Ada: Zombilerin dügünü

Év: 2010
Ország: Törökország
Műfaj: horror, vígjáték, áldokumentum
Rendezők: Talip Ertürk, Murat Emir Eren
Szereplők: Gülüm Baltacigil, Ozan Ayhan, Taner Birsel, Serhan Alben, Cansel Elcin

A történet:
Néhány jóbarát egy szigetre utazik, egy ismerősük esküvőjére. Az egyik fickó a társaságból mindent végig filmez, ezzel idegesítve a többieket.... még azt is fölveszi, amikor a kikötőben valakit elvisz a mentő, de ez nem is olyan érdekes dolog, nem foglalkoznak vele túl sokat.
A szigeten nagyjából körvonalazódik a csapat tagjainak viszonya egymáshoz, és közülük a legszerencsétlenebb fickó meg egész idő alatt csajozni próbál (persze ezt is veszi a kamerás muksó).
Megtörténik az esküvő, mindenki meghatódik, örömködik, ajándékot osztogat, majd együtt ropják a türk popra, de ez nem nagyon tetszik valakinek, és zombiként a tömegbe rohan, majd felzabál egy nőt. Hirtelen egyre több zombi lesz, és annyi a romantikus idillnek...

Személyes vélemény:
Ez az első török zombifilm, ami még úgy is meglepően jól sikerült, hogy miközben néztem a filmet, nem vettem figyelembe azt, hogy a készítők hazájukban egy kitaposatlan ösvényen járnak. Persze látszik, hogy nagy hatással volt rájuk több hasonló műfajú külföldi (főleg amcsi) alkotás, de azért elég jól meg tudták tartani eredetiségüket, megvan az a "törökös" hangulata a dolgoknak.
Vígjátékként van feltüntetve, de nem abba a kategóriába esik, mint a Shaun of the dead (asszem Haláli hullák hajnala magyarul... az egy jó kis film), sokkal hétköznapibbak a poénok, mivel ez is egy kézikamerás "úristenezténylegmegtörténik" alkotás, a poénok abból származnak, hogy a szereplők egymást szapulják, beszólogatnak egymásnak, vagy egyszerűen olyan a személyiségük, hogy nevetségesek... A szereplők amúgy is egészen logikusan viselkednek, bár volt, amikor kiakadtam, mert volt néhány erőltetetten realisztikus rész is (ami emiatt pont az ellenkező hatást érte el)... ezt úgy értem, hogy a főszereplő muksó nem volt hajlandó elhinni, hogy zombik támadnak rájuk... még akkor is, amikor teljesen egyértelmű volt, hogy az illető halott, és éppen felzabál egy másik embert... bakker, ha valakire rátámadnak, és az illető kiakad/enyhe sokkot kap, akkor végképp elfogadja még a legnagyobb hülyeségnek tűnő magyarázatokat is....
A színészek rendben voltak, bár valahogy a csajok kifejezetten idegesítőek voltak... Egyrészt nem volt túl fontos szerepük, csak látványnak voltak odarakva, de akárhányszor valaki más beszélt, elkezdtek fejeket vágni, meg ripacskodni, az ember meg ilyenkor arra gondol, hogy "ennek meg mi a baja?" és a figyelmet sikeresen elterelték a fontosabb beszélgetéseknél...
A helyszín és a smink/jelmez egyszerű volt, valszeg nem volt rá túl sok pénzük a készítőknek, amúgy nem sikerültek rosszul, elég hétköznapiak voltak ahhoz, hogy valóságos képet adjanak vele, bár a zombik sminkjén dolgozhattak volna még egy kicsit, mert attól még, hogy valakinek fehér a feje, és a szeme karikás, nem biztos, hogy zombi... de végül is ez még simán belefért.
Összegzésképp: nem egy hű-de-kimagasló alkotás, de egész jó, szórakoztató, és erőltetett poénoktól mentesen vicces, a gore kb. annyi benne, mint egy átlagos zombifilmben, a legtöbb szempont szerint ez a film teljesen rendben van.