Sweet home

Év: 1989
Ország: Japán
Műfaj: horror, gore, dráma
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Shingo Yamashiro, Nokko, Nobuko Miyamoto, Juzo Itami

A történet:
Egy fickó a Mamiya Kúriában lévő feltárásra váró freskókról akar dokumentumfilmet forgatni. Az épület 30 éve zárva van mindenki előtt, így nem csoda, ha a kulcsokra vigyázó fickók először nem akartak engedélyt adni. Furcsa szóbeszédek járnak arról a házról, de így legalább kiderül, hogy igazak-e...
A kúria az összeomlás szélén van, a bevezető forgatása közben a stáb egyik tagját majdnem végzetes baleset éri, ráadásul újabb freskókat találnak az egyik szobában, amik nem éppen vidám/szép dolgokat ábrázolnak, a restaurátor meg kezd bekattanni miattuk...
Szép lassan szétolvadnak az emberek, és kiderül Mamiyáék tragikus múltja is, a maradék szereplő pedig igyekszik túlélni...

Személyes vélemény:
Háááát, érdekes ilyen darabokat találni Kiyoshi Kurosawától... nem nagyon hasonlít a mostani filmjeire. A szereplők életvidámak, kicsit talán még butának is mondhatóak, szerethetőek, ártalmatlanok, és segítik egymást... az ember elszórakozik az esetlenségükön (főleg a főszereplőmuksóén), és ha valamelyik elpatkol, azon el lehet szomorodni (vagyis inkább lehetne, mert ez a szétolvadós/égős dolog baromi jól néz ki... ha lenne "legcoolabb halálnemek kísértetházas filmekben" listám, elég jó helyezést kapna...). Amiben a leginkább eltér ez a film KK munkáitól (elsősorban most a horrorfilmjeiről van szó), az a hangulat, és a szereplők tulajdonságai. Az utóbbi kb. 10 évben készült műveiben nincs annyi gore, nem is nagyon riogatnak olyanokkal, ami igazán félelmetes, az az atmoszféra, elég lassúak ezek a filmek, sok játék van a fényekkel és hangokkal, a szereplők általában egyedül vannak, vagy csak 1-2 ember van néha a közelükben, nem mutatják ki annyira az érzelmeiket, általában komorak, csendesek.... Ennek a felsorolásnak majdnem minden részének az ellenkezőjét láthatjuk a Sweet home-ban (azt hiszem, az egyetlen dolog, ami nyilvánvalóan hasonlít, az a fény szerepe, mert az itt is fontos volt...)
Azt, hogy nincs igazán mély mondanivalója ennek a filmnek, felróhatjuk annak is, hogy az ugyanezen címre hallgató RPG (nem a gránátvető, hanem a játék....)-vel egyszerre jött ki, nem tudni, hogy melyik-melyik alapján készült, minden esetre a történet ugyan az, nincs nagy eltérés...
Ami nagyon tetszett a filmben, az az, hogy elég valósághűen és hatásosan tudták megoldani a halálnemeket, nincs benne szerencsére túl sok speciális effekt (de számítógépes szikrák/villámok itt is voltak... remélem, hogy egyszer majd leszoknak róla az emberek, mert az sosem nézett ki igazinak, és nagyot tud rontani az összképen...), leginkább bábukkal dolgoztak, és bár a szereplők halálmódja a játékban lévővel megegyezik, baromi véres, és nagyon-nagyon-nagyon balszerencsés dolog (SPOILER:ez alatt a restaurátorhölgy vs. bárd részletre gondolok... az fájhatott...)
A helyszín remekül el lett találva, bár én nem nagyon láttam át, hogy mi hol van az épületben, de ez nem is annyira fontos... (SPOILER:És lehet, hogy ez csak szőrszálhasogatás, de ha a kertben elásott gyerek már vagy 30 éve ott rohad, akkor nem kellett volna csontosabbnak lennie? Vagy ha az a koporsó légmentesen zár akkor viszont összeszárad, mumifikálódik, de egy 30 éves hulla semmiképp sem néz ki úgy, ahogy az a gyerek nézett ki... igazából ez sem annyira lényeges.)
Ez a film végül is egy átlagos kísértetházas, kiszámítható, alkotás, ami azért jó, mert elszórakoztatja a nézőt, a szereplők szimpatikusak, a színészek egész jól játszanak, és a végén persze minden jól alakul, még ha egy kicsit el is tér az eredeti tervtől, de ez a csavar csak jót tesz neki...
Tehát jó film... semmi extra, de jó nézni.