijesztő hatást keltsünk" szellemben készült), de ettől lett a film igazán egyedi és jó (igen, tényleg jó lett... szerintem ha high-tech megoldásokat választottak volna, feleennyire sem sikerült volna visszaadni a mangák hangulatát...)
A történet is egyszerű: Egy kórházban két beteg alvásproblémákkal küzd: az egyik egy csaj, aki nem mer elaludni, a másik meg egy fickó, aki pont ellenkezőleg, minden egyes alkalommal, amikor elalszik, álmai egyre hosszabbak és durvábbak lesznek ugyanannyi alvásidő alatt. A két páciens a szélsőséges helyzetükben mentálisan (és külsőleg is) egyre betegebbnek tűnnek, azonban a doktor, aki kezeli őket még náluk is betegebb...
.....................................................................................
Az Uzumaki ugyanebben az évben készült, szintén Higuchinsky műve, de ehhez már valamivel több pénze lehetett, vagy legalábbis erre utalnak a speciális effektek, amik szerintem elég jóra sikeredtek...
Egy kisvárosban minden csendesnek és nyugodtnak tűnik, de ez szép lassan megváltozik a spirális formák hatására... Az egész azzal kezdődik, hogy Kirie meglátja az utcán a barátjának apját, amint az egy csiga házát filmezi, teljesen elmerülve annak látványában. Majd Kirie apja is kezd megfertőződni a spirál imádattal, lesz aki szó szerint becsavarodik, csigává változik, feltekeredik, stb... tehát egyre kezdenek hullani az emberek a faluban Kirie körül, mind a spirál motívumokkal valamilyen kapcsolatban, gyakran elég durva, véres halállal.
A film képi világa egyedi, a színeket inkább fakónak mondanám, a zöld és a piros szín dominál, a színpadias beállítások, és a fura kameraállások miatt álomszerűnek hat az egész...
Az egyetlen negatívumként Eriko Hatsune (Kirie) színészi játékát hoznám fel, valszeg direkt viselkedett olyan gyerekesen, de engem eléggé idegesített...
.....................................................................................
Egy évre rá Norio Tsuruta elkészítette a Kakashi c. filmet. A rendező nevéhez sok más horrorfilm is köthető, például a Ringu 0, Orochi ( egy Kazuo Umezu manga feldolgozása), és a Yogen, aminek a magyar címét nemtom, de elvileg itthon is kiadták DVD-n...
A filmbéli legenda szerint a madárijesztő (ezt jelenti a kakashi szó) elűzi a vadállatokat, és az istenek áldását hozza a termőföldekre...
Kaoru bátyja egy furcsa levelet kap egy lánytól, aki arra kéri őt, hogy menjen el érte a falujába. De mivel a srác nem jár haza, Kaoru teljesíti a kérést, hátha kideríthet valami infót bátyja hollétéről... A csajnak sikerül odajutnia, de hamar feltűnik neki a lakók furcsa, baljós viselkedése, pedig állítólag aki ellátogat oda, már nem is akarja elhagyni a falut... vagyis inkább nem tudja.
Ez a film egy kicsit kakukktojás-szerű a sorban, hiszen a többivel ellentétben sokkal átlagosabb, valószerűbb lett a látvány. Ez persze nem baj, de talán csalódást okozhat annak, aki már látta a többi Ito feldolgozást, és valami baromi furára számít.
Itt néhány gonosz mászkáló madárijesztőn kívül semmi különös nem volt...
Ettől függetlenül ez még nem egy rossz film, csak semmi extra nincs benne, egy egyszerű horror-fantasy, ami néhol ellaposodik, de elég hangulatos.
.....................................................................................
Ezután 2004-ben, Akira Kobayashitól, egy olyan rendezőtől, akiről sem ezelőtt, sem ezután nem lehetett hallani, megjelent a Marronnier...
(Bocs, ha a történetleírás egy kicsit zavaros, maga a film sem egy sima ügy...)
Néhány duhaj fickó elkap egy csajt, és a furgonjukban levágják annak kézfejét, és a fejét... és ez még csak az első 2 perc :D...
Aztán megismerjük Marinot, és bátyját, akik mindketten imádják a babákat, Marino kedvenc babája, Marronnier egy híres babakészítő mestertől származik...
A tévében egy eltűnt lány képét mutatják, mert az utóbbi időben egyre többen tűnnek el. A lányban Marino egyik babája vonásait ismeri fel... Nem is téved túl nagyot, ráadásul a babakészítő sötét titka később nagyban meg fogja változtatni az ő, és környezete életét...
Nagyon ellentmondásos, az egész film alatt tingli-tangli zene szól, minden baromi "cuki", erre meg hirtelen valakit megszabarítanak a végtagjaitól... Nagyon kiszámíthatatlan, furcsa, buta és zavaros, de nekem személyes kedvencem a listából, távol áll minden tömegfilmtől. Van benne szinte minden, az emberi szemgolyós babától kezdve az extra gyors fogmosási technikáig. Éééés, a film közben még maga Junji Ito is feltűnik egy kisebb szerepben, egy festőt alakítva, aki útba igazítást ad az egyik csajnak.
.....................................................................................
Tehát, ha az ember kezdi már unni a sablonokat, ezek a filmek tudnak újat mutatni.
Ha fel kéne állítanom egy sorrendet aszerint, hogy mennyire lettek furák ezek az alkotások, akkor az valahogy így nézne ki:
- Marronnier
- Uzumaki
- Long dream (de majdnem holtversenyben az Uzumakival)
- Kakashi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése