Ööö.... hát igen, ez most ilyen kiborító dolog vagy mi... oh, de szörnyű problémáim vannak!!! (na jó, azért vannak "normális" problémáim is, mielőtt még valaki azt hinné, hogy olyan az életem, mint Spongyabobé... jaaaa, mellesleg majd valszeg hamarosan lesz róla is valami... remélem, ezzel most jól összezavartam vkit.)
És új gépem van, mert a másik már gonosz, zöld és mászik...
A lényeg: egy-két hónapja megjelent Emilie Simon új lemeze, a címe: Franky Knight.
Az első pár CD-je nagyon jól sikerült, aztán valamiért egy rosszul sikerült stílusváltáson ment át, a The Big Machine c. lemez inkább plázazenék gyűjteménye szerintem, és már nagyon tartottam tőle, hogy ilyen is marad, vége az eredetiségének... DE NEM! szerencsére (vagy nem szerencsére, ugyanis a lemez fő témája szerelmének pár évvel ezelőtt bekövetkezett halála, de mégsem a gyászról szól a dolog...) valamennyire visszatért a korábbi stílusához, amitől a dalai tényleg "Emilie Simonosak" de azért változott is egy kicsit, nem teljesen olyan, mint régen, de ez a változás teljesen rendben van... (amíg nem plázásít, remek dolgokat tud alkotni!). A korábbi dalaiban sok szokatlan hangeffekt épült be a dallamokba (pl. az egyik koncerten egy fickó pálcákat húzott végig egy olyan fa bordás ruhamosó cuccon, amit régen használtak az asszonyok a mosásnál, vagy amikor egy vízzel megtöltött borospoharat ütögettek kanállal.... érdemes megnézni a koncertfelvételeket, mert szórakoztatóak, ráadásul maga Emilie Simon is baromi jó énekel élőben!) most viszont inkább igazi hangszereket hallhatunk, sok rézfúvóst és egyebet, kevesebb elektronikus beavatkozást, amitől valamivel elegánsabb/felnőttebb lett valamiért az egész... de persze a csajnak még mindig gyerekhangja van, és ez mindig is így lesz.
Emilie Simon hivatalos oldala
Egy szám a lemezből példának... ha teljes képet akarsz kapni, hallgasd végig a többit is, mert rá nagyon nem jellemző, hogy ugyanolyan számokat csinálna....:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése