2011. március 15., kedd

Anime: Level E - 10.rész

Először is boldog március 15-ét mindenkinek! (ok, ez hülyén hangzik...)

Másodszor, aki tud, segítsen valahogy (gondolom ilyen messziről inkább a pénzadományok jönnek jól, a kaja nem túl szerencsés....) a japánokon, mert irtó nagy szarban vannak...

Harmadszor...ööö... inkább hagyom a felsorolást, és egy kupacba írom.
Kiderült, hogy a Deadman wonderlandnek lesz egy OVAja is, majd október 26-án, egy részes lesz, és a manga 11. kötetének eseményeit fogja feldolgozni... ez nagyon jó, csak előbb jussunk el a sorozatig... és még mindig nincs trailer.
A vasárnapomat és hétfőmet anyáméknál (a húgomnak van egy baromi cool lávalámpája!) töltöttem Leányfalun, és megláttam egy helyi újság cikkét egy egyeseknek fontos személy látogatásáról (nem írom meg, hogy kiről van szó, csak annyit, hogy semmi köze a politikához), ami nem egy nagy hír számomra, de azt érdekes volt látni, hogy egy másfél soros, jó hosszú, rettentő patetikus mondatban szerepelt csak annak a személynek a megszólítása... szerintem vicces volt, csakhogy ezt ők komolyan gondolták... Aztán eszembe jutott, hogy itt a blogomban viszonylag gyakran írok a cikkhez hasonlóan ünnepélyes hangnemben, a különbség annyi, hogy én egy cseppet sem gondolom komolyan ezeket... és mivel írás közben az ember magában (nem hangosan!) mondja a szöveget, gondolatban hozzá adja a megfelelő kretén hangsúlyt, amiből egyértelmű, hogy mit hogyan ért... ezt viszont az olvasók nem tudhatják, és elképzelhető, hogy egyesek amikor elérnek egy olyan mondatig, azt gondolhatják "bakker, ekkora sznobot!"... Bár arról fogalmam sincs, hogy a stílusom mennyire eredeti, vagy mennyire jó vagy rossz, az jobban zavar, hogy, hogy talán félreérthetik néhányan a dolgokat... Azt nem mondom, hogy le fogok szokni arról, hogy úgy írjak, mert automatikusan jön... Esetleg, ha valaki úgy gondolja, jelezhetné, hogy számára hogy hangzanak azok a mondatok az írásaimban...

Level E
10. rész: Boy meets girl



Valami gengszterfickó vett egy sellőt. Ez a faj nagyon ritka, és olyan extrái vannak, mint a hazugságfelismerés... és persze egy kissé agresszívvé válik, ha nem az igazságot hallja.



A Color Rangersek közül az egyik kölyök éppen hazafelé tart, amikor találkozik a sellővel, aki amúgy tud járni, és normális ruhában van, és egy bűnözőcsapattal van, de most megsérült és egy fának dőlve döglődik... A kölyök segítségül elhozza a haverjait, de addigra a sellő már eltűnt.



A vérnyomokat követve megtalálják a csajt, és a bandát is, akik úgy gondolták, egy preparált sellő jó pénzé' kelne el... Szal ekkor jön a kavarás, meg a harc, stb...

................................................................
Eddig ez a rész volt a legkomolyabb, sőt, néha még szomorú is volt, ami ha úgy vesszük, ennél az animénél fura... de ez sem tart túl sokáig, mert a következő részben ismét feltűnik a baseballos kölyök még az első pár részből, akiről még az elején azt hittem, hogy főszereplő, és az előzetesből ítélve megint egy nagy adag baromkodást kapunk... jó dolog az!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése